Nyírvidék, 1907 (28. évfolyam, 27-52. szám)

1907-11-03 / 44. szám

2 XVIII. évfolyam. 44. szám. Nyíregyháza, 1907. november hó 3 JSÍYÍRVIDÉK. fr A SZABOLCSVÁRMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK és a SZABOLCSMEGYEI TANÍTÓEGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Megjelenik hetenként egyszer vasárnapon. Előfizetési feltételek:: Egész évre korona Fél évre Negyed évre 2 Egyes szám ára 20 fillér. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: VÁROSHÁZTÉR 6. SZÁM. Telefon szám: 139. Kéziratokat nem adunk vissza. Hirdetések nagyság szerint számíttatnak. A nyilt-téri közlemények dija soronkint tiO fillér. Aprú hirdetések 10 szóig 40 fii., minden további szó 4 fii. Vastag betűvel szedett kétszeresen számit. Nyíregyháza város önállósítása. Szabolcsvármegye törvényhatósága tudvalevőleg az október lió 8-án tartott rendes közgyűlésében döntött Nyíregyháza városának önálló I örvény hatósági joggal leendő felruházásának kérdésében. Az ugyanezen a helyen közölt elutasító határozat ellen a város képviselőtestülete felebbezéssel él, amelyet tegnap nyújtottak be. A felebbezést egész terjedelmében a következőkben közöljük: Nagyságos Alispán úr! Nyíregyháza város önálló törvényhatósági joggal leendő felruházása ügyében Szabolcsvármegve törvényhatósági bizottsága 666/1907. Bgy. 20393/1907. K. számú, aránylag feltűnően csekély szótöbbséggel meghozott véghatározatában állást foglalt az önálló törvényhatósági jog megadása ellen s kérelmünket elutasítani javasolja. Ezen véghatározat ellen Nyíregyháza város képviselőtestülete nevében és annak megbízásából tisztelettel felebbezéssel élünk s kérjük ezen felebbezésünket a nagyméltóságú magyar királyi belügyminiszter úrhoz felterjeszteni. Nagyméltóságú Miniszter úri Kegyelmes Urunk! Mindenekelőtt azon meggyőződésünknek kell kifejezést adnunk, hogy a vármegye törvényhatósága tévedésben volt akkor, mikor határozatát véghatározat alakjában hozta meg. Mert a vármegye törvényhatósága csak véleményt nyilváníthatott Nyíregyháza város álló törvényhatósági joggal leendő felruházása kérdésében; tehát határozata csak az ügy érdemleges elintézését előkészítő véleménynyilvánítás, de nem ügydöntő határozat. Az ügydöntés, az érdemleges határozás kívül esik a vármegye hatáskörén. Minthogy azonban a határozat véghatározat alakjában hozatott meg s minthogy annak felebbezhetösége is kimondatott, kénytelenek vagyunk számolni az adott helyzettel és élni a biztosított felebbezési jogorvoslattal. Ezeknek tiszteletteljes előrebocsátása után áttérünk a véghatározat tartalmára. Egészen természetesnek találjuk azt, hogy a vármegye a város önállósítását nem véleményezi. Mert hiszen természetesnek kell találnunk, hogy azt a veszteséget, amely a vármegyét Nyíregyháza város kiválása következtében ugy anyagi, mint különösen szellemi tekintetben érni fogja, elkerülni és elhárítani igyekszik. Természetesnek találtuk volna tehát, ha a vármegye törvényhatósága nyíltan és őszintén feltárta volna, hogy A n Halottak napján. Meggyújtom hát én is az emlékezetnek Mohosodó sírján, egy-két pisla mécsem ; Ugy fáznak, — reszketnek ezen kicsi lángok, Mint téli éjszakán sok csillag az égen. — Úgy fáznak, reszketnek, olyan halvány lángjok . . . Talán azért, hogy már oly régen nem égtek ! • . . . Tudja Isten; — lehet. — Hiszen az fáj nékem, Ami talán soha sem fájt, sajgott néktek . . l.obognak a lángok, — esti szellő fújja : Az emlékezet is felújúl most nállam . . . Boldog letűnt idők ! . . ejh 1 de hagyjuk ezt most; Sírodhoz szép múltam óh ! nem ezért álltam. — Másra fogok és most fájón emlékezni : Magyar haeám a Te szép múltadat látom 1 Óh ! szép, dicső múlt ez . . . ezer éves múlttal Párját e világon seholsem találom ! Hazám dicső múltja ! . — fájón emlékszem rád ; Mert talán örökre letűnt dicsőséged . . . Hol vannak nagyjaid ? . . akik viharok közt Megvédtek, megóvtak számtalanszor téged. — Hol vannak e nagyok ? . . Lent a rideg sirban . . . Sirjok felett talán nem gyúl emlékezet ! . . É nehéz időkben gyújtsuk, fel e lángot, S minden igaz magyar ottan fogjon kezet! Testvérjobbot nyújtson szegény és úr ottan ; Leküzdve egymás közt minden ellentétet ! Mert csak igy lehet majd nekünk, magyaroknak. Megérni a dicső, — másik ezer évet ! Isoó György. 6 városunk törekvése elleni állásfoglalásában ezek az inditó okok vezérelték. Mikor azonban a vármegyei törvényhatósági bizottság ezeket az inditó okokat csak mellékesen érintve, a kiküldött bizottság javaslatának elfogadásával olyan okokra támaszkodva javasolja kérésünk elutasítását, amelyeknek egyike sem állja ki a bírálatot: lehetetlenség hallgatással fogadnunk a meghozott véghatározatot s ekként mintegy hallgatólag elismernünk az amellett felhozott itidokok valóságát és- alaposságát. Engedje meg tehát Nagyméltóságod, hogy a vármegyei véghatározat, illetve az annak alapjául szolgált bizottsági munkálat indokaira szerény észrevételeinket pontonként megtehessük. Ad 1. Azt állítja a Vármegye, hogy az önálló törvényhatósági joggal való felruházás Nyíregyháza városára oly nagy uj kiadásokat róna, amelyeket csak a város adófizető közönségének igen tetemes megterhelésével lehetne fedezni. Azt igéri a vármegyei véghatározat, hogy ezt „alább" részletesen kimutatja, — ámde ez a kimutatás elmaradt. Pedig első sorban mi magunk lettünk volna kíváncsiak azokra a tetemes megterheléssel járó nagyobb kiadásokra. Annál inkább, mert kérvényünkben kimutattuk, hogy a mi tudásunk és számításaink szerint a törvényhatósági joggal való felruházás következtében nem fog semmi téren olyan ujabb kiadás előállani, ami az adófizető polgárság tetemes megterhelését vonná maga után. Ha tehát alapos lenne a vármegye idevonatkozó állítása, mi sem lett volna könnyebb, mint reá mutatni arra, hogy melyek hát azok a kiadások, amelyekről mi megfeledkeztünk ? Ad 2. Felfedezi a vármegyei véghatározat az alapjául szolgáló küldöttségi javaslat nyomdokait követve, hogy Nyíregyháza város lakosságának egy része a város határában lakik. Őszintén megvallva.' ezt a kifogást nem értjük egészen. Hát talán egy város lakoságának megállapításánál csak azok vehetők számításba, akik a legszorosabb értelemben vett beltelkeken, a kövezetvámsorompókon belül laknak ? Avagy talán azt hitte és hiszi a küldöttség és a vármegye, hogy csak Nyíregyháza város beltelkein kivid laknak állandóan, más városokban nem? A népszámlálás adataiból az ellenkezőről lehet meggyőződést szerezni. Például Debreczenben 22848, Hódmezővásárhelyen 23999, Kecskeméten 25992, Szabadkán 36157 és Szegeden 38189 lélek lakott üz 1900-iki népszámláláskor az illető város népességéből a város határában. Igaz, hogy ezen városoknak határa A vendég. Kászonyi Pistáék a mult nyáron a széppataki fürdőben kerek négy hetet töltöttek. A fiatal asszony influenzás volt, a gyerekek pedig szamát hurutba estek és a házi orvos erősen a lelkükre kötötte, hogy a nyarat valahol a hegyek közölt töltsék, mert különben nem áll jót semmiről. Egy önfeláldozó férjnek elég ennyi fenyegetés. Kászonyi Pista is ezek közé tartozott. Rajongásig szerette a feleségét, meg két kis leányát, hát azt a kétszázötven háromszáz forintot összecsinálta valahogy és ahogy a juliusi szép, de kutya meleg napok beköszöntöttek. összepakollak és elmentek Széppatakra fürdőzni. Ez a fürdő valahol a Szepességben, igen kedves helyen van és aránylag olcsón ki lehetett jönni, kivált családos embernek, ki a kártyázástól, korhelységtől távol tarthatta magát. M-rt a fürdőben erre is kínálkozott alkalom bőven. Egyik kirándulás a másikat érte s ilyenkor a közeli fürdőkben ki kirúgtak a hámfából. Kászonyiék a szolid, csendes társaságot kerestek s így ismerkedtek meg a fürdő népszerű alakjával, Csegődi Gábor dr. úrral, egyik nagyob városbeli jogakadémia tanárával. Gábor bácsi agglegeny volt, de javakorában. Nem unalmas, zsőrtös, hanem inkább kedves és figyelmes, aki ezer apró szívességgel tudta elhalmozni azokat, akik iránt rokonszenvet érzett és igy csaknem nélkülözhetetlenné tudta lenni magát. Kászonyiek is kedvencei közé tartoztak. A két gyerek rajongásig szerette Gábor bácsit, aki kifogyhatatlan volt a tréfákban, mókákban és — cukorkákban. Nehez eldönteni, hogy a gyerekek miért szerették hát ínég leginkább. Kászonyi Pistával jogi vitákba bocsátkozott és a fiatal biró el volt ragadtatva a Gábor bácsi széles jogi ismeretei és finom modora által. Kászonyinét meg azzal hóditolta meg, hogy titokban minden nap egy-egy friss bokrétát lopott be a szobájába, amelyet az asszonyka büszkén tűzött fel reggelenként meücsokornak. Sokáig eredménytelenül kutatták a figyelmes gavallér kilétét, sőt Kászonyi Pista már-már kezdte adni a féltékeny férjet, mikor egyszer rajta fogták Gábor bácsit, amint a szobaleányt megvesztegetve, be akarta csempészni a virágait. is. népessége is, nagyobb, mint Nyíregyházáé. Ámde laknak számosan a Nyíregyházáénál tetemesen kisebb határú városok határában is. Például Aradon 2508, Győrött 2595, Pécsett 5784, Sopronban 3783. Szatmáron 5749, sőt Selmecz és Bélabánya város 16375 lakosa közül is 5749, Zombörnak 29609 lakosa közül meg éppen 17945 lakott 1900-ban a város külterületen. Tudomásunk szét int eddig még soha senkinek eszébe se jutott ezeknek a városoknak a lakosságát a külterületeken lakók levonásával venni számításba. Az illető város határában lakók politikai, közigazgatási s egyáltalán minden tekintetben éjien ugy az illető városhoz tartoznak, mint azok, akik véletlenül közvetlen a városháza tőszomszédságában laknak. Ad 3. Ismételten felfedezi és ugyancsak éles világításba helyezi a küldöttségi javaslat és ennek elfogadásával a vármegyei véghatározat azt, hogy Nyíregyházán még mindig akadnak, akik egymásközt tótul is beszélgetnek. Mintha bizony a törvényhatósági jognak elengedlietlen feltétele lenne az, hogy az illető város minden lakosa egymásközt is csak magyarul beszéljen és mintha a jelenlegi 24 törvényhatósági joggal biró város között akadna csak egyetlen egy is, amelynek minden lakosa csak magyarul beszél és tud magyarul. Fájdalom, ilyen még az ősrégi és magát szinniagyarnak valló alföldi városok között sincs, mint ezt a kérvényünkhöz csatolt statisztikai adatok tanúsítják. Ellenben a magyarul tudók számaránya tekintetében Nyíregyházát, ezt a másfélszáz év előtt teljesen tót anyanyelvű telepitvényesekből saját erejéből fejlődött várost a 24 törvényhatósági város közül csak 7 előzi meg. Mindenesetre feltűnő és örvendetes jelenség, hogy inig tiz év előtt Szabolcsvármegye törvényhatósági bizottsága legföképen a lakosság idegen nyelvűségére való tekintettel ellenezte Nyíregyháza város részére a törvényhatósági jog megadását, ma már csak annyit mond, hogy vannak a köznép körében, kik egymásközt tótul is beszélnek; tehát magyarul is. Ami pedig a tanyáknak „elszigetelt idegen nyelvű vidék-' voltára vonatkozó állítást illeti, ezzel a küldöttségi javaslat csak a helyi viszonyok nem eléggé alapos ismeretéről tett tanúságot. Egyébiránt a nyelv tekintetében a lényeg az 1868. évi XLIV. t.-cz. 2-ik és 20-ik §§-aiban foglal külöinbségeken fordul meg. Es azon a vármegye által is el is mert tényen, hogy Nyíregyházán a jegyzökönyvvitel és az ügykezelés magyar és soha senkinek eszébe se jutott, hogy más legyen. Ad 4. Köszönet és hála azért az elismerésért, amelyben a véghatározat a köznép nyelvének megmagvarositásáért a lelkészeket és városi alkalmazottakat Nem csoda hát, hogy mikor Kászonyiék a búcsúzás pillanatában elérzékenyülve szorongattak a Csegődi dr. kezeit, a férj és asszony egyszerre szólták el magukat: — Aztán látogasson meg minket szerény otthonunkban, Gábor bácsi ! Csegődi könnyes szemekkel ígérte, hogy bizony ő rajta nera is múlik. Ó bizony el is látogat egyszer Kászonyiékhoz. És mikor a fürdőből elrobogtak a nagy kosarakkal, kofferekkel színültig megrakott tót fiakkerek, már jó messze járt kocsijuk, mikor a derék Csegődi bácsi zsebkendőjét még mindig lobogni látták a széppataki legmagasabb bérc tetejében . .. Kászonyiék aztán a négy heli főrdői élet után csakhamar beletörődtek megint a megszokott szürke, mindennapi életbe és eszükbe se jutott többé sem a széppataki fördő, sem Csegődi Gábor dr. ur, setn annak az érzékeny búcsúzás pillanatában lelt könynyelmü Ígérete. Egy nap azonban váratlanul örvendetes meglepetés érte Kászonyiékat. Egy rövid távirat volt csak ; de igen kedves hírt tartalmazott. A éjféli vonallal Csegődi Gábor megérkezik körükbe . . . A gyermekek ugráltak örömükben. A fiatal asszony rendbe szedte a vendéghálószobát s az ágynemüeket. A férfi — szégyen, nem szégyin: hivatalnok embernek, aki ma itt, holnap ottan, nincs se háza, se szőlője, — valami pompás borok után járt és mindjárt más napra vendégeket is hilt a derék Csegődi Gábor tiszteletére. Kászonyi Pista kocsit fogadott es azzal várta illusztris vendégét éjfélig, olt gunnyasztva a rosszul fűtött váróteremben, pedig másnap délelőttre vagy tizenhat tárgyalása volt kitűzve; de bizony a vendég nem jött meg . . . Holott másnap délre a vendégek is meg voltak már hiva ebédre; az asszony is elkészült az ebéddel. No, mindegy; lehet, hogy a liz órás vonaltal érkezik Budapest felől, hát már az ebédet meg kell főzni igy is, ha a sok vendéget meghivluk reá. Gábor bácsi helyett egy távirat érkezett, amelyben tudatja, hogy a vonatról lekésett, ezért a látogatás egy nappal késik. Hm, hm . . .