Nyírvidék, 1908 (29. évfolyam, 1-26. szám)

1908-04-26 / 17. szám

1 154-ik szám. nek súlyát már is alig birjuk viselni. Ily körülmények között minden alkalmat és eszközt meg kell ragadni — főleg a szociális helyzet javításának előmozdítására vagy legalább egyelőre a javulás útjainak keresésére és e célból a kérdésnek napirenden tartására. A magyarság jövője. Irta: Buza Barna. Ha elmélkedünk magyar hazánk jövő fejlődésén, s ha egyre jobban meggyőződünk arról, hogy Magyarország boldogulását és függetlenségét csak a magyar ipar kifejlesztése utján érhetjük el, s ezen az uton biztosan elérjük : akkor csak annál keservesebbe esik látni a magyar fajnak az ipari és kereskedelmi foglalkozástól való idegenkedését. Ez bénitja meg a jövőbe vetett reményeink szárnyalását, ez huz keresztet számításainkra terveinkre, ez teszi kétségessé minden igyekezelünk és törekvésünk sikerét. És ha hajótörést szenvednek a függetlenségi gazdasági fegyverekkel való kivívásáról szőtt terveink, csak ez az elszomorító idegenkedés lehet a szikla, amelyen törekvéseink zátonyra jutnak Az a legnagyobb bajunk, hátrányunk, veszedelmünk, hogy egy varrótűt, egy nyakkendőt nem készítünk el itthon, hanem a külföldről veszünk mindent. E/.ek a magyar gazdasági élet nyílt sebei, amelyen keresztül pusztulunk, s lassan elvérzünk. Ha ezen segíteni tudunk, megmarad, boldog, virágzó és független lesz Magyarország. Ha ez igy marad, belepusztulunk. Tehát lelkes és komoly ipari tevékenységnek kellene megindulni az egész országban. Ha felismerjük, hogy erre van legfőbb szükségünk, s ez bajaink biztos orvossága, akkor mindenkinek, aki szereti hazáját, vállvetett munkával kellene azon igyekezni, hogy pótoljuk ezt a végzetes fogyatkozásunkat. Tanulmányozni az ipari foglalkozásokat, azokra nevelni és buzdítani a fiatalságot, azokat segileni és támogatni minden eszközzel. Hogy meginduljon végre egy egységes vérkeringés, hogy ne csak aratódal es kaszapengés töltse be a magyar levegőt, hanem kohók, pörölyök larmája, gépek zúgása. Erre volna szükség, ezt kellene látnunk, hogy a jövőbe vetelt bizalmunk megerősödjék. És a mütulyekb n, a gépek körül olt kellene látnuni Irpád népét, amint a magyar földből bányászott vasat szerszámmá, a magyar földön termett Kendert vászonná, a magyar földön nőtt fát bútorra dolgozza fel. De ez még rri iig csak ábránd. Helyette látjuk és halljuk ma is azt a szerencséden gondolkodást, tiogy az ipar nem uri foglalkozás, hogy csak az ur, aki földbirtokos, vagy megyei tisztviselő. Egész nemzeti betegséggé fejlődött már nálunk ez a felfogás. Nemcsak a gentry, a középbirtokos osztály van szaturálva vt le. Baleitatódott már a magyar fajnak minden rétegébe, az arisztokráciától a parasztságig tele van vele minden os tály. S ez a felfogás egymaga annyi katasztrófát és romlást hozo't már egyesekre, családokra, nemzetre, mint török, tatár, német együtt véve. Nemcsak a gentry, nemcsak a földbirtokosok osztálya irtózik az ipartól nemcsak itt idegenkednek a szülők attól, hogy iparodnak neveljék a fiaikat, s nemcsak itt fejlődik ki már a serdülő gyermekekben a/, a gondolkozás, hogy az ipari foglalkozás szégyelni való, alsórendű és nem uri dolog. Nagyon, de nagyon sok iparost ismerek, aki a munkájából nemcsak megélt, de vagyont is szerzett, meg is gazdagodott. Ha ezek a fiokat a maguk mesterségére nevelik, műhelyükkel, üzletükkel jómódott, boldogulást hagyhatnak rájuk Igy erősödhetik az iparos elem, igy lehet a kis műhelyből fokozatosan hatalmas gyártelep, igy fejlődhetnek tekintélyes iparosdina-ztiak, amire ezer meg ezer példa van Ausztriában, Németországban, s a mire sajnos, legfelebb egy-két feherhollószerü példa van minálunk. A jómódú II. Magyar miniszter Hivatalod bár elfoglaltad, töltve be nem volt, És mikor hagytad el azt, nem maradt a hely üres. A két Földváry őrnagy. IIös pár, egy ezred volt az mit harcba te vittél Terveit irta talán más, de kivívta karod. Változa bár a vezér, ti valátok a nagy csatavívók, Járva alól a golyók zápora s lángja között Soknak a hír s fény, nektek kellett a veszedelemnek Főztje, de fegyveretek küzdte ki a diadalt. Nappal s éjjel váltva, ti ikrek, elöl lebegétek Mint tűz, s mint ködnek oszlopa, a had előtt. Kaland a Narentánál. Irta: Pataky István. Trombitás Mihály, igali főszolgabíró kedves uri hazánál beszélte el az alábbi kis kalandot egy szép, hatalmas testalkatú, szelíd kedélyű uri ember, a „Romlásnak indult" kezdetű vers szerzőjének leszármazottja : Berzsenyi Gerő. Kedélyes előadását, ha nem is tudom hiven, de megkísérlem visszadni. Amidőn 1876. évben — kezdte — Bécsben az egyéves őnkéntesi (?) évemet szolgáltai. , nem is szükséges bizonyítani, hogy fiatal ember voltam. Meglehetős erős, ruganyos testem, jó kedélyem, de kevés tapasztalaton volt. Hogy arcom nem tartozott a csúnyák közé, bizonyíthatná az a néhány szobacicus, akiknek kegyet megnyertem s akiktől a német nyelvből többet sajátítottam el, miut a gymnasiumban, ahol abban az időben ezt a nyelvet nem is szorították ugy. Megvoltam győződve, hogy mint a néhai vasmimster Baross, legalább a káplárságig én is felfogom vinni De mindig pechem volt. Más mindennap a takaródó után jött haza s olyan emberek bocsájtotlák be, akik, nem is olyan nagy ellenszolgáltatás ellenében, nem vettek tudomást az elkésésről, míg ha én csak 10 perccel késtem el, mindig a napos tisztbe is be kellett botol NYIRVIDÉK magyar iparos már ,urnák", jogásznik neveli a fiát, Akármilyen rosszul tanul is, keresztül kínozza gimnáziumon, egyetemen. A taníttatásra rámegy a vagyon egy része, a többit elkölti a fiatal ur, mihelyt kézhez kípja. Mert a pénzköltést meglepő gyorsan tanulja meg. Azlán beáll valami hivatalba, s pár ezer korona fizetéssel végig kinlódja az életét. A műhely pedig az apa halálával bezáródik, a nemzeti vagyon elveszt egy szép értéket, a nemzet gazdasági élete egy munkaerőt, amely inteligenciájával nagyon hasznossá valhatott volns, a jogász „ur" jóiéi, produktív életmód s meggazdagodás helyett kap valami silány hivatalt, s nem használ vele se magának, se másnak. Mert az ugyan teljesen mindegy nemzetre, államra nézve, hogy a hivatali szobákban ki körmöli az aktát, de a nemzet gazdaságára igen nagy külömbség, hogy intelligens, képzett iparos vezel-e egy régi hírnevű ipari műhelyt, vagy uj műhelyben kontárok babrálnak, akik csak azért mentek iparosn ik, mert semmi más pályán nem tudtak boldogulni s az iskolában megbuktak. És ez nem egy-két szórványos eset, ez általános, .•ondhatni, törvényszerű jelenség. Alig van c-ak némi kivétel alóla. Hát igy nem boldogulunk. Igy nem fog a magyar nemzet ipart fejleszteni, igy nem alakulhat ki az a nemzeti hadsereg, amely az uj szabadságharcot a munka fegyvereivel végig küzdi. Akarjuk minden lehető módon, minden rendelkezésünkre alló eszközzel az ipar fejlesztést, mert ez a függetlenség utja. De azt akarjuk, hogy az az ipír ne csak magyarországi ipar, hanem magyar ipar is legyen. Ezért kell arra törekednünk, hogy a magyar nemzet, s különösen a magyar középosztály adja rá magát az ipari foglalkozásra. Minden szülő a második fiái iparosnak nevelje. Egyformán kötelessége ez gyermeke és hazája iránt. S talán még sem olyan ördögi dolog ehhez hozzá szokni. Csak buzdítani terjeszteni kell, csak legyen< k hirdetői, apostolai az rszmék. Akinek csak befolyása van a nemzetre, aki az ifju-ág lelkét irányithatja, m nd álljon be ennek a törekvésnek hittéritőjéül. A turáni pusztán még lovas állatenyésztő n>p volt a magyar. Akkor m>g a földmivelés is olyan lenézett, nem „úri" foglalkozas volt, mint most az ipar. S mégis megtanultuk és megszerettük a földművelést. Szent István nemcsak a kereszténységet terjesztette el a még mindig nomád magyarok közt, hanem a földművelést is. És ma már ez „úri", sőt egyedüli uri foglalkozás. Hát igy megszokhatjuk az ipart is. Es meg kell szoknunk, mert ettől függ nemzetünk ftnmaradása, jövője, függetlensége. Jogász van már elég, most iparos leg>en a magyar. Hogy milyen okos emberek ítélnek a bíróságokban, az távolról se olyan lenyeges kérdés, mint hogy milyen ügyes és milyen magyar emberek vezetik az ipari műhelyeket. Nem kitűnő bírókra, ügyvédekre, államférfiakra van ma szükség, Inneni okos és képzelt iparosokra. Nem Vtrbőczyek és Djak Ferencek kellenek ma hanem Zsolnay Vilmosok. Ha ezt elérhetjük, hazánk jövője s függetlensége bizto.-itva van. Ha nem, akkor egesz „uri" felfogásunkkal, ipart és kereskedést megvető osztálygőgünkkel elnyel sínket a gazdasági fejlődés kérlelhetetlen törvényszerűségé. Pecuniua non oJet. Magyarul: a pénznek nincs szaga. Mondta pediglen már r^ges régen egy római császár, amidőn fia egy izben szerfelett lenézőleg nyilatkozott azon vagyonról, a melyet felséges atyja nem éppen legtisztább modon harácsolt össze. A római császár azóta egésí birodalmával már rég a történelemé, d említett valasza ma is találó szállóige s pecunia non olet ma is igaz, mert a pénzen nom. De okozta az is, hogy a vizsgán sehogyse tudlam felelni, aminek — ha jól meggondolom — az is lehetett az oka, hogy sohse tanuliam, németül meg nem is akartam tudni s mindig olyanokat mondtam, ami sült ellensége volt a jó feleleteknek. De hát lattam másokat is, akik nem tanultak s mé^is oly bátran kezdtek hadarni, hogy meg se lehetett állítani s hol átmentek, hol nem, de frajter egy se maradt, &sak én. Mert hát minden csínyem, minden büntetésem bejött a „conduit listámba." Ez pedig olyan feketén nézhetett ki, hogy még az ezredes sem segíthetett rajta. M rt ez az ur sehogysem akarta elhinni, hogy én nem lennék jó katona, nehezen is tudták meggyőzni és sokan mondták, hogy azt mormogta az ezredes: Kár érte. Ez bizonyosan azt hitte, hogy én egy jó kinézésű tökfilkó vagyok. Szóval bár nehéz körülmények közt, de letelt az egy esztendő. Kezdtem már feledni a szép kalonai pályát, am lyen pedig haladni akartam, a polgári életben pedig jól felülhaladtam tiszti rangot nyert társaimat is, amidőn becsapott a katonabandás occupatió. Behívtak engemet is, a kocsisomat is. Egy ezredben szolgáltunk, ő volt „fürer ur," én meg voltam „frájter." Tiszti rangot nyert volt önkéntes társaim szeretve vigasztaltak, hogy számithatok az ő pártfogásukra. Gondoltam, hogy ha még ezek is pártfogolhatnának engem, fene kevesen lehetnénk együtt. Nem volt nekem kedvem lenienni a Narenta völgyébe herc^gócokat lődözni, mindent elkövettem, hogy édes szülő hazám megvédésére valami irodába osszanak be, de nem sikerült. Ugy gondoltam tehát, hogy Bosnyákországot nem hiszik, hogy én nélkülem is elfoglalhatnák, hát Isten neki, ha már muszáj, lemegyek. Sőt már ott is vagyok. Nagy sanyaruságaink közt, ' ezdtünk a sanyarusághoz hozzászokni, Hol elővéd, hol hátvéd vollam a társaimmal, hol meg a harcvonalba küldtek, ahcl pedig alig lehetett a golyót elkeiűlni. Dá lövődöztünk mi is, ahogy csak tudtunk. Hiszen már mindegy, nem is hittük, hogy innen még vissza is lehet jutni. Egy kellemes (?) esős estén, valami kevésbbé sáros helyet keresve ki, bernyumat a fejem alá tettem s elhatároztam, hogy aludni fogok, ha a jégeső esik is. 1908. április 19

. szerzési módja nem bü'lik. A rendszer változhatott, de a pénz ördögének lényege megmaradt ma is varázslatos erejével. A kinek a régmúltban sok pecuniája volt, azt épp ugy nem kérd°z'ék pénzének szerzéséről, mint ma nem kérdezik s épp u^y ur volt, mint a kinek ma sok pénze van. Furcsa, de jellemző, hogy a pénz nem csak arra ösztökéli a földi kebleket, hogy belőle minél többel ismerkedjenek meg, áldozván érte szörnyű munkával és testet, lelket ölő fáradtságokkal. A p nz derékba hajtja az embereket, meggörnyesz'i hátukat s hódolnak előtte, mint Egyiptom s Jeruzsálem népei egykor az arany borjú előtt. E^z, tehetség, kiváLság, hatalom, hivatal: mind eltörpülnek a pénz Jutalmával szemben. Mert a pénzzel megszerezhető mindez. A pénz mindenható, a pénz az Isten. A pénz tekintelyes úrrá tesz legott mindenek felett a mint mondjak is: az ur a pokolban is ur. Költözködjél bár teljesen ismeretlen helyre, hol hired sem hallotlák, de legyen pénzed, bár gyilkosság árán is, uj helyeden tüstént bálványozott lész. Élhetsz bár a legzsugoribb módon, a többi halandó bálványnyá emel. Hódolnak neked, mint egy uralkodónak, megkínálnak legelső tisztségeik tisztes helyeivel s elég csupán az, hogy sok pénzed van, s ezren és ezren kolduljak kegyedet. Hatalom nincs ellenedben s osztogathrlsz hivatalt, rangot, őrök hálák fejében. Ha azonban bármi módon pénzed, vagyonod elreppenne, hasztalan hivatkoznál dithyrambusokkal zengett érdemeidre, hivatalodra, sok számos jótéteményeidre, épp oly szürke, észre nem vett ember lennél, mint a többi. Ez a pjnz hatalma. A pénz ad rangot, hivatalt, észt. Tudósok pínz nélkül csak tudósok maradnak, de koldusok. Nyomoruktól is csak a pénz, annnak birtoklása szabadithatja meg. Az a pénz, amely non olet, sohasem érezteti szagát. Manapság a pénz az, amelyért apa fiút, fiu lest vért elad. Az örök ifjúságot teremtő talizmán, vásárolhatván a szerelemtől minden boldogságot nyújtóig min dent. Szinte idillikus kornak tetszik az az idő, midőn a szülő nyugodtan szállt a sirba, mondván : adtam fiamnak nevelési és észt, amely több mindennél, mert sohasem veszhet el. El nem vész, csak nem érvényesülhet, már mint ma. Vesvedelmesebb azonban a pénz non oletja. Az, hogy nincs szaga, s m vei maga el nem árulja eredetét s mivel az emberek nem keresik azt. Voltak már szomorú példák országok gyászos sorsáról, tLengyelurszág s hazánk nyögték idejöket, s a guruló rubelek hírhedtek ma is,) hogy csak élni kell a pénzzel s oiszágok, sőt legszentebb érzelmeink is megvásárolhatók vele. S ki tudja, meg mit ho/hat a jövő, ha tovább is igy dul majd a láznak e rajongásig vitt kultiválása, mert a pénznek szörnyűségesen veszedelmes tulajdonsága az, hogy: non olet. Fáknak éjjel való átültetése. Franciaországban parkok és sélahelyek létesilése céljából a fáknak átültetése gyakori dolog. Ezt az operációt azonban alkalmas időszakban kell végezni, ha eredményt akarunk elérni és nem akarjuk, hogy néiiány fánk tönkremenj"n. Ronault René ramazi kertész és faiskola tulajdonos már most érdekes tapasztalatokat gyüj ött, amelyek ilyen átültetések sikerét biztosítani vannak hivat\a. Azt találta, hogy az éjjeli idő, amikor a növények pihennek, alkalmasabb az átültetésre, mint a nappal és ezt a megfigyelései gyakorlatilag akarla alkalmazni, amikor 1905. május havaban egy nagy birtok faáll mányát kellett átültetnie. Hogy dolgában bizlos legyen, először este 10 órakor kísérletet tett egy hollandi nyárfával, amely öt évig állott faiskolájában; ez kitűnően siket ült. Azután a május 21. és junius 5. közötti éjszakákon nagyszámú tavai végezte ezt, hasonló kedvező eredmenynycl; csak Elfelejtettem, hogy a katonáéknál nekem mindig pechem volt. Már kezdtem szunyókálni, amikor őrmester ur Vocnik rikácsoló hangja ébreszt fel. — Frajter Berzsenyi! — Hier! rikoltottam s az őrmester nem cseh anyától született őseit is a pokolba kívánva, a kedves őrmester felé siettem. Ahogy a sárban lehetett. — Fogja ez level, viszel magán kívüled még 4 emperrel s átadja a 2-ik számú várta tisztjének. Választ tetszik hozol vissza. Abtreten ! Nesze neked. Sose vágytam, különösen a kedves bosnyákok közt önálló katonai működésre s most belecseppentem. Hol az ördögbe talalom én ezt a 2-ik számú vártát. Nagy busán választottam ki négy legényt, közte az Ozoráról való Stefán Kovácsot, akinek olyan jó szeme van, hogy veszedelem kivűli távolságról meglátott mindent. S elindultunk a Narenta felé. Ezt megtaláltuk, mert egy felperzselt klastrom romjai utmutalóul szolgáltak. Söiét volt már, midőn nagy bukdácsolás után megérkeztünk a Narentrhoz. A Narentának itt meredek partja volt, a vize pedig a folytonos esőzés miatt megdagadva. Hogy ebben a sötétségben miképen jutunk át rajta, arról nekem fogalmam se volt. Szerettem volna, ha azt most nekem Jovanovics tábornok mutatná meg, aki minden áron Mostárba akar jutni. De Jovanovics nem volt a mellém rendelt négy ember közt s igy ismét csak a már hasznossá válandó Stefán Kovácsot vettem igénybe. N:m tudom, hógy megmondtam-e neki, hogy ne tekintse azt, hogy én okosabb ember vagyok mint ő és hogy mint frajter ur, mily iszonyú magasan állok felette, de tek nlse azt, hogy ő is épen olyan bajban van, mint én és próbáljon átjárót keresni. Hogy legalább annyi tudományos előhaladást tehessünk, hogy mrgtudjuk, merre is van, minek is van az a 2-ik számú várta. Ennek a Stefán Kovácsnak bámulatos szerencséje volt. Csakhamar előkiáltotta a másik három embert s e bokros vidéken szokatlan nagyságú fadarabot cipeltek elő. E/t kérésziül lökték a Narenta kél partján, hogy a víz felett elég magasan feküdt.