Nyírvidék, 1907 (28. évfolyam, 27-52. szám)
1907-08-04 / 31. szám
XXVIII. évfolyam. 31. 9Z&U1. Nyíregyháza. 1907. augusztus hó 4A SZABOLCSVÁRMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK és a SZABOLCSMEGYEI TANÍTÓEGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. - ~ <ch£>- Megjelenik hetenként egyszer vasárnapon. — Előfizetési feltételeit: Egész évre .8 korona Fél évre 4 Negyed évre á j Egyes széni ára 20 fillér. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: VÁROSHÁZTÉR 6. SZÁM. Telefon szám: 139. Kéziratokat nem adunk vissza. Hirdetések nagyság szét int számíttatnak. A nyilt-téri közlemények ilija s.ironlinl 110 fillér. Apró hinletések 10 szOig +0 lil., minden tov.ddii szó 4 lil. Vaslag betűvel szedeti kétszeresen számit. Neh§2 megélni, Egyik helyi lapban valaki közönyösséggel vádolta a szülőket azért, mert az elemi osztályokba járó gyermekek szülei a vizsgák iráut nem érdeklődnek. Pedig hát, dehogy nem; de hogy nem érdeklődnek! Hiszen igaz. hogy olvashatunk, hallhatunk kegyetlen szülők s még kegyetlenebb gyermekekről, azonbau ezen szülőknek szeretet hiányát a már felnőtt gyermekek romlottsága idézte elő, a gyermekek pedig, kik a szülei iránti tisztelet és szeretet hiányában leiedzenek, már nagyok s jellemtelenségük a társadalmi élet elfajulásaiban találta meg gyökerét s a megélhetés módozataiban nem válogatók társaságában nőtt nagyra. Azonban arról, hogy a szülő véréből vére iránt, amikor az még feltétlenül ártatlan, feltétlenül szüleihez ragaszkodó, ne érdeklődnék, ne érdeklődnék annak testi és szellemi előhaladása iránt, ilyenről sem nem olvastam, sem nem hallottam. Csak meghibbant elméjű szülőnél fordulhat ez elő. Nem közöny az. hogy kevesen mennek azokra az igazán kedves vizsgákra, ahol a zsenge gyermekek adják elő a 10 hó alatt tanultak egy részét, ahol az igazán magasztos nagy hivatást teljesítő tanitók művészetének eredményét láthatjuk; azt, hogy miként gyúrtak, faragtak a még minden fogékony, de még a sötétségben tapogatódzó gyermeki lélekből a tudás iráot érdeklődő s a tovább fejlesztésre már alkalmas anyagot. Nem közöuy az, hanem az, hogy a megélhetés mindig nehezebb harcában az a szülő annyi idővel sem rendelkezik, hogy azon vizsgákra, amelyek iránt feltétlenül, nagyon, de nagyon érdeklődik, elmehessen, főleg pedig nem azért, mert ezek a vizsgák délelőtt vannak, amikor pedig a megélhetés utáni hajsza a legA lt> u Utolsó strófák. — A szerelem könyvéből. — 1. Ha melletted járok. Mintha tűzön járnék, Megyek veled mégis, Mint lénynyel az árnyék Tudom én, hogy tűrsz csak, S akadozó szómul Unalmasnak tartod, Olykor félszeg bóknak. Mikor hozzám szolasz, Más jár az eszedbe, Valakire gondolsz, Daliásra, szebbre. Hej, pedig ha tudnád, Akadó beszédem Milyen áhítatos Imádságom nékem . . . Templomozó papok Minden zsolozsmája. Búcsújáró népek Minden imádságaHogyha összeforrna, Hogyha egygyé válna, S harmatos hajnalon Mind egyszerre szállna. A csillagok útján Fel a fellegtrónhoz, — Sóhajtás volna csak Akadozó szómhoz. nagyobb erővel folyik, amikor a hivatalnokok, kereskedők, iparosok feltétlenül elfoglalva vannak. Fokozatosabban áll ez a felsőbb iskoládra, ahúl egy délelőtt csak egy tárgyból van a vizsga, ahova különben sem nem hívják, sem nem várják a szülőt, a'mi egészen természetes is. Hát bizony a szülök s általában a társadalom nagy részének ez a nagy H foglaltsága, szóval általánosságban a megnehezedett helyzet, s így a nagy lekötöttség az oka. s nem a közöny. Azokban az elemi iskolákban, aztán a felsőbb iskolákban, gimnáziumokban a taoitók és tanárok ezer meg ezer módot találnak arra, hogy a kt-zükre bizott gyermek és ifjakat a vallásosságra, a takarékosságra, a mu kára tanítsák s azok a példákat szépen el is tudják mondani, sőt ha olyan el is tudják szavalni, sőt akár német, akár latinra le is tudják fordítani, de ha aztán kijutnak az életbe az ilyen mintha csak köd és pára volna szétoszlik emlékükből, már legalább nagy részének Hiszen igaz, hogy hova tovább nehezebb a megélhetés, de ez ép a mellett szól, hogy annál inkább vigyáznunk kell, annál inkább nem szabad urbatnámságba esni. A hatvanas évek sí^ya-vigadui szerető geutri szokásait az elbukás veszélye nélkül folytatni nem lehet; de most uld Vor a társadalom legnagyobb része minden filléré-t ugy zólván véres verejtékkel kű'/d, avokuak is bűn ily inulatásokkal alkalmat és látványoss'got nyujtaui a többi küzködőknek, akik ezt a mulatozást különben anyagi romlás nélkül képesek megtenni. Különben pedig ilyen, szerintem nincs. Láttam én már gyönyörű szép négy lovat, amelyeknek gazdája ugyanaz, vagy ahoz hasonló négy lovat a sáros gyalogjáróról nézett. II. Szeretnék elmenni Egy más világba, Oda, hol a fáknak Nincsen virága. Nap nem süt az égen, Nincsen madárdal, Örökös az éjjel, S mindent beárnyal, Leülnék ott némán. Uj dalra várva, Egy fekete folyó Kopár partjára; S ülnék hosszan, némán . Akkor a nevedet A partra állva. Belekiáltanám A nagy világba. S várnék hosszan, némán Amig a hegyekről Visszhangja támad. Arról a világról Szállna a bánat. Millió virág vön, S csengő madárdal, Ezer nap az égen, Aranysugárral. S én állnék a parton Uj dalra várva, Szerelmes szívemmel — Nagyobb csodára. Hiszen emelték a tisztviselők fizetését is valamelyest, de nem a tisztviselő, hanem a hitelezőli javára. Rögtön rátették a többlett-e a kezüket. És hogy épen semmi ha«zuát ne vehessék a nagy jótéteménynek, mindjárt drágább lett minden, a lakás, a ruha, a hus, a liszt s tán még a levegő is. És ii?y a tisz'viselő épen ott áll, mint ahol állt az úgynevezett fizetés emelés előtt. N m lehet, nem szabad tehát igényeinket, kiterjeszteni hanem csökkenteni és csak ez esetben élhetüuk meg; minek mutogatni azt. hogy hét szilvafának legalább az árnyékában nevekedtünk fel. Magam részéről fényűzésnek, urhatnámságnak tartom azt is, ha egy közép osztályú űr (ha maga, vagy férfivel utazik) utazásnál be nem ülne a III osztályba, holott külfölden maga; állású emberek utaznak a 11. és 111 osztályban. Nálunk ennek a feltevése is nagy dolog. Ertem, hogy senkinek sincs kedve istállóból hozott beszédeket ballgatui, de hát amint vannak női szakaszok, lehetnének szakaszok azon urak részére is, akik nem szeretik családjuk szája elől feleslegesre kiadni a pénzt. Csak meg kellene kezdeni! De nálunk ezt alig lehet reményleni. Mert hát mit szólanának ahoz, ha egy közszeretetben, köztiszteletben álló ember, akit ép ezért, nem csak a megyében,, de sok felé ur és paraszt, személyesen is ismer, ha egy Kállay András, egy ősnemes, egy volt főispán, egy fél napi utat a III. osztályon tenne meg. Uram Isten mit szólnának ehez! Pedig nincs másként, ilyen embereknek, a hivatal és egyéb főnököknek kell jó példát mutatni a takarékosságban, mert másként, nekünk, kisebbeknek még takaró se lesz, ami alól néha-néha, ha családi ünnepeit is, ki-kidughassuk a lábunkat. («yul»há/.y. Xeviczky János. Okkupació. — Irta: Pataky István. — Lyeku Mircsu ott lakott tíihacs és Krupa közöli a Drinova hegységnél, ahol az Unába egy jókora patak szalad. Olt élt Lyeku vadszabadságban leanyával a kis Penával, akit szépsége, üde pirossága miatt a Bosnyák rózsának is nevezlek. Lyeku hiestere voll a fúrás-faragásnak és készítményei híresek voltak a bílucsi és krupii piacon. Lehetett volna a bihacsi cégben seik vagy nekíb, de nem akart felelősséget vállalni magára, s megmaradt agának (r.iester), aki csak arra van kötelezve, hogy minden munkája kifogástalan legyen. Na az ellen nem is volt panasz, mert a bihacsi mohamedán kereskedők akár két évre előre is lefoglalták és kifizették volna a Lyekn áruit. A kis Pena szemefénye volt Lyekunak. Három éves korától nevelte a lányt, mert anyja birlelen meghalt. Óvta még a szellőtől is s midőn cseperedett akkor meg az izmait fejlesztgette. Rászáll csónakjával az IJnára s a lánynak is kellett evezni, majd megtanította úszni, lőni, majd felvette két hatalmas vállára s olt a lánynak talpra kelleti állani s néha futóit is vele. Midőn jól kifáiadt lecsúszott a lány az apja vállairól a mellére, s akkor az óriási Lyeku ölbekapla a lányt s úgy vitte kunyhójukba. Együtt vadászgaltak, halászgattak és készilgelték a bosnyák faragványokal, amiben Pena is nagy tökélyre vilte. Lyeku gondolt néha arra, hogy valami délceg bosnyák legény szemet vet lányára, de nem búsulI, hitte, hogy annak a legénynek oda kell jönni lakni hozzájuk. Nem tudtak volna ök egymás nélkül megélni. De azlán nagyot fordult a világ. Hadsi Loya lanitványai jártak, keltek fegyverre, harcra szólítva a bosnyákokat. Egy estve egy küldönc bekopogtatott a Lyeku lakására is és előadla, hogy már indulnak a kék nadrágosok Boszniába és Hercegovinába és lefognak ölni mindenkit, vagy rabszolgává tesznek. — De az nem lehet.' — hördült fel Lyeku. NAGY ELEK okleveles mérnök Kállói-ulc/a T<. szám. J (S a j á t h á z.)