Nyírvidék, 1908 (29. évfolyam, 1-26. szám)

1908-04-12 / 15. szám

15-ik szám. N Y I R V I D É K 1908. április 12. 3 és Vőrösmarthyval találkozhatott, arra kérte az urakat, hogy az általa előmutatott diósgyőri papirlapra irják le a nevüket, hogy utódainak bebizonyíthassa, e két nagy embernek társaságát élvezte. Ez 'eddig csak szóhagyomat. Erre és ekkor Deák Ferenc az elébe adott papirra a következőket irta. „Alólirott igazolom azt, hogy Vörösmarthy Mihály Apagytól Téthig hét töltéssel egy szalonkát lőtt. Deák Ferencz s. k.. Erre Vörösmarthy a következőt irta : „A fentieknek valódiságát nem tagadom ; de valamint a parasztember ha reggeltől estig folytonosan csihol is, mindég az utol­sóval üt ki; én is a hét töltés közül az utolsóval lőt­tem a szalonkát. Vörösmar hty Mihály s. k." Ezen irat Csiszár Imre vej nek C'.övek János ko­morói ref. lelkésznek féltve őrzött ereklyéjét képezi, mely csak halála után juthat a Deák Ferencz emiekeit őrző gyűjteménybe. Innen — Téthről — Zsibó felé folytatván utjokat — Naménynál a Tiszán átkelve — a Tiszának jobb partjához közel eső Ugornya község határában eső csár­dába szálltak a lovakat etetni és az akkori szokás sze­rint tarisznyából lakmározni. Deák Ferencz fürkésző szemeinek feltűnt egy a korcsmában iddogáló és ma/ában beszélgető paraszt­ember. Azt kérdi Deák Ferencz a csapiárostói, hogy mi­féle ember légyen ez ? A korcsmáros azt feleli, hogy ez egy versköltő. Mire Deák Ferencz odaszóll Vörösmarthy Mi­hálynak. „Itt a költőtársad, beszélj vele." Vörösmarthy Mihály oda menvén a paraszhoz, azt kérdi tőle, hogy mivel foglalkozik. A paraszt büsz­kén feleli, hogy a költészettel. Erre i.-mit kérdi Vörös ­marlby, hogy „Tudna-e kend nekem egy versel írni?" Mire a paraszt válaszolja, „Igen ! csak tessék meg­mondani, hogy miről." Mire Vörösmarthy kinézve a Tiszára nyiló abla­kon, mely azon időben még csak gyenge mrgyei véd­löltésekkel volt ellátva ; meglátott egy azon elmenő bátyus zsidót; azt mondja a parasztnak, ho^y erről mondjon k'gyelmed egy verset. Ekkor a paraszt Csiszár szerint a következő vei • set rögtönözte: Sokat utazik, keveset költ Hidat nem épit, gátat nem tölt. A vetése soha sem zöld Még is neki terem a magyar föld. A Vörösmarthy és D áknak sorai berámázva ma is a komorói paplaknak falát disziti. Közli: Dr. Józsa András. Kedélyes: lársaság vacsorázott együtt falun. A tár­saság egyik tagja, a ki dacára annak hogy a legidősebb fia most készül a matúrára — még teljesen fiatal em­ber, mesélte el. hogyan vigasztalta rneg a fiu, mikor ő sokalta a 25 frt viz-ga dijat: „Nem sok az apám, ha megbukom tizennyolcat vissza tetszik lcapni!" „Minden mi él, egyenlő soká él, A százados fa, egynapos rovar . . ." Szegény Madách, épen ez itt a baj: Százados fát lelni alig lehet, Sév tizedekig látjuk csúszni mi, Az egy napra szánt hitvány-férgeket. azonban egy levelet kaptam s ez úgy hatott rám, mint a derült égből lecsapó villám. Ilt van, olvassa ! Ezen szavakkal elébem tett egy aktaszerü, hosszú ivet. A sorok igy szóltak : „Tekintetes Theuerbucher Jónás urnák Budapest. Van szerencsém ezennel hivatalos tisztelettel tudo­mására hozni, hogy szives elhalálozása esetén becses koponyája muzeumunkat fogja illetni. Méltóztassék tehát azt annak idején rendelkezésünkre bocsatani. Kiváló tisztelettel: Dr. Tarnakőy Pál, az anatonomiai muzeum igazgatója." Miután az irást elolvastam, Theuerbucher úr igy folytatá: — Kínáltam a múzeumnak az ötszáz frt helyett ötezret, ötszázezer sem kell! Az igazgató kijelentetie, hogy a szerződéstől nem térhet el, mert az már listába van véve, egy nagy kapcsos könyvben nyilván van tartva; fejem le van rajzolva, ki van pingálva, le van nyomtatva. Ha tehát én meghalok, a múzeum vörös sipkás emberei azonnal megfognak jelenni házamnál. Fejemet a törzsömről lekaszabolják, elviszik, kipácolják, besavanyítják, sósborszeszbe, spirituszba teszik, prepa­rálják s nevemmel együtt átadják az utókornak, a késő századoknak . . . Micsoda szégyen lesz ez az én becsü­letes nevemre, uri házamra, családomra? Az a viasz-fei tehát, melyet az imént látott, arra való lesz, hogy mihelyet azok a hóhérok fejemet elviszik, ezt titkon oda fogják illeszteni helyébe. Ha tehát ön nem retten vissza mindettől s különösen attól, hogy az enyémmel kapcso­latban tán az ön fejére is szégyen fog valamikor háram­lani, szívesen adom atyai beleegyezésemet a házasságba s mondhatom, hogy ön boldog nem volt ; hanem lesz ! ÚJDONSÁGOK Telefon szám 139. — Megyebizottsági tagok választása. Az idő­közben megüresedett vármegyei bizottsági tagsági helyek e hó 7-dikén választás utján végbement betöltésénél megválasztattak: a nyirbélteki választó ken^etben dr. Jósa András egyhangúlag, a gyulaházi kerületben Virá­nyi Sándor és Bedeö Lajos, a tornyospálezai kerületben Mezössy László, Dávid István, Ilidegli József, Guti József, Mikecz Miklós egyhangúlag, a lövőpetrii kerületben Diener István, a gyürei kerületben Arokháty István. — A földmivelésügyi miniszter üdvözlése. Darányi Ignácz földmivelésügyi miniszter a napokban töltötte miniszterségének 10 éves foidulóját. E« aikalom ­bol Májerszky Béla polgármester Nyíregyháza város közönsége nevében, Paulusz Márton pedig a nyiregyhá zi gazdaszövetség nevében a minisztert táviratilag üdvö­zölték. — Képviseleti rendkívüli közgyűlés. Nyiregy háza város képviselő testuete e ho 14 én kedden d. u. 3 órakor rendkívüli képviseled közgyűlést tait a város­háza dísztermében. A gyűl s fonfosabb tárgyai a Császárszállás bérbe lá-a es a Sóstó fürdői épitkezések lesznek. A legk„ ibbi rendes közgyűlést e hó 24-én fogják megtartani. — Mezössy köszönete. A „Nyíregyházi Gazda­szövetség" e hó 5-én közgyűlést tartott, melyről Mezössy Béla államtitkárt kitüntetése alkalmából táviratilag üdvö­zölték. Az államtitkár az üdvözlést a következő levélben köszönte meg: Tisztelt Gazdaközönség! Legfelsőbb kitüntelésem alkalmából kifejezett szives üdvözletükért fogadják hálás köszönetem ki­fejezését. A magyar gazdaközönség érdekeinek előbbre­vitelére fordított munkásságom legszebb jutalma min­dig a gazdaközönség elismerése leend. Hazafiúi üdvözletlel Mezössy Béla, államtitkár. — Ünnepi zenés mise. Húsvét első ünnepén a helybeli r. kalh. templomban 25 tagból álló zenemű­kedvelő társaság fogja előadni Kempter K. remek össze­állítású D-dur miséjét. A', offerlóriumot Pelchrimovszky Irén és Sári úrhölgyek kedves soprán alt solojukkal töltik bfe, még pedig Führer Bob.-nar „Exulsent Nodie" c. alkalmi darabjával. Az orgona kíséretet Balla Jenő városi tanácsos ur látja el. — A városi főmérnök lemondása. Siklósi Ist­ván Nyíregyháza város főmérnöke a napokban beadta Májerszky Béla polgármesterhez állásáról való lemondá­sát. A nevezett főmérnök ellen fegyelmi vizsgálat lévén folyamatban, a l< mondás elfrgadása felett a legközelebb tartandó képviselő testületi közgyűlés fog határozni, s a lemondásnak minden valószínűség szerint való elfo­gadása esetén az igy megüresedett fűmérnöki állás be­töltése iránt intézkedni. A főmérnöki állásra, mint érte­sülünk Nagy Elek nyíregyházi okleveles mérnök fog pályázni. — Mezössy Béla ünneplése. Mezössy Béla földm. államtitkár, legfelsőbb kitüntetése alkalmából lakóhelyén Ujfehértó község részéről e hó 5 én, vasárnap rendkívül nagyszabású ünneplésben részesittetett. A város már kora reggel lobogó diszt öltött Dél­előtt 11 órától számos testület, közlük a szabolcsmegyei kir. állatorvosok tisztelegtek előtte, kiknek nevében az üdvözlő beszédet Czilli György törvény hat. állatorvos tartotta. Este 8 órakor a község közönsége impozáns fáklyás menetet rendezett az óriási néptömeg számos fáklyával, élén a községi elöljárósággal, az egyházak és testületek — Kedves Theuerbucher ur, szólék mély megindu­lással. Végtelen hálára vagyok lekö'elezve s minden törekvésem az lesz, hogy fiúi szeretetemmel jóságát visszafizessem. Bátor vagyok azonban megjegyezni, hogy ez a bonyolultnak látszó história kissé zavarba hoz; ilyesmire nem számitoltam. Nem tudom, hogy a mini>z­téiiumban nem szülne-é rzen romantikusnak látszó ügy s különösen az 500 frt kifizetetlen adósság holmi krava­lutiókat és kontraversiákat ? Méltóztassék tehát megen­gedni, hogy kissé gondolkozhassam e tárgy fölött. E?ek Után újra megtöltöttük a poharakat s ittunk. Végezetül összecsókolóztunk s sirig tartó szeretettel vál­lunk el. Ezen nap éjjelén nem sikat aludtam. Folytonosan ez a história foglalkozlatá elmémet. Szemeim előtt gyönyörű képek vonultak el jö­vendő boldogságom fenyes korszakából. Lencse és bab­csuzpájz helyett angol beafsteak tükörtojással; fácán és őzeomb; kresege, tok tartárral; viz helyett villányi, badacsonyi, rizling és sampanyer ; élvezhetetlen hercego­vinai helyett finom illatos havannák. Szinház, lóverseny, aranylánc, lakktopán, brilliáns gyűrűk és mell gombok. Fogat, inas, szolgáló, szobalány, szakácsné és előkelő barátok. Igen ám, de hál az az ostoba viasz-fej ! Mi lesz népszerűsége mből s különösen költői hirnevemből, me­lyet a Petőfiével egy színvonalra helyezek, ha ez kid< rül ? Pedig biztosan ki fog derülni. Az újságok hozni fogjak az egész Theuerbucher család arcképét, vezércikkeket is tárcákat fognak r ólunk. S a ki örökké szegénységet, munkát és küzdést. prédikáltam a világnak, nem fognak-é szemembe kacagni az emberek ? S ha Florindával végig sétálok az utcán : nem fogják-e gúnyosan súgni a hátunk megett: „A gazdag viasz fejű ember leánya!" Nyugtalanul hánykolódtam ágyamon. Csak hajnal felé aludtam el s ekkor rettenetes víziók gyötörtek. kepviselői, több község és a szomszédos vármegye ki­küldöttei zeneszó mellett az államtitkár kastéja el- vo­nult, hol az általános elösmerésn-'k örvendő helybeli dalegylet éneke után megéljenzett államtitkárt Balog Lajos közs. főjegyző üdvözölte, a nagy hatást keltő s költői lendületlel szerkesztett beszéd elhangzá-a után őméltó­sága szívélyes hangon válaszolt és köszönte meg a sze­retet és ragaszkodás ily nagymérvű megnyilvánulá=át. A lelkesen ünneplő közönség szűnni nem akaró éljen­zése és a dalegy et éneke után az ünneplő közönség a városháza dísztermében az ünnepelt tiszteletére rende­zett társas vacsorára vonult. A iöbb száz terilékü fehér asztalnál Grünberger Ignácz igazgató rövid de tartalmas beszédben Őfelségét a királyt éltette, majd Kálmán Dezső ref. lelkész az államtitkárt, mint a keiület közszeretetben álló képvise­lőjét üdvözölte és kifejezést adott beszédében a kerület bizalmának és tántoríthatatlan ragaszkodásának. Rend­kívüli hatású volt az államtitkárnak a választóihoz in'é­zett beszéde, melyben az őszinte szeretet épp oly nagy­szerűen nyilvánult meg, mint a mennyire annak választói kifejezést adlak. A hajduvárosok képviseletében Szabó László és Nagy Ambrus mondottak még nagyobb szabású üdvözlő beszédet a kiket még számosan követtek. A lakoma a hajnali órákban ért véget. — Színészet. Zilahy Gyula mint halljuk, május .?lső fi lében átrándul ismét hozzánk debreceni színtár­sulatával, hogy bemutassa közönségünknek, a mi szín­padunkon is az évad utolsó újdonságait. — Eljegyzés. Jóba Elek Nyíregyháza város al­számvevője, lapunk ki dója, eljegyezte Gróman Géza uradalmi tiszltartó és neje, született liik<sínyi Ilona leányát Ilonkát, Királytelken. — Hivatal vizsgálat. Mikecz Dezső alispán e hó 9-dikén, Fejér Imre t. főügyész közbenjöttével megvizs­gálta a nyirbogdányi járási főszolgabírói hivatal ügy- és pénzkezelését. — A Császárszállás bérbeadása. Nyíregyháza város császárszállási birtokából idáig Kun Mátyás által bérelt H09 hold bérlete ez év folyamán lejárván, az ujabb, 15 évre való bérbeadásra nézve zárt verseny­tárgyalást hirdetett a város. A kitű'.ött határidőre két ajánlat érkezett be, még pedig az eddigi bérlő Kun Mátyás és Simák Ferencz nagyhalászi földbirtokos ré­széről. Kun Mátyás 36,666 kor. 60 fillér, Simák Ferencz 36,634 kor. évi bérösszegre tett ajánlatot, az eddigi 34,600 koronával szemben. A két ajánlat fölött a kedden délutánra összehívott képviseleti közgyűlés fog dönti ni, még pedig minden valószínűség szerint akként, hogy el nem fogadva ez ajánlatokat, ujabb versenytárgyalást fog a birtok bérbeadására meghirdetni Mert a mostani bér­lővel kötött szerződ 's egyik pontja értelmében a város, mint birtokos a bérleti idő lejáriával köteles a bérlő által eszközölt gazdasági épitkezések becsértékét a bér­lőnek megfizetni. EJ az összrg 87,000 korona, melyet fölveendő kölcsönnel fog fedezni a város. Ezen kivül m :g az uj bérlet kezdetetői ez épületek fenntartasi költsége is a város terhe lesz, úgy, hogy a birtok ujabb bélbeadásánál legalább is 7000 koronával magasabb bérösszeget kell a városnak elérnie, ha e cimen való eddigi bevételének mérlegét fenntartani kivánja. — A nyiregyháza-nagykálló-érniihályíalvi va­sút létesité.-e érdekében e hó 11-én délelőtt, Mikecz Dezső alispán elnöklete alatt értekezlet volt a várme­gyeháza nagytermében. Képviselve voltak az értekezle­ten Nyíregyháza város, Nagykálló, Szakoly, Balkány, Nyiracsád, Nyirábrány községek és egyes éidekek na­gyobb birlokosok. Az értekezlet konstatálván azt a tényt, hogy — Balkány kivitelével — a községek által megajánlott hozzájárulás a vasút létesítéséhez nem ele­gendő, felhívni határozta az engedményes szabolcsvár­megyei h. é. vasutak r. t. igazgatóságát, hogy az érde­kelt községeket nagyobb összegű hozzájárulás megszava­zása iránt keresse meg, s a vármegyénél és Nyíregyháza városánál is tegyen a hozzájárulás megszavazása iránt előterjesztést. — A „Gyeiinekuap" alkalmából kereskedőink a következő összegeket szolgáltattak be a Gyermekvédő Liga céljaira : Barlsch Gusztáv 15 korona 50 fillér, Álmom!an meghall leendő apósom s midőn olt feküdt kiterítve a ravatalon s mi zokogva vettük körül: egyszerre megnyílt a terem ajtaja s belépett az anató­miai múzeú n igazgatója ket orvossal, négy vörös sap­kás szolgával, hat húdaszállitó-szemelylyel és liz n.iét alabárdos emberrel. Oda kint pedig a kiváncsi tömeg; ezernyi ezer emberfej. A múzeú n igazgatója felszólított, hogy apósom fejét adjam át. Ét borzadva takartam el arcomat s menekülni szerettem volna, de nem lehetett. Flo:inda elájult; Leontina asszony szivszakgatva jajve­székelt s kezeit tördeli. Azután azt is lálnom kellelt, hogy az orvosok miként választják el szeretelt apósom fejét a törzsétől s a kihulló vér nrnt festi be rózsákkal a fehér ravatalt. Majd ismét más k'p>k sorakoztak szemeim elé. Florindával kéz-kézben ott álltam az oltár előtt. Egy tisztes ő,z p>p volt az esketőnk. Ragyogó palást omolt szét vállain, övén cin^ulus és kezében kereszt. Az örök jóságról s az örök szeretetről beszélt. Én gyö­nyörittasan néztem Frlorindámra, de midőn rá tekin­lék, döbbenve ro kadtam le az oltár lépcsőjére. Florin­dám szép fekete hű'lámos haja szét volt zilálva és felborzadva. Menyasszonyi koszorujiban mindem szál virág egy-egy kígyóvá változott s a kígyók farkain egy­egy arany pénz. Midőn fejét mozditá, a kigyók sziszeg­tek s az aranyak csengtek, bonglak. Kábultan, szinte felholtBm ú:.úitam fel álmomból. Jól eső érzés fogott el, hogy mindez nem történt meg. Másnap egy szép údvarias levélben elbúcsúztam Theuerbucher úréktól. Az óta egészen más városi-észben lakván, mit sem hallottam felőlük. A napokban az újságok eljegyzési híreiből tudtam meg, hogy Florinda kisasszonyt oltárhoz vezette egy ős régi arisztokrata c-alád sarja: báró Járdafiy Lóránd, akinek armálisa és hétágú cimere van.

Next

/
Oldalképek
Tartalom