Nyírvidék, 1907 (28. évfolyam, 27-52. szám)

1907-11-24 / 47. szám

XX VIII. évfolyam. 20. szám. Nyíregyháza, 1907. szeptember hó 167. A SZABOLCSVÁRMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK és a SZABOLCSMEGYEI TANÍTÓEGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. '<>•

9 Meyjalemk hetenként egyszer vasárnapon. «

o-a> Előfizetési feltételelc: Egész évre 8 korona Fél évre 4 „ Negyed évre 2 Egyes szám ára 20 fillér. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: VÁROSHÁZ-TÉR 6. SZÁM. Telefon szám: 139. Kéziratokat nem adunk vissza. Hirdetések nagyság szeiint számíttatnak. A nyilt-téri közlemények dija soronkint 00 fillér. Apró hirdetések 10 szóig 40 fii., miuden további szó 4 fii. Vastag betűvel szedett kétszeresen számit. Kilincseié?, A vármegyénél — köztudomás szerint deczember hó 17-én fog végbemenni a tisztújítás, teljes bizonyossággal nagy csendességben, a régi tisztikar lejárt mandátumának hal évre való megújításával. Semmi különösebb okunk nincs tehát, hogy meddő elmélkedésekbe bocsátkozzunk e nevezetes alkalom kínálkozó témái felől. De épen azért, mert személyi vonatkozások a nyomtatott betű igaz értelmét ebben a szerencsés helyzetben, szándékkal vagy egyéni érzékenységből félre nem magyarázhatják, szükségesnek látjuk, hogy elmondjunk egyet mást. Legelső sorban is szóvá kell tennünk és a legsúlyosabban elítélnünk azt a néhány év óta szinte szentesített gyakorlatot, hogy az egyes megüresedett állások elnyerésére pályázó tisztviselők személyesen, házról-házra járva, mint mondani szokás — kilincselve könyörgik maguk részére a szavazatokat. Annyira szokássá lett ez már hálunk, hogy meg se ütközik rajta senki, egészen természetesnek látja, sőt — tisztelet a kivételeknek — a vármegyei bizottmány tagjainak jó nagy része is csaknem igényli már a szavazatoknak ezt a személyes, Franz Joseph-rokkban való ki könyörgését. Hogy ennek a csúnya gyakorlatnak a legelső következménye magának az önkormányzati jog egyik legfontosabb biztosítékának: a tisztviselők szabad választásának a kompromittálása és lealacsonyitása, az nyilvánvaló. Es nyilvánvaló az is, hogy a legnagyobb mértékben illuzóriussá teszi a közigazgatási tisztviselők függetlenségét. És azután ennek a gyakorlatnak a közfelfogás állal való akceptálása rávezet arra, hogy jogosulatlan aspirációk támadjanak és érvényea Ballada. Olyan bolondos egy történet : Szegény fiúról, gazdag leányról. A szivük fájt, a szivük lángolt . . . — Ugy-e bolondos egy történet? Kacagjunk, édes ! A lány olyan mint a kisértet, Hiába cifra ruha, pompa. Nem jár ki már, csak a templomba. — Ugy-e holondos egy történet ? Kacagjunk, édes I ,,Mért nem születtem én szegénynek. Vagy ő miért nem gazdagságra ? ' S az ilju lenn csak várja, várja . . — Ugy-e bolondos egy történet ? Kacagjunk, édes ! „Pénze legyen a vőlegénynek ? Majd lesz az is! Oh, lesz egy zsákkal! S az ifjú küzd éj napon által . . . — Ugy-e bolondos egy történet ? Kacagjunk, édes ! Ks gyűlt a pénz, — múltak az évek, A zsákból már alig hiányzott. És gyűltek arcukon a ráncok . . . — Ugy e bolondos egy történet ? Kacagjunk, édes ! A nyár elmúlt. A sziv kicgelt, Oda a fénye a szemüknek, — Tél volt, mikorra összejöttek . . . — Ugy-e bolondos egy történet ? . . Maga sir, édes ? . . . . Asiuadai. süljenek is az egyes tiszti állások betöltésénél, önérzetesebb, szemérmetesebb tisztviselők elnyomására, hátraszoritására, akiknek természete és jó izlése ezt a kilincselést bevenni nem tudja. Ez ellen a gyakorlattá vált kilincselés ellen a vármegyei törvényhatósági bizottmány kebeléből kell megindulnia valamelyes akciónak, mert hova-tova odáig fog fejlődni ebben az irányban a helyzet, hogy a tisztviselői karnak az a része is, mely ma még elutasítja magától ezt a szerepet, a kenyér megtartásának küzdelmében rákényszeríttetik erre a megalázkodásra. Hová fog ez vezetni és hová juttatja az önkormányzat és ebben biztosított tisztviselői választási jog nemzetfentartó elvét, ha ennek az önkormányzatnak egyik legfőbb biztosíték a: a választott tisztikar ilyen nyomorúságos módon jut mandátumához. Bory Béla, a vármegyei függetlenségi és 4 8-as párt érdemes elnöke e hó 27-dikére közgyűlésre hívta össze a párt tagjait. A közgyűlés táigysorozatának 2-ik pontjában olvassuk, hogy a közgyűlés hivatva lesz foglalkozni „a bekövetkezendő általános vármegyei tisztújítás kérdésével." A függetlenségi és 48-as párt kompetens voltát az ebben a kérdésben való állásfoglalásra gondolom senki nem kifogásolhatja, minthogy Szabolcsvármegye törvényhatósági bizottsága legalább is 90 százalékában eliez a párthoz tartozik. Épen ezért mi helyesnek és szükségesnek tartanánk, ha a függetlenségi és 48-as pártnak 27-diki közgyűlése foglalkozna ezzel a kérdéssel, s kimondaná, hogy a tisztviselőknek a saját maguk érdekében való ezt az úgynevezett kilincselését a tisztviselők egyéni önérzetével összeegyeztethetőnek s a tisztviselői állás megkívánt tekintélyével megegyezőnek nem tartja. Pálmai Ilka. Az operett egy idő óta veszíteni kezdett hitelebői, s kezdett leszállani .arról a magas művészi nívóról, ahova Offenbach emelte. Jött az angol operett, amely a librettót telte tönkre, s aztán a zene züllött el egy kicsit : Jóravaló karmeslermuzsika lett belőle, összeszeded — egységtelen halmaza absolute össze nem függő tánc és kupiémuzsikának és az egész művészet hovatovább egyes primadonnák hiányosságaihoz kezdett idomulni. Szin'e az operett csődjéről lehelne beszélni, ha igazán nagy művészek minden erejükkel ellene nem szegülnének ennek a kártékony áramlatnak. A klasszikus cperelt termékeny hagyományait ápolgatva egy pár igaíí művész eleven szemrehányásképen áll a publikum előtt, s a bretlli leié zúllő Ízlést becsületes müveszettel igyekszik kigyógyilani ebből a tunya lázból. Ugy látszik, sikeres lesz az a heroikus munka : a jó muzsikusok újra kedvet kapnak, látván, hogy az előadó művészek között vannak, akikre értékes zenet is rá lehet bizni és jó hó művészek kapnak bele libreltoirásba, látván, hogy színészi feladatokra képes talentumok is akadnak a hangtalan primadonnák és az analfabéta hisztriók közölt. Talán a legnagyobb érdeme Pálmai Ilkának, hogy soha egy jottát sem engedett nagy lelkes művészetéből, soha egy pillanatra meg nem alkudott, és soha el nem s/ánta magát aira, hogy csak igy keveset is léhábban lógja fel művészetet és ezzel az erősítő, felüdilő p Idaadással bizalmat, kitartást, kemény elszántságot ébresztett más művészekben is, akik az ő nemes munkája nélkül talán utánna sülycdtik volna a kriíisbe jutott operettnek. Nemcsak Magyarországra: az egész világra szóló a Pálmai Ilka jelentősége, azok közül való ő, akiknek vidám életörömet, kedves, megnyugtató, egészséges pillanatokat köszönhet az ember, s akik apró pénzre váltották fel a leikök gazdagságát, hogy mentől több szegényt részeltessenek benne. Azok közül való ő, akik emberszeretettel a szivökben nehéz küzdelmss utakat járlak meg és a tiszta humor, az ősi, keserű mellék íz nélkül való jókedv italával üdítették fel a munkában Utazás Nyíregyháza körü.1*) (hol szekeren, hol gyalog.) Tehát nem büszkén, magas paripán, sem batáron, ! — hanem nyomról nyomra, szóba állva mindenkivel s figyelve mindenre, ami egyáltalán figyelemre és felemlitésre méltó. De mindez oly tömegben kínálkozik, hogy különösen a város belterületén csak ácsorogva s döcögve ; haladhatunk előre. I Igy aztán természetes, hogy mindezek elbeszélése ! is döcögős lesz; de nem törekszem külömberi sem iro| dalmi sikerre, hanem egyedül olvasóimnak szórakoztatására. Természetes, hogy túlynyomó részben helyi dolgok kerülvén szőnyegre, ezek iránt csak azok fognak érdeklődni, akik a helyi viszonyokat és az abban szereplő egyéneket ismerik vagy ismerték; noha tervein az, hogy alkalomadtán el fogok kalandozni történetünk, közügyeink és társadalmi életünknek tág mezőire is. * * * Ha az ember Nyíregyházát körül akarja utazni, valahogy ki kell jutni a városból. He merre? .... A postaközön • város ostromállapotot rögtönzött, erős kőbarikádokat emelt, hogy a Nagykálló és vidéke felni jövő összes peres lelek kénytelenek legyenek Halasi .János előtt kikötni; az Orosi-utcán sem lehet kijutni, mert ott meg nagymosást tartottak a gazdasszonyok s az egész utca el van árasztva szappanlével; a nyiregyházi—pomptini mocsarakhoz vezető ,,Matyi" közön pedig ki van ragasztva a veres cédula, figyelmeztetve mindenkit a bujdosi csatorna vészthozó miazmáira. Nincs más, — induljunk a piac felé, onnan aztán tetszés szerint jobbra vagy balra. Csakhogy mint előre jeleztem, nem lehet itt bátran haladni. Alig teszek u. i. pár lépést, már ilt áll velem szemben egy nevezetes ház. Tulajdonképpen nem is a ház nevezetes, hanem annak építtetője s első tulajdonosa, Elek Ferencz volt az. Furcsa körülmények között ismerkedtem meg (50 vagy Gl-ben, az abban az időben még férfias, szép s egyenes tartású, bosszú szakált viselő öreg úrral. *) A izim Eötvös Károly nagynevű irúnli plagizálása, tartalma még arra sem tarthat igényt. (Szerzfi.) elfonyadl lelkeket. Az élet szigorú, komor arcát fordítja felénk, s apró, gonosz kis fájdalmak őrlik meg életörömünket. Kevés ember van, aki meglátja, hogy mi van a dolgok másik oldalán, kevesen vannak a bölcsek, akik meglátják, hogy a keserű éleinek egy másik, egy mosolygó atca is van, s az apró gonosz kis fájdalmak csupa nevelni való, groteszk, bolond furcsasággá válnak, ha egyszerűen a másik o'dalukra fordítjuk őket. Az élet mosolygó arcát fátyol födi, misztikus, párafátyol, anrn csak a bölcsek tekintete hatolhat át és a leglőbben örökre meg volnánk fosztva a nagy, a szívből fakadó kacagás malasztjától, ha nem volnának önfeláldozó emberek, akik egész leiköket áldozzák arra a munkára, hogy megmutassák nekünk az élet mosolygó arcát. A kacagás prófétái ők, elsimitói a fájdalmas redőknek, s ezek közül való Pálmai Ilka, az operett minden időkben egyik legnagyobb művésznője. Aki őt hallotta, annak fogalma lihet arról, hogy egy vidám kis dal, amely egy poéia életének valamely boldog, önfeledt pillanatában született, milyen örökéletű hal ásókat rejt magában, ha egy szinészrnüvész lelkén át, eleven valósággá támadt. Örökéletű tüz van az ilyen életre lelkesített dalokban és lángra lobbantja a mi örömünket is, és mi is érezzük egész izzó tartalmát annak a pillanatnak, amely boldog szenzáció volt egy költő életeben. Délceg önbizalom, derült nyugodtság, lriss, üdítő, jókedv árad el az emberek között, ha Pálmái énekel és groteszk, kacagó, bölcs gondolatok elevenednek meg nemes tirnbolumokban, amikor ő játszik. A színművészet és az énekművészet minden nagy értéke kell ahoz, hogy a vidám pillanatokban született, művészi alkotás k ilyen gazdag és kifogyhatatlan bőségü forrásokban ömöljenek át a mi lelkünkbe és a művészet egész teljessége kell ahoz, hogy egy dalt örökké emlékezetes élmény gyanánt éljen át mindenki, aki csak hallja. A rithmusok misztériumát kell a művésznek megérezni és Pálmai csodálatos intenzitással érzi is ezt. Valami derűs görögség van az ő művészetében, egy pár csöppje a Molpeia forrásának, ahol Pan sípjához való nádat talált, a faunok és a driadok naiv, egyszerű, romlatlan élétöröméből van egy rész az ó NAGY ELEK okleveles mérnök Nyíregyháza, KállOi-ntcza 21. szám. (Saját ház.)