Nyírvidék, 1907 (28. évfolyam, 1-26. szám)

1907-06-09 / 23. szám

XXVIII. évfolyam. szám. Nyiregyháza, 190T. junius hé 8. A SZABOLCSVÁRMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK és a SZABOLCSMEGYEI TANÍTÓEGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. ISlőflíjetési feltételek: Egész évre . . . . * 8 korona Fél évre 4 „ Negyed évre "1 „ Egyes szám ára "20 fillér. Megj«leü|ik hetenként egyszer vasárnapon. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: VÁROSHÁZ-TÉR 6. SZÁM. Telefon szám: 139. Kéziratokat nem adunk vissza. Hirdetések nagyság szeiint számíttatnak. A nyílt-téri közlenlények dija soronkint tiO fillér Apró hirdetések 10 szóig +0 fii., minden további «6 4- fii. Vastag betűvel szedett kétszeresen számit. Gyermekligák ellenségei, Hogy a gyermekek érdekében megindult országos mozgalom trily eredményeket ért el, azt még senki sem tudja, de hogy ez az eredmény szép, abban sem kételkedik senki. Es ha e felbuzdulás nem volt c.-ak időszaki, nem volt csak szalmaláng, akkor az eredmény honalapitóvá válhatik, jobban, mint a Darányi működése. E hazafias és nagy jelentőségű mozgalomban kétségtelenül legnehezebb, legfárasztóbb dolguk van azoknak, akik a szellemi munkát végezik, s akik e mellett még jelentékeny anyagi áldozatokat is hoznak. — Kétségtelen, hogy a felső tízezer közül is vannak, akik szellemileg is hódolnak e mozgalomnak s nagyon sokan anyagi áldozatokat hoznak a haza oltárára, de ez auyagi áldozatok meg sem közelitik a közép osztály anyagi és egy ríszének szellemi áldozatait. Az a közép osztály, nem részletezem miért s mennyire, gondokkal küzd, s akiket, helyhez kötöttsége folytán, minden jótékonycélra-gyüjtő megtalál, s aki amidőn a hazafiasság és a szeretet oltárára áldoz, valóban áldozatot tesz, mert családját megfosztja, olyan szükségestől, amit esetleg a család közelebbi szüksége mellett megtennie nem is volt volna szabad. Csak össze kell hasonlítani ennek a gondokkal küzdő közép osztálynak adakozásait, el is tekintve az egyes személyi viszonyoktól, a több ezer holdas nagyurak adakozásaitól és kirívóvá válik az óriási ellentét. De hála Istennek, voltak, vannak és lesznek, és pedig még inkább örömünkre hovatovább többen a kivételek, akik nagyol b-vagyoni helyzetük mellett, nagyobb kötelességek teljesítésére is kötelezve érezik magukat. Eszemágában SÍDCS hízelkedni, sőt ellenkezőleg épen mert e megyében lakom, csak azért hozom fel kivételnek főispánunka és nejét. Anyagi áldozataikat nem ismerem, de épen e lap révén ismeri ni tevékenységűket. Ahol M U Levél. Üzenetem bizom A szálló madárra, Átalúszó felhő Csipkés fodorára, Hulló napsugárra : Kósza szellő szárnyán Tavaszeste szálltán Vigye el Tenéked! Ugy-e, hogy mégcrted ? Megdobban a szived levelemnek láttán, S hófehér lány lelked szívesen is lát tán, Hogy az élet útját mig küszködve járom, Én aranyos álmom, én legszebbik álmom Meglopom a nappalt, meglopom az éjet, S ezt a pár sor irást összerovom néked. Lásd, hogy jött az ünnep, a tavaszi ünnep, (Májusban a napok de hamar is tűnnek!) Heteken keresztül nem álmodtam másról, Csak rózsanyilásról, virágfakadásról, Heteken keresztül hajnalról hajnalra Elszállott a lelkem az udvarotokra, S virágid nyílását kíváncsian leste, Vájjon szebbek e már, mint a tegnapeste, Vájjon kinyilik-e ünnep hajnalára A pünkösdi rózsa, a nárczis, a mályva ? Előre láttam már szemed nevetését, Előre hallottam a szavad csengését, S láttam, ahogy ott állsz tulipánmezőbe, Kacagva, ragyogva, napsugáresőbe, S ugy szakasztod nékem azt a szál virágot, Kínálhatnák érte a kerek világot, — Amit megígértél . . . Emlékszel-e rája ? Levéltelen volt még kerted rózsafája, Csak az én lelkemben lobogott az élet, Csak az én szivemben zsogtak a remények, Húsvéti remények . . . tavaszi remények . . hazafias mozgalom van a megyében és a gyűlésekről értesitik, megjelenuek s részt vesznek. Mindnyájan ismerjük a kimozdulás nehézségeit, s ha mégis ily emberek s különösen az időre tekintet nélkül kimozdulnak, azok elctt bizonyára legfőbb a haza s annak felvirágzása. Hát ez mind szép, jó és kel!. A haza boldogulása, a mi boldogulásunk is. A haza iránt mindent megtenni kötelesség, érdek is. Ha itt akarunk, ha itt kell élnünk, akkor meg is kell tartanunk. Mert ha e vérrel szerzett földet, ezt az édes hazát megtartani minden erőnkkel meg rism kíséreljük, meg nem tartjuk, akkor számunkra hely niucs. Ezer éves joguuk vau hozzá, s e jogon meg is tartjuk minden körülmények közt, s ni cs a világon hatalom, aki e jogunkat el nem ismerné. A magam részéről mit sem adok arra, hogy egyes hatalmat képviselő lapok rólunk tájékozatlanul nyilatkoznak, mert meg vagyok róla győződ e, hogy ez a magyar nép, aki hatalmas karddal irta be nevét a világtörténelembe, a hatalmak művelt képviselői előtt sem múltjában, sem jelenében ismeretlen nem lehet és eréüjeibeo nagyrabecsültnek kell lenni. Ez a meggyőződésem történelmileg igazolt is. Fá;dalom. igaz az, hogy torzsalkodunk mindig, nem bíztunk a velünk ellenkező véleményben levők hazafiasságában, de hovatovább arra a meggyőződésre kell jntannk, hogy csak azokat kell ellenőrzésben tartanunk, akik nyilt szolgaiságot árultak el, mig azokkal szemben, akikben hazafiasságot családjuk és egyéni erényeik mellett fel kell tenuüuk, támogíttást kell tanusitanunk. Különlen pedig e lap terjedelme és a kaució kötelezetlenségre figyelemmel politizálni nem is akarok, annál inkább, mert ahoz nem is értek és amint megkezdtem, csak is a gyermekvédő ligával egy sorba tartozó kérdésről akarok szólani rövilen. Az állam a gyermekvédő menhelyek felállításával megke;dte azt a kötelességét, hogy Aztán mult az ünnep, elvirult a rózsa. Hogy nekem egy se nyilt, — ki tehetne róla ? Kétkedő lelkemnek az a szentirása, Ami egyszer elmúlt, azt senki se bántsa, Boldogság a sírját önmagának ássa . . . Vagy kérdezik-e a hulló falevéltől, Hogy mitől sárgult el, széltől vagy a fénytől ? . . Csak beletapossák a porba, a sárba . . . Vájjon kérdezik e költöző madártól, Hogy miért válik meg régi otthonától ? . Nem hallszik utánna senki sóhajtása . . . S miért van, hogy akit sokáig nem látunk. Hamar elfeledjük, a legjobb barátunk? . . . Nincsen időnk sokszor bár egy sor Írásra . . . De, bocsáss meg érte, most veszem csak cszre, Mult varázsa lelkem egész megigézte, S száz kérdésem közül mindet elfeledtem, Levélírás helyett bölcselkedni kezdtem, Száz hirből idáig még egyről se irtani, Kérdésimnek most már ne is essék sorja, Száz hiremet most már el se mondom sorra, Odabizom mindet a szálló madárra, Átaluszó felhő csipkés fodorára, Hulló napsugárra . . . Hiszen már megérted . . . Hanem egyet kérek. Volt nekem egy féllett, Magamtól is rejtett, híven őrzött kincsem, Melynek a világon talán párja sincsen, Drágább az ezüstnél, drágább az aranynál, Mind, amennyi kincs van többet ért ez annál, Multam napsugárja, jövőm verőfénye. Sokszor tikkadt lelkem harmatos esője : Mely végig ragyogta egész ifjúságom, Az a szines álom, az az édes álom. . . . Hogy miért, miért nem—valahogy ugy érzem. Almaimnak immár a végére értem. Mintha fogyna lassan, egyre foszladozna, Szállna nagy mezőkre, büszke hegyoromra, Büszke hegy ormáról szét a semmiségbe — Fiatal életem legszebbik reménye. Rózsaszín palástját Ha a reggel bontja, legalább 27000 gyermek sorga egjideig biztosítva van. De e mellett napról-napra megzörgetik ajtónkat szegény, rongyos asszonyok, karjukon pár hóuapos csecsemórel és •— koldulnak. A havas, eső verte, vagy a melegtől tikkadt, agyon éhezett gyermekkel ott állnak és minden koldulási tilalomfa dacára — koldulnak. Nem adja ki azt a gyermeket, uem keregi az apját, akit talán nem is tud, hanem küzd a nyomorral s megismerteti azt az ártatlant is a nyomorral. De védi, gondozza és jobban, egészségesebben felnő a gyermek, mint az a 27000, — — — erkölcs nélkül, mit sem tudva arról, bogy kötelességeket szül még a nyomor is. De meg is meg van. Erőteljes minden nyomora dacára, az anya köténye megvédte a divatos 1 tegségektől, az egyszerű eledelek a gyomor eihényesedésétől s mint egy erős bükkfa nő fel a veszőfélben levő anyafa mellett és az élettől duzzadva vonul b« — fájdalom — a cnászár katonájának, ahol még tanul is valamit és ha tapasztalatainak hasznát tudja venni tisztességes polgárrá, ha pedig nem, a börtönök örökös vándorává válik. De meg van, itt van, bármely percben kész küzdeni azért a hazáért, aki neki csak a börtönök változatosságát mutatta meg. E törvényszéknél is hallottam már több tárgyalást, ahol az augyalcsinálók dolgairól volt szó. — Nem régen egy t.-p—i kívánatos menyecske, olyan amerikás, volt vádolva, aki ugy magát, mint sok másokat megmentett attól, hogy az amerikai keserves munkákból hazatérő s uyoszolyájukhoz egyedül illelékes férjeik valami kakuk fiakat találjanak portájukon. Ez asszony ellen egyik amerikás asszony haldokló ágyán tett vallomása volt a bizonyíték. A nyíregyházi kir. Uzék elitélte. A debreceni tábla felmentette. Jogilag a debreceni táblának volt igazsága, de a rideg valóságban a nyíregyházi kir. tszéknek. Ez különben mindegy. A meggyőződés az irányadó, de hát e mellé bhooyitékok is kellenek. — Zárjel közt megjegyezve, soha — de soha nem lennék védő ügyvédje S körül a világot Aranyba borítja, Át a nagy merőkön Akkor száll felétek Az én foszló álmom . . . Arra kérlek én meg Édes boldogságom : Fogd fel a lelkeddel, Habfehér lelkeddel, S irjál nekem egy sort Áldott kis kezeddel, Vájjon oda ért-e ? . . . S elmnenjek-e érte ? Neviczky János. Egy kedves öreg ur.*) Irta: Budny Uarua. Mintegy hatvanan indultunk el Németországba, tanulmányozni a gazdasági viszonyokat. Műnkén volt az első állomásunk és itt ért bennünket a meghívás Lajos bajor királyi herceg leulstetteni uradalmának megtekintésére. Huszonegy automobil röpített bennünket a pompás országúton; a bakon mindenütt ott ült a soft'őr mellett a kocsitulajdonos, kik lábszőnyeget erőltettek ránk s bezárták utánunk az ajtót; valamennyien grófok, bárók és előkelő urak. Ősz, de az egészségtől majd kicsattanó, piros arcú öreg ur fogatott bennünket az uradalmi major előtt ; afféle gazdasági sapka a fején. Mindenkit egyénileg üdvözöl, majd hogy le n m emel az automobilról, paroláz velünk m igyarosan és fogad magyar szavakkal. Egyesek kétségben vann.k, hogy ki is lehet ez a jó arcú, szelíd, kékszemű bácsi, bizonyosan ispán vagy inspektor, nem a büszkébbjéből való. Miklós Ödön azután elejét veszi a netaláni félreértéseknek, meit odaáll az inspektor bácsi elé és fölkéri a királyi fenséget, hogy engedné meg megtekinteni a gazdaságát. — De majd magam mutatom meg, — feleli a fenséges ur magyarul s olyan kedvesen kacag hozzá, hogy alig tudunk hova lenni örömünkben. A csapat élére áll és vezet. Szenvedélyes gazda módjára mutogat, *) A Budapesti Hírlap junius 4. számiból.