Nyírvidék, 1907 (28. évfolyam, 27-52. szám)

1907-10-20 / 42. szám

2 42-ik szám. NYIRVIDÉK 1907. oktdber tizediki események csak egyik erősebb rohamát mulatták be, hadviselés Magyarország nemzeti jövendője ellen. Ezzel tisztában kell lennie a magyar társadalomnak. S ez a szerencsétlen, szél forgácsolt erejű, szegény és szertehuzó társadalom most ugy megriadt és honiokba dugta a fejét s mintha nem volna semmi veszteni valója, nem mer, vagy nem akar szembenézni az idők változásával. Ez a társadalom ezer éven keresztül, sokszor ezerszerte jobban szétzüllve és elszegényedve, mindent, ami egy nemzet életeben értéket nt, egész hitét, lelkét és meggyőződését, egész fizii; i anyagi erejét föltette a nemzeti függetlenség ideáljaid. — Ha továbbra is maga akarja intézni sorsát, egész lelkével, hitével és meggyőződésével, értelmi és gazdasági súlyával kell, hogy ellenszegüljón annak a kisérlelnek, mely egyrészt a fékevesztett demagógia uralmával fenyegeti, másrészt a teljes nemzetiségi szétbomlás lejtőjére sodorná a politikailag egységesnek álmodott magyar nem • zeti államot. Mert nem lehet kétség iranta, az uj Ma gyarország sorsa ennek a harcnak eredménye szerint dől el. Talán csak a pogány magyar nemzet megkeresztelkedése hasonlítható óriási jelentőségére nézve ahhoz az átalakuláshoz, melyet a községenkinli, általános, titkos választói jog megvalósulása a politikai és gazdasági erők belső egyensúlyában s kifelé való érvényesülésében teremtene. De mig a kereszt fölvételével keletkezett uj Magyarország állami ön llóságából és .nemzeti jellegéből mit se veszített, az uj politikai és gazdasági hitvallás egyetlen első tételének teljes diadalmaskodása is csak a nemzeti Magyarország romjain lenne lehetséges. A szabadtanitás pécsi kongresszusán az u j hitvallás képviselői fölösleges és szükségtelen valaminek nyilatkoztatták ismerni a történelem tanításait. Az általános választói jog történelmi múltját es hatásait illetőleg értjük Piklernek és híveinek óvatosságát a történelem tanúbizonyságaival szemben. Mert a ki az újkori Franciaország politikai hányódásainak törli nelmet végiglapozza, örökre ki fog ábrándulni az „mberi jogokkal" űzött nagyszerű szemfényvesztés játékaiból. Mert példákat nyújt rá ez a történelem, elrettentőket, hogy az a szabadság, mélyért a nagy forradalom hekatombákat áldozott s melyért most a magyarországi szociálizmus is minden nemzeti érdeket föláldozni kész, a legnyomorultabb és legszomorúbb szolgaság eszköze lehet a rá meg nem érett tömegek kezében. És hol láttatok még kétezer év óta megérett tömeget ? Franciaország népe 3,011.007 szavazattal megszavazta az általános választói jog alapján a 18 brumaire bűnének szentesilését. — Majd 3,561,229 szavazattal 1802-ben a kalandor császárság előkészítését. 1804-ben 3,572.329 szavazattal magát a császárságot, mely, miután meggyalázla a forradalom nagy eszméjét, a nemzetet a napoleoni háborúk mészárszékére vitte. Gazdaságilag s a francia faj emberanyagának elpocsékolásával teljesen kimerítette Franciaországot s egy lángoló csata mezővé alakította át Európát. Az általános szavazati jog alapján szavazta meg a francia nép 1852-ben a decemberi államcsínyI, a második császárságot, majd még óriásibb többséggel a második császárság megerősítését. A választói jog gyakorlatában ugy mutatta ki érettségét a francia nemzet, hogy 1848. december 10-én Bonaparte Lajost a köztársaság elnöki székébe ültette s az államcsíny után éveken keresztül a Gorps legislatif-ba olyan képviselőket küldött, akik szolgalelkü fejbólintással szentesitették a december 2-ika emberének tizenhét évi garázdálkodását. De talán elég a példákból. A francia értelmiség mit se volt képes tenni a tiulallansá * ?ma millióival szembn, akikre a svffraye universal sza a^aljogot ruházott. A fajilag egységes, független és gazdag Franciaország nem halt bele az általános szavazatba. De vezérszerepét leadla a németeknek, közele-te züllött, polgárai zendüL'seket indítanak, emberanyaga fogy. éppenséggel a mai szociálisla ura'i ala't. Mi várhat ehhez hasonlók nyomán a poliglott, gazdaságilag és politikailag nehéz függésben élő Migyarorszógra ? Mílotay István dr. Utóliangok a Leány egyesület bemutató estélyiről. „ A korszellemnek hívó szavára ime mi lányok is szövetkezünk ,,A jótékonyság irgalmas atyjának áldott nevében fogtunk mi kezet.' Tulajdonképen elég volna, ha ennyit Írnék, amiko a Leányegyesülettrl foglalkozom. Mert nem lehel kételkedni abban, hogy varosunk nemes szívű leán. ai n mcsak mintegy pusztába kiáltott szó gyanánt dobták oda e szavakat a mult szombaton és vasarnap megtartott bemulató estélyükön. Ds nem is lehet üres frázisnak tekinteni, mert im a prológnak folytatása is van, mey, miként a prológ mondja: programm. A Leányegvesüle tben pedig annyi a buzgóság, hogy azt a progranmot tenyesen be is fogja váltoni és hogy beválthassa, ana megint külön programmja van. De hogy is ne váltaná be, hiszen az e

r-ylelnek 170 leánytagja van és mindegyik külön-külön és összesen is a legnagyobb lelkesedéssel igyeks/ik az egylet céljai megvalo-itására. De ezenkívül a közönsi'g is meltg szeretettel karolja fel az egyesü etet. Napról-nopra érkeznek adományok a szegény gyermekek népkonyhája javára: buigonya. liszt, zsír, gabona, só és egyéb küldemények. Most pedig, hogy az egylet tagjai szombaton délutánonként összegyűlnek s megkezdtük a ruhavairást, kereskedőink is megmozdullak, hogy a ruhához való anyag adományozásával lehetővé tegyek minél több didergő, fázó gyeimek felruházását Karöltve jár tehát az egylet és közönség és eb ől csak áldás fakadhat. November elsejével — miként értesülünk — a szegény gyermekek népkonyháját meg is nyitják, eg\előre 26 gyermekkel, kiket a különböző iskolákból vallás felekezeti különhség nélkül részeltetnek meleg ebédben s miután külön kóser konyhát egyelőie, anyagi körülmények miatt nem tarthatnak, az izraelita gyermekeknek ruhában fognak recompensatiót nyújtani. November 10 én d. u. tartja meg a Leány-egylet első teazsurját 1 koronás belépő dij mellett a főgymnasium tornacsarnokában. E zsuron a legnagyobb való szinüség szerint szavalatával Farkas Imre is részt \esz, a ki e célból rándul le Budapistről. Ilyen zsurokat fog tartam a leányegyesület két hetenként és igy fog az egylet szerepelni, mint társadalmi 'ényező. Egyszersmint ezek leérek az erőforrások is, a melyekből a népkonyhát fenlailjak s a szegény gyermekeket felruházzák. Az ég áldását kérjük az egyesület munkálkodására ! Mikor azonban mindezekről megemlékezünk, — leheletlen még egyszer vissza nem lérni a L<>áiiyegyesület bemutató eslélyére, a melylyel mull számunkban részletesebben foglalkoztunk. Most azonban már nem csak a mi egyéni nézetünket nyilváníthatjuk, hanem a közönség elragadlalását szögezzük le azt az elragadtatást, a melyet a műsor minden pontja után, ugy az első, mint a má-odik estén a közönség oly bőkezűen nyomban kifejezett. Ilyen élvezetes esték rendezését szívesen lálja a közönség; mi pedig hisszük, hogy az annyim életképes egyesület nem zárja le a bemutatkozással ily estelyek sorozat. Mosolyogva nyúlja oda kicsiny kezét, melyet amaz erősen tart: — Nem lálhaloru e még egyszer Lili kisasszony ? Olyan kérőén nézett reá, hogy nem tehetett egyebet, el kellett a kérést fogadni. Vasárnapra beszélték meg. — Mikor és hol? kérdezte a fiatal ember, erősen szemébe nézve. — Hat órakor a brandenburgi kapunál, válaszolt Lili halk hangon, azután átsurrant az utcán és csakhamar eltűnt tekintete elől. Lili alig birta a vasárnapot bevárni, hogy miért, azt maga sem tudta. Vasárnap minden kívánsága szerint történt, mintha az ég is a fiatal leány szövetségese lett volna. Szülei csak késő este vártál, vissza, az öreg társalkodónőnek pedig migrénje volt így Lili könnyű szerrel hagyhatta el, észrevélleri i házat. Éppen hatot ütött az óra, midőn a branü^o j .rgi kapuhoz érkezett és ő is ott állt már, barátságosan köszönve. Olyan üde, előkelő volt és a hetyke kis bajusz a legkedvesebben állt neki. — Milyen ponlos, kisasszony, remélhetőleg most ráér egy órácskára ? Lili mosolyogva bólintott. — Akkor megengedi hogy egy pohár borra meghívjam ? Kérem ne utasítsa vissza. Nagyon szeretnék önnel kicsit zavartalanul csevegni. — De Gleichen ur, hisz' kellemetlen volna reám nézve, ha valaki ineglálná, esetleg valamelyik tanítványom szülője .... — Oh, az teljesen ki van zárva, tudok én egy csendes kis vendéglőt, hol ebben az időben senki sem szokott lenni. Rövid gondolkodás után Lili beleegyezett. Utóvégre, milyen következménye is lehet ennek reá nézve ? Hisz ugy sem lálja többé; utaik annyira szétágaznak ! Ma ezt a kis időt még el akarta vele vidáman tölteni, azután vége az apró kalandnak, Braun kisasszony többé nem létezik. Milyen érdekesen beszélt a lovagja, mindig szelelte volna hallgatni. Mind a kettő ugy nevetett, mint valami pajkos gyerek, különösen, ha valami vig kalandot mondott el és az idö az előkelő kis helyiségben, melybe mentek, rohamosan telt el. Midőn órájára nézett, észrevette, hogy ideje már útra kelni, (lleichtn semmi esetre sím akarta őt már engidni, de nem tudta rábeszélni, hogy tovább maradjon. — Intelt egy üresen arra haladó bérkocsinak. A fialal ember csuk nézett Lilire. — Termé.-zetesrn elkisérem kisasszony. Azl gondoltam, hogy isnáét az állatkerten ál megyünk, mini a múltkor, hiszen oly csodálatos szép esle van. Nem lehel, arra már nagyon késő az idő s engem otthon várnak, valaszolt Lili. — Jó, de én elkisérem. Miután a kocsisnak megmondta, hogy a Bellevue út sarkára hajtson, beszálltak. Közben egészen besötétedett, az útcai lámpák már égtek, bizonytalan fényük csak nehezen hatolt a kocsiba. A fiatal ember lassan a keze ulán nyúlt és szorosan tartotta egy ideig, azután forrón mege-ókolla. Olyan melege volt a fialal leánynak a nehéz bortól; valami különös, félig félős, félig boldog érzés uralkodott rajta. Legjobban szeretett volna karjaiba dűlni és azt mondani: „Siess édes!" És a fiatal ember, minlha sejtette volna, hogy mi történik a leány belsejében, gyenge en átölelte és forró csókot nyomott cseppet sem ellenkező ajkaira. Es most hamar viszont kell lássalak, édesem. Holnap ! igen ? — Mondd, hogy igen! Lili mindent raegigért, noha tudta, hogy nem jön el löbbé. Midőn majdnem elérték céljukat, kérte a fiatal embert, hogy szálljon ki, mert kellemetlen lenne, ha hazulról valaki meglátná, hogy férfi társaságban van. Ezt ő is belátta. Még néhány gyengéd csók, egy kézszorítás, azután a fiatal ember kiszállt és a k'-csi tova robogott. Másnap kora reggel Lili meglehetős kellemetlen érzéssel ébredt föl. Tulajdonképpen mégis ostobaságot követett el tegnap, annál is inkább, mert érezte, hogy ez a zenelaniló előtte nem közönyös. Fájt a szíve, ha Etliika és gyakorlati állatvédelem. (Irta és a Szabolcsvármegfei Tanítóegyesület október hó 9-én tartült ki'iz"Víilésén leiolvasta dr. Kukuljevic József, az országos állatvédő egyesület titkára.) Igen tisztelt Hölgyeim és Uraim ! A talajban elhintett magból kikelő csira fejlődését egyes egyedül a szülő hivatott mindig az iskola szellemében, a családi tűzhely es a kör szempontját is figyelembe véve iránjitani. arra ügyi Ini, hogy a jó m

ag jó gyümölcsöt termő i'avá nőjje ki magát. És ehhez mi a legjobb eszköz ? Tanulmányozzuk a gyennek lelkületét, ahhoz kell alkalmazni a további házi nevelést. A gyermek lelkületére kell hatni, oly dolgokkal kell megbarátkozlatni. melyek lelkéből minden durvaságot kiölnek és szive érzését nemesebbé teszik. Egy ily eszköz kétségte énül az állat és madár viídelem eszméjének a gyermek lelkületére való halásnál való felhasználása. A szülő és tanitó amenyire leheti foglalkozzék a gyermekkel tanulmányi idején kívül •s, vezesse ki a szabad természetbe, mélyedjen el ott a termeszét fenségén, igyekeznék gyermeket a természet fenségével megbarátkozta'ni s férkőzzek példák felsorolása utján a gyernrk lelkületéhez, hívja fel figyelmét a mindenható Isten alkotás líra, magyarázza meg miért van minden ugy a hogy 'an. magyarazza meg, hogy a fenséges teimészét legparányibb resze is rendeltetéssel bir, hogy az Lten adománya, hogy az ember — mely gyarló és tökéletlen — nem jogosult a fenséges természet harmóniáján lelketlenségből puszta kedvtelésből rest ütni. Vezejse ki a természet szabad ölére, mutassa meg különösen most majd a beálló télviz idején a kis rovarpusztitó madarak gizdasági munkálkodását, a hernyoszed'.-t s állítson fel mindenki lehelsége szerint etetőt az ablak elé szoktassa reá gyermekét, hogy a reggeli ima után, gondoljon a jól elköltött reggeli után az Isten teremtményeire, szedesse össze az asz'al hulladékot és hintesse el a gyermekkel. Zimanki s, jegescsső beállával vezesse az ablakhoz és a jó meleg szobábol mutassa meg a mdárkák szenvedéséi és beszéljen lelkű elére. Hi abban a gyermekben van szív, van nemes érzés s a j ira való hajlam, a fensége; természet iránt vonzalom, nincs az a hatalom, mely gátat vetne, hogy a gyeimek lelkülete ne nemesedjék, kapcsoljunk össze.mindent; a játszást, tanulást, szórakozást, nemes czélludalos oktatással és elérjük, hogy gyermekeinken nem fog eiőt venni az emberben lakozó állatias hajlam, elérjük azt, hogy gyermekeink hlkü'ete szin arany lesz, ami aztán sok más dolgot is von maga után. Igy lehet beleilleszteni az állit védelmet a nevelés keretébe és igy fogja a szül) ós tanitó elérni azt, hogy ésszetü neveléssel önmagának, a gyermek lelkületének, a körnek és hazának tesz szolgalatot. Tehát a szülők, az iskolával vállvetve képesek csak felépíteni azon magasztos szentelyt, melybe ha ily erkölcsi lelkek fogják Isten, haza, és az emberiség javára szolgálalukat teljesíteni az boldogító lesz a jövő nemzedekre. Állalano ságban ösmeri ettem azon irányt, melyet ugy a társadalomnak a s'ülőknek és tanerőknek követni kell, ha az < mbensóg nemesbítését célo/:va ennek egyik eszközéül az állalvéde'met használják fel. Engedtessék meg, hogy egy kis Lepillantást nyújtsak í;z állat védelem történetebe, megismertessem csak ugy méri föld jelzőkkel azt, mint gondolkozott és gonelolkozik az emberiség az állatvédelemről. Midőn évekkel ezelőlt, a törlénelmi nevezetességű Kőszeg szab. kir. városban, mely hazánk nyu

s'oti részének védőbástyája, megalakult, a^ azóta országszerte, sőt a külföldön is ismert virágzó kőszegi állatvédő egyesület, melyet több egyesület kel- Ikezése kövelett, lépten nyomon kicsinyléssel találkoztam és fajdalommal kell. tl tapasztalnom, hogy az értelmes emberiség, mely szereti magát egyébként a terem és koronájának nevezni és a humanizmust fennen hirdeti, a !• gritkabb e. etben terjeszti ki ezt az állatokra is melyekten csak rabszolgát, alsóbb rendű, lélek- és értelem n lkült teremtményeket lát, a melyek hasznot hajtanak, de azt nem veszi tekintetbe, hogy azok is erző lények. rea gondolt, hogy többé nem lát halja. Milyen szívesen váltotta volna be csak most ez egyszer még az igérelét, de lehetetlen volt. Mára vendégekel vártak és nem talált módot rei, hogy megszökjék. Az idő mult és sokszor gondolt m g vissza az ő kis kalandjára. Gyakran könybe lábadt a szeme, ha arra a csinos, ke elves emberre gondolt, aki oly szenvedéllyel csókolgatta őt. De bele kellett nyugodnia. Csak egy titkos édes emléke maradt, melyet magával vitt a jövőbe. Néhány hét telt el azóta. Ma a gazdig Braunthal útnál bál volt. Elegáns fogatok jcttek, mentek és előkelő hölgyek és urak haladtak föl a márványlépcsőn. A ház kisasszonya elragadóan szép volt illatos, fehér csipkéiuhájábán. Mindenki in 'gcsodálta. Valósággal tündökölt és az urak csak úgy tolongtak körülölte, csakhogy a táncrendjén helyt kaparintsanak maguknak. Egyszerre valamelyik ielősebb rokona egy magastermelü katonatisztet mulatott be neki s Lili csodálkozva nagyon is ismerős arcba pillantott. Istenem, hát lehetséges ez? Hisz ez az ő kalandhőse, a zenelanitó. — Gróf Gleichen, mondotta az öieg úr. Lili mélyen elpirult, midőn meghíjlotta fejecskéjét. Midőn a „Donauwellen" taktusaira keringtek, a tiszt elmondta, hogy mennyire vágyakozolt egy bizonyos nyelvtanitónő ulán és hogyan kutatta egész Berlinben Braun kisasszonyt. Nevetve folytatta, hogy négy hasonló nevű nyelvtanító nőt is talált, de három aggszűz volt, a negyedik pedig gombóchoz hasonló kövér néni. Erre Lili is megvallotta, hogy sokszor, nagyon sokszor gondolt a „zenelanitó* úrra. Örömmel megbocsátották egymásnak a kis csalafintaságot. Rövid idő múlva nyilvánossá tették Lili és gróf Gleichen eljegyzését. Szüleinek Lili meggyónta kalandját. Es mikor a tavasz ismét megérkezett, a boldeigságtól sugárzó házaspár nászútra indult. X