Nyírvidék, 1907 (28. évfolyam, 1-26. szám)
1907-03-03 / 9. szám
2 9-ik szám. N Y I R V D E K 1907. március 3. helyi vonallal, mely érveket és körülményeket mindenkinek kötelessége mérlegelni, aki közérdeket és nem magán személyi érdeket kivan munkálni ily nagy horderejű kérdésnél. Kelt Kanyar, 1907. febr. 16. Tamás Gyula . körjegyző. Okotootáiai levél. VIII. Kedves barátom ! Tudom, hogy dohogsz magadban. Miért nem ir az a Tamás? mi lelte ? csak nem került emberevők közé abban a hires Okotootáiaban '? Tudom, hogy eszedbejut sok minden. Képzeletben magad előtt látod a rettenetes jelenetet, amint félmeztelen okotootáiai bennszülöttek körültáncolják a te be esületes, de túlságosan tudomány-szomjas Tamásodat, látod, amint az egyik már felemeli kését, hogy fülemet, orromat lenyesse, hallod, mint sistereg a vesepecsenyém a lobogó tűz fölött; — csak egyre nem gondolsz : arra, hogy kezedbe vedd a tollat és irj ! Ismerlek jó vitézem s azért próbáltam én is hallgatni : de hát én meguntam a hallgatást s levelet menesztek hozzád újra, nehogy értem való k serves aggodalmadban bor helyett kőnynyeiddel ázta-d gyér szakálladat, kajla bajuszodat. Légy nyugodt, nem történt semmi bajom, csak az okotootáiai közjog feküdte meg a gyomromat, de se baj, most már bevettem, értem és felfogom, mint ahogy érti és felfogja az ember a sötét éjszakát. Világos itt minden, mint ; vakablak, az alkotmány bástyái szilárdak, mint a köd, amiért is a jó okotootáiaiak időnként falnak nézik és neki támaszkodnak, mint Doma tevé. Persze hogy minden ilyen támaszkodási kísérletnek csúf vége vagyon : felfordulás, tótágas, bordatörés, de azért a jó bennszülöttek, csak feltápászkodnak újra, szidják a ködöt, hogy mért látszott falnak, csak az nem jut eszükbe, hogy magukat hibáztatnák azért, hogy falnak nézték. Ez azonban már nemzeti vonásukká fejlődött. Vannak ugyan már köztük bizonyos turbulens elemek, akik oda. ahol a csalóka köd volt. igazi falat szeretnének épiteni. ezek azonban kevesen vannak : a legtöbb beérné a ködnek bizonyos biztosítékokkal való megfoldozásaval. A turbulensek azt se bánnák immár elkeseredésükben, ha Ausztrália felől nagy szél kerekednék és még azt a rongyos ködöt is elfújná, hogy Okotootáia népe eszméletre térjen s aztán minden erővel hozzálásson az igazi bástyák megépítéséhez. Az a nyájas bennszülött, ki múltkor meghitt vacsorára, az utóbbiak közül való. Az igazán Ízletes vacsora után borozás közben meg is kérdeztem tőle, hogy miféle anyagból szeretné ö az igazi bástyákat fe épiteni. Az egyébként igen szelidlelkü férfiú erre valósággal tűzbe jött. Agyúból, puskából, szuronyból, hazáért, szabadságért élni, halni kész szivek millióiból! Az áldóját! kiáltott s nagyot ütött az asztalra, ékes jelzők és appositiók füzérébe foglalva Ausztráliát és minden pereputytyát, azután igy folytatta : „Hej, ha apáink feltámadnának és látnák ezt a lelketlen tömeget, mely a ködöt félti s azt hiszi, ha kilyukadt, paragrafusokból lehel rá foltot vetni ; ugy széjjel rúgnának közöttünk, ugy lepocskondiáznának bennünket, hogy no! Még talán azt sem engednék meg, hogy nevüket viseljük ! Ilyen tónusban folyt azután a beszélgetés, mig el nem rekedtünk. Végre nyelvünk a sürü öntözgetés dacára is el-elakadt. Már éjfél is elmúlt, mikor hazafelé ballagtam. Pogány köd volt az utcákon, még pogányabb a fejemben. Az utóbbitól az előbbit nem egyszer falnak néztem és ki akartam kerülni, aminek következtében hol Iának, hol falnak mentem, mint az okotootaiaiak közjogi harcok idején ; de végre mégis csak rátaláltam a lakásomra. Mikor a lépcsőházba befordultam, a házmester oda tartotta a lámpást, hogy megtaláljam a lépcsőt s bucsuzóul igy szólt: ,.A nagyságos ur már egészen okotootáiaivá lett." Én csak annyit feleltem, hogy .magam is ugy érzem" s aztán siettem az én elsőemeleti különbejáratu szobámba, hogy kipihenjem közjogi fáradalmaimat. Szerbusz ! Ölel hived Elvy Tamás. Az állatok és madarak védelme. rAki valamely érző lénynek szenvedését közömbösen tudja nézni, annak lelke kész talaj a gyilkosság gondolatának megtermésére; csak az kell, hogy a szenvedély szele a magot oda vigye."" (Gróf Apponyi Albert.) Az iskol magaszlos feladatát csak úgy teljesítheti, a tanitó er. dmenynyi 1 csak úgy müködlietik, működésének csak úgy 1< sz az éleire kiható eredménye, ha ezen nagy munkájában segítségére van: a család, a hatóság, a társadalom. Az iskola migasztos feladatai közé tartozik a tanításon kivül a szíinemesítés. Amely gyermeknek nemes, érző szíve van, az szereti tanulótársát, tanítóját, szüleit'. Tisztelettel viseltetik a felnőttek, öregek iránt. Az ily gyermek könyörületes az állatok, madarak iránt. Kilépve az életbe, fogékony lesz minden nemes intézmény megalkotásában, segélyezésében. Neveljünk azért érző, szen tő szívvel biró gyermekeket az iskolában. A tanítót e nemes munkájában támo.assa a család. a hatóság, a társadalom, amíg nem késő. Műveljük együttesen a gyermekek szívét, mert csak ily gyermkekből válhatnak jó és hű egyháztagok, hazafiak. A család, a hatóság, a társadalom ébredj'11 ennek tudatára. Ilyen elvekkel: .Azért fizetjük, arra való a tanitó, hogy tanítson, úgy sincs más dolga* — nem lehet senki a tanitó segítségére. A fizetés mellett — erről a fölpanaszolt fize'rsről ezúttal nem akarok szólni, mert hiszen a tanítók mind nemesen érző szívvel bírnak, máskülönben nem tanítanának évi l ezer koroná rt — nagyon megkönnyíti a tanitó munkáját a minden oldalról jövő tamogatás. Pillantsunk be egy pillanatra az iskolába. A tanitó nemes buzgalommal beszél a lóról. Melyek a részei, mivel táplálkozik, mi a baszaa, milyen;k a lu' jdonságai. Amely lóval jól bánnak, jól táplálják, az kitartó; d" amely lovat rosszul táplálják, ütik, verik, az nem bírj i a terhet. Betanítja a következő verset: „Nem kell állítót kinozni, a fájdalmat ő is érzi, hogyha az állatot kinzod, rossz szívedet elárulod." — A gyermekek mind ezt szépen betanulják. A tanitó örül eredményes munkájának. —• Jól eső érzéssel boisátja haza növendékeit I Azok mennek hazafelé. Egyszerre < gy utca szögletén I nagy csődület támad. A gyermeki kíváncsiság oda viszi őket és mit látnak? E,'y nagy kocsi megrakva kisebb, nagyobb ládákkal, zsákokkal, lio dokk.tl — a nagy téliéről besüppedt az olvadó hóba. vagy a nagy homokba — ' a kocsi i lé fogott 2 ló nem bírja kihúzni. Szegény párak a nap-nap melleit, még vasarnap is, a kora reggeltől késő estig tartó munkában kifáradva, a lyukas zabtól nagyon is nyomja fejőket a bú, nem birják a nagy terhet. Megkeményedett szívű gondozójuk, a kocsis úr, lovat, I.-trnt káromolva eleinte ostorral, majd ostornyéllel, végre doronggal üti, veri őket. A felnőit emberek nézik, a hatóság őre nézi, a gyerm is nézik ez állatkínzást. Ha valaki a nézők közű s:.ót mer em >lni a két elcsigázott állat védelmére, még a kccsis úrnak áll feljebb. Látja a gyermek az utcán a szegény hornyukat, amint a mészáros inasok kínozzák őket. Ilyeneknek láttára váljon a tanitó munkáj i hagy-e maradandó nyomot a gyermek szívében? Én azt állítom, hogy nem. Dj ha a rtndőr az ily állatkínzókat azonnal bekíséri a gyermek szemeláttára, azután ügy a kocs ;st, mint a gazdáját — túlságos teher miatt megbüntetik — már ezen ténykedésével a hatósrg segítségé.e jött a tanítónak. Vagy a tanító a hasznos madarakról tanít. Elmondja, mily nagy hasznára vannak az embernek, pusztítják a kártékony férgeket, hernyókat. A hasznos madarakat pusztítani, tojásaikat kiszedni vélek. Az iskolán kivül pedig a gyermek azt látja, hogy sihedtr urficskák flóberttel lelövik n m da^akat. A hasznos madarakat; felnőtt suhancok kiszedik az énekes madarak tojásai', fiait. — É- nincs senki, aki ezt megtorolja. Az állatok, madarak védelme az iskolán kivül a társadalomra vár. Keljünk védelmére az állaloknak, a inad .raknak. Segítsük e nemes törekvésében az iskolát. Tart;uk szem előtt: .Irgalmatlanság és kegyetlenség az állatokkal szemben a szívet megkeményítik, a lelket elvadítják és kegyetlenséget, irgalmatlanságot szülnek az emberekkel szemben is." Városunkban oly sok emberbaráti intézmény van. Miért ne lehetne megalakilani az „Országos All.itvédőEgyesület" helyi fiók intézetet? — Gazdasági egyittünk ügybuzgó titkárja, városunk derék gazdasági tanácsosa, a helybeli állatorvosok, a vadásztársulat tagjai, a tanári, tanítói k< r és bizonyára találkozik sok állatbarát — ha kezükbe vennék a dolgot, bizonyára eredményre fog vezetni. Segítsük az iskolát nemes törekvésében, keljünk védelmére az állatoknak és madaraknak. Kub; Cfka István, t anitó . Néhány szó a Duna—Tisza csatorna kérdéséhez. II. Hogy a Duna—Tisza csatornával elérendő útrövidülés egyes vidék forgalmára milyen mérvű megtakarításokat fog eredményezni, arra nézve e csatorna torkolatának elhelyezése bir nagy befolyással, mely kérdés elbírálásánál azonban már lazítanom kell azt a szoros kapcsot, mely a helyi érdekeltségei illetőleg ei.^em már emiitett felső tiszai érdekeltséghez köt és arraaz ulláspontra helyezkedem, melyet Kossuth, a csatom; üdvében nála járt csongrádi küldöttségnek adott válaszában kijelölt, miszerint: a csatorna tiszai torkolatának kérdésénél, az indokolt magán- és helyi érdekek szemmel tartása mellett, döntő befolyással csakis a kereskedelmi, forgalmi, általában a közgazdasági érdekek bírhatnak, illetve e tekintetben kizárólag a közérdek kívánalma lesz irányadóul tekintendő E kérdésnek ily értelemben leendő eldöntése elismerem igen nehéz feladat, mert az számos oly adatoknak szigorú egybevetését teszi szükségessé, melyek beszerzése és feldolgozása már egymagában is igen nagy munkával jár. Erre nézve előttem fekszik az emiitett „Adatok" című emlékirat, mely mindama igen becses adatok tárházát képezi, melyek a szóban forgó kérdés nagyobb részének megvilágítására teljesen elegendő támpontot nyújt és esak az elismerés hangján emlékezhetünk meg ama kiváló szorgalom és lelkiismeretes munkásság előtt, mit e mű összeállításánál az illetékes szakközegek kifejtettek. Amidőn tehát ez emlékirat nagy becsét teljes mértékben elismerem, még sem hallgathatom el annak azon hiányát, hogy dacára a sok féle rendszerű vonalak tanulmányozásának, a szolnoki iránynak részletes tanulmányozására aránylag nem fordítottak olyan sulyt, milyet a közérdek szempontjából épen ez irányban is elvárhattunk volna, hogy igy azután a különböző vonalak egybevetésével is teljesen egyforma terjedelmű adatokkal rendelkezhetnénk. Megengedem, hogy e mii írói, ilir ve a tervező szakférfiak a helyszíni ismeretük és ,^ren való gyakorlati jártasságuk alapján már az emui-iratban foglalt adatokat is teljesen elegendőnek tartják annak a kérdésnek eldöntésére, hogy a csatorna tiszai torkolata a fenforgó követelményeknek legcélszerűbben melyik helyen felelne meg legjobban, de a nagy közönséggel, a közvéleménynvel szemben ez nem elég. Épen ezért csak ismételten nagy köszönettel fogadjuk Kossuth kereskedelemügyi miniszternek azon intézkedését, hogy ugy az említett nagy szaktanácsnak, mint a tárgyalásokat folytató szűkebb körű bizottságnak feladatává tette, a javaslatba hozott vonal irányokat forgalmi és műszaki szempontból is részletesebb tanulmány tárgyává tenni. Ez alapon most már azon adatok egyrészének is birtokába jutottunk, mely a szolnoki torkolat érdekében, a felső Tisza és mellékfolyóira vonatkoznak. Ilyen körülmények kőzött talán leghelyesebb is volna e bizottság tárgyalásainak befejezését megvárni és észrevételeinket majd csak annak eredményéhez mérten megtenni. Tekintettel azonban a már előzőleg felemiitett érdekeltségek mozgalmára, időszerűnek tartom, hogy a csatorna tiszai torkolatának kérdésében nézetemet következőkben már most elmondhassam. Mint az „Adatok" cimü emlékirat indokolásában látjuk, a csatorna tiszai torkolatának Csongrádra leendő helyezését a forgalmi számitások alapjául felvett tiszai folyamrésznek, továbbá a hajózásra alkalmasnak már készülőben levő Kőrösök, de legfőként a Maros folyónak l'iskiig leendő hajózhatóvá tétele után várható forgalom teszi indokolttá. Csakhogy mig az „Adatok" a Marosnak ily célból leendő szabályozására 20 millió koronát tüntet ki, addig a csatorna-ankéten a földmivelésügyi minisztérium illetékes képviselőjétől tett nyilatkozat ez összeget a Marosnak csupán Aradig leendő szabályozására tartja elegendőnek, mig ellenben Fiskiig leendő szabályozási munkálatokra már 50 millió koronára volna szükség. A dolog tehát most ugy áll, hogy a csatorna csongrádi torkolatának indokoltságához szükséges folyam szabályozási munkák: a Kőrösön ű millió, a Maroson 50 millió, összesen 55 milló koronát tennének ki, mely munkálatok befejezésével azután a csongrádi torkolatot táplálná a Tiszán: Csongrádtól Törökbecséig 185 km., a Körösön 140 km. és a Maroson Piskiig 334 km, azaz összesen 659 km. hosszban, minden vízállásnál hajózható vízi ut. Ezzel szemben azonban ugyancsak a földmivelésügyi minisztérium részéről előbb emiitett kijelentésekből azt látjuk, hogy a Tisza folyó Vásárosnaménytól a torkolatig igen kevés költséggel a kis vízállások idejere is teljesen hajózhatóvá tehető és hogy Naménytól Szatmárig a Szamos 4 és fél-millió, a Bodrog Zemplénig 4 és fél millió, a Latorcza Munkácsig, az Ung Ungvárig valamint a Laborc Nagymihdyig összesen mintegy 8 millió és végre a Sajó Bánrévéig 10 millió korona költséggel hajózhatóvá volna tehető. Ez pedig annyit jelent, hogy ezen mintegy 27 millió koronával, 472 kilométer uj víz ut volna létesíthető, melyhez még a Vásárosnamény Csongrád közötti 441 km. tiszai utat hozzáadva, az előzőkben jelzett Csongrád alatti 659 km. hosszú vizi úttal szemben 868 km. hosszú vizi út veendő számításba. Az elmondottakat összefoglalva, kitűnik, hogy Csongrád felett mintegy 200 kilométerrel hosszabb a Tisza és mellékfolyóinak hajózható és azzá tehető vizi irtja, mint Csongrád alatt, amiból csupán a Tiszára: Csongrád felett 441 km. és Csongrád alatt 185 km. hosszú szakasz esik. Igaz ugyan, hogy az előzőkben kitüntetett hajózható vizi utak hosszúsága, sem azok megteremtéséhez szükséges költségek összehasonlítása egymagában a csatorna tiszai torkolatának kérdésében döntő befolyással nem bírnak, hanem az a kérdés, hogy a különböző terjedelmű vizi úthálózatról milyen mennyiségű tömegek lógnak forgalomba kerülni és miután e tömegek okvetlenül a csatornát fogják igénybe venni, a torkolat megválasztásánál tehát nemcsak a tömegek, hanem azoknak a torkolat elhelyezésével kapcsolatos szállítási költsége, valamint a különböző torkolattal biró csatorna vonalak építési és fenntartási költségei is figyelembe veendők Az egyes csatorna irányok építési költségeiről, azok fenntartásáról és a szállítási költségekről az „Adatok" cimü emlékirat teljes tájékozást nyújt. A mi pedig a felső Tisza és mellékfolyóin várható forgalmat illeti, azt hiszem helyes nyomon járok, ha annak nagyságát és értékét, a sokkal nagyobb költséggel elérhető marosi forgalommal egyenlőnek becsülöm, mely véleményemben máskülönben az „Adatok" cimü emlékiratnak 171-iki lapján foglaltak is megerősítenek, mely azt mondja, hugy: „Egészen máskép fog állani a dolog a távol jövőben, rnindőn a Tisza-folyam északi mellék folyamnak teljes mértékben történt hajózhatóvá tétele után, az ottani erdő és bányavidékek fában, ércben és vasban nagy forgalmat fog szolgáltatni. Mihelyt ezeknek a tömegeknek Budapest felé szállítandó mennyisége annyira megnövekszik, hogy azoknak forgalma egy uj Duna-Tisza csatorna építését indokolttá teszi, legnagyobb valószínűséggel létre jön a budapest — szolnoki csatorna is." Látjuk tehát, hogy a Duna-Tisza csatorna tiszai torkolatának Csongrádra leendő elhelyezése a Marosnak emiitett szabályozását teszi feltétlenül szükségessé, inig ellenben a felső Tisza és mellék folyói hajózhatóvá tétele, már a csatorna tiszai torkotatának Szolnokra leendő elhelyezését követeli. Mindezek után most már az volna eldöntendő, valljon nem lehetne, épen a közérdek szempontjából a csatornavezetés kérdését, mindkét indokolt célnak megfelelőleg ugy megoldani, hogy a fent idézett és a szolnoki csatornához fűzött feltétel is elérhető volna. Tekintettel arra, hogy a szolnoki irányban legyőzendő tetemes és a csongrádi iránynál csaknem kétszer akkora terep magasság külömbség, az erre illetékes szakkörök véleménye szerint, sem a csatornának vízzel való ellátása, sem pedig az üzem szempontjából technikai nehézségeket nem okoz, (most különben szolnoki vonalról egyáltalában nem is lehetne beszélni) miért is kérdés, nem volna-e célszerűbb, ha a csatorna Budapestről, illetve a dunai torkolattól a vízválasztón át, a szolnoki iránynál legyőzendő terepakadálynál, nem magasabb vonalban terveztetnék, még pedig olyan módon, hogy e vonal azután a tiszai lejtőjében, egy erre alkalmas helyről két felé ágaznék és pedig egyik ággal Szolnokra, egy másik elágazással Nagykőrös, Kecskemét, Kiskunfélegyháza érintésével jutna Csongrádnál a Tiszába ? Igen jól tudom, hogy csupán a Budapest — szolnoki vonal esetén a terepmagosság okozta nehézséggel szemben, e csatorna irány rövidsége állitható, mig ellenben az előbb említett esetben a csongrádi iránynál, ugy a terepakadályok, mint a csatorna vonala is nagyobb, ez irányban tervezett többi vonalaknál, tehát költségesebb is leend, csakhogy ez utóbbi esetben az
