Nyírvidék, 1907 (28. évfolyam, 1-26. szám)

1907-02-24 / 8. szám

XXVIII. évfolyam. 8. szám. Nyíregyháza, 1907. évi február hó 24. A SZABOLCSVÁRMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK és a SZABOLCSMEGYEI TANÍTÓEGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. — oo-g )• Megjelenik hetenként egyszer vasárnapon. • *>• £> Előfizetési feltételek : Egész évre 8 korona. Fél évre 4 „ Negyed évre 2 „ Egyes szám ára 20 fillér. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: VÁROSHÁZTÉR 6. SZÁM. Telefon szám: 139. Kéziratokat nem adunk vissza. Hirdetések nagyság szeiint számíttatnak. A nyílt-téri közlemények díja soronkint 60 fillér. Apró hirdetések 10 szóig 40 fii., minden további szó 4 ül. Vastag betűvel szedett kétszeresen számit. Meskó Líszló. Meskó László igazságügyi államtitkári ki­nevezése megjelent a hivatalos lapban. Az új államtitkár letette a hivatali esküt. Az igazság­ügyminiszter bemutatta a minisztérium tisztvise­lőinek. Ezzel befejezett ténynyé vált az, hogy Meskó László, Nyiregyháza város szülötte, a város volt tisztiügyésze, országgyűlési képviselője : Mag arország igazságügyi politikai állam­titkárja lett. Gyönyörű pályafutás. Csak olyan férfi mutathat fel ilyet, vagy ehhez hasonlót, aki olyan feltételekkel rendelke­zik, mint Meskó László. Isteni adomány az egyik : a tehetség. A másikat maga szerezte meg magá­nak : a képzettséget. Ez a két nagy feltétel, társulva a jellem fér­fiasságával, a munkaszeretettel, a közdolgok iránti meleg és önzetlen érdeklődéssel: ezek juttatták Meskó Lászlót arra a díszes állásra, amelyre miniszterének az ő személye felé irányuló bizo­dalma folytán Magyarország koronás királya he lyezte. Hogy Meskó László kiváló és nagyra hiva­tott szülöttje e városnak és e vármegyének, azt régen tudta mindenki, aki őt közelebbről, avagy bár csak közéleti szereplése után ismerte. Régen predestinálva volt arra, hogy ő le­gyen Nyiregyháza város képviselője az ország törvényhozó házában. Fényes tehetségei, elméleti képzettsége, kiváló szónoki képessége, politikai elvhűsége egyenesen a képviselőház üléstermébe utalták. Hanem hogy ilyen magas állami méltóságra jusson valaha, azt hinni sem merészelte senki, ő maga legkevésbbé számított reá. Olyan nagy fordulatnak kellett bekövetkeznie a politikai viszonyokban, mint aminő a mult év kora tavaszán tényleg bekövetkezett, hogy ez is bekövetkezzék. Mert enuek be kellett következnie, miután amaz bekövetkezett. Meskó Lászlónak ki kellett emelkednie az egyszerű képviselők sorából, amiként hogy messze magasra kiemelkedett közülünk. — És ki kellett emelkednie anélkül, hogy törte volna magát utánna, mint mások annyian. Mikor az igazságügyi államtitkári állással történt megkináltatása köztudomásra jutóit, meg­lepetés számba ment a képviselők körében is. A sok önjelölt, vagy hírlapi jelölt között, a sok „favorit között az outsider jutott be elsőnek" — szellemeskedtek róla a hírlapok. Annyira nem gondolt senki arra, hogy ő lesz a Gühther utóda. Hanem aztán mikor bizon>osság lett a do­logból, akkor egyszerre természetesnek találta mindenki azt, hogy Meskó László lesz az igazság­ügyi politikai államtitkár. Egészen természetesnek találta mindenki, hogy az új igazságügyminiszter, a komoly tudás és komoly munka embere Meskó Lászlót választotta munkatársának. Meskó Lászlót eddigi egész pályafutásán ke­resztül épen az jellemezte, hogy sohasem kereste a feltűnést. Sohasem tette azt, amit azok tesznek, akik minden áron érvényesülni akarnak Es mégis számtalanszor és számtalan téren önkénytelenül is feléje irányult a bizalom, ha komoly tudásra, egész férfira volt szükség. És bárhová helyezte őt e bizalom, soha nem csalódott benne senki. Fiatalon, kezdő ügyvéd korában lett Nyíregy­háza város tisztiügyésze. Ezt is egészen termé­szetesnek találta mindenki Valamint egészen ter­mészetesnek találta mindenki azt is, hogy a tiszti­ügyészi állsának mihamar olyan tekintélyt szerzett. Szava döntő befolyású volt a város dolgaiban. A jogi dolgokban meg egyenesen elhallgattatott, nem! — meggyőzött minden ellenkező véleményt. Szaktudása, gyors és biztos Ítélőképessége előtt meghajolt mindenki. Szakismeretei, ékesszólása hamarosan a leg­elsők Sorába juttatták Szabolcsvármegye közgyű­lési termében és közigazgatási bizottságában egyaránt. Egyházának is fiatalon rendelkezésére bo­csátotta munkásságát. A nyíregyházi ág. hitv. evang. nagy egyházközségének jegyzője, majd ügyésze lett. Mikor a Hegyaljai egyházmegyéből kiválva megalakult a Tiszavidéki egyházmegye, Meskó Lászlót ültették a felügyelői székbe. Azóta az ő tapintatos és bölcs vezetése alatt és az ő egyéniségének tekintélyével ez az új egyházmegye a Tiszai egyházkerület egyik vezető megyéje lett. Azok a gyűlések, amelyeket az egyházmegye Zempléntől Biharig és Szatmárig elszórt egyház­községeiben tart, az ülések komolysága és tartal massága, valamint a Meskó László beszédei révén valóságos ünn«pnapjai a vendéglátó városoknak. Az egyházkerületben, valamint az egyetemes gyűléseken feszült érdeklődés és meleg rokonszenv kiséri felszólalásait, amelyek az egyházi jog terén való kiváló jártasság mellett erős protestáns szel­leméről, a protestáns alkotmányhoz és autono­miához való törhetlen ragaszkodásról tesznek mindannyiszor tanúbizonyságot. A nyíregyházi főgimnáziumnak felügyelői tisztségében egyfelől az iskola szellemi színvona­lának emelése, másfelől anyagi megerősítése és általában az intézet fejlesztése és felvirágoztatása körül szerzett örökbecsű, hervadhatlan érdemeket. Társadalmi téren nemcsak mint a kaszinó­nak több mint két évtized óta. elnöke, hanem mint minden igaz ügyért mindig és mindenekben áldozatra és szolgálatra kész férfiú állott rendel­kezésére minden társadalmi intézménynek és mozgalomnak. Politikai téren rendithetlen híve a 48-as függetlenségi eszméknek. Ezt képviselte, mint Békés város képviselője és ezt képviseli, mint Nyiregyháza város képviselője. — Mert volt idő, mikor Meskó László nem szülővárosának, nem Nyíregyházának volt országgyűlési képviselője, hanem Békéi városának. Hogyan, miként történt? Elmúlt; — ne feszegessük ! Nyiregyháza város választó közönsége rátért arra, hogy azt a férfiút illik és kell küldenie az ország tanácsházába, aki oly annyira kimagaslik közülünk. És akinek ott van a helye, jóllehet beszédeit nem közlik a lapok egész terjedelmé­ben, sőt bő kivonatokban sem. mert sohasem kereste a hirlapirói karzat nagyhatalmasságainak barátságát. Közbeszólásairól sem olvastunk eddigelé soha. Sem a házban, sem a pártban nem kereste a fel­tűnést, az olcsó dicsőséget. A komoly munka emberei azonban felismer­ték az ő nagy értékét. Az igazságügyminisztérium tisztikaiánalc üd­vözlésére ;.dott válaszát is hiányosan ismerhettük meg itt a távolban. De akik ismerjük magát Meskó Lászlót; is­merjük az ő soha nem fitogtatott alapos és széles körű jogi tudását.; akik tudjuk róla, hogy a ma­gyar igazságszolgáltatást nemcsak elméletből, de gyakorlati oldaláról is ismeri; akik ismerjük az ő általános műveltsége mellett híven megőrzött vele született erős nemzeti érzését; ha visszaemléke­zünk arra a nagy Szilágyi Dezső által is meg­becsült képviselőházi beszédére, amelyet a fize­tési meghagyásokról szóló törvény tárgyalásakor tartott és látjuk azt az Összhangot, amely ezen beszédének a jogszolgáltatás nemzeti jellegére vonatkozó része, valamint az igazságügyminisz­tériumban most tett hasonló szellemű nyilatko­zatai és általában a Meskó László egész lénye között fenforog: láthatjuk azt is, hogy a Meskó László kiforrott egyénisége nemcsak a mi dicső­ségünk, igazságügyi államtitkárrá történt kinevez­tetése nemcsak a mi örömünk, hanem nagy nye­reség a magyar igazságügyre és jogszolgáltatásra! Beszéljünk-e még a Meskó László érintetlen jelleméről? Minek? Hiszen ez olyan természetes alkotó része az ő egyéniségének, mint a nap fényé­nek a tisztasága. Nemcsak az a magas állás, amelyet elnyeri, válik dicsőségére Meskó Lászlónak, de Meskó László is diszére lesz annak az állásnak. Engedje a Gondviselés, hogy mennél hosz­szabb ideig úgy lehessen és úgy legyen. Szabolcsvármegyei községi jegyzők Egylete elnökének jelentése. Mélyen tisztelt Közgyűlés! Jól esik lelkemnek, hogy annyi borús nap titán tavaszi közgyűlésünk elnöki jelentését a derengő hajnal érzetével kezdhetem meg. Igen ! mintha a kelő nap pirkanó hajnalát látnám és hires költőnk hires versének danáját, — a „Meg­virad még valaha" nemzeti litániánk akkordjait hallanám megcsendülni. üzondus levegő illata esap felénk a hófedte me­zőkről. A politikai élet, a hivatalos világ, a társadalmi alsó- és felső regiókban mindenütt érezhető ennek az oxygénnel telitett levegőnek a frissítő lehe. Talán iegintensivebben mégis a hivatalos világban. Mintha a politikai fordulat egészen uj világot teremtett volna s a régi világ romjainak ormán uj emberek, de tépett régi harcokban elrongyolódott zászlókkal állanának. Turul­madár szárnyainak csapdosását fent a légben, tárogató hangjait halljuk lent a főidőn. Szabadabb lett a szó, a gondolat, a betű. Tágabbra nyilik a tüdő, merészebb a vágy, biztosabb a remény! ! Lehetetlen eltitkolnunk ez érzést főleg oly várme­gyében, mint a mienk, melynek élére az isteni gond­viselés kegyelméből oly főispán került, aki egyik nyilt levelében maga mondja, hogy az Úristent is első sorban úgy imádja, mint a magyarok Istenét. Nem kell hozzá egy szemernyi sovinizmus sem, hogy lelkesüljünk az ilyen kijelentésekért; mert mi Szabolcsvármegye szülöttjei: szívben, lélekben, nyelvben és érzésben vegyileg tiszta szinmagyarok. rejtett gondolatainkat látjuk e huszáros kijelentésben feltárva. Büszkeségünk, hogy diszelnökünk szájából halljuk azokat. A példa vonz ! Központi tisztviselőkarunk rajongva követi a hazafiság terén vezérét, vezérének hitvesét, a mi Nagyasszonyunkat, aki a szent harc csatasorában állva, nemes szívével és bájos tollával csinálja azt, amit a Rozgonyi Czecziliák, Széchy Máriák és Zrinyi Ilonák karddal csináltak. Mi a halottak emlékezetét áldva szent áhítattal tekintünk élő Nagyasszonyunk felé s mint honszerelmétől elbűvölt közkatonák várjuk inté­sét, parancsát. Vágyunk: hogy orleánsi szűzként vezessen előre azon úton, mely költőnk szerint vagy a „nagy temetkezés" vagy a „nagy ünnep'' felé viszen. A nemzeti és törvényhatósági élet nagy amphithe­átrumában végbe menő küzdelem hullámverései alig-alig érintik a mi szerény körünket. A községi élet egyforma fakó, színtelen. Apró existentiák küzdelme a létért. Kenyérkeresés nehéz munkája. A lehető legsúlyosabb probléma vár itt megoldásra: megtartani a földet annak kezében akié a föld. Mezőgazdasági munkás és cseléd nélkül lehetetlen jövedelmet várni az árvaságra szánt ugartól. Régen volt már igaz. hogy „ki mint vet, úgy arat." Maholnap csak azt nézzük, hogy Amerika hogyan arat. Ha a munkáskérdés rövidesen meg nem oldatik, ha a kivándorlás nem korlátoztatok a magyar mező­gazdaság felett meglehet kondítani a lélekharangot. Érthető, hogy ily viszonyok közt falun társadalmi életről alig eshetik szó. Itt „alig virradt már is alkonyul." Ami kevés életkedv van az bemenekül a városokba. A mi ünneplésünk a gond, szórakozásunk a munka. Fájó érzéssel látjuk, hogy népünk idegenbe tódul; nem igaz már. hogy „a nagy világon e kivül nincsen számodra hely." Pedig a nép érdekében soha annyi jóakaratú intézkedés nem tétetett mint ma. Köztevékenységünk idejének java részét a munkás­mozgalom lartja lekötve. Mi tudjuk legjobban, akik egy fedél alatt élünk a néppel, hogy kormány és törvény­hatóság apai szeretettel igyekszik keblére ölelni. Kárba­veszett munka ! Ük bizalmatlanok, szerződést gyanakodva Építési terveket és költségvetést olcsón készít Nyíregyháza, Kállói-i Szuchy József építőmester, . 45. —

Next

/
Oldalképek
Tartalom