Nyírvidék, 1907 (28. évfolyam, 27-52. szám)
1907-07-28 / 30. szám
XXVIII. évfolyam. 30. saáiu. Nyireeyháaa. 190 7 Juli un hó 28 JSÍYÍRVIDÉK. f A SZABOLCSVÁRMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK és a SZABOLCSMEGYEI TANÍTÓEGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Mayjelenik hetenként egyszer vasárnapon. Előfizetési feltételek;: Egész évre 8 korona Fél évre 4 Negyed évre 2 Egyes szám ára áü tillér. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: VÁROSHÁZ-TÉR 6. SZÁM. Telefon szám: 139. Kéziratokat nem adunk vissza. Hirdetések nagyság szeiint számitlatnak. A nyill-léri közlemények díja soronVint 60 fillér. Apró hirdetések 10 szóig 40 fii., minden további szó 4 fii. Vastag betűvel szedett Létszeresen számit. A községi jegyzőkről, (VI.) Némely bölcselők szerint a khaoszból, a zűrzavarból lett valami felsőbb hatalom, vagy erő befolyása következtében a világrend. Elkülönültek egyes tömegek, s alkottak önmagukban egy-egy kisebb világot, melyeket aziutéu számtalan égitestnek törvényszerű egymás körül forgása tart össze. És ezen egész világnak épen úgy, mint. minden legkisebb részének életeleme, nélkülözhetetlen feltétele a rend, mely ha megbomlik, előállaua ismét a leguagyobb zűrzavar. És ebbeu a „rend'-ben a legkisebb elem épen olyan fontossággal bir, mint a legnagyobb: csak egy kis csavarja hiányozzék a gép zetnek, már ez elegendő ok arra, hogv a gép megálljon, vagy legjobb esetben is rosszul működjék. Állami életünk is — a fejlődésnek immár magas fokán — komplikált gépezet, melynek minden egyes alkotó része hely, működési kor tekintetében annyira határozott, s a maga helyén, a maga működési körében annyira fontos, hogy egyiket is lekicsinyelnünk, vagy épen semmibe vennünk nem szabad, de nem is lehet. Egyik uagy költóuk azt mondja: „Miuden pálya di;só, ha belóle hazádra derül fény." Ebből azt tanuljuk, hogy a közpályán működő egyéut sohase nézzük az általa elfoglalt hely nagysága, magassága szerint, hanem csakis azt méltányoljuk benne, hogy munkájával, btc->ületességével előmozditja-é a köz javát ? Mert aki ezt nem teszi, el kell azt Ítélnünk, ha a legmagasabb helyen áll is; aki pedig ennek a kötelességének híven megfelel, elismerésre, közbe csillésre méltó az a legszerényebb állásban is. Állami gépezetünknek egyik szerény, de két-égen kivül egyik legfontosabb alkotó része a községi jegyzői kar. Távol a közpoutoktól, túiha'rnozvn a törvények, rendeletek által reá ruházott munkákkal dolgozik csendes falujában. Nem csoda, ha ritkán halluuk felőle valamit. Az Átváltozott legyező. Irta: Suderniann Hermán. Valamennyien udvaroltunk neki, de egyikünk sem volt elég jó. Ugy vélte, nagyon könnyűek vagyunk, csak a követeléseink súlyosak. „ö — már mint a nagy Ö — sorsom legyen, mini én az övé, és a lemondás erejével kell birnia, mint a hogy én fogom birni" monda a szép asszony mélabús tekintettel, miközben mélyen sobajlolt. Én is sóhajtottam, mire kölcsönösen kinevettük egymást. Ekkor történi, hogy egy hires tenorista rövid vendégszereplésre Berlinbe jötl. Az egész női világ lázba jött, az asszonyok reszketlek, mint a nyárfa levelek, meri a legvadabb Don Jüan-romantika dicsfénye vetle körül a lenoristát és állítólag még nem volt nő, ki neki ellenállni képes letl volna. Valószínűleg ismeri, N. gyságos asszonyom, azt az édes borzongást, melylyel a túlfeszíteti női fantázia, egy ilyen Messiás megérkeztét várja és tudja azt is, mennyire ragályos ez a lázas fantázia Lilly asszonyt is elfogta az általános láz, sőt még jobban mint a többit, mert lelkében a szerelemre éhes nő a kíváncsi gyermek félénk borzongásával egyesült. lllasan jött ki az operából, a hol teljes pompájában látta őt, a közönségtől körülujjongva, babérral elhalmozva. Két napra rá Lilly egyik barát mjától meghívót kapott, melyen a szokásos szövegen kivül, ceruzával e szavak voltak irva „Ő is itt lesz." Hullámzó k<blét lehelletszerü csipkékkel vonta be, akaratos fűi tjeibe reszkető kézzel tűzte a legszebb rózsákat és kedvesen, felénken, mint egy vizilündér, ki először lálja a föld szépségeit, lépett a bálierembe. „Ő" még nem jelent meg, a mi természetes is, sőt attól tartottak, hogy a legutolsó pillanatban fog lemondani, miután olyan férfiak mint O, elvégre megengedhetik ezt maguknak. Hiszen ha meg akar felelni a reá rótt feladatoknak, szinte éjt-napot együvé kell teunie, s bizony-bizony alig akad i leje arra, hogy a közéletuek másféle megnyilatkozásaiban községe határain túl is működhessék. Mig régebbi időkben csak a község vezetése, illetve a tisztán községi ügyek elintézése várt rei, ma alig van ujabb törvényünk, mely új, meg új kötelességeket terheket ne rakna a községi jegyzők vállára, tisztán állami érJeküeket; adó-ügy, katona-ügy, ez a két legszövevéuyesebb állami igazgatási ág, továbbá a p urenkivüli hagyatéki eljárás — az ő munkájukban találja úgyszólván gyökerét. A többieket nem is említem. S dicséretképen bátran elmondhatjuk, hogy a jegyzők kötelességüknek e téren is mindenkor híven, teljes odaadással megfelelnek. De ezeknek és a tisztán községi ügyeknek elvégzésén kivül a jó jegyző községe lakosaiuak minden ügyében elsó és leggyakrabban felkért tanácsadója, gyámolitója. segítője. A régi világbau .falu pennájá'-nak nevezte el a nép; valóbau az is volt, s nagyban az még ma is: vezetője (a lelkészsz°l egyetemben) az egyszerű falusi népnek; erkölcsi szilárdsága, gondolkodásának helyes iránya megismerszik a községi lakosokviselkedésén, érzületén. Szép hivatás a jegyző hivatása; erős jellemű, jó készultségü férfiú legyen, aki arra vállalkozni tner; telve legyen szíve, lelke a nép iránt való kiapadhatatlan szeretette! s azzal az erős elhatározással, hogy népét boldogítani akarja, azzal a hittel, hogy a népet boldogítani képes lesz. i És ezekkel az úgy erkölcsi, mint szellemi nagy követelményekkel szemben hosszú időn keresztül sehogysem állott, s még ma sem áll arányban a jegyzői kar elismerése, anyagi honorálása. Más, kevésbbé rögös pályán akár az állás dísze, fénye, akár a megfelelő anyagi Visszafojtott lélegzettel leste mindenki, hogy hát mi lesz, mig végre megjött az örömhír, melyet nyomon követelt Ő. A háziasszonyt kereső fáradt tekintete hanyagul siklott végig a termen. Egy fürtje byroni módon simult gondtól terhelt homlokára. A merre jár!, exolikus illalár követte. „Ö az — ő a sorsom" suitogla Lilly asszony, tekintetét a földre szegezve. Az est hőse ez alalt visszavonult, miután idejét mi lajtabeli emberekkel nem pocsékolhatja cl. Ismét jött egy ör mhir. .Énekelni fog". „Oh! l-t'nem, hogy fogom ezt elviselni?" sóhajtó l Lilly. Ezalatt a hőst* nor ismét megjelent. Kékes kezlyíí jével idegesen simította végig homlokát, miáltal a byroni fürl még mélyebbre került, azaz, most már Rubinsteint másolta. Toszü rémáriájit énekelte: „Vorrei morir". Egy világ határtalan fájdalma gyöngyözött a jkairól; éneke ntíy hatolt a nők idegeire, mint a tlagellánsok kéjes fájdalmat okozó korbácsütései. Hmgj.íban a boldogságot sóvárgó vad felkialtása, az üdvözüllen haldokló utolsó sóhaja feküdt. Homlokán Laokoon fájdalma tükrözőit, fályolos tekintete keresett valakit, kibe még egyszer kapaszkodhatnék, mielőtt vég eg megtörnék és ime ez a tekintet Lilly kedves termetén akadt meg. S/egény Lilly gerincén forró b rzongás futóit vógig. Mikor vacsorára készültünk, a háziasszony Lillyhez lépve, a jótevő megindultságával suttogta „Köszönd meg Lilly, baljánál fogsz ülni." Lillyt én vezettem az asztalhoz és biztosíthatom Önt, Nagyságos asszonyom, nem volt valami nagy élvezel ; tisztára levegő voltam előtte, mig a lenoristát majd felfalja szemeivel és kéjesen szívta a ruhájából áramló illatot. A hőstenor e alatt nagy emberekhez méltóan hallgatott. Itt-ott a házi asszonynak vetett egy bókot, mint a hogy a kis kutyának egy csontocskát szoktak és az boldoean rágcsált rajta. Lilly Ő Nagyságái nem méltózta'o t észrevenni, miután figyelmét egyedül a tányérja foglalta le. A rákpástétom teljes tetszését vívta ki, a borjusültból dijazás, sokszor mindakettó kárpótolja a tisztviselőt, fáradságáért; a jegyző dolgo ik, miut a méh, kevesek szemeláttára, de annál szorgalmasabban; munkájáuak eredménye kifelé nem mutatkozik; bent marad az kis falujábau, aminthogy csakis akkor igazi eredmény, ha bent marau,— s a felső körök csak ritkáit ha jlandók azt észrevenni. Fizetésük is csekély a jegyzőknek. Mert a jegyzői magáumunkálatokért szedett dijat fizetés számba nem vrhetjflk. Különbeu is e,ek a magán munkálatok, mint a jegyzői foglalkozásnak — ők ilvégre a közigazgatás munkásai — meg nem felelök, előbbutóbb kiesnek a kezeik kőiül, s akkor, megfelelő kárpótlás nélkül, a jegyzői kar volua állami gépezetünk legmostohább, bár egyik legszükségesebb tagja, valódi .nemzet napszámosa.' A megélhetésért való küzdelem, de meg az összetartozandóság érzése hozta össze Szabolcsvármegye jegyzőit, mikor 25 évvel ezelőtt egyesületüket megalkották. Az egyesnek óhajtása, az egyesnek panasza elvész, elhal a pusztában anélkül, hogy meghallgattatásra találna. Az ö kívánságaik, az ó bajaik pedig közösek; azoknak megbeszélése, azoknak orvoslása végett szükséges egyöntetű eljárás mindeu esetre több kilátást nyújt a sikerre. De a jegyzői ügyeknek egyöntetű végezhetése is szükségessé teszi a gyakori érintkezést. Aztán a jegyzők, miut főképen a gyakorlat emberei, alkalmazás közben legkönuyebben láthatják egyes felsőbb intézkedések hiányait, tévedéseit, amelyeket te tüleLU leg nagyobb súlylyal, s bizonyára nagyobb eredménynyel is juttathatnak az illetékes tényezők tudomására. Ezek és még más követelmények tették szükségessé az egyesület megalakítását. Létjogosultságát pedig igazolja az az elmúlt 25 esztendő, amelynek csendes, de kitartó, cél'udatos ninngássága több hibának kiküszöbölését, s a jegyzői kar tekintélyének emelését eredméuyezte. kétszer vett, a kecsege láttára jelpnt meg komor arcán a derű első piria és a kappm végi g életre kellette. Közbe nem is itta annyira a bort, mint öntötte magába. V '^gre Lillyre is vetett egy jóságos b kintetet. .Megnyerte tetszését dalom?" k-rdé oly tekintettel, mi. a egy világprobléma megoldásáról vo'na szó. „Oh! Hogy köszönjem meg Önnek" akadozol! zavartan Lilly. „Ne köszönje" vágott szavába az eilenállliatlan, kezét bizalmasan Lilly karjára téve — én mii másfél éve ismertem, de ilyen bizalmas gesztust meg nem engedtnn meg magamnak —• „Ön volt a?, ki lelkesilelt és ha énekem visszhangzotta szivem érzését, akkor azl csakis Önnek köszönhetem " Olyan nyugodtan és folyékonyan mondta azl. a hogy számtalanszor ismétel! dolgot szoktak mondani. Lillyt e^ek után átengedtem sorsának és sikerült is neki a tenoristát leláncolni, mert vacsora után visszahúzódlak ketten egy fülkébe, hol egy fél óráig elbeszélgettek. A hős jóval az est befejezte előtt távozol!. „Valószínűleg még egynehány boudoirban van dolga" morogta egy harapós barátom. Másnap Lilly magához hivat és boldogságtól sugárzó arccal meséli nékem a fülkében történteket. Sikirült neki többek között egy csodálatos lelki összhangot felfed-zni közte és a lenoris a lözölt; a szerelemnek sorsként való felfogása teljesen egyezett Lilly felfogásával, sőt a lemondás elméielében még sokkal szigorúbb volt, mint maga Lilly. A vége az egész tne.-ének az volt, hogy a legyezőjét, melylyel játszadozol!, zsebre vágta s többé nem akarta visszaadni. .Most mit tegyek ?" kérdé tettetell kétségbeeséssel a kis hamis, miközben a történt rablás fölölti öröme arulóan sugárzott ki szemeiből. „A legjobb lesz" ajánlottam tréfásan „ha megkéri, hozná el személyesen a corpus delíctit". Haja tövéig elpirult. A gondolat, ugy láttam, már nem volt uj. Ott hagytam, hadd tépelődjék. Utóbb aztán megkérd'z'em, mi van a legyezój vei ? Zavarba jött és kitért a kérdés elő 1. Hát ugy vagyunk y NAGY ELEK okleveles mérnök Nyíregyháza, Kállíii-iitc/ii Ti. szám. (Saját ház.)
