Nyírvidék, 1907 (28. évfolyam, 1-26. szám)

1907-06-16 / 24. szám

19-ik szám. N Y I R V I D É K 1907. május 12. 3 déli részén termett 450 font szin havanna dohány, má­zsáját 25 frttal számítva 112 frt 30 kr. Az északi resz­ben l és fel mázsa mu.katály 25 frMal számítva 37 frt 30 kr., együtt 150 frt érték, itt kiadása volt 02 Irt 07 kr. A két termés értékéből a kiadásokat levonva a ter­melesből 107 forint 53 krajezár haszon maradt. Feljegyzi, hogy a Havannai dohányt mindig ko­csozta mig az anya dohány sárgulni kezdett, akkor törte, a fattyú növést azután rajta hagyták s még abból is szép dohány lett. A muskatály dohány hasonlóképen kocsozva lett; de késői ültetés lévén a futtyúhajtás megéréséhez remény sem volt. Szeptember 15-én törték az anyadohányt ,>>gy éjszaka a dohányföldön hált a dohány, másnap este hazahozódván ágyasokba rakódott és ugy állt 2 éjszaka s egy nap, némely része 3 éjszaka 2 nap.' Az 1847-ik évben a Gzugos-kerti földbe Pünkösd előtt való héten vizzel lett a dohány kiültetve ; az erdő alatti pedig Pünkösd hetébe és utánna való héten szinte vízzel s csak hatodrésze lett eső ulán. Az eső Pünkösd hetében l-ső juniusban jött, de hideg volt s a palánta leveleit addig a féreg mind lerágta ugy, hogy többszöri ültetés is többnyire kiveszett és a a plánta 21-ík junius­ban is nagyon rossz volt — bár megfogant is — mert sárga volt. Erről az évről nir cs felfegyezve a jövedelmi mér­leg, csak annyi, hogy a földek bére a kerülő bérrel együtt kitett 12 frt 10 krl és termett 4 mázsa vegyes dohány. Az 1848-ik évben az Erdő alatti 1 köblös föld bére 6 frt; 38 szekér tragya 25 kr.-jával 15 frt 50 kr. ennek szél hányása I frt 15 kr., és szántába 2 frt 30 kr.-ba került. Jövedelme nincs feljegyezve, mert az IM46-ik évben megkezdett szivar készítési bevételek közzé lett külön számadás nélkül az anyag felhasználva. Érdekesek a dohány akkori forgalmi árára s a szivar készítéshez nagyban és kicsinyben tőrtént beszer­zésére vonatkozó feljegyzések. A szivar gyártáshoz már megtörténtek 1845-ben az előkészületek; Három steilázsi készitletett: egyik 37, másik 57, hannadik 75, összesen 169 váltóforintért. Már 1845. október 2-án Kercsulátol (a később még 866 ban is a hir.s muskatály dohányt termelő Korcsolay) és Huszáktól vett a gyár 94 és % font do­hányt 23 vfrt 41 kr.-ért. Október 3 án 10 > csomó Virginiai doháoyt 18 vforinton. November 6-án isméi Kercsulátol 100 font mus­katály dohány 60 vfrt. November 6-án ismét Kercsulátol 45 3/< font do­hány 27 vfrt 30 kr. Deczember 14-én 100 csomó Virginai 5 frt. 1846. január 10-én Krajnyáktól dohány l&7 8/4 font 91 Irt 37 kr. Január 12-én 100 csomó Károli faj 12 frt. Január 12 én 120 csomó Károli faj II frt. Február 4-én Hudacsektől (fia már Hubafy lett) 94 font dohányt 23 frt 30 kr. Márczius 10-én Weisztól Einlag 14 mázsa á frt 30 — 420 frt. Junius 3-án 86 font dohány 6 frt 46 kr. Junius 19-én 150 csomó buji dohány 7 frt 30 kr. Június 20-án 860 csomó buji dohány á frt 7 — 63 frt 18 kr. Julim 10-én 20 mázsa acsádi kapa dohány á frt 15 — 300 frt. Augusztus 14-én 9 mázsa 50 font Szamosszegi fain dohány á frt 35 = 325 frt. Augusztus 28-án 486 font muskatály paszabi á frt 4 — 19 frt 26 kr. Október 10-én 23 csomó dohány 1 frt 04 kr. Október 10 én 300 csomó paszabi á 5 kr., 15 frt. Október 24-én 50 font acsádi kapa dohány á 15 kr. — 7 frt 30 kr. — Most értem szavaidat, átkozott boszorkány, Így felejtenek el minden bajt ? Emberek, ez az asszony nemcsak boszorkány, de gyilkos is, mert ő adta nekem azt a dohányt, amitől meghalt Mucsi István. Kiosztolla nekünk is az abrakot. Hahaha ! Felkacagott a leány s oly rémítő volt e kaczaj, hogy bár Abrakosztónét elbocsájtá már, ez nem tudott elfutni. A körülte összegyűlt emberek látták, mily ré­mülve mereszti szemeit az őrjöngő leányra. A leány elfordult tőle, kezével fel sem vevőleg intett s lassú léptekkel indult el az utat nyitó emberek közt, miközben halkan dúdolgatni kezdé a Mucsi Ist­ván kedves nótáját : Sir az ut előttem, bánkódik az ösvény, Még az is azt mondja ; verje meg az Isten ! Verje meg az Isten a szeretőm házát, De ott sem mindenkit, csak az édes anyját. S a hogy dúdolgatva ment lassan lebontogalta haját; lecsúsztak a fürtök majdnem sarkáig s ha meg szólította valaki érteimellenül felelt és ránevetett. Abrakosztónéval együtt elfogták Annát is s elvit­ték Beregszázba. Anna az egész uton erre a nótára tanította Abrakosztónét : Sir az ut előttem, bánkódik az ösvény . . . Abrakosztóné rimánkodott, hogy öljék meg in­kább, csak ne hagyják ezzel a 1 őrült lanynya 1. * Abrakoszióné ellen, sok bizonyítékot gyüjttölt össze Gerzsenyi Zsigmond esküdt. A dohányhistóriát ő maga is beismerte. Az 1736. évnek február 27-én mondták ki az ité­teletet, mely szerint Abrakosztóné tagjainak levágatása után megégetendő. Ez ilélet annak rendje és módja szerint végre­hajtatott. Akorára szegény Lóczi Annát halva talállak a Mucsi István sirján. -—­November 10-én csomós dohány 2 frt 34 kr. November 21-én 8 csomó dohány 31 kr. November 28 án 52 csomó dohány á 3 kr-iával • 2 frt 36 kr. 1 November 28-án 21 csomó dohány á 4 kr.-jával 1 fit 24 kr: Elég ennyi adat a dohány beszerzés és dohány­árakra nézve. A szivar eladás megkezdetett 1846. junius l-én. 1 De erről majd a jövő számban. Közli; Sütő József. Idei termésünk. A földmivelésügyi miniszter e hó 4-én udla közre | Magyarország idei terméséra vonatkozó jelentései, ann­j iyet azóta a napilapok bő kivonatban ismertettek. A jelentés kiadásának időpontjából követk zik, hogy avval mi csak mostan foglalkozh atunk. A jelentés részleteire I ez alkalommal nem óhajtunk kiterje-zkedni, mert hi­szen a ve ések állásáról a napilapok jelentései alapján a gazdaközönség bőven tájékozva van. A jelm.'és számszerű adatokat ad a rem-lhelő terméseredményekről. A magunk részéről ezl most még 1 korai dolognak tartjuk, inéit a kedvező juniu.-i időjá­' rás, nagyban befolyásolh itja a terméseredményeket. Hogy milyen termésünk lesz, az . z Isten kezében vagyon, de hogy jó nem le,-z, arra már a mai állapo­tokból is következtethetünk. A j> lenlés 31 millió métermázsára bec=üii az idei buzahozamot és 10 millió métermázsára a rozstermést. Az árpa- és a zabtermés körülbelül ni"gfelelne az ed­digi 5 éves átlagnak, de a búzatermés annak csak mint­egy 75%. Tényleg a dolog ugy áll, hogy a nagy Al­földön a buza vetések jelentékeny részét (videkenként 20 —50<>/o) kiszántották. Az ország többi vidékein a búzatermés eredménye a további időjárástól függ. A vetések ritkák és bár a kedvező esőzések folylán meg­javultak, a terméseredmény még mindig i^en kétes. Fokozna a termés sikerültének kétes voltxt azon körül­mény is, hogy a kedvezőtlen időjárás folytán ugy az 1 őszi, mint a tavaszi vetések f jlődése lekésett, az aratás ennek folytán pár héttel későbbre várh.tó a rendesnél és ez a körülmény végzetes kihatású lehet az egész ország terméseredményére. Mert tudnivaló, hogy nálunk a korán beérő vetések adják meg a teljes termésered­ményt, ellenben a megkéselt vetések a juniusi forró­ságban megszorulnak és a termésük kétségessé válik. És ez az a dolog, r melyre ráirányítani kívánjuk — nem csak a mezőgazdák, hamm különösen a kereske­delmi körök figyelmét is. Kedvező időjárás, bűvös, szeles időjárás esetén, még lehet kielégítő termésünk ; de ha juniusi hőség megapasztja a gabonát, akkor be­fellegzett. A gazdaközönség a mai körülmények közölt re­kord rossz termésre lehet elkészülve, ha e jóslatunk — Isten adja — hogy be nein teljesednék, jó termesre még akkor sem volna kilátásunk és majdnem biztosra vehető, hogy idei termésünk a monarchia belföldi szük­ségletét is csak szűkösen fogná fedezni. A beviteli vá­moknak tehát ez évben teljes egészükben érvényesül­niük kell a gabonaár alakulásban és kívánatos, hogy a gazdakörök e körülményhez alkalmazkodj inak. A remélhető magasabb gabonaárak, csak nagyon csekély kárpótlást helyeznek kilátásba, a vigasztalan nyomorúságban. Némileg megvigasztaló tudat, hogy a tavaszi gabonából, valamint a takarmányból kielégítőbb termést várhatunk és igy ha kedvező lesz az időjárás, nem ismétlődik meg az 1904 — 1905. évi takarmány­ínség, mely az eladdig virágzó állattenyésztésünket annyira tönkre silányiiotta. Lóverseny. A Szabocsvármegyei Gazdasági Egyesület Nyír­egyházán, ma junius hó 16-án d. u. a katonai gyakorló téren lóversenyt rendez. Versenyintézőség : Gróf Forgách László. Kahler János cs. és kir. huszárezredes. Jónv László m. kir. hon­védhuszár őrnagy. Liptay Béla, peremartoni Nagy Ákos cs. és kir. huszárkapitány. Biró : Zoltán Sándor. Indító : Orosz Miklós. Má­zsáló : Vetsey Ede cs. és kir. huszárkapitány. Verseny­titkár és pénztárnok: Szikszay Sándor. Totalisateur vezető: Fallaghy Béla. Pályaorvos : Dr. Kállay Rudolf. Program : I. d. u. 3 órakor. Gazdasági Egyesület dija. Sikverseny. 800 korona, adva az egylet által: ebből 600 korona az elsőnek, 200 korona a második­nak. Táv. kb. 2400 méter 4 év és id. olyan félvér lovak számára, melyek Szabolcsmegyében lakó egyének tulajdonában vannak. II. D. u. 3 óra 30 perc. M. kir. fö'dmivelésügyi Miniszter dija. Sikverseny. 1000 korona, adva a M. kir. földmivelésügyi Miniszter úr Ö Excellentiája által; eb­ből 800 korona az elsőnek, 200 korona a másodiknak. Táv.: kb. 1600 méter. 3 év. és id. belföldi lovak számára, melyek 1906. és 1907-ben 1200 korona értékű versenyt nem nyertek. III. D. u. 4 órakor. Szab ,tcsvármcyye dija. Sik­verseny Tiszteletdíj a két elsőnek, adva a vármegye közönsége által. táv. : kb. 1600 méter. 3 év. és id. félvér lovak számára, melyek szabolcsvármegyei lóte nyésztök által tenyésztettek, vagy melyek 1907. év. május hó 1. óta szabolcsvármegyei lakosok tulajdoná­ban vannak. IV. D. u. 4 óra 30 p. M. kir. földmivelésügyi Mi niszter dija. Akadályverseny 1100 korona, adva a m. kir. földmivelésügyi Miniszter úr Ö Excelentiája által ; ebből 900 korona az elsőnek, 200 korona a második­nak. Táv.: kb. 4000 méter. Négy év. és id. lovak számára, melyek a f. évben 1400 korona értékű gát. vagy akadályversenyt nem nyertek. 1906. évben 1800 korona értékű gát, vagy akadályverseny nyerői kizárva. V. D. u. 5 órakor. JJrlovasok Szövetkezetének dija. Gátverseny. 1000 korona, adva az Urlovasok Szövet­kezete által ; ebből 800 korona az elsőnek, 200 korona a másodiknak. Táv. : kb. 2400 méter. Négy év. és id. lovak számára, melyek 1400 korona értékű versenyt nem nyertek. VI. Délután 5 óra 30 p. Gazdasági egyesület dija. Mezőgazdák versenye. Sikverseny. 200 korona, ebből 100 korona az elsőnek, 50 korona a másodiknak, 30 korona a harmadiknak, 20 korona a negyediknek. Futhat min­den szabolcsvármegyei mezőgazda lova, melvnek tulaj­donosa lovának származását hiteles adatokkal igazolni tudja. Csakis urlovasok lovagolhatnak. Lovagolni színek­ben, vagy egyenruhában szalaggal lehet, versenyszinek a nevezéssel egyidejűleg bejelentendök. A nevezéseknek tartalinazniok kell: a lőtulajdonos nevét,a lónak korát, színét, nemét, nevét és leszármazását. Helyárak: tribün, ülöhelylyel: 3 korona. II hely 60 fillér. A versenyen totalisateur, buííet. cukrázda és zene. Kellemetlenségek kikerülése végett kéretik a ver­senyközönség belépő jegyét láthatólag viselni. Jegyek előre Jakobovits Fanny kisasszony dohánytözsdójében és a versenytéren válthatók. Jegyzetek.* A Tisza Társulat megint készülődik. El Italiába, Italiába. Itali,ba . . . Régi nóta, hires nóta nem is igen érdekel ben­nünket. N,igyon ismerjük már. Azt is tudjuk, ki és mién fújja olyan lelkesen. És jól latjuk azt is, hogy uii,' az e»yik részről szakadásig fújják a nölát és min­dent elkövetnek, hogy a nótázasuknak foganatja is le­gyen ; addig a másik részről — mint rendesen szokták más dolgokban is, — azok, akiket kellemetlenül érinte­nek a nótának a hangjai, csak bámulnak, bámulnak ölbe lett kezekkel, tétlenül egymásra a nóta hangjai mellett, — legfeljebb mordulnak egyet nagy lassan, hogy bizony nekik egy cseppet sem kellemes azt hallgatni, — de tenni a világért nem tennének semmit. Miért is? Eljön ugy is mindennek a sora magától. No hát eljön ennek is, C-ak aztán, ha véletlenül balra talál dűlni, — mint már máskor is történt — váljon ki le-z annak az oka? Az-e, a ki l'ujja a maga nótájaI, mert neki ez nagyon tetszik és bekukkant ide is, oda is, kontrásokat keríteni a bandájába, vagy az, akinek ez sehogy se tetszik, de azért hallgatja, hallgatja nagy némán és nem tesz ellene semmi', hogy megaka­dályozza azt, nehogy foganatja legyen ennek a nótának ?! Mondom, maga a nóta nem igen éulekel bennün­ket. Cupán a végére vagyunk kíváncsiak. Váljon a ren­des, •— az utóbbi időben megszokott refrén fog-e ill is ismétlődni, hogy, t. i. a/. húzza majd megint a lövi­debbel, amelyik fel csak nézi nagy téllenül a másik szorgos akcióját ? Mert e/. nagyon közelről érdekel bennünkft. * * * Ne áruljunk zsákba macskát. Mondjuk ki őszintén : Kisvárda városa az, akit érzékenyen sújtana, ha a Tisza-Társulat székhelyi át­tennek innen akár Nyíregyházára, akár máshová. M rt szó sincs róla, sokat vesztenénk vele ugy az anyagiak­ban, mint társadalmi tekintetben. Es az utóbbi időkben — bizonyos vasuhonalak kiépítésével — már ugy is elég sok rövidséget szen­vedtünk, aminek talán már is érezheljük a hatását, azért a Tisza Társulat elköltözése most kétszeresen érzé­kenyen esnék nekünk. De ők készülődnek és az bizonyos, hogy siránko zással. vagy szépszóval őket visszatartani nem fogjuk. Mert ők azt mondják, hogy okvetlenül szükséges a Társulat székhelyét Nyíregyházára áttenni, mert onnan mint központból, jobban teljesítheti fel idatat. íme leh.'.t — mondjak tovább — nem holmi sze­szély, vagy személyes érdek indítja őket erre az elköl­tözésre, hanem tisztán a közérdeken alapuló indok És meri ők megtudják indokolni a székhely Nyír­egyházára való áttevésének szükségességét: léhát a Tisza-Társulat székhelyét okvetlen át is kell tenni Nyir­egyhö.ara, — okoskodnak lovább. hojy, uraim indokolni nem vicc, mert mondja Wilde Oszkár — mindent meg Uh t indokolni, — még az igazat is! . . . Mennyivel könnyebb akkor ezt tnegindo kölni! . . . • * * Eriől az indokolásról i szembe jut különben egy régi jó anekdota az egykori földesúrról, meg a kocsisá­ról. Valószínűleg i-merni fogják. A föld- súr egyszer nau'y ulat tett kocsin s mái­igen unta magát'uz úton. Hogy szóiakozzék valamiképp odaszól a kocsijának : — Mi;ka, versi ljünk. — Nem bánom, nagyságos ur. — Na mondok én először egy verset, azután meg majd te mondjál. — Bolond vagy te, öcsém, Miska. Szeret engem a te húgod Juliska. — Ühm, nagyságos ur, nem lehet az igaz! — Szamár, nem igaz, csak vers. No most már te mondjál egyet. Gondolkozik, gondolkozik a Miski, vakarja a füle tövé', vakarj i az orrát, de sehogyse tud semmi okosat kisülni. Egyszer csak ötömmel üt a homlokára s vigyo­rogva mondja : — Megkövetem a nagyságos urat, szeret engem a nagyságos asszony. — Bolond, hisz' ez ez nem vers — mondja neki az úr. — H isz' nem vers, de igaz . . . Ilyenfoiinán vagyunk a Tisza-Társulat hivatalnokai által kifundált indokkal. Azt mondják ugyanis ők: — A Tisza-Tár ulat székhelyét a közérdek szem­pontjából szükséges Nyíregyházára áttenni, mert a ha­tásköre alá tartozó községek felett csak innen gyakorol­hatja könnyen a felügyeletet. Azt mondja erre Kisvárda érdekeltsége: — Hisz' ez nem igaz. — Nem igaz - felelnek ők erre — de n künk jobb volna Nyiregyházáu lenni! — De akkor m g, — ha Kisvárdat itt hagyjátok amiatt, mert ne:n központja a társulat hatáskörébe eső községeknek, — igazság szerint Dombiádra kellene a székhelyt áttenni, inert körülbelül attól van minden az illetékességetek körebe eső község egyforma távolságra. — De ki kiván Dombrádra menni?! — felelnek ok. i Szúnyog. ») A Kisvárdai I.apuk legutóbbi .számából vesszük át ez újságcikket s közüljük azt — egyeluie — uiioden megjegyzés uélkuL

Next

/
Oldalképek
Tartalom