Nyírvidék, 1907 (28. évfolyam, 1-26. szám)

1907-03-10 / 10. szám

XXVIII. évfolyam. 10. 52Í1B. Nyíregyháza, 1907. évi xnórcins hó 10. A SZABOLCSVARMEGYE! KÖZSÉGI JEGYZŐK és a SZABOLCSMEGYEI TANÍTÓEGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Megjjelienik hetenként egyszer vasárnapon. Előfizetési feltételek:: Egész évre 8 korona. Fél évre 4 Negyed évié 2 . Egyes szám ára 20 fillér. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: VÁROSHÁZ-TÉR 6. SZÁM. Telefon szám: 139. Kéziratokat nem adunk vissza. Hirdetések nagyság szeiint számíttatnak. A nyilt-téri közlemények dija soronkínt 60 fillér. Apró hirdetések 10 szóig +0 fii., minden további szó 4 fii. Vaslag betűvel szedett kétszeresen számit. Március. Itt vagy Március s mi vezércikkeket irunk a tavaszi szellőről, a felébredésről, a rügyfakadásról, a lehulló bilincsekről s mindenek fölött a szabadságról, egyenlőségtől és testvériségről. Ötven egynehány esztendő óta minden évben megírjuk rólad ezeket; ódákat és szónokig beszédeket is irunk s ünnepelünk szinte automatikus lelkesedéssel. Te gyönyörű hónapja a te, mészéti erők megindulásának, a forradalmaknak, gyönyörű hónapja véres küzdelmeknek, Te se tudtad elkerülni a nagy dátumok sorsát, ötven egynehány esztendő alatt megkoptál, megfakultál Lejárattak, elünnepeltek a polgármesterek, a dalárdák és a tűzoltók. Téged is, ki egykor hősöket és mart írókat szültél s kinek jöttén valamikor nemzedékek mámorosodtak meg, hogy egy régi világ füstölgő, véres romjain keresztül törjenek a fényesség felé, melyet Te villantottál meg szemeik előtt. Megfakultak és eltorzultak az igazságok is, melyeket egykor méhedben szült meg az idő s melyek milliók vallásává lettek, hogy milliókat üdvözítsenek. Az igazságaidat is utolérte a könyörtelen végzet; meghamisította az évek egymást űző sora. Minden igazságnak és minden vallásnak közös sorsa érte őket is. Az első hitvallókról a maradékokra szállván, új Ilimet varrtak rájuk új apostolok. Lázító tételeid, melyek rémületbe ejtették egykor a hatalmasokat, melyeknek minden betűje égett, vért forralt és rohanó szenvedélyeket gyújtott, egy hétköznapi frazeológia sűjtásaivá vedlettek. /I hősök csatakiáltása dísz-szónokok szájára került. Értékét és hitelét vesztette. A „Hyiiraíélt" tára&Ja. Március 15 Mi ünneplés, mi lárma ez itten ? Hová viszitek e szép lobogókat ? Kiknek fonátok e zöld koszorúkat És a harangok mért zúganak ott fenn ? Mért van arcotok mind-mind kipirulva? Mért öltözétek mind ünnepi mezbe ? Mit énekeltek ily lángra hevülve ? — Csitt! Csitt! — Petőfi: „Talpra magyar"-ja! Oh nap ! mért lángolsz fent a magas égen ? Halvány csillagid mért nem hozod éj ? E lágy szellő hely'tt mért nem vad vihar kél ? Mért nem alkony ül a földre setéten ? Vigyétek vissza a zöld koszorúkat Es a zászlókat mind-mind tépjétek cl! Ne űzzetek gúnyt nagy és szent nevekkel, Mert megfordulnak sírjukban a holtak ! , . . Hajh ! rég volt midőn a márciusi szel Szerteröpité azt a „Talpra magyar "-t, Midőn megvillant rá kapa, kasza, kard. — Azon időből talán senki sem él! . . . De im élnek ők : az öreg leventék, A tisztes őszek még itten állanak ! Hajh ! de szemükben mért csak köny fakad, Mért nem az öröm lobogó tüze ég ? Ne kérdjétek, ne, hogy mit siratnak ök! Panaszukat szó úgysem mondhatja el, Gyönyörű Március megöregedtél, megalkudtál az idővel, nyugalmat és békét szeretővé lettél, ki egykor harcok viharába, az élet és halál nagy csatamezőire sodortál fiatalt és öreget egyaránt. A rend és óvatos haladás jóllakott őreinek szeme függ rajtad, ki egykor a sáppadtak, a dacosak, az elégedetlenek, a lázongók esküjét hallottad s az elszántak és kétségbeesettek szivét dobogtattad meg. Nyugatról jöttél s most félve nézel mégis nyugat felé, honnan új eszme áramlatok, új igazságok, a tieidnek édes testvérei, a ma szülöttei indulnak majd hódító útra. Megdübörög alattuk a föld s a lelkek mélységeiben új erők mozdulnak meg egy nagy birkózásra készülődve. Egy új átalakulás szele veti lel bennük az első hullámokat. Te öreg Március félsz talán ? A dicsőségedet félted a fiataltól, melynek lehellete már is milliók arcát pirosítja meg. Azt hitted JnIán, hogy veled megáll ! az idő s utánad nem jön többé más, csak i meddő esztendők végtelen sora. Ne leiedd, hogy bennünk és általunk | voltál fiatal, bennünk és általunk vénültél meg s bennünk és általunk fogsz megifjodni is. De lényegedben ugyanaz maradsz, ami a Brutuszok szivében voltál, az emberiség, az elnyomott milliók vágyakozása az életnek, a szabadságnak új és új lehetőségei után. Nézd el azért nekünk, hogy mi máinem tudunk hozzáds a dicsőségedhez hozzá vénülni, de orcánkat már is feléje fordítjuk az érkező, az eljövendő Március felé. Reád emlékezve, megújúló másodat várjúk s kihamvadó tüzednél állva, máris új tüzek lángjánál melegszünk. —yí— Jobb, ha itt ki-ki szépen letérdepel És sirni fogunk mind e vének előtt . . . Te szép, te piros márciusi hajnal! Egünket egykor véres bíboroddal Lángba boritád minden táj felett. A föld utána szinte vérpiros lett — Yérszinre fested mind a négy folyót. Hegy, völgy halom a dörgö ágyúszót Visszhangozá, hogy rengett a föld bele ! . . . Aztán setét lett és minden hallgatott. Lehúllottak az égről a csillagok — Éjjelünkbe még mi rémes fényt vete, Az hóhérbárdok vészvillanása volt ! Vértanuktól bár népes lett az ég, Szent eszméiket meg nem ölheték ! Bár a zsarnokkény holttestükre lépett, Ük a sir felett vettek győzedelmet! Es a honfiszív forró vérpatakja E honnak földét templommá avatta S im : a templomba kalmárok jövének És feldúlták benn mind drága kincseit, Meggyalázták a holtak emlékeit És ruháikon rut sorsot vetének ! . . . S midőn mindent ellop

1 ak, raboltak, Felgyújtották az üres oltárokat ! Sajtószabadság és a népjogok Üszkei most is füstölögnek ott . . . A honti arcát födve két kezével, I'ájó szivében fojtó keservével Magát átkozva, messze bujdosik! Ne lássa honját miként haldoklik Képviselőválasztás. Nyíregyháza város képviselőházi mandátumát harmadízben kapta meg dr. Meskó László. A legnagyobb elismerést, a mit férfi nyerhet polgártársaitól. Az értlemnek ez az elismerése dr. Meskó Lászlóval szembeu aunál értékesebb, mert hiszen ö nemcsak szülötte ennek a városnak, hauem közéletének egész férfi k >rán át, harminc év óta imn ár hűséges munkása. Itt szerzett érdemek elismerése az a mandátum, amelyet dr. Mes'ió Lászlónak ismét a kezébe adtunk. Az elismerés hosszú mult munkájának az honorálása s a dr. Meskó László mandátuma azok közül az igazi mandátumok közül való, amit egy eredményekben gazdag élet vált ki a polgárság uagy tömegéből. Nem kalandos, a szerencse véletleneitói függő pozíció az, amit — e mandátum révén — dr. Meskó László a törvényhozás házában elfoglal. Dr. Meskó Lászlót, a maga igazi valóságában a közbizalom — az ó nemes és munkás élete nyomában uótt közbizalom köldi megint képviselőnkül a képviselőházba. Szivünk meleg lelkesedésével üdvözöljük őt újra, Isten áldását kérve arra a uagy és nemes felada.ra, amely rá magos hivatásában várakozik. A választás. A városháza nr.jrytcrmcben reggel 8 óra előtt megjelent Májerszky Béla polgármester, mint választási elnök, Orsovszky Gyula es Imre János alelnökök, a jegyzők s a bizalmi férfiak. Májerszky Béla polgármester üdvözölve a megjelent választó polgárokat, bejelentette, hogy 18 választópolgár aláírásával, a tegnapelőtt kitüzöttre képviselőválasztásra jelöli ül dr. Meskó László igazságügy miniszteri államtitkár, a város eddigi képviselője ajánltatott, kijelentvén, hogy a törvény értelmében, az esetleges más ajánlás benyújtására félórai határidőt tüz ki. A lelkes éljenzéssel fogadott bejelentés után csakhamar letelvén a kitűzött félóra, Májerszky Béla választási elnök előbb a teremben, majd a városháza erkélyéről, a palota előtt összegyülekezett választók előtt kihirdette, hogy képviselőjelölttől más nem ajánltatván, dr. Meskó László igazságügyminiszteri államtitkárt Nyíregyháza varos egyhangúlag megválasztott képviselőjéül kijelenti. A választási elnök kijelentését zugó éljenzés kisérte ugy a teremben, mint a városháza előtti téren egybesereglett választó polgárság között. Májerszky Béla választási elnök indítványára, a jegyzők a köteles bárom példányban azonnal hozzáfogtok a választási jegyzőkönyv megszerkesztéséhez s Önütte sebben ; láncon meggyalázva Megy ; és lesz koldus szalmakunyhajába. De tűrt szolga nem, urak tornácain ! Óh nézzetek szét e honnak tájain ! A pusztulás képe nem bántja lelketek. Mig e népek itt, távol útra kelnek, Mig könnyet ejt'nek a magyar határon, Kik megférnénk mind kis hely'tt a világon? Vigyétek vissza a zöld koszorúkat És a zászlókat mind-tépjetek el ! Ne űzzetek gúnyt nagy és szent nevekkel, Mert megfordulnak sírjukban a holtak ! De nem ! Százszor nem ! Jöjjetek ide mind ! Hajoljanak meg itt mostan térdeink ! És amig szemünk fájó könnybe lábad, Szivünkben keljen hangja egy fohásznak ! Óh mert e föld, mely ezer évig vérzett Hősök vérétől; pusztává nem lehet ! Mig egy kar lesz, mely kardot bir emelni És egy tiszta sziv hónáért vérzeni, Addig e népnek milliója lészen Magyar hazáért élni s halni készen ! El jön e szép nap, el fog jönni végre, Midőn úr és pór lelkesült eszmébe' Egyesülnek ; és egyként versenyez Kit selyemöltöny vagy rongydaróc fedez : Hónáért melyik készebb és áldozóbb ? Melyik szerelme forróbb s lángolóbb ? Az elviharzott setét századok Után nagy Isten ! küldd e szép napot ! Zalionyay Ferenc.