Nyírvidék, 1907 (28. évfolyam, 27-52. szám)

1907-11-17 / 46. szám

XX VIII. évfolyam. 20. szám. Nyíregyháza, 1907. szeptember hó 17. A SZABOLCSVÁRMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK és a SZABOLCSMEGYEI TANÍTÓEGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. ^^ Megjelenik hetenként egyszer vasárnapon. Előfizetési feltételek: Egész évre 8 korona Fél évre 4 „ Negyed évre á „ Egyes szám ára 120 fillér. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: VÁROSHÁZ-TÉR 6. SZÁM. Telefon szám: 139. Kéziratokat nem adunk vissza. Hirdetések nagyság szeiint számíttatnak. A nyilt-téri közlemények dija soronliut IÍ0 fillér. Apró hirdetések 10 szóig 40 fii., minden további szó 4 fii. Vastag betűvel szedett kétszeresen számit. Egyről másról, Néhány év óta politikai válságok akadályoztak meg bennünket abban, hogy gazdasági életünk benső fejlődésének irányt szabjunk. Egymás után fakadtak ki az elmérgesedett sebek, amelyeknek annak idején való gyógykezelését elmulasztottuk. A szocialistáknak sikerült a tömeget forradalmi irányzatba terelni. A munkásnép lelki állapotát jellemzi az elkeseredettség, bizalmatlanság és feneketlen gyűlölet a uemzeti társadalom és a nemzeti intézmény iránt. Mozgalmait a haladás egészséges törekvése helyett rontó, pusztító vágy hatja át. A kivándorlók hideg szívvel hagyják el a magyar földet s vidám kurjantással üdvözlik az Óceánt, mint felszabadulásuk reményteljes útját. Tudósaink között divattá vált beleköpni a nemzeti eszmények gondolatkörébe. Mindezek az anarkia tünetei! Gazdasági téren vígan folynak a multak visszaélései. A népmentés jelszava alatt hallatlan parcellázási uzsora folyik. A kisember segítésének köpenye alatt istentelen nyerészkedés. Az uzsora törvény, a végrehajtási törvény, a kereskedelmi törvény ismert résein át szemérmetlenül érvényesül a nyerészkedési vágy. Jól szervezett kartelek iszonyú vámot vetnek ki a közfogyasztásra az élelmi cikkek után. Ugy gondolkoznak talán, hogy a vízbe esett embernek úgy is meg kell fulladnia, tehát mindegy nekik, ha — mielőtt ezen túl esne — a rokkját is lehúzzák. Az élelmiszer-inségre rádupláz a fa- és széninség. S kipattannak az államvasúti üzem elhanyagolásából folyó, idáig takargatott nyomorúságok, melyekuek orvoslására száz milliók kellenek. Végül betetőzi bajainkat a pénzügyi krizis. * * * Es az a másik rettenetes krizis, mely a kétszer kettő négy bizonyosságával fog bekövetkezni, a nemzetünk függetlenségének elkövetkezésében való hitnek mai sorvadásában n a Krizanthemum .... Krizanthemum a holtak virága. Ott tonyadoz sok, sok sir lelett. Kimegyünk a meghaltak hónába, Elsírjuk a bánat könyeket! Oh mert ugyan kinek nincs halottja. Akit sokszor meg-megkönyezünk P Hisz hányszor elsiratjuk azt is, ki Él, mosolyg, de meghalt már — nekünk ' A királyné. Irla: Lux Terka. Maurus, a félszemű bölcs öreg pap, a királyné gyermekkori tanítója, barálja, tanácsadója, gyónlatója, olt állt a nagy, bűvös, fehér teremben s várla a királyné megszólítását. A királyné lehajtott fejjel, gondolkodva járkált a teremben és szép, nem s, nyílt arcán zavar látszott. Fehér kezével végigsimított olykor fekete haján, gyönyörű ívű szemöldökét összevonta s egy-egy percre megállt a nyitott ablaknál. Olyan szép volt ilyenkor, mint egy alabástrom-szobor, melyre ar.nyrózsás tátyolt borított a nap. Az ablak alatt óriási paik feküdt, valamikor erdő volt s most mint egy megszeliditelt oroszlán simult a palota lábához. Türelmes hálán csodálatos növények és virágok nyíltak. Gránátvöiös grenadillák és brazíliai pálmák, melyeknek levele az indusok édes és részegítő itala. Valamelyik rózsabokor között csalogány énekelt s egy óriási bükkfa ágán feketerigó ült és felelgetett a rózsabokor apró dalosának. Mert a tömegeknek ebben a hitében megingatott lelke kiürítve, kifosztva nemes tartalmától, előre nem is sejthető áramlatok befogadására nyitva áll. Az általános és titkos választói jognak küszöbünkön fenyegető veszedelme — ezért tartjuk fenyegető veszedelemnek — fogja majd betölteni gondolatokkal és eszmékkel a nemzeti függetlenség reménységében megingott, azokban üressé vált lelkeket és agyvelöket Mi lesz a tartalma a beáramlásnak, ami az üres helyeket elfoglalja?! Ennek a nagy reformnak, melynek igazsága mindannyiunk lelkiben ég, nemzeti érzések nagy felbuzdulása idején kellene megvalósulnia, nem pedig most, midőn az évszázados remél ységeink letörésében csüggedten, hitünket vesztve, a „rólunk — velünk" való kormányzás szent elvének a nemzeti erő tattalmát megadni nem tudjuk. * * * Demecserben és a környékén napról-napra valóságos Isten káromlás megy végbe! A m. kir, államvasutak tehetetlenségéből ott romlik és rothad össze a sok jó káposzta az állomáson, mert nem szállítja el a vasút. 720 koronáról 300-ra esett waggonoukint e miatt a káposzta ára, s majdnem bizonyos, hogy — mint ahogy tavaly történt most is meg fog történni, hogy sok káposzta termelő meg fogja tagadni, hogy az állomáson lerakott káposzta az ő kápOsv.tája, csak hogy az u. n. fekbért ne kellessen megfizetnie ! Hadd rothadjon ott ! Nagy vagyon pusztul el pedig ezen a kis demecseri állomáson! 1000 waggonra való volt a termés. 720 koroüát Ígértek a kupecek érte waggononkmt. Lett volna 800 korona is az ára, ha lehetett volna szállítani. De hát nem lehetettt. Lement 300 koronára, Ma még úgy se kell, mert nincs vasúti kocsi. * * * A sót szekereken hozzák mostanában Nyíregyházára Tokajból. Mert nincs vasúti kocsi. A királyné most hosszan és némán állt az ablak mellett s észre sem vette, amint az öreg pap halkan közeledett feléje és aszott kezét rátette vállára. — Mauna Loa, nagyasszonyom — szólott szeretettel és tisztelettel az öreg. — Áltól félek, fordut meg a királyné szomorú mosollyal — hogy nem vagyok löbbé a te Mauna Loád, a te tisztelt, nagy királynéd, öreg Maurusom ! A népem kigúnyol, mosolyog rajtam, talán meg is vet. Kérdőleg nézett az öreg Maurusra, de ez lehunyta egyetlen nyitva levő szemét és hallgatott. — Ülj le, Mauius — intett a királyné — hogy megkérdezzem tőled, mivel tartozom még annak a népnek, aki előbb az enyém volt, azután a fiamé lett s akinek egész ifjúságomat, asszonyi életemnek legszebb és soha vissza nem jöv ő éveit feláldoztam, odaajándékoztam? Szólj Maurus ! — Még tarlozol valamivel — felelte az öreg nyugodtan. — Bocsánattal. — Minő bocsánattal? — kérdezte a királyné kissé ingerüllen s alig hallhalilag rácsapott a széke karjára. — Nem mindent megtettem a népért? Értük éltem, szenvedtem fosztottam ki magamat, mit kívánnak még ? Az életem most már az enyém. Húsz esztendei kormányzás alatt boldoggá tettem szellemileg, anyagilag és királyt szültem, kinek fejére koronát lehellek. Többet tetlem országomért, mint tíz térfi-uralkodó, mit kívánnak még tőlem ? Leteltem a kormányzás pálcáját nem vagyok többé az ő sorsuknak királynéja, csak a magaménak. Engem nem gúny, de hódolat illet meg! Az öreg Maurus hallgatolt. — Miért nem felelsz? — kérdezte a királyné csoda kozva. — Talán nem lartod jogosnak a kívánságomat . — Nem, — felelte keményen az öreg és felnyitotta szemét. Nem tartottad be a sorrendel a nép. az emberi lélek pszichológiájában ós nincs jogod azt követelni tőle, amit nem adhat. Ami nem természete: a hála. Ezért aztán 32 fillér az ára a perifériákon kilónként s a nagykereskedésekben is c-ak az állandó kuuc-;aftok kapnak sót. Mert nincs vasúti kocsi ! Drágasági pótlékot kértek a vármegye IX—XI. fizetési osztályba sorozott tisztviselői. Aí októberi közgyűlés fel is írt az érdekükben, s meg is jött a válasz a napokban. Persze, hogy nem lehetett, elintézni ezt a kérdést speciálisán a Szabolcsvármegyei tisztviselők kedvére. De nagy tévedés a nagyméltóságú m. kir. belügyminisztérium részéről, hogy a „közel múltban való fizetés rendezésre" hivatkozva, szinte reudreutasitja a kérvényezőket. 1904-ben volt ez a fizetés rendezés ! Az idő óta : a hús ára 1 korona IS fillérről, 1 korona •18 fillérre ; a liszt ára 16 fillérről 34 fillérre; a fa ára tn. ölenként 2G koron iról 40 koronára, bevágatása 4 korona 40 fillérről 7 korona 20 fillérre növekedett ; behozatala is m. ölenként egy kis összeggel ; a lakás bérletek összegének növekedése legalább is 30 % ; az aprómarha árában ezt a 30 % emelkedést legalább is konstatálhatjuk ; a két-három évvel ezelőtt 1 korom 80 filléres szén ma 2 korona S0 fillér. Igazán, csak a petróleum ára nem meni feljebb, hogy világíthassunk a nyomoruságunkhoz. Mert hiszen a 4 évvel ezelőtt 12 koronás cipőért ma 16 —18 koronát kell fizetnünk, s minden vonalon a közszükségletnek 25 — 50 %-kal emelkedtek a beszerzés költségei. Nem volt tehát, helyes a rideg visszautasítás ! Valamelyes értékes nemzeti gondolatnak a közreadását és megvalósítását várjuk, hogy ennek a szerencsétlen, sok vért ontott, sok szenvedést keresztül szenvedett nemzetnek a A királyné tágra nyitotta ki nagy, fekele gyémánt szemét. — Nincs jogom a nép hálájához ? — kérdezte bámulva. -- Nekem? Nekem, Maurus? — Neked, királyné és senkinek, aki úgy gondolkodik, mint te. Ha valaki hódolatot kiván az emberektől, azt ne a jósága után kivanja, hanem a kegyetlensége után. Ha nem hálálkodva, hanem reltegve mondanák ki nevedet, akkor a hódolat úgy fogna körül, mint ujjadat gyüiüid. A jóság nem fáj az emberi léleknek s csak ami fáj neki, arra gondol vissza. 1 la boldoggá leszel egy embert, elfelejt. Ha megkorbácsolod gyűlölni fog, de elfeledni soha. A jóság a közöny porszem, a szél lovasöpri, a kegyellenség sziklagiánil s az emlékezés monumentumát mar élő korában felállította magának a kegyetlen szivü. A jóság, Miuna Loa: önzés. A gonoszság: bátorság. Jól elsősorban is önmagunkért leszünk, de rosszal; másokért. A királyné lehunyta szeméi, összerázkódott és felállt. Párszor végigment a nagy, fehér termen, melyet mintha aranyhidakkal választott volna el a nap egyegy fénysávja, azután megállt az öreg ember előtt és megfogta a vál át. — Maurus, — mondta méhen a szeme közé nézve — te megc.

;allál engemet! Megcsaltad bennem: a gyereket, a serdülő leányt, az assznyt és a királynéi! — Igaz — felelie az öreg. — Megcsaltalak, mert nem arra tanítottalak, amire a királyokat tanítják: hogy önmagukban Istent lássanak, az emberek közölt az első személyt. O.yan királyt neveltem belőled, Mauna Loa, aki népe között az utolsó személy legyen önmagára nézve. Megcsaltalak, mert embert neveltem beléd, a jóság önzésével teli szivet. Csak terád gondoltam, mirt nagyon szerettelek és azt akartam, hogy ha boldogtalan leszel is, de a saját lelked maradjon meg a legjobb és legtisztább barátodnak. Nem a népet, nem az embereket szeretem, csak téged. Az embereket ismerem és nem szeretem, csak szánom őket. Láthatod ebből, szegény királyném, milyen véghelellen önzés a szeretet és jóság. Szinte azt hiszem, amint most végig-