Nyírvidék, 1907 (28. évfolyam, 1-26. szám)

1907-05-05 / 18. szám

2 25-ik szám. N Y I R V I D É K 1907. juniu «f l3. Lám, Iára ! És most ez az utószülött, dé­delgetett gyermek, alig, hogy megismerte szü­lőjét, s épen csak, hogy gagyogva, tanulva tudja nyelvét — — — — útra kél 1! A világnak legkolosszálisabb épülete. lla számlanilag nem volna bebizonyítható, senki sem hinné el, hogy az Icipicivicikének Nyíregyházán, a Vármegyeház-terén ' ékeskedő váró pdotája, — mely némely gáncsoskodóknak nézete szerint ezt a teret el­csúfítja — a földgömbnek leghosszabb monumentális épülete. Ma délután a két óra 27 perckor indulni kellett­volna vonattal kiakartam menni a sóstói uton levő u. n. Jósakuttal szemben fekvő csillagvizsgáló tornyomba. Mellesleg jegyzem meg, hogy csillagot kellett volna velem rúgatni, a mikor felépíttettem; mert hát a csil­lagvizsgálalhoz vajmi keveset konyítok, hanem csak olyan dilettáns csillagász vagyok, mint az Icipicivicikének motorjai, a melyek más motorokhoz képest, olyan óriási erővel bírnak, mint a mi kis törpe rikkancsunk, Turcsányi András Góliáttal szemben. Be megyek hát a Ill-ad osztályú váróterembe, a hol az óra 1 óra 54 percet jelzett, 'pedig a hazug zóna ora szerint 2 óra 21 percet kellett volna neki mutatni. Telegráf dróton azonnal a II-od osztályú váró­terembe utaztam, a hol az ottani chronometer szerint már 3 óra 15 perc volt. . Miután köztudomásu dolog az, hogy az Icipicivicike a pontosságnak bámulatos példány képe, csak elfogult ember kételkedhetik ezen már több mint egy hónap óta regulázott óráknak megbízhatóságában. A pontos­ságot az is igazolja, hogy vonatunk most is csak számba nem vehető 1G perc késéssel indult a Sóstó felé. De hát beszéljünk számokkal, a meljekkel csillag­vizsgáló tornyomban babráltam. A földnek kerülete az egyenlítőn 40.000 kilométer miután egy rspban 1440 perc van, földünk egyenlítő­jének Mülete percenkint 27 kilométer és 777 méter utat lei. meg kelet felé. 1 óra 54 és 3 óra 15 perez k.özött 81 perez külömbözet lévén, a 11-ik és III-ik váró terem egymástcl 2249 kilometer és 8i7 ineter távolságra :esnek. Hát ez nem csak a legszebb, de a legóriásibb épü­lel is a világon. Quod erat demonstranduin. Nyiregyháza, 1907. május 1-én. Dr. Jósa András. Felhivás a csendőrség felcincit létszámának kiegészítésére. A csendőrség létszámának 830 fővel immár költ­ségvetésileg biztosított emelése folytán előállott hiány ez idő szerint 1385 főre rug. Hogy e tekintélyes számot tevői hiány mielőbb eloszlatható legyen, közreadjuk az alábbi cikket, melynek a jelentkező, illetve felvételre alkalmas egyénekkel való megismertetése kétségtelenül hozzá fog járulni ahhoz, hogy a testület mielőbb ki­egészíttessék. Különös tekintettel a csapatok jelenlegi kedvezőtlen viszonyaira, valamint a nagy mérveket öltő kivándorlásra szükségesnek látjuk a csendőrörsök figyel­mét e jelenségekre felhívni s őket úgy a saját jól felfogott érdekükben, valamint a drága hazánk sorsát befolyásoló legfelsőbb szolgálat érdekében is nemes valamelyik próféta lelkű indián álmodta meg benne lenyügzőjét, megkinzóját: a fehér fajt . . . És ennek a fajnak legfehérebb képviselője ütött a tó körül tanyát. Végig a tó egyik partján, fel az er­dőkig lakóház, nyaraló egymás hátán. Mindenütt jólét és nyugalom. Koloniát alkotott itt a nagy, az erös — a német. Ez a hatalmas, SZÍVÓS faj, amelytől mi ugy elütünk. Olyan, mint egy kókuszpálma. Nem kiván kö­vér talajt, de ahol egyszer megkapaszkodott ezer apró gyökerével, ott roskad is össze. Az utódja már átgyuró­dik angolnak, spanyolnak, aszerint, a hol él. Nem ugy a mi rajongó magyarunk. Minket visszahúz, visszaránt az apáink földje. Otthon a mi vidékünk egyik kis falu­jában csupa kőház a főutca. Kiátkozott csendes házak tükör-ablakokkal. Cserép a fedelük, csukott az ajtajok. Ha egy arra tévelygő lelket megkérdezel, — ren­desen gyerek vagy asszony büszkén feleli vissza : Telepítette dolláron a gazda, aztán visszament bele­valót szerezni. Minket leköt a föld. Mint ahogy vissza­húzza az olaszt, a mindenütt gyűlölt nápolyit a tenger. Vesz egy bársonyzekét és kivándorol. Hosszú éveken át nyomorog hagymán, fekete kenyéren. Összekuporgat minden garast, abban az egy szál bársony öltöny ben. Ila elég a pénze, kikeféli megkopott zekéjét s haza n~ egy. A német ott ragad. Talán mert ott is háta mö­gött érzi védőjét, apját-istenét: a császárt. A nyáron még ide Dél-Amerika kellős közepébe is elküldte egyik hadihajóját. És övéinek használ ez a kis tüntetés. A nagy tisztelettől meg kerekre nyilt min­den szem, amikor a kikötő barna népe között elvegyült a sok fehér-piros germán-arc. Folyt a dáridó. A kolónia is kirukkolt. S az Ipakarai partján a német fogadóban együtt járta a tiszt-matróz, kisasszony-szobaleány. — Felváltva vert ki hozzá három matróz hajnalig, valcert, polkát, reinlándert. Másnap fenn a hegyek közt szólt a német nóta. Diadalt ült a . fehér. Áldássá vált rajta a léhér asszony átka. És hol vannak a régiek, a lomhák, a barnák ? Talán tul az erdőn . . . + Ezek az erdők ! Ahogy fölkapaszkodnak a hegyek hátára. Aztán bezárnak áldott mezőket emberrnagas versenyre buzdítani oly irányban, hogy minden Örs tartsa morális kötelességének, legalább egy-egy jelent­kezőt gyűjteni s igy a fenálló létszámhiánynak rövid idő alatti megszüntetéséhez, nem csak a közszolgálat, hanem, és különösen saját érdekükben is, hathatósan hozzájárulni. A csendőrség szaporítása. A belügyminisztérium folyó évi költségvetésében a csendőrségnek 810 főnyi legénységgel való szaporítása vétetett fel. melyből 230 fő lovasitandó lesz. E szapo­rítás már május elsejével életbe lépett. Itt az ideje, hogy a belügyi kormánynak eme min­den magasztalásra érdemes intézkedése folytán 810 főnyi katonaviselt férfi kapjon biztos és tisztességes megélhetést biztosító állást s kivándorlás s az idegenben való bizonytalan tapogatódzás helyett édes hazánknak tegyen hasznos szolgálatokat, mely szolgálatokért külön­ben oly jól van díjazva, hogy abból nemcsak tisztessé­gesen megélhet, hanem — rendes életmód s kellő be­osztás mellett — félre is tehet, családalapításra is gon­dolhat. Lássuk csak mennyi a csendőrök fizetése és egyéb illetménye. A napi zsold a következő : a hadapródtiszthelyettes és őrmester részére 3 1\. 29 fdlér, az őrsvezető részére 2 kor. 74 fillér., a csendőr részére 2 kor. 20 fillér (havi (56 kor., illetve 68 kor. 20 fill.,) a próbacsendőr részére 2 kor. 6 fill. Tehát a belepő egyén az első naptól kezdve egy éven át napi 2 kor. 6 f. rendes fizetésben részesül, mely min­denkor egy egész hóra előre fizettetik ki, a próba idő letelte után esedékes napi 2 kor. 20 fill. csendőri ille­ték azután egész a 18-ik szolgálati évig minden há­rom évben szaporodik az úgynevezett szolgálati pót­díjjal és pedig az első három év után napi 30 fillér­rel (évi 109 kor. 50 fillér), hat év után ehhez napi 10 fillér (évi 36 kor. 50 fill.) jön, kilenc év után ismét napi 10 fillér, a tizenkettedik év után napi 20 fillér, a tizenötödik év után napi 10 fillér s a tizennyolcadik év után ismét 10 fillér, tehát ekkor már e pótdíj napi 90 fillérre (évi 328 kor. 50 fill.) emelkedik, mely a fi­zetéssel teljesen egyenlő elbírálás alá esik s igy a nyugdíjba is beszámittatik. Mindezeket összevéve kitű­nik. hogy a csendőr jó ruházaton és uri elszállásoláson kivül az első három évben (beleértve ebbe a próba­időt is) évi 751 kor. 90 fill. illetve mint csendőr 803 kor. tiszta fizetést kap, mely azután a szolgálati pót­díjjal a fentebb vázolt mérvben minden három évben növekszik ; felviheti azonban minden erkölcsös és te­hetséges ember a járásőrmesterségig s akkor azután csak a tiszta fizetése évi 1805 koronára emelkedik. Ezenkívül gondoskodva van a kincstár költségén a kór­házi ápolásokról s a nősök családtagjainak gyógyítta­tásáról, az utazási költségekről, bizonyos külső szolgá­latoknál napi 80 fillér vezényeltetésí -pótdíjról és külö­nösen erdményes szolgálati ténykedésekért fényes meg­jutalmazásokról is. A szolgálatképtelenné vált csendőr nyugdíj vagy esetleg végkielégítés tekintetében ugyanoly elbírálásban részesül, mint az állami szolgák: megélhetése tehát a legrosszabb esetben is biztosítva van. Felemlitésre érdemes ezek után még a csendőr­ség élelmezése és szolgálata. Az élelmezés a nőtleneknél közös s többnyire havi 27 koronáért oly bőséges, hogy a legnagyobb ét­vágya embert is kielégítheti ; ezenkívül ebből fedezte­tik a mosás a szakácsné bére s a tisztogatáshoz szük­séges czikkek ára, a laktanya tisztántartására és vilá­gítására szükséges költségeket ellenben a kincstár adja, sőt ha az őrsön csak 3 csendőr marad, akkor a sza­kácsné béréhez is havi 18 koronárai járul hozzá a kincstár ; de mindezeknek értékes dísze a többnyire minden laktanyához tartozó veteményes és gyümölcsös kert, mely egész nyáron át a dolgozgatni szerető em­füvel, méteres agyag hangya-palotákkal. És közöttük zug az élet, az erős, az igazi. Arról ki itt bolyong, lepattan a gond. Felejtve a nagyvilág kicsinyes küz­delmeit. Változik a táj. Most már elátkozott vidék. Feketetörzsü fák, szürke perzselt levelű bokrok. Fü-gaz helyén hamu. Égett az erdő, égett a mező. Amikor a praerie ég, a végtelen fütenger ! És szövetségesül társul hozzá a szél. Nappal nem látsz semmit. De a mikor lecsap az este, mértföldekre veti fényét a tűztenger. Ha közelebb mégy, meghallod a pusztító élet nagy hangversenyét. A fübirodalom minden lakója fut, utána a tüz. Itt nem csap le zsákmányra a jaguár, nem keres halálos ölelésre az óriáskígyó. Egyenlő lesz minden, mint az ember a menekülésben. Egy győz : az erdő. Itt még az sem. Mert kerget az éhes láng mérföldekre, aztán újra visszafut oda, ahonnan elkezdte. Hogy ne maradjon szemernyi élet sem utánna. — Egy pár nap, aztán csendes, szürke minden És mindehhez elegendő egy darab szemétpapiros, meg egy viaszgyufa . . . Arrább már diadalmas újra az élet. Lenn a tónál hangos a vidék Mert ez a német telepitvény egyúttal klimatikus gyógyhelv. Amikor olyan itt a tél, mint a mi nyarunk kánikula előtt. A földrajz-könyvek esős év­szakról beszélnek. Amit ugy képzeltem el én is, más is, mintha szakadatlanul zuhogna. Pedig nem igy van Kivételes esztendő, mikor télen annyi a víz, hogy ten­gerré válnak a folyók, nyáron meg sárga a vidék, szá­razak a kutak. Az ilyen abnormitás. Alig érünk rá meghűlni, mert egy napi esőre nyolc napig süt a nap. Itt nincs tüdövész. A hervadás kórja nem csap le se emberre, se bokorra Azért tódulnak ide telelni vagyo­nos idegenek, argentínaiak családostól. És bár a talaj nem alkalmas a művelésre, mégis pompásan megél a német. A pár hónapi vendéglátásból, a télből. Amig az orchideák és fehér oleánder között ezreivel virit a rózsa. És a mi hamupipőke jázminunk pompás rokona, tündérországba visz illatával. Mégis ez az illat, nap­sugár, ragyogás císzoritja a szivemet. Mert rágondolok arra a nyolcvanezerre, aki otthon évente elhull, mert nincs elég levegő, nincs elég napfény. lír. Babarczyné Jósa Jolán bernek nemes és hasznos szórakozást nvujt. Ne gon­dolja tehát senki, hogy a csendőrség olyan kaszárnya­rendszerbe van szorítva, mint a honvédség vagy a kö­zös hadseregbeli katonaság, ne gondolja, hogy kellő szórakozást és meleg otthont nem fog találni a bajtár­sak közt. Lesz itt szellemének müvelésére is ideje és alkalma. A szolgálatra e helyen csak röviden lehet kiter­1 jeszkedni. Köteteket Írhatnánk ennek hasznosságáról, i dicsösségéről és változatosságairól. Azt mondja egy la­tin béldabeszéd : hogy „justitia est regnorum funda­mentum" vagyis, hogy az igazság az államok alapja ; I már pedig a csendőr ennek szolgálatában áll ; a csen­I dőr intézmény az igazságszolgáltatásnak egyik dolgozó I karja, e nélkül, béna lenne az igazság Istenasszonya. Képzeljük el országunkat egy kertnek, melyben az em­bereket hasonlítsuk hasznos és ártalmas növényekhez, a csendőr e kertben a kertészi teendőket végzi; gyom­lálgatja az ártalmas növényeket, hogy el ne nyomják a hasznosokat. Külömben a csendőrség szolgálatát ennek szerve­zeti utasítása a következőkben összesíti : „A csendőrség a közbiztonság fenntartására rendelt katonailag szerve­zett őrtest. Feladata : működése területén a személy és vagyon biztonságot megóvni a békét és közrendet lentartani, a büntető törvények a rendeletek és szabályrendeletek megszegését a vé etlenségből vagy bármily természetű mulasztásból eredhető veszélyeket és károkat lehetőleg megakadályozni, a megzavart békét és rendet helyre­állítani, az azok ellen vétőket kitudni s megfenyilés végett az illetékes bíróságnak vagy hatóságnak feljelen­teni, illetőleg átadni." Mindezek után tehát minden komolyan gondol­kodó, jövőjét szivén viselő s józan életű, írni, olvasni tudó hatonaviselt embernek s a már kiképzett honvé­deknek és harmadik évük utolsó felét szolgáló kato­náknak melegen ajánljuk a csendőrség mostani szapo­rításának alkalmát megragadni, hogy maguknak szép és biztos jövőt biztosítsanak. Ne rettentse őket vis-za az 3. sokat emlegetett v s-fegyelem, mert bizony-bizony sehol se olyan fekete az ördög, mint a minőre festik, a fegyelem rendszerető, becsületes embernek nem lehet ijesztő fogalom,- mert hisz a polgári életbe is kötve van a tisztességes ember épen oly nagy, talán- terhe­sebb kötelességek teljesítéséhez is, mint a minőket a fegyelem követel. A csendőrségnél is szabadnak érezheti magát a kötelességét híven, becsülettel és vitézül teljesítő ember s hozzá még elöljárói, bajtársai és polgártársai becsü­lését és szeretetét is megnyerheti, Iszákos ember azonban ne jöjjön a csendörség­hez, mert hát a berúgott ember félig bolond s ilyen ember kezébe nem való a töltött fegyver. A felvétel ugy történik, hogy a jelentkező katona (honvéd) könyvecskéjével a legközelebbi csendőrörsre megy, a hol a további eljárásról tájékozást szerezhet s ügye tiz-tizenöt nap alatt teljes elintézést nyer. Okatootáiai levél. IX. Kedves barátom! Nagyon jól tudod, hogy mennél többet lát, hall és tapasztal az ember ebben az életben, annál nehezebb a véleményalkotás, s ha végre-valahára, sok fejtörés és a tapasztalatok kellő leszűrése után formába önti Ítéle­tét, az eredmény alig lehet más. mint egy pessimistikus axióma. Igy vagyok én is Okatootáiával. Mig tanulmányaim elején voltam s minden új volt előttem, mindenről volt véleményem. Ma, mikor már úgyszólván minden irányban bőséges tapasztalatokat gyűjtöttem, szinte kétségbeesem ha arról van szó, mi­ként fejezzem ki összefoglalt véleményemet, mert az ellenmondások eme országában látni, hallani és tapasz­talni lehet nagyon sokat és sokfélét, de megérteni annál kevesebbet. Ennek okából nem is töröm a fejem tovább azon, hogyan fejezzem ki a kifejezhetetlent, hanem inkább visszatérek az elmélkedések teréről az elbeszélés meze­jére, s amit hallasz tőlem, vedd a valóság hű képének, véleményt pedig próbálj alkotni magad. Hát azon kezdem, hogy ugy tavasz elején van az okatootáiaiaknak egy nemzeti ünnepük. — Ne gondold azonban, hogy a régi pogány kor emlékeit őrzi ez az ünnep, szó sincs róla, nem is nagyon régi keletű. Mikor Petőfi Sándor Okatootáiára vonatkozó hires tanulmányát irta, ez az ünnep még nem volt meg, talán még gon­dolatban sem. Az ünnep eredete, mint hitelesen értesültem, az, hogy néhány évtizeddel ezelőtt isten jóvoltából annyi világosfejíi és becsületes ember támadott Okatootáiában. hogy képesek voltak az egész nemzetet felvilágosítani s a haladás útjára vinni — Egy nap alatt eltörölték az összes középkori intézményeket, kisöpörtek minden sze­metet, s egyszerre oly fényesnek látszott e nép jöven­dője, hogy Ausztrália megirigyelte és haddal támadta meg Okatootáiát. — Ekkor pedig oly vitézek támadtak Okatootáiában, hogy az ausztráliai sereget pogányul csúffá tették úgy, hogy az eszeveszett futással menekült át a határon. Ezt azonban a kínai császár is megsokalta és Xerxesi sereggel indult a pocsékká vert ausztráliaiak segítségére. A vége az lett, hogy a sok híd győzött s Okatootáia elbukott. Az ausztráliai császár pedig sorba irta alá a halálos Ítéleteket s azok a vitézek, kiknek dicső dolgait nézni a nap is megállott az égen, akasztó­fára kerültek. Nos hát ezeknek a dolgoknak emlékezetére ülik az Okatootáiaiak az emiitett tavaszi ünnepet. — Az idein magam is részt vettem. A nappali ünneplést követte az esti lakoma, hol a nappal megkezdett szónoklás tovább folyt, no meg folyt a bor is. Oly :üzes, oly lelkesült harci riadókat, oly erős fogadalmakat hallottam, hogy azt hittem: holnap egy tábor lesz az egész ország s megkezdődik a bosszú hadjárat Ausztrália ellen. Éjfél tájban már alig tudtunk állani a lelkesedés­től. Hazamentem s lefeküdtem abban a szent meggyőző-

Next

/
Oldalképek
Tartalom