Nyírvidék, 1907 (28. évfolyam, 1-26. szám)

1907-01-13 / 2. szám

2 2-ik szám. N Y I R V I D É K 1907. január 13. állandó összeköttetés úgyszólván semmi s-m fűzte a központhoz. Az állandó összeköttetés úgyszólván lehetetleu volt. Egy-egy népgyűlés hatása idővel elmosódott és sok helyen meg is feledkeztek a szocializmusról. Annyi agitátora nem volt a pártnak, hogy a vidékkel az állandó összeköttetést fentarthassa. A szocialisták ezeu próbáltak segíteni a vidéki párttitkárságok felállításával, de nagy sikert ezzel sem értek el. A hatóságok a vidéken, ha egy ilyen a központból állandó tartózkodásra ledirigált agitátor kellemetlen lett, egyszerűen kiutasították és ezzel az ottani mozgalomra halálos csapást inertek Ezen mozgalmaknak tehát az állandósága bizouytalan volt és Csongrádmegyén kivül, ahol Mtízőfi ideje nagyrészét töltötte, állandó, intenzív agrárszociáli zmus nem is volt. Mihelyt a hatóság egy-egy helyen közbelépett és a mozgalom szitóját ártalmatlanná tették, ott a mo/galom haldoklásnak indult. Az agrárszociálista mozgalmak a hatalmi önkény demagóg taktikájával egy idóben kapnak nagy erőre. A sajtó egy része, ha nem is hevallott. de tényleg szociáldemokrata irányt vett föl és az izgatásban versenyre kelt a szociálista lapokkal. Maga a földmivelési minisztérium kiadásábau megjelenő „Néplap" a földbirtokososztály, általábau a vezető osztály ellen izgat, mint akik akadályai annak, hogy a nép földhez, jobb bérekhez juthat. A szociálista agitáció nemhogy szabad teret nyer, hanem felülről ösztönzik az agitációra. Pénzben, vasúti jegyben niucs hiány. Mezőfi minden erejével kihasználja azt, hogy a koalíció vezérei maguk között megtűrik és olyan községekbe viszi be a iapját és pártját, ahová előbb nem juthatott be. A nemzetk zi szociálistapárt vagy 30 agitátora állandóan a vidéken tartózkodik. így jutottak a szocialisták a Duoántulra. a Felvidék egyes megyéibe, a Hajdúságba és még jobban kiterjeszkedtek az Alföldön és az ország déli részein. A hatalmi önkény terve nagyon is öntudatos volt, a népet akarta a nemzeti küzdelem ellen felhasználni. Amint a szociálizmus erős elterjedésnek indult, reá rövid időre engedélyezte Kristóffy a földmunkás-szövetségebet. Es hogy mennyire elő volt készítve a talaj ezen szövetségek részére bizonyítja, hogy 1906 január 7-én alakult meg a uemzetköziek szövetsége es már májút hó végén 300 vidéki csoportja, illetőleg fiókja volt 25000 taggal. Két évvel ezelőtt a nemzetközi szociálistáknál nem volt számbavehető agrárszociálista mozgalmuk és egy év alatt a hatalmi önkény támogatásával auDyira előkészíthették a talajt! Senki el nem hiszi, aki közvetlen figyelemmel az akkori agitációt uem kisérte, hogy mit műveltek a néppel. Ez már nem is volt szociálizmu3, kanem anarchizmus. Néhai Károlyi Sándor gróf egy, a nép szociális bajairól tartott előadásáról így irtak: „Nem sül ki a szeme aunak a Károlyinak a népről beszélni? Hát barátja ő a népnek? Nem barátjai. nem jóakarói önök a népnek, hanem zsarnokai. Kihaszáálják, kizsarolják a szegéüy, tudatlan népe

1, elveszik a pénzét, munkaerejét, a lábas jószágát és aztán eldobják, mint a kifacsart citromot." Ez a hang járta szabadon Minden sorban úgy lett feltüntetve a magyar birtokososztály, mmtha ellensége, szipolyozóji volna a magyar népnek. A földmunkásszövetségek alakításai uj korszakot. jelentenek a magyar agrárszociálista mozgalomban. Ezt a szociáldemokraták is eiösmeiték, mikor : nnak idején hirdették: Magyarország munkásmozgalm i korszakalkotó for dulóponthoz ért. A szociálista agitáció törvényesítve, felsőbb engedélyre úgyszólván szentesítve lett. A szociálista párt most minden politikai agitációtól, szervezettől eltekint. Nincs rá szüksége, mert mindezt a szövetségek pótolják Tiz ember egyszerűen b-jelenti, hogy X községben csoportot akarnak alakítani. Ez az alakuló gyűlés teljesen alkalmas arra, hogy a központi szónok izgathasson, a szociásista eszméket terjessze, a pártnak propagandát csináljon. A csoport így megalakul. Aki a szövetség csoportjába belép, az a szociálista pártnak tagja lett, mert, hiszen a párt hivatalos lapját kapja lefizetett tagsági dijának ellenértékéül Így a szövetségi tagok lassan fanatikus hívei lesznek a szociálista pártnak. A szövet s g által aztán az agitáció lényegesen megkönnyebl ült. Bármelyik pillanatbau ö-sz. hi hatok a hivek. ha a központból valakit. leküldenek. Olt a beszédeket a hatóság »em i

s ellenőrizheti és az agitátor magára marad a néppel És ugyancsak a szövetség által az összeköttetés állandó a központtal s ami előbb az agrárszociálizmus kifejlődésének egyik nagy akadálya : a központtal való állandó érintkezés, az ma hatósági jóváhagyá sai meg vau teremtve. A szövetségek létesiülése óta az agrárszociálizmus nálunk megötszöröződött Majdnem kétezer községbe hatot a szociálizmus és a földmunkások szövetségei által állandóan terjedőben van. Amikor a magyar gazdaközönség felemelte tiltakozó zavát a szociáldemokrácia iljen portálása ellen, helyesen látott. Látta, hogy e szövetségek alapján a szociáldemokrácia olyan jogokhoz jutott, melyek romboló agitációja elől minden akadályt elgördítettek. Ezen szövetségek hirdetői, megteremtői lettek a rideg osztályharcnak. Megteremtették a szervezkedés kényszerét, mert a szociáldemokraták — épp úgy mint az iparnál, már most is sok helyen szerződési feltételül követelik, hogy csak a szöv etség tagjai juthassanak munkához DerSi-wff'y Aurél gróf „A magyar gazdákhoz!" intézett karácsonyi cikkében reá is mutat az elmérgesedett helyzetre A munkások sok helyt nem mernek szerződni, mert félnek a szociálisták megtorlásától. A munkához való jog védtelen és ami legveszedelmesebb hogy Dessewffy gróf szavaival éljünk: a munkásoknak jogosult érdekképviseleti törekvéseit nem tudták különválasztani a nemzetközi szociálista izgatásoktól így aztán mi magunk adtunk szilárd törvényes alapot a bujtogatok talpa alá. A szocialisták a nemzeti kormány uralmától várták is szövetségeik feloszlatását és erre az esetre minden előkészületet megtettek. Ok tudták legjobban, hogy a hatalm önkénynek ezen szervezetek megengedésével nemzetellenes céljai voltak. Hogjf a cél megváltozott, de az eszközök megmaradtak és l'olyta'ják működésüket az eredeti sztllemben, ez olyanynyira nem természetes állapot, hogy még a szocialisták se merték hinni, hogy ezt az uj rendszei tűrni fogja. Pedig a puszta jóakarat itt nem sokat használ. Rendeletekkel megszorító intézkedésekkel a bajon nem segítünk. Ezek kijátszásában, megkerülésében mesterek a szociálisták. Mihelyt törvényes űrügyük van, hogy a népet szervezhessék, akkor a félintézkedések kicsit kellemetlenkedő akadályain túlteszik magukat A mai veszedelmes és káros állapotok megszüntetéséhez szükséges, hojy a fóldmivesszövetségeket a kormány feloszlassa és ezzel etörölje a hatalmi önkény azon maradványait, melyek végre is a munkásnépet fogják sújtani. Középiskolai ifjuságunk és az ipari pálya. Szász József képviselő a Ház december 14-iki ülésén nagy helyeslés mellett foglalkozolt középiskoláink bajaival. Azt javasolja többek közi, hogy azokban ne csapa jogászt neveljünk, hanem iparosokat, gyárosokat és kereskedőket. Hát bizony ez a kérdés Inzink gazdasági fejlődésére nézve annyira fontos, hogy ;iagyon érdemes lett volna már régen ezzel komolyan foglalkozni. Mert ha olyan sokban követjük a Nyugat Ízlését, intézményeit, ugy ebben a tekintetben már régen vehettünk volna példát a külföld művelt államaitól. Hisz tény az, hogy a hol fejlett ipar van, ott képzett, művelt emberek állnak annak élén, mert manapság ipar képzett és tanult elemek nélkül nem létezhetik. Ezt jól tudják a Nyugat iparállamai és azért ne csodálkozzunk, ha ott már a közönséges iparos, a munkás átlagos műveltsége nagyobb, mint nálunk. — Nem tévedés tehát, ha éppen erre a :ényre alapiljuk az ipar fejlettségét, mert kutassuk csak, hogy mi az oka más országok pl. Olaszország, a Bafcánállamok vagy éppen Magyarország ipari visszamaradó ttságának és okvetlenül rá-fogunk jönni, hogy itt a ők3 részvétlensége mellett az iparral foglalkozók intelligenc ája nem eléggé magas. Természétes azonban, Ing) tu lajdonképem tanultságot n'.m az alsóbbrendű ipirosoktol. hogy ugy mondjuk, a közkatonáktól várunk, raert ezek szükebbkörü szakismereteikkel és kispbb műveltségükkel aránytalanul könnyebben állják mog helyüiet. mint vezéreik, a művezetők és igazgatók. Ezeknek aionkivül, hogy a szakot tüzetesebben és tudományos alapon kell ismerniök még az is a feladatuk, hogy intelligenciájukkal munkásaiknak imponálni tudjanak és hogy izei tekintélyükhöz képest rájuk háruló fontos kötelességüknek meg tudjanak felelni. Ezért a jelentekeny iparállatnoiban a művelt fiatalság az ipari pályára lép, mert felismeri azt a oritosságot, ami az ipar fejlődésére nézve a tudományosan képzett vezetőkben rejlik. Csak ők tudják ismereteikkel és nagyobb látókörűkkel az ipart virágzasra juttatni Bezzeg máskép van ez nálunk, de mások is a következményei! Kezdhetjük azzal, hogy nálunk az ipari hivalás degradáló; nálunk a.z ipart még mindig nem tudják értékelni. Ki megy Magyarországon ipari pályára? A ki más, tudományos pályara nem való. A kinek nincs elég tehetsége arra, hogy legalább íalami diszes kishivatalnoki pályára alkalmas legyen. A ki pedig négy középiskolán tul van, annak már az ipar nem is való. Az már halad tovább is azon a létrán, amelynek végén diplomás ember lesz, vagy — irnok. Azután pedig felveheti a kenyérharcot azzal a sok kartársával, a kik olyan sokan vannak a mi szegény hazánkban. — Hej ! pedig ha sok évi tanulmányát fejletlen iparunk javára fordítaná ő is jobban járna és a luzának is sokkal nagyobb szolgálatot tenne. De hiába! Ez a közvélemény. így gondolkodik sajna a legtöbb szülő, mert az ö fiából doktor, hiva'alnok, katona lesz, a ki nagy úr, ha olykor sokkal szűkebben is él, mint akármelyik jobbfajta iparos. De meg a fiu is igy gondolkodik, mert hallott-e ő valaha a középiskolában más pályákról? Látla-e ő maga előtt, hogy pl. érettségizett ember talán ipari pályára lépett volna és ilyen állásokba jutott r Erre a kérdesre bátran azt felelhetjük, hogy a legtöbb esetben nem. És ez a legnagyobb hiba! Középiskolai ifjúságunknak nincsen érzéke és tájékozottsága az ipari pályákról, ugy hogyha, mint gyakran megtörténik, sajé.t választásától függ pályája, o az ipari pályákat számba se veszi. Ám nézzük Németországban vagy Angliában, hogy a hat kösepiskolát végzett, érettségizett, sőt mérnöki diplomával biró ifj >k milyen nagy számban keresik fel az ipariskolákat. De könnyű ez Németországban ! — A német ifjú maga előtt látja a viruló gyáripart, látja, hog. ások diplomás pálya mellett sokkal kedvezőbb és anyagilag előnyösebb ez a p lya. A mi itjaink közül csak azok láthatják ezt esetleg maguk előtt, a kik Temesváro t, Győrött, Zsolnán vagy más ipari városokban laknak. Azonban kőz>pi

;koláink úgynevezett általános műveltségi célja annyira kitárja a gazdasági és a speciális ipari témát, hogy még ezek előtt is közömbösekké válnak azon élő felkiáltójelek, a gyárkémények, amelyek azt hirdetik, hogy ezen induszlriális korb in ő< fuetik meg talán a legjobban a szorgalmas és ügyes kez és agy munkáját. Azon diákjaink fogalomkörehői pedig, a kiknek nincs alkalmuk a gyári füsiöt beszívni, az ipari hivatás teljesen' hiányzik, mert hát se Homeros, se Tacitus erről szól nem tesznek és ők masképi n honnan ludnák? Azért tehát ftl káli világosítani középiskoht végzett Ujainkat az ipari palyak előnyéről és sokkal jövedelmezőbb voltáról. Ha máskép nem. alkalmat kell nekik adni, hogy gyárak megtekintése állal a dolog megnyerje tetszésüket és érdeklődésükéi. Mert a mai viszonyos közt ritka eset, ha a középiskolában maturállak közül csak egy is ipari pályát választ. Pedig biztos, ha az ifjúságot meg a középiskolában világosiUmák fel és tájékoztatnák erről, ugy sokan már a saját könnyebb boldogulásuk érdekében is ezt választanák. Másrészt pedig csaknem mindenki nagyon fontosnakjjtartja az önálló vámterület léirejöltét, magyar ipar megteremtését, amely a különválással szemben megtudja állni a helyi t. Ámde milyen magyar ipar lesz az, ha magyar gyáraink élére kénytelenek leszünk drága pénzen külföldiekei állítani, áa nemzeti érdekeinket ezeknek hazafiságára kell majd biznunk ? Főleg tehát ezért kell tanult magyar iljainkat minél előbb sorompóba ál itani, hogy a most épülő és épülendő gyarainkban csakis ők foglalják el a vezető állásokat. Mert hazafiasabb dolgot ők som tehetnek, mini hogy ezáltal fontos részt vesznek abban a létérdekünkbe vágó gazdasági harcbari, a melyet Ausztriával, i

f

eaz ellenségünkkel vhunk. Káposzta értékesitő és savanyitó részvénytársaság. Kívánatos lett volna ugyan, hogy a cimmel jelzett cél elérésére megindult mozgalmat különösen ez uton és első alkalommal, — gyakorlott, a toll forgatás ni-.-térségének bizonyos tökéletességét is eltulajdonított rokonszenves és népszerű egyén ismertette volna, hogy annak érdekében egyben kellő melegséggel a közérdeklődést is felköltve, a társadalorri támogatását s igy az óhajtott cél sikerét is csaknem biztosította volna ; de nehogy főleg az ismertetes legkevesebbet is késsék, inkább viselem a szercnytelenkedés vádját. Litom, vagyis látni képzelem, hogy t. olvasóink nagy részének arcvonásai már a cim olvasásánál azon tüneteket mulatják, mintha ugyancsak azt, vagyis a savanyított káposztát közvetlen előtte ízlelte volna meg, vagyis röviden mini h l a kérdést kicsinylenék s komolyan nem vennék; pedig na?y kár volna. Régi belvizeink lecsapolásával felszabadult televénydus talajunk igazán, — nem csüstől — de torzsástól ontja a káposzta áldást. Ontja bizony, de sajnos, ez évben már nem nevezhette mindenki határozottsággal aldásnak s talán épen azért, mert a föld oly bőven adla. Eddig ismert roppant jövedelmezősége folytán káposztaterme lesünk oly mérveket ért el, hogy ez évi bő termés a túltermelés tüneteit látszott mutatni. Szerintem azonban túltermelés még nem volt s az ez évi tüneteket éppen az értekesilés körüli hehézs^gek okoztuk Nincs azonban kizarva, sőt rövid idő.i belől bizton beáll a valóságos túltermelés és pedig annál hamarabb, mentül tovább késünk az értékesítés eéljaból összeállni és szervezkedni. Az l'.)05-ik éiben már megyénk káposzta termése men lyisrgileg messzi túlhaladta a többi káposztatermő vidékek termés t s .<z en.iek következtében beállott roppant k-reslet foylán káposztánk ara az idény vége felé egyes tét.lekben vasúti kocsinként a 700 koronát is túlhaladta. Ez évi termelésünk országszerte nagy volt, megyénkben pedig a termelő területek mennyiségében és az atl.igleimésben is fölülmúlt minden eddigi eredményt. Mezőgazdaságilag minden termelésünk bő hozama állal előidézett vaggonhiány, a káposztatermelés kiterjesztése, az elért vagy átlagtermés, végül az értékesítés szervezetlensége okozta, hogy ez évi idényünkben a káposzta kezdetben volt 200 korona kocsinkénti ára 20 koronára esett ; sőt több termelő eladni egyáltalán nem tudla s állatjaival volt kénytelen főiétetni.