Nyírvidék, 1907 (28. évfolyam, 27-52. szám)
1907-12-08 / 49. szám
XX VIII. évfolyam. 20. szám. Nyíregyháza, 1907. szeptember hó 183. A SZABOLCSVÁRMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK és a SZABOLCSMEGYEI TANÍTÓEGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Blőflzetési feltételek: Efc' ész évr e korona Fél évre i «... * „ Negyéd évre Egyes szám ára 20 fillér. Megjelenik hetenként egyszer vasárnapon. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: VÁROSHÁZ-TÉR 6. SZÁM. Telefon szám: 139. Kéziratokat nem adunk vissza. Hirdetések nagyság szeiint számíttatnak. A nyílt-téri közlemények dija soronkint 00 fillér. Apró hirdetések 10 szóig 40 fii., minden további szó + fii. Vastag betűvel szedett kétszeresen számit. A hazatérők. Ismeretlen világ Eldorádónak képzelt ten gereutúli tájairól ezrével özönlik vissza a hadába a magyarság. Ahová arany hegyek álmával tódult ki népünk, futva menekül vissza — az inség elől. A túlhajtott ipari termelés nasy válságot idézett elő Amerikában. A gyárak egyre-másra bocsátják el muaká aikat Egy-egy gyár, mely ezelőtt 2000 munkást foglalkoztatott, ma 100 embernél alig ad többnek kenyeret. A bányákban a munkások fizetésüket nem készpénzben, hanem utalványokban kapják, amelyeket aztán iszonyatos uzsora-perc nt levonásokkal tudnak beváltani — aprópéuzre. Megindult a visszavándorlás, a — menekülés. A fiumei, hamburgi, brémai kikötőkbe hétről-hétre érkeznek a hajók, tömve magyar vísszavándorlókkal. A legtöbbjének alig egy-két garasa ha van, midőn a hajóról szárazföldre lép. Télvíz idején, a mezőga?dasági munka legnagyobb stagnálása közepette lepi meg Magyarországot a kivándorlottak visszaözönlésének ez az örvendetes bekövetkezése. S megindult az akció minden irányban, hogy visszatért véreiuk munkát, megélhetést talaljan:ik tavasz nyiltáig is hazájok földjén. Kötelessége ez a magyar társadalomnak, már csak a maga érdekében is, mert rettenetes reakciója lenue annak, ha ez a visszatért, Amerika levegőjét szítt nép munkát, kenyeret, itthon nem találna. A különböző irányokban megindult segitő akcióban a fóldmivelésügyi minisztérium veszi magára természetszerűleg az oroszlánrészt A visszavándorlók munka-közvetítése ügyében a iöldmivelésiigyi minisztérium munkásügyi osztálya ez úton is íolkéri a munka-adókat, hogy ha bármilyen munkásokra szükségük van, szükségletükr ől a bérleltételek közlésével, szóval, levélben vagy táviratban értesítsék közvetlenül a Iöldmivelésiigyi minisztérium munkásügyi osztályát. Hazatérők. Kigyúlt az cg délszak felöl, Az Adrián a csillagok — Hajó jön meg hajó után Rajtuk magyar zászló lobog. Visszajöttek, kik elmentek, Szemeikből honvágy beszel És örömköny hull a földre, Üdvhangokat hord szét a szél. Nem leszünk, nem, elhagyottak, Ez cdes hon nem lesz árva, Vcrrel ázott szép földjének Van meg gyújtó, szent varázsa. Hazánk egén a nagy mondat Lángbetükkel lett irva tel: „E kívül a nagy világon Nincsen sehol számodra hely!" Isten hozott jó magyarok ! Testvéreim, fogjunk kezet ! lligyjétek el, e szép honnál Szebbet Isten nem teremtett. Ha tűrni kell, türünk érte És vállvetve együtt küzdünk! Pusztuljon el, vesszen el az. Aki nekünk ellenségünk. I la egy sziv lesz mindannyiunk, 1 la bennünket egy cél hevit, Nem bir velünk a pokol sem, Idegen nép nem arat itt! S mig menekülő hazatérőkkel rakottan jöunek a hajók Amerikából Fiume, Hamburg, Bréma felé, ugyan ezekből a kikötőkből Amerikába igyekvő kivándorlókkal zsúfolt hajók iníulnak útra, az uj világba. Utasaik — talán még át is integetnének egymásnak, ha szembe találkozván egymás mel'ett suhanna el hajójuk, ho'.ván az egyik remény-törötteket, virén a másik tudatlan, föl nem világosított, arany hegyről, Eldorádóról álmodozókat. Munkát kell adni a hazatérőknek s meg kell akadályozni a kivándorlást. A vármegye alispánja a tömeges vi.-S'.avándorlás jelen-égének fölmerüiése óta figyelemmel kisérte, bozy az amerikai munkásvis onyokban beállott óriási reakció — melynek a tömeges visszavándorlás a következménye — érezteti-e hatását a kivándorlási vágy csókkenésében. A szerzett tapasztalás azt mutatja, bogy nem. Nagy mulasztását jelenti ez a községi jegyzőknek, akikhez első sorban fordulnak a kivándorolni szándékozók, hogy útlevelet kaphassanak. Mert nekik tudomással kell birniok a hírlapokból az amerikai munkásviszonyokban, az idegen, tehát a magyar munkásokra n^zve is beállott végzetes fordulatról s kötelességük lett volna az útlevélért hozzájok fordulókat erről fölvilágosítani, nem pedig hogy csak — aktát intézve — töltögessék rakásra az útlevél ajánlati lapok rubrikáit. A vármegye alispánjának ebből a tapasztalásból keletkezett rendeletét a vármegyei Hivatalos Lap legközelebbi számában közölve kr pják meg a jegyző urak. A rendelet így szól : „Az amerikai nagy pénz és gazdasági válság, mely az Egyesült Államok ipari és gazdasági életét alapjánan megrendítette, a hazánkból oda kivándorlottak szempontjából is éreztette a maga káros hatását. Az onnan érkező biztos tudósítások szerint számos gyár, iparüzem tönkre ment, munkásait elbocsátani vagy azok számát jelentékenyen csökkenteni volt kénytelen, első sorban a bevándorolt munkásokat bocsátják el, kik a jelenlegi viszonyok mellett ujabb alkalmazást találni nem képesek. Fel munkára egyetértve ! Szent az eszme és szent a cél: Ezt a földet véren vettük — Magyaré lesz, mig magyar él! Zahonyay Ferenc. A boldogtalanság iskolája. Goltier Lajos. I. Rózsaszines-barna arcú karcsú leány, telt idomokkal, édesen mosolygó piros ajkakkal és nagy, sötét szemekkel. Valami könnyű, nyári fehér-babos, kék ruhábin van. Vállain fehér mull kendő, á la Mária Anloinette, mely szabadon hagyja baraezvirágszinü nyakát. Széles karimájú fehér szalmakalap a fején, kék pettyes feh ;r szalaggal. Ez Székey Tessza. Nyilvánvaló, hngy tisztán szer. lemből is lehetne áhítozni a kezére. Hi l. i. nem is volna háromezer hold prima klasszisu föld a nevére irva. Rabódy Gispár cs. és kir. huszárfőhidnagy azonban nem igy gondolko o't. őt i Iső sorban a leány g zdagságának a híre csábította. Ezért határozta el magát, hogy a császárvá-osból áthelyeztetését kérje Djbsányba, ahol Tessza lakott a vén c aladi kastélyban, három ezer liold földjének közepén, egy süket nagynénivel. n int aféle árvaleány. Ez a könnyűvé ü, czigányarcú katona, huszonhat éves horában már fenékig ürítette az élvezetek pohará'. Adóssági több vol', mint a nennyit egész életében kifizethetett volna. Ha mindjárt összes fizetését is lefoglalják táborszernagy koráig. Volt egy csomó botránya, párbajokkal szer. Ioks asszonyokkal, megcsalt férjekkel, czigánynyal, pezsgővel, kártyával es uzsorásokkal. Csakis a püsf ök nagybácsi tartotta benne a lelket, hogy ezerszer el nem csipták a katonaságtól. Ef. a pár ember találkozott egymással a dobsányi gentry majálison. Tessza ott ült a vadgeszt nyefa alatt egy mohos sziklán. Fehér szalmakalapja alól kékes fekete haja E körülmények hatása alatt mind nagyobb számban térnek vissza a kontinensre az Amerikában munka és kenyér nélkül maradi kivándorlottak es hazánkba is jelentékeny számmal jöttek, és még oly nagy számban készülnek haza, hogy kormányunk is szükségét látta intézkedni arra, hogy a visszatérlek a téli hónapok alatt munkát, foglalkozást kaphassanak, hogy megélhetésük biztosítva legyen. A még mindig nagy számmal érkező ullevcl kérelmekből azonban azt látom, hogy ezen körülmény a köztudatba még nuni meni át és a lakosság ínég nincsen tudatában annak, hogy az amerikai jelenlegi viszonyok mellett nőin csak hogy a kivándorló foglalkozást nem nyerhet, de a már régebben kivándorlottak is alkalmazás hiáuyábaii haza túrni kénytelenek. Felhívom ennélfogva, hogy e körülményt a legszélesebb körben közhírre legyek, a lakossággal ezen állapotokat ismertessek, a kivándorolni szándékozókat pedig figyelmeztessek, hogy saját jól felfogott érdekükben a jelenlegi viszonyok mellett a kiutazástól tartózkodjanak, mivel állandó bizlos keresetre szert tenni nem remélhetnek és kivándorlásuk cselében kitennék magokat annak, kogy jelentékeny összegre rugó költségok és fárasztó hosszú időtartamú utazásuk után a legkétségesebb helyzetbe jutnak, foglalkozás és megélhetés hiányában nyomor és nélkülözés lesz biztos osztályrészük." Közlünk itt még egy, &£ amerikai muuw'u viszonyokra reulkivüt jellemző, Oh o állam, Canton városáb il küldött levelet is: M gyaror.-zág m nden ren lü és rangú iparos, napszámos és gazdálkodo nép liez intczeui szavamat a tengeientulrol, külö lösen azokhoz., akikn k a vandjrjui már a kezükben van. Forduljanak vissza még idejekorán, l gyen vége a kivándorlásnak! A kivár.dorlok csak elfecsérelik pénzüket, mert üt Amerikában már pénzt keresni nem lehet'. Alin ill történt es lörtenik, arra igazin nem számíthattunk! Igy pl. egyszerre csak beszüntetik az összes vasuli inuu kálatokat s (zzei egy.-z rre a munkások i/.ezrei maradlak kenyér nélkül. A gyárak egymisután zárjak bekapuik.it, amelyek p dig (ol)laiják a munkát, a okban is a minimumra redukálták a munká ok számat es lehetőleg csak az amerikaiakat tartják me,-, a bevai.dorollak közül pedig csak azokat, akik mar legalább negy éve idekünn vannak Ötszázezerre lelie ő azoknak a munkásoknak a száma, akíkit elb icsilollak. De erősen leszállították ezenfelül még a munkadij'ikat is. A hi lyzet ja ul.isar i < gyelőre nincs kíiatas, sőt lesz ez még rosszabbul mert ez még csak kezdete a rossz világnak. A drágáváj elviselhetetlen, az étke és, I k. s luhizkodas, mind borzaszlo pénzbe kei ü . Aki csak teheti, menekül vissza innen hazájába. Valóságos pánik tört ki az emberek között. Mar mosl, ha igy van a dolog a már évek óla itt lakó s angolul is apró huncutkákban köri: i keskeny barna arcát. Fekete haiísnyás apró lábaival halkan ü'i a taktust a távolról ide hallalszó lánc zenere. A huszár ott áll előtte, cigarettát sodor, mi dalt inohó vagvgyal néz a leány édes, kipirult arcába. — Csak néhány órája, hogy magat isni >rein — szólt a leány, mialatt legyezőjét ki-be csapkodja, de — In v-s udvailisa ulán itélv: — már előre latom a mi ismeretségünk tragikus végét. A huszár közelebb lép a leányhoz s halkan felel. Azzal a meleg, dallamos hanggal, melylyel annyi aszszonynak csavarta el a fejét eleteben: — És azl hiszi, hogy a mi ismeretségünknek okve'len tragikusan kell végződnie? A leány a dúsgazdag ör kö.-nők elbizakodottságával válaszol: — Már amennyiben valaki tragikusan veszi fel, ha kikosaiazzák. — Hm! A huszár egyet Ctavarit fekete bajuszán. Mijd összeüti sarkantyúját a leány előtt. Csakhogy maga engem soha sem fog kikosarazni. — Értein. Énben benne van az a bizonyos egérút. A uelfii jósda lejtelmess pe. M rt azt az egyet elhallgatta a vitéz főhadnagy úr, ho^y miért nem fogom kikosarazni ? A'.ert-e, mert nem fog engem megkérni, va^y pedig azért, ni rl ha megkér, romlón hoz/.a megyek, annyira belébolondulok a bajuszaba, meg a sarkantyújába ? Melyik okot éiti a kellő közül? — A deltii orákulum nem szokoit bővebb nngyaráza'okba bocsátkozni. A megfejtést magára bízom. Erre mind a kellen neveitik. A másik perezbrn pedig ott jáiták a csárdást a D.ifea Bérezi bandája előtt. II. Ilym tónusban érintkeztek már egy év óla. Mert hogy immár egy éve elmúlt, amióla Rabódy Gispír a genlri majálison megismerkedett Székey Tesszá»al. Nem mondhatni, hogy a huszár egy év alatt csak eg/ ha szállal is közeLbb jutott volna ahoz a kilátáshoz, hogy a Tessza kezét elnyerje. Bajjs is érzelmesen közeledni valakihez, akivel az első perc óta pajtáskodó .jukker"
