Nyírvidék, 1907 (28. évfolyam, 1-26. szám)

1907-05-26 / 21. szám

21-ik szám. NYIRVIDÉK nem lehet kritizálni, csak méltatni, nem lehet ütni, csak dicsérni. S olyan kacéran, hivogatólag kiabálják felém: Van ám még annak a társadalmi szabálynak iolytatása is. Hallgasd meg csak! „Ha ellenben dicsérni akarod a nagyokat, vagy hizelgésekkel akarod elhalmozni a hatalmasokat, akkor csak emeld föl tejed, dülleszd ki büszkén melledet s vágj tudományos arcot s meg lehetsz győződve, lesz gondoskodva róla, hogy éles boncoló elmének, széleslátkörü kritikusnak tartson a tömeg". Aki pedig azt hinné, hogy én most jó viccekel akartam mondani, nagyon tévedne : minősítse inkább a mondottakat keserű iróniának. És mégis vari valami tréfa a dologban. Az t. i., hogy én ezeket nem az elmondandókra vonatkozólag értern. Mert remélem, annyi észt föltételeznek bennem, hogy ha egyszer, egyetlenegyszer csak gondoltam volna is arra, hogy engedjek e modern szirének csábításának, nem lepleztem volna le ilyen csúful magam. Különben sem akarok én embereket dicsérni, csak eszméket, célokat. Arról persze nem tehetek, hogy ezen eszmék, célok maguk dicsérik azokat, kiknek létüket köszönhetik. II. A leányegyesület. Piros pünkösd napja még el sem érkezett s a szentlélek máris betölté a sziveket. Lángszavakat, lángbuzgalmat adott az apostolokba s megalakult 150 taggal az első gyülekezet. A cél, az eszme, mely alapját megve'ette, nem volt oly nagy, mint a Krisztusé, nem akarta az egész emberiséget megváltani a bűntől, hanem csak néhány szegény íázót és éhezői a nyomortól; de hiszen nem is volt isteni mű, csak emberek munkája. S vájjon, nincs-c oly magasztos emberi munkának ez a megváltás, m

:nl ama megváltás isteninek, ü igen. van ! Mert miként az a legtisztább forrásból, ugy ez is az ártatlan, önzetlen s minden esz>i,ényért lelkesedni kész leány-szivből fakad !. . . Szeretek higgadtan gongolkozni. Most is taláji csak a Pünkösd ünnep hangulata hozta ajkamra ezeket a szavakat. De ha már egyszer kimodtam, nem bánom, nem vonom vissza, mert egytöl-egyig igaz valamennyi. Népkonyha felállítása, szegény gyermekek felruházása, tanulni vágyó leányok segélyezése, ezek az egyesület főcéljai. Mikor először hallottam ezt, önkénytelenül is a Nőegyletek jutottak eszembe, melyek ugyanezeket tűzték ki céljukul. Miért kelleti hát akkor ennek az uj egyesületnek alakulnia V — Sokat lehetne beszélni erről. De nem volna semmi értelme. Elvégre csak jobb, ha három egyesület szolgálja céltudatosan a jótékonyság ügyét, mintha nem szolgálná egy sem. — A leányegyesületnek pedig csak egyet akarok .figyelmébe ajánlani. Ne kezelje a jótékonyságot a „Ne tudja a te bal kezed, mit cselekszik a jobb kezed* elve szerint. Szép, szép ez az elv, de nem >ezet célra ebben a mai reklámos világban. Nem is beszélek tovább a jótékonyságról. Végre is annak ügye — eltekintve a helyes kezeléstől — mégis csak főképen a könyörületesség és a jó^ziv dolga, ezeket pedig én ugy se tudnám senkibe se belebe'zélni. Szólok inkább azokról a mozzanatokról és jelenségekről, mely ez egyesület alakulásánál figyelmemet s szívemet megragadták s amelyeknek talán még magánál a jótékonyság ügyénél is nagyobb fontosságot tulajdonitok. Nem élek régóta a világban s igy nem nyílt alkalmam hosszabb időt igénylő tapasztalatokra szert tenni. Annál jobban fáj szivemnek, hogy az a pár év is, mely óta a világ dolgait szemlélem, világosan mutatja az utat, melyen a magyar társadalom halad. Előbb valami sajátságos idegesség, türelmetlenség vett erőt rajta, mely ugy látszik ellankasztotta, kifáraszt tta idegeit ugy, hogy belekerült lassan-lassan a kedvetlenség, közönyösség, bla'irtság állapotába. A lelkesedés teljesen kihalt az emberekből. Eleinte csak az volt még szájhős, izgága, ki március 15-én egy kicsit jobban tüzelt, ma már az mindenki, ki valamely szép eszme, szép cél érdekéb n propagandát csinál. Magát a propagandát pedig gúnyos mosolylyal fogadják s azonnal kimondják reá a sentenciát: „Szalmaláng az egész!" íme tehát! Nem hogy gyógyítani törekednének közös bajunkat, de még tetszelegnek maguknak azzal, ök tudják, hogy ez a baj gyógyíthatatlan. Képzelem, mily lenézéssel vegyes sajnálkozással j gyzi meg reám is e cikknek nem egy olvasója : „Ugyan hogy vihet valaki véghez ilyen handabandázást száz kis leánynak hirtelen felbuzdulásáért ? Én pedig nyíltan bevallom, hogy igenis nagy fontosságot tulajdonitok en ek a mozgalomnak. Akár milyen kicsi is az, van benne élet. Élet, igen, mert ez kellene nekünk. Élet és mozgás ! Hiszen az volt a bajunk, fogy mindig aludtunk. Le kellene vetkeznünk azt a balga nézetet, hogy a lelkesedés csak a gyermeknek, meg a suszterinasnak való s hogy csak munkával lehet nagy dolgokat művelni, mert bizony-bizony a munka sein ér semmit lelkesedés nélkül s többet ér néha tiz esztendeig tartó munkánál egy napig tartó lelkesedés. —- Hogyne örülne hát szivünk, ha látjuk most — már majdnem a reménytelenség s élén — hogy a magyar lányok még tudnak lelkesedni. 0 igen, mert akárki bármit is beszéljen s akármennyi is, el kell ismernünk a mozgalom szervezőinek érdemét, egy egyesület, mely GO tagra van tervezve s melynek azonnal 150 tagja lesz. nem lehet mondva csinált komédia. — S az egyesülésben erő rejlik. Nem kell-e hát szivünk mélyéből örülnünk, midőn szemeinket egy életerős leányseregen nyugtatjuk. Ki tudja ? A magyar leányok már sok-zor szerepeltek a magyar történelemben. S a leáuysereg nem áll meg az önmaga szervezésénél. Pótolni igyekszik még azt is. amit a férfiak elmulasztottak. Behozza a pártoló tagság intézményét, melynek révén bárki tagja lehel az egyesületnek. Tervbe van véve kéthetenként estélyek rendezése és pedig nem csak teával és szendvicscsel, hanem szavalatokkal, leiolvasásokkal és zeneszámokkal. Azt hiszem nem is kell kifejtenem, mily üdvösen fognak ezek hatni a társadalmi érintkezésre és összetartásra. De lekötik figyelmünket s szivünket egy más szempontból is. A nagyképűség olyan emberek tulajdonsága, akik már tudnak valamit, de akik azt hiszik, hogy tudnak 1907. május ®6. 3 mindent. A nagyképűség ugy magába véve igen ártatlan valami, de annál veszedelmesebb a vezető szerepet vivők nagyképűsége s ez is különösen akkor, ha katedrális nagyképűség, ha tudományos formákba van burkolva. Igen, mert ez képes megváltoztatni a közhangulatot s bejuttatja a legjobb indalatu lelkekbe is a maga mérges termékeit. S fájdalom, nálunk ez a katedrális nagyképűség lett az ur. Ez a nagyképűség, mely azt hiszi, sikerült neki a nemzeti szempontok kicsinyes érdekköréből kiemelkedve egy bizonyos magasabb nemzetközi néző pontból szemlélni a világot, ez uralja legfontosabb intézményeinket, ez képviseli tudományunkban a legfőbb irányzatot — ez pártol mindent, ami idegen, kicsinyel mindent, ami magyar, s bizony nem rajta mult, hogy nem adott el bennünket csak a közelmúltban is abszolutizmusnak. Szelleme beférkőzik öntudatlanul legjobbjaink szivébe is s ez okozta, — ne menjünk messze — hogy a mi Bessenyei-körűnk is, természetes feladatától, az ismeretek terjesztésétől, a nemzeti irodalom művészet ismertetése, fejlesztése s különösen a nemzeti izlés minél intenzivebb kifejtésétől — elterelve, ma egy oly irányzatnak van kisajátítva, melyet magyar ember magyar szívvel csak sajnálhat, sohasem helyeselhet. S ti voltatok azok magyar leányok, kikben először megmozdult a magyar szív! A ti szivetekbe ama veszedelmes tudomány még be nem juthatott. Ti jöttetek rá — talán öntudatlanul, önkéntelenül, — mit kell tennetek, s én bízom benne, hogy meg is teszitek, amit föltettetek. Estéitek nem lesznek talán eleinte olyan magas színvonalon, amilyenen a Bessenyei-kör estélyei lehetnének, de meg lehettek győződve, hogy százszor többet fognak azok használni a Bessenyei-kör mai estélyeinél. Aki meg fog rajta látogatni benneteket, azért jön", hogy benneteket értsen és veletek érezzen, nem pedig unatkozni, flörtölni, ruháját mutogatni. S mozgalmatok, lelkesedéstek, melynek célja is, eszközei is ily nemesek, nem lehet rövid ideig tartó. En bizom jövőjében még akkor is, ha hallom, hogy sokan azt állítják: „csak az a célja az egész egyesületnek, hogy a leányok minél többet mászkálhassanak gardedámok nélkül." Kiss Pál. Giardinettó. Törvény előtt. Elnök: Mennyi pálinkát ivott ön? Szabó: Kél litert. E.: Az Írásban másfél liter van, hova lelt a felliter P Szabó (cigány): Hát kirem álásan, nyilván elfogyott a hossu vizsgálát álalt. E.: Hó! lakik ön? Ósz Erzsi: Odahaza. E.: Hogy hivták az édes anyját? Halász János: Hat a jó Isten jobban tudja. E.: A bántalmazás folytán meddig volt bet>g? Varga Tamás: Hét hétig hevertem. Varga Tamás: . . . . ahogy oszt a piacon a székeremmel megálltam, a lovam elé egy kis alamizsnát tettem. E.: Kívánja a teílvére megbüntetéséi ? Szálka Lajos: Haszen otthon már kiegyesüllünk a fene egye meg űtet. E.: Mikor a násza eleseti, azután is ütötte? Janina M.: Csak a ködmenére ütöttem. E.: De benne volt a nász ura is? Janina: Igen is kérem alásan. E.: Tud irni, olvasni ? Karász: írni igen, olvasni nem. E.: Hogy irta maga alá a szerződést, mint kezes, vagy tanú? Háda: Hát csak mint sógor. E.: Látod cigány már tudod, hogy lopásért büntetnek, miért nyúltál megint a máséhoz? Szálka: Hát mi azs izsten nyilához nyúlják, mikor minden a másé. E.: Mikor születelt Ön? Karap Gábor: Muszkajáráskor. (Ad captam tatárjárás.) E.: Hogy hívják az anyját? Koipa: Cseresznyéi Anna E.: Hát az apjál ? Korpa: (gondolkozva hallgat). Szabó lanu közbeszól: Kérem alásun nincs neki apja, mert . . . Korpa (ingerüllen): Mit locsogsz, löbb van, mini neked, ni! E.: Nem haragszik a vádlottra ? Tanú: Az igaz, hogy ezelőtt két hétlel a karácsonyi majáliskor felpofoztam ütel, de én azért nem haragszok rá. « E.: Miféle rokona ön a vádlottnak ? Czirke István: Csak annyi rokonságban vagyok, hogy az én nénémet az ű bátyja baiikahilen kezelte. E.: Hány éves kend ? Tintér Károly cigány: Nem tudom kérem, mert nem voltam ott, mikor születtem. gadra Tintér: Kérem alásan, ez a lanu pénzen van focs kos. E.: Igaz-e, hogy maga pénzen veti tanti? Sipos: Én nem vagyok pénzen vett tanú, hanem E. : Mi a foglalkozása? Tanú: Karácsonyfa áruló. E.: Mi a maga foglalkozása? Dimik Rézi; galyamadzagkereskedó. E.: Hogy ütöttek magát a vádlollak? Jónás János: Ugy mint mikor a kepét rsépelik. E.: Balla János: Tordinak ne lessék hinni, mert hazudik. E.: Hát neked leli I hinni ? Balla: Nekem sem tehet hinni, mikor hazudok. E.: Tagadod? Vádiolt: Igen. E.: Hátha a szemedbe fogalom mondatni, vagyi . . . mondatom fogatni, azaz . . . E.: Ki ütötte önt meg ? Fekete rendőr: Egy bizonyos Makiári nevezetű csizmadia Lajos. • * * Liber — tate. Egyik körjegyzőnél házasságot kötött közelebb egy polgártársunk, akinek a bölc-ője nem Magyarországon ringott. A kötés megtörténte ulán a boldog vőlegény odapillant a körjegyző asztalán fekvő Rákóczy-éremre. Érdeklődve nézegeti s kérdi: — Jedző ór ! Ez öntől a papa ? — s rámutat a fejedelem képére. — Dehogy kérem, dehogy. Miből gondolja atyám nak a fejedelmet? — Nü, mert látok itt felírva: ,liber tate." Színház. Nagyon zúgolódik a közönség, hogy a központban jegyet sehol sem lehet kapni s csupán a szinhá'.i pénztár árusít. Ez pedig nagy mcgterbeltetésset jár. mert bizony a színház még mindig nem jött be a varo.ba s a \áros még nem egészen köllö/.ötl a színház köré. Valami módon segíteni kellene ezen ; az, hogy az előző este az előadás alatt válthatók jegyek a következő előadásra, semmi esetre sem elég a már másképen szoktatott közönségnek. Az elmúlt hét fényes bizonysága annak, hogy színészek és közönség megéilik egymást, van szinhazjáró közönség, mert vannak darabok és vannak színeszek, a kik a jó darabot — még talán a roszat is ugy áltitják elénk, hogy az elkényeztetett Ízlésűek s. m találnak mindig objectiv kifogásokat. A cserelányok (szombat) operette előadásán a zsúfolásig megtöllött szinház nem logyott ki a jói/ü kacagásból. Csak talán a leányok nem mulattak jól, mert nekik nem volt szabad. Azonban pirultak a helyeit eleget. Ha ezt a darabot végignézzük, önkénytelenül az jul az eszünkbe, hogy neia vette-e gyakorlatba a szinház a s okat vitatott ,,felvilágosítást" ? Van ebben a darabban minden a mi szorakozást nyujl: szép zene, ötlet, komikum (habár az alsóbb f jtából is). Hogy pedig a tárgya nem is uj és nagy semmi is, nem is kifogásoljuk. Pompás előadás volt ez a szombati. Lányai Piroska izzó sanzonett volt s kitűnő partnerrévei Ligeti Lajossal (Janicót) mesterien összejátszva, a kö zönség szereletet teljesen megnyerték. Nagyon kedves volt Zsigmondi Anna (Arabella) és Vida Ilona (Virginie) s nagyon jó alakítást mulatt tl be László Aranka (Lamiral asszony) Lónyai Piroska ós Ligeti Lijos nagyon sok tapsot is kapott, de nem szűkölködött ebben a két Perczel nővér sem a gyönyörű tánckettős után. Vasárnap délután a már ismeri ,,Asszonyregitiienl", hétfőn délután az ugyancsak ismert „Mádi zsidó" kelült színre. Ugy ezek inint hétfőn este a ,,Vig özvegy" a régi szereposztásban ment, valamennyi mind a megszokott jó előadásban. Vasárnap este premier volt, a Guli Soma dr. mulattató éneket bohózala a ,,Smólen Tóni" került beinulalásia összevágó, joizü előadásban. Kedves voll a kis Rónai Ernő a 4 éves színművész okos értelmes beszédjével. Rajta kivül a Lónyai Piroska és Polgár Sándor eredeti alakításában gyönyörködtünk Jók voltak Arkosi, Ligeti, Bai, Boda és Vida Ilona. Kedden újra láltuk „Az ördög"-öt, a melyet még a papok sem óhajtanak kifüstölni. Ha lehet mondani, Zilaliy m g sokkal jobb volt mini a múltkor. Kitűnő alakiiasl producál ebben a darabban a többi szereplő is, Csáder Irén, liahnel Aranka, Szabó Irma. Az utóbbi különösen, a ki a megtestesült természetesség, igazi müvé.-z vér. Szerdán Hahnel Aranka játszotta a „Tökéletes feleség"- ben a „Nina*; szerepét. Szép volt, gyönyörűen öltözködött és kilűnően illeszkedett a pompás ensemblebe. Sokszor megtapsolták Békéssel együtt. Csülörlökön estp újdonság járta. A könyvpiacon világszerte híressé vél Serlok Holmes detektív manővereinek egy epizódja Serlok llolmes kalandjai cím alall színre alkalmazva. A téma amilyen hálás írásbeli feldolgozásra, olvasásra, annyira háláUin a megjeleni lésre. Men a dolog termeszeiéből folyólag vagy unalmas elbeszélést ad, vagy pedig idegrázó jelenetek sorozatai állitji elénk, megviselve — első esel ben — a közönség türelmét, próbára téve — második esetben — az előadó ízineszl, agyonfárasítva fizikumát, kimerítve figyelmét, sőt invencióját. De egyik e.-etbm sem elégíti ki leljesen várakozásunkat. Ped g az előadás ellen igazán nem lehet semmi kifogásunk. Szakács a címszerepben öntudatos, művészi, ha nem is lelje-en egyéni detiklivel mulatott be. — Az ember Serlok Holmes-ban valami emberfeletti, vaslogikájával, példátlan < ml kező t. helségével közülünk kiemelkedő férfiul vár a közkézen forgó olvasmányok után, s nagyon ártott ifusiónknak, hogy közlünk élő embert, egy tipikus detektívet láttunk. — Békés Gyula Moriarly tanárja tökéletes volt. Csáder Irán, liahnel Aranka, Boda, Rónai, Bérci oroszlánrés/.t vettek ki az esle sikeréből. Általában úgy az összjáték, mint az egyesek játéka csak dicséretet érd' mel. Qül Baba második előadását látiuk pénteken. Visszaemlékeztünk az első előadásra, s örömmel constalalluk, hogy amilyen botrányosan rossz volt az első, olyan jó, a többi előadások közül is kiemelkedő volt a második.