Nyírvidék, 1907 (28. évfolyam, 27-52. szám)
1907-07-07 / 27. szám
3 27-ik szám. N Y I R V I D É K 1907. julius 7. mint a külföldön. De az okok vizsgálatánál különösen figyelemmel kell lennünk a mezőgazdasági és ipari munkások között létező fontos különbségekre, különösen mi a szociális helyzetet illeti, meri e különbségek lüzetes figyelembevétele nélkül alig turinók megérteni a munkásviszonyok fejlődését. Végül e különbségekel figyelembe kell venni nkkor is, a mikor a munkáskérdés megoldását és a bajok orvoslását 'ártjuk szem elölt. Nemcsak ná unk, de mindenült Európában idősorrendjében az első tényező, a m-ly a mezőgazdasági munkásság létszámának mogcsőkkenését vonla maga után, a falusi lakosságnak a nagyvárosokba való özönlése volt. Az elmúlt század második felének ez egyik legfeltűnőbb jelensége, s a mely a gyáripar tüneményes fejlődésének eredménye. A legmélyebbre ható gazdasági forradalom volt ez, a melyen az emberiség keresztülment, a mezőgazdasági és ipari munkának teljes átváltozása következtében. Kétségtelen, hogy nálunk ez a tényező nem érvényesült oly mértékben, mint a hagy nyugati államokban, meri nálunk az ipar fejlődése sem volt oly rohamos, hogy nagyobb munkaerőt vonhatolt volna el a mezőgazdaságtól. Főképpen ez az oka annak is, hogy a me/őgazdaságban a munkáshiány nálunk inás tényezők hatása alatt aránylag későbben vált érezhetővé, mint a nyugoli államokban, de azért a vidéki lakosságnak a városokba való özönlése, bár korlátoltabb mértékben nálunk is érvényesül'. De amint sok helyen Európiban a mezőgazdasági munkásság egyi észének elvándorlását és a vidék elnéptelenedései a socálista izgatás kiszitette elő, ugy nálunk is a mezőgazdasági munkáskrizisnek egyik fő okát a szocialista izgatásban találhatjuk meg. Mégis azzal a különbséggel, hogy a mint később látni fogjuk a szociálista izgatásnak nálunk nem az volt a következménye, hogy a mezőgazdasági lakosság a nagy városokba özönlött, hanem ami ennél is nagyobb veszedelmet jelent, a kivándorlást mozdította elő nagy mértékben. A mióta az Alföldön először jelennek meg a szociálista izgalók, a kik a földosztás igérelével elégületlenséget szítottak a mezőgazdasági munkások kőzött, azóta rohamosan emelkedik a mezőgazdasági munkások kivándorlása és ezzel kapcsolatban növekszik a mezőgazdaságban a munkáshiány is. Termé.-zetes dolog, hogy a kivándorlás, a mely nálunk a legfőbb oka a mezőgazdaságban érlelhető munkáshiánynak, nemcsak a szociali-ta izgatásra vezethető vissza, hanem sok más tényező együttes hatásának tulajdonítható. Még néhány esztendővel ezelőlt, a mikor az Országos Nemzeli Szövetség egyik közgyűlésén először hívtam fel a közvélemény figyelmét erre a veszedelemre, aggodalmas jelenség gyanánt < miitettem meg, hogy huszonöt esztendő alatt különösen a Felvidékről félmillió ember hagyta el hazáját. Ma már a ki\ándorlásnak ijesztően nagy emelkedése mellett ez a szám nevetségesen kic?inynek tűnik fel, a mÍKor 1906-ban egyetlen esztendőben közel kétszázezer ember vándorolt ki Amerikába. A kivándorlás láza immár az egész országot megragadta s különösen a fajmagyarság közölt is megdöbbentő mértékben pusziit. Az EgyesültÁllamok statisztikai hivatalának Thirring által idézett adatai szerint, 1898 99-ben körülbelől 38000 kivándorló közül 5661 volt magyar, míg 1904— 1905-ben 163703 Am likába érkezeit magyarországi kivándorló közül már 45300 magyar volt. Ennek az óriási mértékű kivándorlásnak eredménye azulán, hogy 1905-ben a kivándorlás 40000 lélekkel haladta meg a lakosság természetes szaporodását. .Hizánkra nézve azonban, mondja Thirring, a legaggasztóbb jelenség a mezőgazdisági népességnek nagymértékű mozgolódása, a gazdaknak és gazdasági munkásoknak rohamosan növekedő kivándorlása. Ez főleg lb93. óta öltött oly arányokat, a melyek gondolkodóba kell, hogy ejtsenek mindenkit. Ez évben először haladta meg a-kivándorló gazdák száma a háromezret, de az áradat oly hirtelenül nőtt, hogy a rákövetkező évben ez a szám már megháromszorozódott s az 1904-1905-b n 2260 birtokossal és 52931 gazdasági munkással szerepelünk az amerikai kivándorlási statisztikában." Ezekhez az adatokhoz igazán nincs mit hozzátennünk. Minden szónál világosabban álli'ják elénk a magyarországi munkáshiánynak egyik főoka gyanánt az Amerikába való kivándorlást. De a gazdásági tudomásban fokozott mértekben áll a telel, hogy minden ok egyúttal okozat is. Azok az okok, a melyek a mezőgazdaságban és iparban egyaránt munkáshiány formájában jelentkező váltságos állapotot eredményeztek, egyúttal okozatai sok más tényezőnek, sőt egymással is közeli vonatkozásban és összefüggésben állanak. Hiszen nap nap után látjuk, különösen nálunk, hogy a szociálista izgalás elégüte.lenség szitásával miként mozdítja elő a kivándorlási. De a közgazdasági jelenségek vizsgálatánál nemcsak az okokat kell figyelembe venni, hanem annak a népnek, nemzetnek vagy társadalmi osztálynak faji sajátosságait, körülményeit, szokásait, viszony út és törekvéseit is, a melynek körében felmerüllek. Tehát a munkáskérdés vizsgálatánál is minden tényezőt és körülményt alaposan kell mérlegelni. Hozzátehetjük, hogy mindig a legegyszerűbb és legáltalánosabb okokbol és viszonyokból kell kiindulnunk a bonyolodottabb okok és viszonyok megismerésére. Azt mondja Uoltz, hogy a mezei munkások elégületlensége, nem tekintve a személyes és egyéni vonatkozásokat, három dologra vezelhelő vissza: Gazdasági helyzetük bizonytalansága, földbirtokba való részesülés hiánya és az elszigetelt társadalmi helyzet. És hozzá t' h -fjük, hogy mind a háromnak egy közös főoka van és ez társadalom indolenciája és nemtörődömsége. És valljuk be, hogy ebben a tekintetben a magyar társadalmat éppen oly bűnök terhelik, mini azt, a melyről Goltz ir. Ez a bűne a társadalomnak a következő három szóban foglalható össze : szociális érzék hiánya. Vájjon történt-e valami nálunk a munkások érdekében egész addig az idő pontig, a mig egyrészről a munkás forrongások, másrészről a munkáshiány kényszeritették a társadalmat arra, hogy velük foglalkozzék ? Gondoskodlunk-e arról, hogy lehetővé tegyük nekik bárminő kis földbirtok szerzését, hogy idekössűk őket e hazához és leltünk-e valamit abban az irányban, hogy elszigetelt és elhanyagolt társadalmi helyzetéből kiemeljük. A falusi birtokos társadalom oly mély szakadékot teremtett maga kö^öt és a mezőgazdasági munkásosztály közölt, a mely'talán áthidalhatatlan ibb, mini az, a mely a középosztályi az arisztokráciától mai modern időnkben elválasztja. Ezért mondja a fentebb idézett német iro, hogy a mezőgazdasági munkások és paraszt gazdák közötti nagy és csak kivételkepen áthidalt szakadék tátong és miulán helyzetének javítására saját társadalmában semmi reménysége sincs, a mezőgazdasági munkásnak, egyel len menedéke a kivándorlás. Nálunk csak egy menltege van a birtokos osztálynak és ez az, hogy a lelünl korszak a falusi lakosságot általában elhanyagolta és a gazdatársadalom erdekével nem tö.ődve, oly helyzetbe jultalta a gazdatársadalmat, | 1 0gy a legtöbb esetben a Ugnagyobb jóakarattal sem lehetett semmit munkásaiéri, mert magának is a legnagyobb nehézségekkel kellett megküzdenie ! Végre köiülbelől tiz esztendővel ezelőlt a mezőgazdasági munkásság torrongása feltárla gazdasági életünk e sajgó sebét és bár a kitörések azóta nem ismétlődtek, legalább nem abban az értékben, a szociálista izgatás terjedése és a kivándorlás azt bizonyítják, hogy a m-zőgazdisági munkás osziály helyzetében sem következeti be az a kedvező változás, a mely egyedül jelenthetné a munkáskérdés m goldásat. Szűz Mária legújabb megjelenése. Valóban elszomorító, megdöbbentő és borzasztó az a nagyfokú ludatlanságból eredő tévhit és babona, az a megfelelő vallásos és erkölcsi nevelés hiányából származó butaság és lelki sötétség, melyben a mi jó magyar népünk nagy tömege még mai napság is, a keresztyénség és krisztusi tanok elterjedésének XX-ik századában is oly mélyen el van merülve s egyik tévelygésből a má-ikba esik. Szomorú bizonyítéka ennek legújabban az a valóságos népvándorlás, vagy jobban mondva 3 hét óta napról-napra megújúló búcsújárás, melynek színhelye Levelek község marha legelője. A szégyenletes és szomoiú eset a következő: Három hétlel ezelőtt híre futamodott községünkben is és a környéken is, hogy a leveleki községi csordás a marha legelő mellett, a leveleki és apagyi határt elválasztó árok töltése tetején, egy rég levágotl nyárfa odvas dücskőjen, a dücskő fiatal oldalhajtásai között több ízben látta már megjelenni a boldogságos szüzet. A legnagyobb részletességgel leírja, hogy milyen ruhában: Piros cipő, szivárványszínű széles öv, égszínkék rulia derék, hosszú lebontott haja palástszerüleg ömlik el hátán s majdnem a földet éri, feje körül fényes dicssugár, nyakában kereszt és olvasó. A boldogságos szűz megszóllak és ezt mondá a csordásnak : eredj be a faluba a paphoz s mond meg neki, hogy ezen a helyen megjelent Szűz Mária, jöjjön ki azonnal a szentséggel és szolgáltasson itt egy nagy misét. Engem azonban nem mindenki fog látni, csak egynémely igazhivő és a pap, de az is csak a szentségen keresztül. Gondoskodtak róla a csordás és társai, hogy e csoda esemény minél gyorsabban s minél nagyobb környéken elterjedjen. Azóta napról-napra szaporodik a bucsujárók tömege. Lovelek, Magy, Üfehértó, Máriaprcs Pócspetri, Apagy, Té h és Napkor községek lakosai felekezeti különbség nélkül vándorolnak a csodihelyre. Különösen vasárnapokon telve van az egész községi legelő — sajnos nem marhákkal, de emberekkel,— még szekerekkel is jönnek s egész napra letelepednek. Ezrivel tolong a nép a dücskő körül, hogy csak egy néhány percre is hozzájuthasson. Nem akadály még e moslani legszorgosabb munkaidő sem, mert mé? hétköznapokon is csapatostól vándorolnak a már-már csodalevő hatalommal felruházott nyárfa dücskőhöz. Igen, mert megbotránkozva hallotlam azt a sok babonás dolgot s bekövetkezendő csoda eseményekel, melyeket e helyhez már most is fűznek. Röviden említek egy pár esetet azok közzül, melyeket én is hallottam. Apagyrol egy tiszta vak asszony is elvezettette magát a dücskőhöz s ott hallotta Maria szavát a dücskő belsejeből: „25 nap egymásután jöjj el e helyre s megnyilatkoznak a te szemeid és látni fogsz !" S az asszony vezetteti magát mindennap hűségesen. Egy másik asszony hideglelésben és lázban szenvedett, elment a dücskőhöz és esküvel is kész erősíteni hogy ő is látta Szűz Máriát a dücskő belsejéből felemelkedni egy 10 éves forma kis lány alakjában, hófehér arccal és lénylő ruhában. Ilallotla beszélni és telhivta öl, hogy látogassa szorgalmasan e helyet s meg fog gyógyulni. E látásra és hangra az asszony reszketni kezdett, elájult s öntudatlan állapotban hozlak el a düc^kőlől. De másnap ismét ment. Egy másik, a ki belenézett a dücskőbe, határozott és minden meggyőzni akarással és ellenkező véleménynyel dacoló meggyőződéssel állilá, hogy ő már nemcsak Máriát látta, de a karján a kis Jézust és mellette szent Józsefet is s hallotta Máriát beszélni és szent éneket énekelni. Meghívta őt, hogy szombat délután menjf n el akkor még löbbet fog látni és hallani. Folyó hó 1-én hétfőn este felé, magam is kimentem az apagyi jegyzővel a kérdéses dücskőhöz, hogy hátha valami oly dolgot tapasztalnánk, mely némi magyarázatát adná a csodahely keli Ikezési históriájának. A dücsköt és az oldalából kinőtt nyárfahajlásokat számos koszorú borította, a dücskő széle és belső oldala körül volt rakva olvasókkal és apró szenlképekkel. Ekkor olt térdepelt a dücskő körül vagy 20 asszony, egy pt.i férfi s néhány gyerek. Beszédbe eredtem egyik legértelmesebbnek látszó asszonynyal s elmondá, hogy bár ő még nem látta a dücskőbtn szűz Máriát, pedig minden nap elmegy oda, de mert sokan látták, ő szentül hiszi, hogy olt van s végre ő is megfogja látni. Erre én kérdém : hát ha én most azt mondanám, láttam Szűz Máriát a dűcskőből kiszállni s a nyárfa egy magas galyára ülni, elhinné-e, ha maga nem látná is ? El — felelte az asszony — ha az ur velem egy hiten volna s el nem árulta volna, hegy milyen szándékkal jött ide. Erre én a bibliából s a Jézus és az apostolok tanításából vett meggyőző érvekkel igyekeztem rájok hatni. Dá ez falra hányt borsó volt s már ekkor többen is megszóllaltak, hogy hiába is beszélek, meri Szűz Mária, mindenható, ő mindent megtehet a mit akar és igy e dücskő ben is megjelenhet! ! Feleslegesnek láttam minden további sz' pazarlást, annyival inkább, mert kilátszott e fanatikus, vakhilű, ókori lelki sö'étségben ülő asszonyok dühös tekintetéből, hogy ha tovább is folytatom, képesek lesznek a dücskő imádáshoz közelálló ajlatosságot abba hagyni s rám támadni ! Ezután én is belenéztem a dücskő üregébe és . . . én is láttam láttam 20 filléreseket és 2 filléreseket, melyeket az elcsábított vakhilű tömeg dob napról napra, de különösen vasárnap a dücskő üregébe. És éppen ez ébresztette fel bennünk azt a gondolatol, hogy itt valószínűleg nem csupán a babonás vakh'.t és képzelődés dolgozik, hanem éppen a tömeg vakhitét és butaságát használja fel valaki, hogy ez uton jusson egy kis jövedelemhez, tehát rászedi és megcsalja embertársait. Apagy község jegyzője, mint tudom, tejelentette az esetet az illetékes hatóságnak. De ha még nem tette volna ezúton hivom fel tisztelettel az illetékes hatóságok figyelmét e dologra. Meg kell akadályozni ezt a babonaságot, fanatikus vakhitet, lelki sötétséget és butaságot terjesztő mozgalom tovaterjedését mielőbb, mig az még nagyobb arányokat nem öl'. Mert a látogatók naprólnapra szaporodnak, minden elkövelkező vasárnapon nagyobb és nagyobb a bucsujárók lömege s szomorú jelenség, hogy — a mint hallottam — eg> intelligens uri ember és uri nő is nagy áhilatossággal járult a dücskőI öz s ott letérdelve imádkoztak. S a mennyiben pénzadományok is dobatnak a dücskő belsejébe : vizsgálatot kell indítani, ki szedi ki azt a pénzt, hová ttszik azt, hogy a csaló — ha van ilyen — elvehesse megérdemelt büntetés, t. Mielőbb közbe kell lépni a hatóságnak, mert a tudatlan, hiszékeny nep, mindig több-több képtelenséget hisz és varázsol valósággá felcsigázott képzeletében. Hiszen már arról beszélgetnek, hogy papjaik — a kik még eddig — dicséretökre legyen mondva — nem mentek ki a csodahelyre bizonyságot tenni — csak azért nem mentek ki, mert \árják az egri Érsek ő eminentióját, a ki nem sokára eljön s a csoda jelenésről bizonyítékokat szerezvén szent helynek fogja declaralni a nyárfa dücskőt és környékéi!! És most elgondolkozva a hallott, látott és tapasztalt események felett, önkéntelenül felsóhajtok; mikor jő el az az idő, a midőn amaz igaz világosság bevilágít minden szivbe, minden leiekbe és ezt a világosságot igazan megtudja érteni minden ember ? Mikor érkezik már el a maga fenséges értelmében vett igazi és általános népnevelés országa, mely fundamenloma a későbbi templomi vallás-erkölcsi nevelésnek s igy a helyes igazi, kriszlusi valláserkölcsi eletnek ? Vajha mielőbb elkövetkeznék ez, hogy minél nagyobb lenne az igaz és helyes értelmű és az igazán igazhitű emberek száma, minél töbnen felelnének meg annak az igazi emberi és keresztyéni hivatásnak, melyre minket Istenhez való hasonlóságunk, s a Krisztus állal nyert fiuságunk kötelez; — ellenben minél kevesebben lennének, .it assanként teljesen elfogynának a föld színéről — c leveleki legelő nyárfa dücskőjét s a hozzá hasonló csoda helyeket látogató, fanatikus vakhitü, valósággal az álatlal majdnem egy színvonalon álló tudatlan és érlelmellen emberek. Szabó Aladár református lelkész. TANÜGY. Tanitók, iskolaszékek és gondnokságok figyelmébe. A vallás- és közoktatásügyi m. kir. Miniszter úr f. évi junius hó 12-én 63855/907. sz. rendeletével a siketnémák és általában a fogyatékos érzéküek és gyengébb felfogásúak tankötelezettségének végrehajtásával foglalkozik. S minthogy az országban letező összesen 14 ily iskola közül különösen a temesvári elnéptelenedett, dacára annak, hogy az ily fogyatékosak száma hazánkban igen nagy, humanitás szempontjából is a tanitók, nevelők, iskolaszékek igen helyesen cselekesznek, ha az ily gyermekek szüleinek figyelmét erre felhívják. Nyíregyháza, 1907. junius "26. Szabolcs vármegye kir. Tanfelügyelője. Mai számunkhoz postautalványokat mellékeltünk s kérjük előfizetőinket, hogy azok felhasználásával az előfizetést, esetleg hátralékot mielőbb beküldeni szíveskedjenek.
