Nyírvidék, 1907 (28. évfolyam, 1-26. szám)

1907-06-23 / 25. szám

2 25-ik szám

. A házi ipar számára — fájdalom — még kevesebb helyre lenne szűkség. Legalább egyelőre. Házi iparunk alig több ma még a semminél. De talán a közművelődési ház kezdeményezése üdvös hatással lenne a háziipar megkedveltetésére és fellendítésére is. Körfllbelől ezek azok a keretek, amelyek között a nyiregyházi közművelődési ház létesítendő volna s ezek azok a szükségletek, amelyeknek befogadására alkalmas épületről kellene gondoskodnunk. Az épület külseje tekintetében a közoktatásügyi kormány szándéka az, hogy gazdaságosan egyszerű, de mind a mellett olyan legyen, hogy már kívülről is elárulja középület jellegét és komoly hivatását. Lehetőleg szabadon álljon, de semmiesetre zárt házsorban. Az épület elhelyezésére Nyíregyházán szinte kiválva kínálkozik a Széchenyi-ut, és gróf Károlyi Ferencz-tér sarkán levő, ideiglenesen parkká alakított üres városi telek. Ott feladatának is miodeu tekintetben legjobban megfelelne. Közel a város központjához és a legszebb, legforgalmasabb uton. A felek is elég nagy arra, hogy idővel, amire bizonyára szükség lesz, az épület bővíthető legyen. Nem is kételkedhetünk abban, hogy ezt a telket a város közönsége a közművelődési ház számira átengedni hajlandó. Szebb, üavös.-bb és általánosabb közérdekű célra nem is adhatná. Mindezeknek tudatában és mindezekre figyelemmel, őszinte érdeklődéssel várhatja mindenki a közművelődési ház kérdésének további fejleményeit. A nyiregyházi szivargyár 1846—1850. évben. A Korona vendéglőtől harmadik most Szopkó ház és gyógytár udvarában 1846. évi junius 1-én kezdetett meg teljes erővel és szép reményekkel a szivargyárlás, ne hasonlítsuk azonban a mostani dohány és szivargyárakboz, csak az akkori viszonyokhoz merten ítélhetjük meg működését, s ha a három nagy stellázsirol s a deszkák és ponyvákról következtethetünk nem valami nagyszerű 'ehetett; de hogy még Pestre is szállította a szivarokat, a gyár életképességét mutatja. A gyár működésének mikéntjére nincsennek feljegyzések, azonban az alkalmazottak nevei s a munka beosztásból kitűnik, hogy a szivart leányok készítették, mint a moslani gyárakban ; a dohány vágást kézi géppel férfi s a szállítást és csomagolást asszony és férfi vegyesen végezték. A gyármunkás leányok képességükhöz képest heti fizetést kaptak. Vezeték neveik nincsennek a jegyzékben, csak per Erzsa, Hanka, Ro/i, Zsuzsi, Kityi, Garay Ilancsa, Marcsa, slb. vannak feljegyezve, kik közül Erzsa és Hanka mint rendes munkások, ismét Marcsa, Erzsa, mint pakoló leányok vannak említve, kik 2 frt és 30 krt kaptak hetenként, mig a segéd leányok csak 1 frt 12 krt kereslek. Finomabb szivarokat Schmeizné asszony és Léni leánya készítették s Pestre is küldték. Féríi munkás a felvágott és vászonzsákba csomagolt dohány mennyiség fontjáért 3 krajczárt kapott. Gyártották pedig a következő nevű szivarokat: ség ablakain s kezükben egy-egy korsó sörrel, danoltak nagy lelkesedéssel. Ez a fiatalos dévajkodás föl sem tűnt senkinek. Heidelbergben pedig néhányan láttunk menzurát. Idegenek szemének ritka látvány a menzura, a mi alatt az egyetemi hallgatók páros viaskodása értendő. A forgalomból kijebb eső korcsmának egyik zárt, nagytermében folyt le a viaskodás, mi kivételes engedélylyel az ablakon kukucskáltunk. A hallgatók testületeinek kijelöltjei mérték össze erejüket és bátorságukat. Mivel a fuksz (az első éves hallgató) csak akkor léphet elő burssá, ha legalább három párviaskodása voll s valamennyin férfiasan helyt állott: időnkint menzuranak nevezett viadalokat tartanak. Ilyenkor mérkőznek a különböző testületek tagjai, nem azért, mintha haragudnának egymásra, hanem liagyományszerü szokás alapján. Minden testület kötelezi tagjait ilyen viaskodásra Ez alkalommal reggel nyolc órakor kezdődött a munka és nyolc pár ifjú verekedett meg. Mi két verekedést néztünk végig. A testületek tagjai megtöllölték a termet, középen volt hely hagyva a viaskodóknak, a kiket igen ünnepies szertartások között vezettek elő. Az ifjak jobb karját húszszoros selyemmel kötözték be, a szem és nyak is vedve van; a mell szabad ugyan, de itt csak a fejre s különösen az arcra utaznak Majd slégereket nyomt k a párbajozok markába. Ezek a gyiklesőív emlékeztető, rövid kardok, de velük szörnyű súlyos ütés esik. Elfoglalják helyüket a felek s felemelt karral várják a jelt, a mire megindul a szabdalódás a nélkül, hogy helyüket elhagynák. 11a hátrál valamelyik, elkapja a fejét vagy a szemével nagyon hunyorog, rosz minősítési kap és a viaskodás nem érvényes. A mi ifjaink keményen hadakoztak s mindkettő kapotl néhány vágást a koponyájára. Ha erősebb legénytől párád nélkül kap valaki ilyen vágást, koponyáján a csontot is behasítja. Néha egymás arcát is kegyetlenül eltorzítják. Azért hát ez a menzura nem épen tréfadolog. Sokan ennek a virtuskodásnak a túltengését kárhoztatják is, de ki merné állítani, hogy a férfias bátorság kipróbálásának és fejlesztésének ez az eleven hagyománya nem áll összhangban egy nagy katonai állam céljaival! Nekünk az tetszett, hogy ezek az ifjak, a kik szemhunyorítás nélkül néznek az éles pengébe, idegenek iránt nagyon illedelmesek, és N Y I R V I D É K „Csárdás" 100 darabja saját árban 2 frt. — „Nádor" 100 darabja , „ 2 frt. 30 kr. „Plautage 100 darabja „ , 4 frt. — Ezek közi is voltak azlán némi külöinbségek, igy feljegyeztetett hogy „jó illatú" „Nagy muskatály" stb. Eladásra került Nyíregyházán 1846. évben gyártolt szivarokból 32,66o darab és 3158 font vágott s 50 font kötött dohány. 1847. évben itt és Pesten 67,158 darab különféle szivar és circa 22 mázsa vágóit dohány. 1848. évben 100,000 drb. szivar s 3 mázsa vágott dohány. 1849. évben a 847 évről maradt 57005 és a 848 „ „ 22550 gyártatott 20000 Összesen 99555 db. szivar és I és '/a mázsa vágott dohány eladatott magyar bankjegyekért s midőn ezen 2238 frt. elégettetelt, füstbe szállt vele a fenállása alatt circa 300,000 db. szivart termelt dohánygyár alapja is, a leendő feltámadásig. Közli: Sütő József. Homoki szöleiuk jövője. Most, amidőn a homoki nagyszőlőbirlokok alakulása és a homok, valamint a homoki szőlők parczellázása napirenden van, nem lesz érdektelen, ha a figyelmet reáforditjuk s ha annak előnyös és káros következményeit itt a nyilvánosság előtt tárgyaljuk. Előrebocsájtom mar most hogy bár a homokterület megfelelő kihasználására a szőlőmivelés felkarolását előnyösnek, helyesnek tartom, mindannak dacára aggodalommal nézem a homoki szőlők túlságos kiterjedését. Aggodalomra ad okot mindenekelőtt is azon körülmény, hogy a homokföld ára oly magasra emelkedett és emelkedik még folytonosan, hogy az a mai súlyos viszonyok mellett kellő jövedelmet nem hozhat. A telepítés körül sajnos még ma is oly vastag hibák lesznek elkövetve, hogy azok csak később fogják magukat igazán megbőszülni. A napszám és értékesítési viszonyok már is olyanok, hogy azok mostohább kilátásra való fordulása a homoki szőlők úgyszólván tarthatatlanságát fogják maguk után vonni. De a trágyahiány is napról-napra szembeszökőbb, annyira, hogy a homoki szőlők tekintélyes része épen ebből kifolyólag még közepes terméshozamra is alig képes. Azon állitásom, hogy a homok jövedelmező kihasználásához a szőlőmivelést helyesnek tartom, az ellen alig hiszem valakinek is ellenvetése lenne. Sok homokterület, amely azelőtt még az adót sem volt kepes meghozni, a jelenben legkevesebb 7—8% tiszta hasznot hoz a szőlőmivelés által; sőt még egy évtizeddel ezelőtt 20—30°/o sem tartozott a ritkaságok közé. Azonban mint minden téren ugy itt is veszedelmesen közeleg a reakczió. A szőlősgazdák legnagyobb része, mintha csak a homokban volna a szőlő fentartásának létföltétele lerakva, oly bámulatos árakat Ígérnek, kérnek és adnak a legsilányabb homokterületért is, hogy már az összeg hallásánál megborsódzik az ember háta. Nem szokatlan jelenség, sőt általános, miLőn 2000 Q-öl homokföld 2000 -—2G00 koronáért cserél gazdát, vagy midőn 200 •-öl rossz, régi alig termő homoki szőlő 600 — 800 koronáért kel el. Ha raost ehhez még hozzászámítjuk a telepítési költségeket, nem túlzottan számítva, 800—1000 koronát, ugy már az első terméshozam alkalmával oly tetemes összeg fekszik a szőlőben, hogy amellett haszonról alig lehet beszélni. A telepítésnél két fö és egymással homlokegyenest ellenkező irány uralkodik, csak a termelési czél megválasztásánál is. Nagyon tekintélyes még azon szőlősgazdák tábora, akik a homoki szőlőmivelés egyedüli haszonforrását a csemegeszőlők felkarolásában látják. Miután ezen véleményt vallók vannak túlsúlyban, engedtessék meg azért, hogy ezen irányra reámutassak s e téren szerzett mint néhány vágott arcú öreg ur biztositolt bennünket, a testületi szellemet hiven megőrzik, egymást az élet minden körölményei között támógalják. Testi élvezetekre a vajra esküvő német konyha kevés alkalmat adott, hanem ettünk Toepffer urnák, Fowlcr magdeburgi képviselőjének villájában olyan vacsorát, a mely tizenegy fogásból állott és tartott kerek négy óra hosszáig. Ez volt minden eddig átevett banketjeimnek az öregapja. A legfinomabb borokat és pezsgőket ittuk négy órán keresztül és egyetlen vad tószt nem hangzott el és egyetlen magyar be nem rúgott, pedig fáradt vándorok voltunk. Ellenben éjfél után két óráig táncolt az ifjúság a német hölgyekkel, bemutatván nekik a topogó magyar csárdást. Milyen nagy hatással, jellemző erre az, hogy egyik férj ily kérdéssel fordult Papp Elemér barátunkhoz: „Szokás önöknél ennyire fölizgatni az asszonyokat ?" A táncos magyar igy felelt az aggódó férjnek : „Ezért csak önök lehetnek nekünk hálásak." Több helyen bámulatukat fejezték ki a németek, először azért, hogy a hatvan barbár magyar között egyetlen sem akadt, a ki némelül legalább megértetni ne tudná magát, sőt Miklós Ödönön kivül Mailáth gróf, Somssich gróf, Jeszenszky, Bálint Béla és többen olyan diadalmasan megbirkóztak a német nyelvvel, hogy akár professzoroknak fölcsaphattak volna. Másodsorban meglepte őket a fegyelmezettségünk. A sok parancsoláshoz szokott ur pompásan mozgott egy-egy sípszóra, megelégedvén négy-öt órai alvást is, nagy lanuló kedvvel estek végig minden fárada'mon és a mi a leghihetetlenebb, hozzátudtak szokni még ahoz Is, hogy megurazzák a pincért, ez pedig őket lemagázza és német türelemmel elvártak óraszámra egy vajban fürösztött borjuszeletért. — Krisztinkovich Ede, meg Leitgeb Imre, a földmivelésügyi miniszter németországi szaktudósitói sokat fáradtak, hogy az ajtók megnyíljanak előttünk, de meg is vannak elégedve az eredménynyel ; mert a magyarok nagy tudnivagyukról és erős kulturérzékükről sikeres vizsgálatot tettek le mindenütt. Mi pedig, magyarok, a tanulást is, egymást is megszerettük és elhatároztuk, hogy jövő évben is elmegyünk, de olyan országba, a hol kevesebb a vaj. 1 IH^ ' 1907. juniu«fl3. tapasztalatommal megvilágíthassam. Részemről nagyon is elhibázott dolognak tartom ezen véleményét a szőlősgazdáknak és pedig azon egyszerű oknál fogva, mert a csemegefajták kényes és igényes természetüknél fogva, a homokon rendszerint rövid életűek. Azonkívül a csemegeszőlők természti sajátosságaival és a talaj, éghajlat stb. irányú kőveteleseivel a szőlősgazdák oly csekély hányada van még mind a mai napig tisztában, hogy czélt vagy sikert már csak ezen oknál fogva is alig érhetnek el. Hogy a csemegefajták rendkívül igényesek, az azt hiszem minden szőlősgazda előtt ismeretes, s hogy a homokon rövid életűek, alig hiszem, hogy valaki a homoki szőlősgazdák közül bizonyítani ne tudná. Elég különben hivatkoznom a csemegeszőlők azon tulajdonságra, hogy az örökös nyakhajtások már kezdettől ugy ellepik, miszerint a 8—9-ik évükben a fejből alig tör valamire való hajtás elő. Ott pedig, ahol még szálvesszőre is lettek eresztve, még a teljes fölkopaszodásnnk is ki vannak téve az emiitett időre. A szőlősgadák legnagyobb része — különösen az uLóbbi időben — csakis oly csemegeszőlőfajták iránt viselkedik előszeretettelfs csakis azokat karolja fel, amelyek terméséből szükség szerint bort is állithat elő. Részemről csemegeszőlőmívelést csak szőlőértékesités mellett tudok haszonnal elképzelni; abból mihelyst bort is kell készíteni, elhibázott dolog. Köztudomásu ugyanis, hogy a csemegeszőlők bármelyike is tisztán egy nyálkás és nehezen tisztuló bort ad csak. Ha most ehhez még elgondoljuk, hogy a legtöbb homoki szőlősgazdának — nemcsak a csemegeszőlősgazdáknak — jó pinczéje nincs, ugy már előre tisztában lehetünk az iránt, hogy mi lesz az ilyen borból a nyár folyamán. A csemegeszőlőfajták miveléséi felkaroló szőlősgazdák — sajnos nagy része — nincsenek tisztában a fogyasztóközönség igényével. Egyszerre lesz a piacz elhalmozva csemegeszőlővel. Csemegeszőlő a legtöbb hasznot vagy az igen korai, vagy az igen késő érésű szolgáltatja csak. Ebből kifolyólag a cemegeszőlőmivelés csak ugy fizeti ki magát, ha az igen késői érésüek részére még eltartó helyiségről is van gondoskodva, hogy az csak a léi folyamán kerüljön a piaczra. A legnagyobb hibája azonban a jelenlegi csemegeszőlőfajtát felkaroló szőlősgazdáknak az, hogy nem ismerik a szőlőfajtákat. A magam részéről, amint azt már meg is emiitettem, homokon a csemegeszőlőmivelésnek barátja nem lévén, fajták megjelölésével ez irányban nem is szolgálok. A csemegeszőlőfajták felkarolása szerintem csak ott indokolt, ahol jó közlekedési ut és kedvező piac rendelkezésre állanak, minden más esetben ki-ki csak annyira terjeszkedjék csemegeszőlő felkarolásával homokon, amelyen könnyű szerrel túladhat, vagy amennyi saját házi fogyasztására elggendő, A szőlősgazdák másik tekintélyes része a könnyű asztali, vagyis tömeg borttermő szőlőfajták felkarolását tűzte ki czélul. Már itt legyen szabad megemlítenem és hangoztatnom, hogy nézetem szerint ez a helyes irány, már csak azért is, mert ezen a téren a homoki szőlősgazga versenyen kivül áll. Hogy ez a helyes irány és czél, azt mi sem bizonyítja élénkebben, mint azon körülmény, hogy az ezt követők tábora napról-napra növekedik. Tévedés és pedig vastag tévedés volt valamikor, — még nem is olyan régen, — midőn a homokon a finom borttermő fajták felkarolása mellett kardoskodtak sokan. Ez nemcsak hogy borvidékeink érdekében káros irány és felfogás, de a legkárosabb a homoki szőlősgazdák érdekére nézve. Vagy vájjon ki lesz elégítve az a homoki szőlősgazda, ha tramini, ve(telini, rajnai rizling, szi|váni stb. finom boráért néhány forinttal többet kap, de ugyanakkor felét vagy negyedtermését szűri azon menyiségnek, amit bőtermő fajtái után kapott? Vagy ki gondol arra józanul, hogy az esetben, ha valaki finom asztali vagy pecsenyebort akar venni, hogy az akkor a homokon fog utána járni ? A tömegbort termő szőlőfajták közül elgő helyen kell megemlítenem a Szlankamenkát és pedig a fehér termésüt. Ezen szőlőfajta, ugy igénytelenség, mint terméshozam dolgában teljesmértékben megállja a helyét. Második helyen kell említenem a Kövidinkát, mely nemcsak igénytelenség, és termésmennyiség, de minőség dolgában is teljesen megállja helyét. Ezután kéli említenem a Kreáczát vagy Bánáti rizlinget, mely a Kövidinkánál semmi tekintetben sem marad hátra, Teljesen megfelelő szőlőfajtáknak kell azonkívül tartanom az Olasz rizlinget, Mustosfeheret és Erdei fehéret. Az Ezerjó felkarolását csak ott ajánlom, hol a homok magasabb fekvésű; mélyebb fekvésre ezen fajta rothadásra való hajlamánál fogva nem való Hálátlanság volna, különösen itt ezen a vidéken, ha a felkarolandó szőlőfajták közül a Kadarkáról megfeledkeznék. Ennél a homokra igénytelenebb és minden tekintetben megfelelőbb fajtát el sem lehet képzelni. Vörös bort termő fajták felkarolását homokra egyáltalán nem tudom ajánlani és pedig különösen azért nem, mert nem keresik. Másodsorban s főleg azonban azért nem, mert a legtöbb hiányos bomoki pincze mellett igazi jó vörös bort előállítani és megtartani alig lelet. Fia valaki ennek daczára vállalkozik a jelzett nehézségek leküzdésére, ugy a Kadarkán kivül ajánlhatom az Oporto, Garbenet, Merlot és Kék frankos nevű szőlőfajtákat. A telepítés körül megbocsáthatatlan hiba, hogy a kiválasztott szőlőfajták még mindig keverten lesznek ültetve. Téves sok szőlősgazda azon felfogása, hogy igy jobb minőségű lesz a termett bora. Szőlőfajtákat oly pontosan összeállítani, keverni a telepítésnél, hagy azok egy minőségű bort hozzanak, teljesen lehetetlen ; tessék az egyöntetű minőséget a borok házasitásával elérni. A szőlőfajtákat a lehető legnagyobb szigorúsággal tessék szétválasztani s mindegyiket külön-külön táblába ültetni. Tulsürü ültetés sem lehet semmi tekintetben sem előnyére a termés minőségének. Sőt a nyomasztóinapszácoviszonyokra való tekintettel a ritka és szabályos Qltetés a jobfc minőség elérésén kivül már csak azért is indokolt, mert igy a szőlő megmiveléséhez a fogatos erőt minden nehézség nélkül be lehet vezetni. Nagy mulasztást köveinek a szőlősgazdák azáltal is el, hogy a homokkötésre kevés gondot fordítanak, Hogy ez az aránylag csekély kiadás mily nagy mértékben boszulja meg magát, arra legvilágosabb példa a fagyok kártételére hivatkoznom; s azon körülményre, hogy