Nyírvidék, 1907 (28. évfolyam, 27-52. szám)

1907-07-14 / 28. szám

4 28-ik szám. zetét javilsa, hanem hogy érdekellentétet támasztva a munkás és a munkaadó között elégedetlenné tegye a munkásokat a munkaadók és a fenálló társadalmi rend ellen lázítsa. Ezért a létező vagy csak állítólagos bajokat és hiányokat a legfeketébb színekre festi előtte és lehetőleg túlozza s miattuk a munkadókat es az állami intézményekét okozza. A munkás helyzetének javítását vagy egyenesen akadályozza, vagy mint jelentéktelent lekicsinyli. A szociáldemokrácia kolomposai jól tudják, hogy a munkás helyzetének javítása örömet, megelégedést szül, az elegedetlenséget csökenti, igy izgatásuk terét szükiti és eredmenyét nagyon meggyöngíti. Nagyon fontos Goltznak az a kijelentése is, hogy mivel a mezőgazdaság és annak művelői alkotják a legerősebb bástyákat az állami és társadalmi rend felforgatása ellen, a mezőgazdaság minden kára határozott nyereség a szociáldemokrácia ügyeire nézve. Ezért törekednek arra, hogy a mezőgazdasági munkásokat teljesíthetetlen, mert érdekük ellen való követelésekkel munkaadóik ellen lázítsák, a kivándorlásra lázítsák és ezzel a mezőgazdaságot váltságba sodorják. S vájjon lehet-e más céljuk? Remélhetik-e, hogy a mezőgazdasági munkásokat ugy, miként az ipari munkásoknál sikerült nagy szervezetekben tudjuk tömöríteni, részben azért, hogy ily módon a mezőgazdasági munkások helyzetét megjavítsák, részben pedig azért, hogy bennök politikai törekvéseik számára támaszt és szövetségeseket találjanak? Katz németországi tapasztalatairól irva, azt mondja, hogy a mezőgazdasági munkások iparszerü szervezeteit még akkor is lehetetlenségnek tartja, ha nem lennének jogi korlátai a szervezkedésnek, oly korlatjai, a melyekhez Nemetországban tudva evően még most is határozottan ragaszkodnak, mikor pedig az ipari munkások szakszervezeteit jogi személyiségként elismerni készülnek. Az ipari munkások egész életökben munkások maradnak és mozgalmuk és szervezkedésük éppen akkor kezdődött, a mikor a gyáripar kifejlődése ezt kétségtelenné telte. De a mezőgazdasági munkásoknál éppen a^t£heteé

iffesebbek más életnem után néznek és nem maradfcak l'iAlég mezőgazdasági munkásoknak. Á t'ésfüíetí szervezetekhez tartozik továbbá, miként Katz kifejti, a munkások nagyobb tömeg, ire nézve a munka feltételek egyenlősége. De minél határozottabban lesz a mezőgazdasági munka a nagy üzemekben időszaki iparrá, annál inkább elő áll a munkaerők közölt bizonyos különválás, megkülönböztetése a különösebben minősítettnek az egészen iskolázatlan mezőgazdasági munkásoktól, mig az iparban a munkások nagy tömegei között sem minősítés szempontból, sem más tekintetben különbség nincsen. Tehát mindazok a föltételek, a melyet az iparban a munkások gazdasági szervezeteinek alapjául szolgálnak, teljesen hiányzanak a mezőgazdaságban Joggal elmondhatjuk tehát, hogy a szociálista izgatás a mezőgazdasági munkások között a munkások és munkaadók, de a nemzet szempontjából is nagy veszedelmet jelent. Az izgatásnak egyik következménye a ki vándorlás és a vidéki munkaerőnek elvonása, mi már oly mértékű, hogy az egész, mezőgazdaságra végzetes eredményű lehet. Mert romlásba dönti az államföntartó birtokos elemet és a kivándorlásra csábítja a mezei munkásokat. Egyenesen rllami érdek követeli tehát a szociálista izgatás lehető korlátozását. De ez csak egyik, nagyon tökéletlen eszköze a létező bajok orvoslásának. Gyökeresen a bajt csak ugy lthet megszüntetni, ha alapokait orvv.-oljak. Azt mondottuk, hogy a munkások elegülellenségének és ez ilégülejlenség minden következményeinek fő oka 3 dologban rejlik: gazdasági heiy/.etük bizonjtalanságaban, a birtokban való részesülés hiányában es elszigetelt társad.ilmi helyzetükben. Ezen a három bajon kell tehát segíteni, ha azt akarjuk, hogy a mezőgazdasági munkáskérdést megoldjuk. Ez azonban a társadalom mellett szükségessé tes/i az államhatalom közreműködését is. A mezőgazdasági munkasok gazdasági helyzetének bizonytalanságát hivatva vannak enyhíteni azok a szociális imezkedések, amelyeket a mezőgazdasági munkások éidekében magam is több mint egy éve sürgetek. Egyet mást siket ült elérni de ez még mindig nem eleg. Örömmel üdvözlöm ezért a psek'dtörvenyt is, mert ez a törvény a legújabb időből való más gazdasági törvényünket hasonlóan, azon az elven alapul, hogy munkaadó és cseléd közt az utóbbi a gyengébb f i, a kit léhát az államhatalomnak meg kell oltalmazni. A mezőgazdasági munkások gazdasági helyzetének bizonytalanságit enyhíteni lehel azzal is, hogy a télen át gondoskodunk toglalkoztatásukról. A másik eszköz amelynek mindenült a legnagyobb fontosságot tulajdonítják, a mezőgazdasági munkásnak földbirtokban való részesítése. A külföldi szakírók csaknem valamennyien megegyeznek abban, hogy ebben rejtik a'mezőgazdasági munkaskérdés megoldása. Egy darab földet kell juttatni a munkásnak, mely az övé legyen, mely e hazahoz vonzza s amely érdekközösségbe hozza munkájával s liazajával. Amikor a modern lel logas szerint az állam az ipaii munkások szervezeteit jogi szemelyisegnek készül e.umeini, az a szempont vezeti a törvényhozásokat, hogy az érdekközösséget az ipari munkás es szakszervezetek kö. t jogi alapokra tektesse. A szakszervezet, mint ilyen a tagok beiiz. léseiből gyüjihet vagyont amelynek minden egyes munkás reszese. Ez a közös vagyon lesz idővel az a kötelék, a mely az ipari munkást a kivándorlástól visszatartja s a szakveraeny felelősségének lörvenybeiktatása a munkások szegeséig visszafogja lartam a munkást attól, hogy valialt kötelezettségűnek ne tegyen e,eget. Ugyanazon célt szolgálja a mezőgazdasági munkasoknál a földbirtok. Olt, ahol ezidőszeiínl meg nem volna keieszlülvihelő, hogy a mezőgazdasági munkásnak önálló földbirtok szerzését t. gyék lehetővé, előnyös megoldásnak látszik átmenet gyanánt a feles föld átengedése is, mert ez a mezőgazdasági munkásságot önállósághoz juttatja s lehetővé teszi neki az állattal tást és a vagyoni gyarapodást, mind oly tényezők, amelyek alkalmasak arra, N Y I R V I D É K hogy a mezőgazdasági munkásokat a kivándorlástól visszatartsák. A munkás csakis földbirtokkal nyer hazát mert a földbirtok leköti s a köteléket, amelyet közte és a haza közt a földbirtok nyújt nem szakíthatja szét bármely pillanatban. És ha a földbirtokot adunk a mezőgazdasági munkásnak, megoldottuk a harmadik kérdé.-t, mert ezzel megvalósul a társadalmi elszigeteletlenség is, elesvén a korlát, a mely őt ez idő szerint a birtokos gazdától elválasztja. De immár sürgősen hozzá kell fognunk a munkához, mert a veszedelem körmünkre ég. Ne feledjük, hogy a ma^ar mezőgazdaság veszedelme egyúttal a magyarság veszedelme is. Ily veszedelmek elhárítása pi dig a nemzeti politika elsőrendű feladata. Az oláh hydra A nyiracsádi oláh meghívó do'gában Bisztrán Viktor nyirácsádi g. kath. lelkész úrtól nyilatkozatot kaptunk a lapunkban és egyéb helyi lapokban ez ügyben megjelent hírlapi felszólalásokra. Közöljük a nyilatkozat érdemleges részét; figyelmeztetjük azonban a főtisztelendő urat, hogy az a hang, amelyet nyilatkozatában használ, nagy megtévelyedésével szemben őt semmi esetre sem illeti meg. Tudomásul vesszük, hogy a meghívókból oláh nyelven csak néhány példány készült és hogy ez a néhány meghívó Szalmár és Biharvármegyébe volt szánva. De hát, Főtisztelendő ur, Önnek, mint egy teljesen magyar gyülekezet, magát igaz hazafinak tartó lelkipásztorának — ha csakugyan az — szabad volt ezt megcselekedni ? Tegye kezét a szívére s tegyen úgy, töredelmesen őszinte vallomást! Az említett nyilatkozat így szól : Tény, hogy a nyiracsádi gör. kalit, egyház e nyár folyamán iskolái javára jótékonycélu mulatságot tervezett, hogy mikor, az még nem volt elhatározva és mégis a jól informált cikkíró azt állítja: hogy a meghívók szétküldeltek ! Alulírott meghívókat nyomattam A meghívok legnagyobb részét mieyar nyelven, de néhány példányt nem ugyan horvát nyelven, mint az egyik cikkiió nagy bölcsen Írja, hanem román nyelven nyomattam. Téliem pedig ezt nem azért, mintha én a magyar állam eszme ellen lugaszkodni, vagv a magyar nemzet ellen tüntetni akarnék, hiszen mint Szabolcs* ármegyériek szülötle, s Nyiracsád községnek 14 évig Mké-ze, nemcsak önérzettel vallottam és vallom magamat magyarnak, de a nias-yar szellem fejlesztésé és ápolása erdekében kifejtett munkálkodásomért mm egy kilünlelés is irt, mint ezt a birtokomban levő, ma^as helyről jövő el smerő okmányok igazolják, hanem letUm azért, hogy Szatmár- is Biharvármegyékben lakó romín nyelvű hitsorsosaimat is megnyerjem tisztán magyar tannyelvű iskoláim felsegélyezésére. Hibáztam abban, l.ogy a magyar nyelvű meghívót a rendezők ne evei egyült, az ő megkérdezesük nélkül, de utólagos jóváhagyásuk reményében fordítottam le ropián nyelvre, a magyar hangzású vezeték nevök épségben tartásával. De miután tudatára jöttem annak, hogy ez őket isiperl hazafias érzésükben sétti, igyekeztem hibámat jóvátmni, bccsánatkéres és a rojnánnyelvű meghívók mqgS'-nuni ité.-e állal. Hiltem, hogy ezen minden uri einber előtt, méltányos és elégseges elégtétel az ő sértett önérzetüknek is meg fog felelpi. Miután azonban, ók ez elégtétellel nem elégesznek rjieg, hanem jó hirneyök és becsületük compromiltálásaért az ügyet birói útra tere ik, én a legcsekélyebb félelem avagy meghuoyászkodás nélkül várom a. bekövetkezendőket és mifit pap, csak a tölölt sajná kozhatom, hogy tőlem elfordult barátaimat, kiket hogy kimutassam a világnak, hogy a confessiókkal mily jo viszonyban elek, a h lybeli ev. ref. intelligensek közül alkalmaztam a rendező bizottságba, mondom csak a felelt íájná.kozliatom, hogy e ténykedésükben, már nemcsak a sértett ö ér/el, de a kielégithellen bosszúvágy vezérelheti. Végül az egyik helybeli lappal polemizál Bisztrán Viktor úr s a következőket irja. Még csak a névtelen cikkező úrhoz volna egy néhány szavam. Tisztelt névtelen cikkező ur I L-gyen nyugodt, en mint intelligens papi i mber nem fogom Öqnek, fejéhez vagdosni otromba s az utcasaraból felszedett piszkos kitételeit, m rt ugy játszik Önnek izlenek az ily kifejezések, már pedig „de guslibus non t si dispulandum", de legyen szabad valamire egész tisztelettel figyelmeztetnem. Ón bizonyos kifejezésekkel egyáltalában ninc-en tisztában, szóval fogaloimavai bau szenved, a mi nem csekély ismertető jele a lelki szegénykédnek ; p ld. cikkének ezl a cimet adja: „O.áh nyelvű meghívó Szabolcsvármegyében* es ezen hangzatos ( im a aM meg • vádol, hogy a rendezők nevét tud vikon kívül a horvát nyelvű meghívók alá nyomattam"! Es vegkövelkezL lésképen, bölcseségének teljes tudatáb in kisüli; hogy : „pánszláv pap vagyok! Ilyen sülqtlenséuek hallalára igazán nehéz visszatartani a nevelést. Ugyan kérem, bújjék elő a névtelenség homályából, álljon ki a nyilvánosság verőfényére, hadd csodálhassuk meg ! De talán okosabnan cselekedne, ha letenne avatlan kezéből a tollat és rőföt venne elő. Végül kijelentem, hogy miután ellenfeleim birói útra terelték a dolgot, mint ezt magam is óhajloltam s igy illetékes hatóság L-g dönteni, hogy hibás vagyok-e és mennyiben, — a netalán uj-ágokbin tovább folytandó sértegetésekre válaszolni nem fogok, hanem becsületem msgsértői ellen én is a bíróság előtt fogok jogorvoslást keresni. Hazafias üdvözlettel: Nyiracsád, 1907. julius hó G-án. Bisztrán Victor, gör. kath. lelkész. 1907. julius 14. ÚJDONSÁGOK Telefon szám 139. Vissza a hazába ! Egy szó hangzik, egy sóvárgás száll végtől-végig most ami megzaklatotl, sok véri vesztett hazánkban . .. Hozzuk vissza a tengeren túlról, vagy mint a kivándorlók szokták mondani — a túlvilágról ami honfi társainkat. Azokat, akiket a csábítás, balga reménykedés, az élettel való meghasonlás, a kenyérküzdelemben való elfáradás elszakított e hazától. A földtől, a nemzet testétől. Attól a rögtől, melyen kívül a magyarnak nincs számára hely. Vissza — a hazába! Jöjjenek vissza mindnyájan, kik révedezve és tehetetlenül várják a szabadulás pillanatát. Jöjjenek, akik szörnyen csalódtak, megbűnhődtek. Azok is, kik kenyeret, munkát, életet találtak ugyan olt a tengeren lul, de akik nem tudják feledni a magyar rónit, a magyar hegyet, folyót, vizet. A sirt, hol övéik porladoznak és talán itthon hagyott csaladjukat. A feldúlt és újra való építésre várakozó fészkeket. — Vissza — a hazába! Hej, mert sokan vannak, akik csalódtak. Sokan vannak, kiknek jajjai, sírásai a haza felé szallanakJ Regen halljuk e panaszos, e megható hangokat. Régen tudjuk, hogy honfitársaink ezrei és ezrei kétségbeesve bolyonganák ott az idegen cmberhullámzatban. Reménytelenül, iszonyúan csalódva néznek a nagy, végtelen távolba. Mikor jő a segítő kéz, mely őket még egyszer — Vissza hozza — a hazába. E'.ren és ezren vannak, akik ma ebben a szent órában visszajönnének. R pülnének. De nincs módjuk benne. Hiszen a mindennapi kenyeret is alig tudják megkeresni. Hát hogy teremtsék elő azt a summát, mellyel ismét az innenső partra szállhatnának. Vagy ha meg is keresik, össze is rakosgatják: egészségükbe fog kerülni. Mikorra hozzánk érnek, ugy hullanak a hazai föld karjaiba, mint a teritőre érett haldokló Vagy ha kezükben is az útravaló, a bizonytalanság, a reménytelenség tartja őket ott. MJI fognak itt cselekedni ? Mibe fognak ? Ki biztosi'ja munkáról, tűzhelyről. Vájjon nem lesznek-e hazátlanok e honhazában. A magyar nemzelnek nem szabad tovább hallgalni az epedő sóhajtásokat, a síró Iringókat. Talpra kell állania, miként egy embernek. Vissza kell őket hozni ! Módot kell nyujtanunk arra, hogy újra ölelhessék a hazai földet. Szívhassák a honi levegőt, iészt vegyenek a nemzet küzdelmében, munkájában, örömében és bánatában egyaránt. A mozgalom megindult ez irányban. A kormányzat is kijelentelte, hogy legfőbb törekvése : Vissza hozni őket a hazába ! A Magyvr Gazdaszövetség is mrginditolta a lelkes tevékenységet. Lelkes kezdeményezés indult meg a minap a felsötiszai vármegyék szövetkezeti gyülcs.n is. A becsületes, nemzeti sajtó is kezébe vette az ügyet. Nincs tehát semmi akadály, hogy a nagy nemzeti missió megkezdődjék, a nimzet elgyengülését okozó vérvesztést visszapótolhassuk. Magyarország népessége évenkint mintegy 130 —150 ezer embirrel fogy. Rettenetes szám. Hát maradhat e tovább a nemzet téllenül e lesújtó jelenséggel szemben ! Bűnös önvád nélkül, ölbe rakott kezekkel n^zheti-e tovább ezl a nagy, végzetes vérveszfést. Volt idő, mikor idegeneket telepiteltünk ide, a hazai földre. Áldozatokat hoztunk értük. Mozgalom mozgalom után indult. És most, mikor saját véreink visszatelepítéséről van szó: a magyar nemzet közönyös miradna? Ebben a közönyben saját pusztulását, halálát hirdetné. Vissza . . . visszahozzuk őket... a hazába ! — A közművelődési Mz Ügye. Nyíregyháza város képvís lőtestülete tudvalevőleg kérvényt intézett a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez az iránt, I ogy az ország vidéki városéiban felállítandó közművelődési házak egyike Nyíregyházán állittassék fel. Ugyanakkor emlékiratot küldött a Muzeumok és könyvtárak országos főfelügyelőségéhez, a melyet a városok kijelölésére véleményadásra hívott fel a miniszter, melyben a főfelügyelőség figyelmét hivta fel Nyíregyháza városára és kérte jóakaratú pártfogását. A főfelügyelőség a napokban vála zolt a városnak a város tanácsához intézett következő tartalmú levéllel: A tekintetes városi tanácsnak Nyíregyháza. Tudomásul vétel végett érteoitem a tekintetes Tanácsot, hogy a „közművelője