Nyírvidék, 1907 (28. évfolyam, 1-26. szám)

1907-01-06 / 1. szám

1907. január 6. N Y I R V I D É K 1-so szám. 3 Nincsen az a közlekedési vállalat, mely első évének üzleteredményéből olyan határozott pénzügyi következtetést vonjon le, aminő a mult megyegyűlésen elhangzott Kétszeresen áll ez a szóban levő vasu ra nézve, hol az egész év teljesen kivételes körülmények közt folyt le Megkísérlem a pénzügyi eredményeket befolyásoló adatokat röviden felsorolni. Az első üzletév csonka év volt, mert a teherlorgalom az 19°5 ik évi december ho végén, a személyforgalom pedig az 906-ik évi március hó elején indult meg, a vasút személyzete azonban az 1905-ik évi november hó 15-ikeóta húzza fizetését; csaknem az üzletév vegéig eleinte három, majd későbben két darab bérelt gőzmozdony s négy hónapon át 15 drb b Telt teherkocsi drága bérösszege gyarapította kiadásainkat; a kettős rendszerű üzemre, t. i. gőzmozdonyos és benzin motorüzemre való berendezkedés természetszerűleg elő nem irányzott többköllséggel járt; a Weitzer gyár állal készitelt motoros kocsik késedelmes s a szerződés feltételeinek meg nem felelő szállítása számokban alig kifejezhető károkat okozott; a vasút első évében a megülepedő pályalest fantartása s a felépítmény beágyazásának pótlása és jókarban tartása a többi években nem ismétlődő többkiadással járt, a a motorkocsik állandó tulterherhelése s a motorvezetők gyakorlatlansága a motorkocsik jókarban lartását s a műhely szolgálatot költségesség telte, a magyar királyi államvasutakon ez évben kivételes mértékbin mutat kozott kocsihiany üzletünket eppen azokban a hónapokban bénitolta meg, amikor legtöbb haszonnal kellett volna dolgoznunk, a dec< niber hóban beálló t nagy havazás miatt bevételeink egy részétől elestünk mig a pálya lisztántartasa jel ntékeny költséggel járt. Ezek a lényegesebb befolyást gyakorló részletek, a kisebb jelentősegüekre kiterjeszkednem e cikkely rövidre szabott terjedelme nem engedi meg. Hogy ezek az elsőtől utolsóig kivételes körülmények a pénzügyi eredmenyeket kedvezőtlenül befolyásolták, azt mindenki természetesnek fogja találni. A magam részéről ebből nem vonom le a kisvasúti rendszerre s az egynemű részvényekre vonatkozó s a megyegyűlésen elhangzott elité ő következtetést, sőt éppen ellenkezőleg abban a tényben, hogy a vasút a saját üzleti bevételeiből mindezeket a kivételes kiadásokat s a felsorolt helyzetből folyó károkat és veszteségeket fedezni tudta, a vasút jővő boldogulásának félre nem magyarázható jelét látom. Semmiképen nem fogadható el az első üzletév pénzügyi eredmenyéből következtetett amaz állítás, hogy a kisvasutak részvényei sem búnak több értekkel, mint más vasutak törzsrészvényei, meri hiszen köztudomásu, hogy még az eddig általánosan alkalmazott h lyiérdekü vasúti rendszernel minden igyekezet a jövedelemnek a törzsrészvényektől való elvonására irányult, addig a kisvasutak rendszerénél minden törekvés kizárólagosan az érdekeltség hasznára s az egynemű részvények jövedelmének biztosítására szolgál. Végtelen kar volna s az ügy megismerése után bizonyára Mezőssy Béla sajnálná legjobban, ha a megyegyűlésen elhangzott időelőtti birálat a ki-.vasutak szép fejlődésnek indult ügyére romboló hatást gyakorolna. Még néhány szot a vasút igazgatásának kérdéséről. Akik a kisvasút és közöttem fennálló viszonyt ismerik, tudni fogjak, hogy bár a személyi \onalkozás e kérdésnél el nem kerülhető, szavaim részére joggal megkövetelheti m a teljes tárgyiligosság elismerését. A vasút szervezésének munkája — bar e tekintetben súlyosan nehezedett r> ank teljes elszigeteltségünk tudata s minden külső helyről jött támogatás hiánya — ma már be van fejezve. A \asut teljes személyzete helyén áll s a különböző szolgálati ágakat leendőibe ma már teljesen bevezeteti, a mult ev küzdelmeiben megedzett s a méj előttük álló nehézségektől viasza nem riadó egyének látják el. A vezetés két kézben oszlik meg, az ü/.em felelős vezetése, a forgalmi, kereskedelmi és mühelyi szolgálat az üzletvezető hatáskörébe tartozik, a napi rendszeres feladatokon kivül eső administrativ teendőket magam látom el. E berendezés alapgondolata az, ho?y egy kisvasút szerény kerete a központi szolgálatnak különböző osztályokra való szétosztását s azzal járó nagy központi személyzet alkalmazását meg nem bírja. Mig mas önállóan kezelt vasataknái a pénztárkezelést, műhelyi szolgálatot, pályafentartást, kereskedelmi és forgalmi szolgálatot mind más és más osztályvezető látja el, add'g e feladalok náluuk egy kézben öszpontosulnak. Termeszetes, hogy ezek a teendők még egy kisvasúinál is csak addig lathatók el kifogástalanul, mig az üzletvezetőt a napról-napra ism tlődő eme rendes feladatoktól a fentebo elsorolt szolgálati ágakhoz nun tartozó más ügyek el nem vonjak. Szükség van tehát arra, hogy az általános igazgatással összefüggő ügyeket, melyek az üíem lebonyolításával s a rendes napi leendőkkel tulajdonképen sem helyi sem időbeli szoros összefüggésben nem állanak, egy másik egyén intézze, ki egyúttal a vasút létével es lejlődesével összefüggő szálakat kezében tartván, annak sorsát az ügyek felelt nyert általános áttekintéssel irányítja. Amint egy vasút szervezésevei, az építéssel és berendezkedéssel összefüggő feladatok befejeztettek, ezek az általános igazgatással kapcsolalos teendők nem igénylik egy a vezetésre méltó kvalitásokkal s megfelelő díjazással biró egyén teljes munkaképességét. Közel fekvő az a gondolat, hogy több teljesen azonos berendezésű kisvasút lépje ••gymással társas viszonyba s szeneztessék egy kisva ua központ, mely egy rátermett egyen vezetésevei mind izokat az általános igazgatással járó teendőket elvegzi, melyekkel az üzletvezetőt s az annak vezetése alatt dolgozó s a napi feladatok lebonyolításával foglalkozó alkalmazottakat megterhelni nem szabad. Ez a megoldás mentesiti az üzletvezetőséget a hatáskörébe nem utalható ügyek ellátásától; megszünteti az egyedül álló vasüti vállalatra végtelenül súlyosan nehezedő elszigeteltséget, melynek karos hatását annyiszor éreztük az elmúlt évben, kapcsolatot teremt azonos célú és azonos érdekű vállalkozások közölt s ezzel mindi niket erő-ili, bizlositja az általános igazgatásnak egyöntetü és kellő színvonalon álló ellátását a nélkül, hogy a kisvasútak szerény kereteit felülmúló megterheltetést róna az illető vasúttársaságra. Hasonló társulatok mar léteznek a m. kir. államvasutak által kezelt h. é. vasútaknái, hol több va^út igazg.tóság közös központot tart fent. mely azután az államvasútakkal kötött kezelési szerződések alapján elvégzi az elszámolásokat s intézi a hatáskörébe utalt ügyeket. A kisvasút személyzeti berendezkedésénél a fent részletezett alapgondolat vonul végig s hogy az gyakorlatilag is teljes egeszében megvalósuljon, az kizárólagosan az érdekeltseg elhatározásától függ. Igyekeztem tiszta képét adni a kisvasút mai helyzetének. Az elmondottakból az elfogulatlan szemlélő elbírálhatja, hogy a nehézségek közül, melyek vannak már hátunk megett s melyekkel kell még szembe nézni. Ez a vasút a megvalósulásra kellő képpen előkészített Buj — balsai szárnyvonallal kiegészítve a teljes siker minden előfeltételével rendelkezik, de a siker előtt még akadályok vannak, melyek máról holnapra le nem küzdhetők. A kitartás biztosítja az alapokba lerakott kisvasúti eszme gyözedelmét s az érdekeltség ura marad vasutjának. Ha a csüggedés és a vele járó bizalmatlanság ver a közvéleményben gyökeret, előre látható a vasút sorsa. Vagy az élhetetlen vállalatok mintájára az államvasutak mentsvárába kerül, vagy érett gyümölcsként hull valamelyik vasúti bank ölébe. A huskérdéshez. Köztudomásu dolog az, hogy sokkal többen jutnak mennyországba azok közül, a kik a húsfélétől bizonyos napokon tartózkodnak, másszóval böjtölnek. A hal persze nem hus, hanem valami növény féle, mert az is nőni szokott. Azután pedig a ki hallal lakiK jól, nem hal meg, csak akkor a mikor illik és pompásan fog lakni a túlvilágon. Annál inkább jól fog ez neki esni, ha földi étetében sokat fázlódott és koplalt. A ki kecsegevel koplal, nagy kilátása van arra. hogy megnyílnak előtte a mennyország kapui. Csakhogy mostanában olyan magamfajta husfaló a trójai falóval is nehezen juthat oda túlzsúfoltság miatt, mert hát annyian van nak nálunk a kik nem kecsegén hanem krumplin (magyarul helyesebben pityókan) tökön, néha kenyéren is tengődnek, hogy mi kevésbbé böjtölő húsevők a jezsuitákkal együtt a sutba fogunk szorulni, azokkal a kiknek három tal ételnel többet enni nem szabad ugyan, de meg van engedve, hogy a vastag ételre rátétül sódart, fogolyt, sült szalonát és sok húsfélét is rakhassanak. Nekünk tehát, már t. i. azoknak, a kik naponta egy két forintot költünk húsfélére — nehogy a mennyországból végképen kiszoruljunk — azon kell igyekeznünk, hogy mentül kevesebben tolakodjanak be előttünk koplalás, azaz bőjtölés, más szóval nélkülözés révén, tehát a közélelmezési ügyön, valahogy lendíteni kellene. Annyi kétségtelenül bizonyos, hogy Tisza polgárról kevesebben lógnak üdvözö ni, mint Nyíregyházáról, mert ottan most egy kilo marha húsnak az ára 56 krajcár, Nyíregyházán pedig 76 krajcár tehát ottan kevesebben böjtölnek, mint itt. Ennek nem lehet egyéb oka mint az, hogy a Tisva polgári mészárosok a negyvennapi távolságra eső delamerikai argentiniai heti vásárokra járntk, a hol a marhi potom olcsó, a nyíregyházi mészárosok pedig olyan élhetetlenek, hogy szükségleteiket nehi nem ottan, hanem sokszor Szabolc-varmegye területerői szerzik be. Városunk mérvadó egyéneinek emberbaráti és erkölcsi kötelessége tehát gondoskodni arról hogy mészárosaink ha szerényen is, de mégis valahogy megélhessenek, mert eddig kivetel nélkül valamennyi megbukott, tönkre meni, és csak az elösmerésre méltó önérzet tarthatja vi

?sza őket könyöradományok gyűjtésétől. Kétségtelen, hogy ezen nézetet minden nyíregyházi husravágyó ember, mini. szent igazságot teszi magáévá és bőjiölö mészárosainknak is szive tömve lesz hálával. Ki kell egyenlíteni az érdek-ellentéteket. Mintegy husz év előtt, akkor amikor a hus kilójának ára körül belől felényi volt, jogosulatlanul hus uzsoráról panaszkodva, némely kákán csomót kereső nihilisták, a városi hatóság állal próba hus vágást tétettek, a mely próba vágások napnál lényesebben ragyogtatták azon igazságot, hi gy a szegény mészárosok önfeláldozóan veszteséggel működnek. Ez nem azt bizonyítja, ho^y a próba vágatást ellenőrző bizottsági tagok egy követ fújtak volna a mészárosokkal, hanem csak azt, hogy a mészáros nem ert a csizmadiasághoz vagy egyébhez, valamint azt, hogy a csizmadia és másféle szakember sem ért a mészárossághoz. Meglehet hogy a vágómarha vásárlásával megbízóit — módjuk, hogy a vármegyei főorvos — meg vett egy marhát '200 forintért, a mi pedig 100 forintnál többet nem ért. Hát ezért azt » főorvost rosszhi szemüséggel vádolni nem lehet, csakhogy ő volt a marha, mert hát mindenki a maga mesterségét folytassa. Nem kell neheztelni, ha némelyek íülének fájdalmas húrokat pengetünk, ha az a közjót a közérdeket szolgaija. Szakítsunk véget a tréfának. A hagyományok lomtárába való azon mondás, hogy „Extra hungariam von est vita, si est vita non est ita' Migyarországon kivül nincsen élet, de ha van is, olyan nincs. Ez megsiünt. A nyáron néhány napot Londonban töltöttem, de az oltani piacot sem találtam drágábbnak a nyíregyházinál. Egy fecske nem c-inál nyarat. Egy embernek nézete irányadó nem' lehet, tehát senki sem henceghet a csalhatatlansággal. Mindennek ki kell forrnia magát. Ha közélelmezésünkön lendíteni akaruuk, egy bizottságot kellene a képviselő testületnek mJgbizni a mely legfeljebb öt vagy hét tag

ból állana, a_melyben én is szeretnék alkotmányos költségek kizárásával, más önzetlenekkel együtt bejutni, mert különben az eszmék belefúlnának a szóban, szószban. Valamit tenni kell, mert enni kell! Nyíregyháza, 1906. december 30-án. ==

= Dr. Jósa András. Okatootáiai levél, m. Kedves barátom! A „Nyirvidék" legutóbbi számait megkaptam, bár címzésük elég hiányos volt : „Elvy Tamas Urnák Okatootáia." Punktum, semmi egyéb, és mégis rámtalált a bennszülött levélhordó! Figyelmedért őszinte köszönetet mondok, de azért már megrovási kalandban részesítelek, hogy leveleimé', minden censura nélkül átadod a nyilvánosságnak, am bői már is kell metlenség származott árva fejemre. Egy hazánkfia ugyanis, ki címemet vagy tőled tudta meg, vagy maga ókumlálta ki, a nyakamra irt. Lakonik.is rövidségü levele így hangzik : Tekintetes Elvy Támás Urnák Okatootáia. Minden mérték fölött megbotránkoztam azon, hogy Tekintetességed Okatootáia előkelőségei előtt milyen nyilatkozatokra ragadtatja magat. Ön szerint a tudomány és művészet oly luxus, melyet csak szabad nemzetek emelhetnek ideáljaik sorába. Ily nyilatkozatokkal On nem fogja a magyar név nimbusát emelni. Semmi szin alatt sem híve, Dr. Glaux Miksa. Hat kellett ez nekem ? Kellett a manónak! D most már kénytelen vagyok elveimet részletesen k fejtem, mert az okatootáiai viszonyok tanulmányozás nem hogy megingatná, hanem egyenesen megerősi i eddigi meggyőződésemet. Azon kezdem, hogy egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy róka. Ez a kiváló észbeli tehetségeiről ismert canis vuipes egy napon valamely tanyának sövénykeritése körül ólálkodván, meglátott egy kakast, mely a kapubálványon üldögélve jóizüen kukorékolt. Róka koma odaszólt a kakashoz : — Gyere le pajtás hozzám ! beszélgessünk egy kicsit a világ folyásáról ! Ám a kakas így válaszolt : — Majd ha fagy! Mintha nem ludnám, hogy meg akarsz enni. És szólt a róka : — Ugyan elmaradtál a világtól, Tarjagosi komám! Hát még azt sem tudod, hogy ő felsége az oroszlán világraszóló bekét hirdetett a tegnapi állatországgyülésen és mától fogva sólyom, gerle, farkas, bárány, róka, kakas mind egy testvérek lesznek és soha többé egymást bántani nem fogják ? A kakas erre hátat fordított a rókának s nézett merően a tanya másik oldala felé. — Mit nézesz oly merően, Tarjagosi koma ? kérdé a róka nyájas, hízelkedő hangon, — Ket kuvaszt látok, szólt a kakas, éppen erre jönnek, megmondom nekik is az örömhírt s aztán mind a négyen egyült tereferélhetünk akár napestig. A róka erre kezdett elsomfordálni, mire a kakas igy szólt : — Hova mégy, komám ? Be sem várod testvéreinkei ? — Nem, nem, válaszol! a róka; az a két durva fráter talan még nem hallott az uj rendről, s ha hall is valamit, nem hiszi el. Isten veled! S e^zel a róka nagy sebbel lobbal odább állott. Ez a fabula arra tanít, mindenkit, hogy a világbéke fabula marad, mig a világ világ lesz. Oroszlánok, farkasok és rókák fabulája, melyet a kényelemszeretet meg a veszett éhség sugall. Vagy nem ? Mislós czár békekonferenciája, az angol biblia export, meg Vilmos császár palaestinai zarándokútja mind ennek a fabulának változatai, csak úgy mint az ősi erényekbe vetett bizalom. Elmondani könnyű, de elhinni nem tanácsos. Hogy Okalooláiáról is szóljak végre, ennek az országnak is az a tragikuma, hogy a békéről szóló fabulát elhitte, valahányszor neki feltalálták. Sőt ugy látom még ma is his/i jobh ügyhöz méltó bensőséggel és odaadással. Eboen a fanatikus hitében odáig elmegy, hogy ha szomszédja, Ausztrália, ma rákiált, hogy megeszlek! Okatootáia minden tudósa, minden irodalmárja örömkönnyek közt magyarázza hasábokon át, hogy megenni csak azt szoktuk, amit szeretünk hogy eszem a lelkedet nem csak a szeretetnek, hanem a legmagasabb fokú rajongási. . és hódolatnak kifejezése, s igy, ha Ausztrália azt mondja, hogy megeszi Okatootáiát, akkor csak szeretetet, hódolatát fejezi ki eszményien költői lendülettel, s h i meg is teszi, akkor pláne csak azt igazolja, hogy szeretete, rajongása őszinte. Nem bánom azért, akár mit szól hozzá Glaux ur, de kimondom újra, hogy Okatootáia helyzete az én véleményemet igazolja. Tudósok és művészek a maguk érdekében szeretik a békét különösen Okatootáiában, de másutt is. Jelszavuk : Inter arma silent Musae. Nagy Sándort görög tudós nevelte, lovát görög művész festette le a Kpitesi terveket és költségvetést olcsón készít áza, Kállói-u. 45. Szuchy József építőmester,