Nyírvidék, 1906 (27. évfolyam, 27-52. szám)

1906-07-08 / 27. szám

2 27-ik szára. N Y I R V I D É K 1906. julius 8. ellentállani, ismét összeszedett egy néhány szárcsát és két szép gyalog kócsagot. Ilyen látképe volt ez időtájt Nyíregyházának egész 1854-ig, amikor Blahunka József mérnök a Bujdost levezette és a város nyugati oldalán folyó csatornát lemélyi tette. Ugy ez alkalommal valamint máskor is mindég Ónody Pálnál szálltunk meg Eszláron, akire rákenték, hogy fiatal éveiben ö lett volna Angyal Bandi, a hires haramija vezér. Dehogy volt! Magyaros és betyáros allűrjei mindenesetre voltak az öreg urnák, de kegyetlensége csak is abban nyilvánult, hogy mind három fiát Bertit, Dezsőt és Gézát télen-nyáron mezítláb járatta. Pedig igen gazdag ember hírében állott, s az is volt. + * * Kacsabuzásra mentünk ki apámmal egy estve a Semjén és Kis-Kálló közötti Doctor kátyúhoz, amely fenék akkor a kálló —nyírbátori „országútnak" az észak felöli oldalán feküdt; most a köüt vonul rajta keresztül. Elrejtőzve a rétszéli kákában éppen a legfokozottabb érdeklődéssel kisértünk szemmel egy fót fiók tőkés kacsát, amely már 3-adszor kerülte meg a rétet anélkül, hogy lövésre jött volna, mikor látjuk, hogy az úton megáll egy zsandárokkal megrakott szekér, és az egyik zsandár a szekérben felállva kalapjával integet felénk. Ugy láttam, hogy apám a szíves hivogatásnak oda sem nézett, mig végre a zsandár kijővén a sodrából ily fajta éktelen ordításba nem fogott, a melynek fele cseh fele német volt: Legitimiren, herkommen, sz—sz apprament! Éppen közeledett az a szép fót tőkés kacsa, s igy apám a kezével csendre intette a türelmetlen őrét a közrendnek. Nem is kellett egyébb; az egész zsandár compánia le a szekérről, s gyors léptekben, szuronyt szegezve közeledik felénk. „Sie Rebell, wo ist ihr Waffenpass, frage ich zum aller letztenmal", ordított apám felé a vezetőjük. Persze Walfenpass nem volt, s az öregemet azonnal lefegyverezték. Csinos látvány volt, ahogy apámat a 4 zsandár közrefogva, t/t/aloij kisérte be a faluházához. * * * Édes anyám akart Bécsbe felkísérni a szünidők után s együtt mentünk be passzusért Kálióba. Gondolom „Abasel"-nek hívták a cs. főbiztost akihez ez ügyben fordulnunk kellett. Egy órahosszat ültünk az előszobába mig :ánk került a sor. Bementünk a nagy ur elé, aki anyámat székkel sem kínálta meg, hanem a szokott kérdések után igy förmedt rá: ,Können sie schreiben?" Én, bár gyermek nagyot néztem, mert tudtam, hogy édes anyám magyarul, tótul, német és francziául folyékonyan olvas és ir. Anyám egész higadtan igy felelt: ,fch werde <s probieren." * * * Adóba lefoglalták Reszegén az öreg Jasztrabszky Kálmán bátyámnak az összes bivalyait, s két hétre rá kitűzték & licitátiót. Jasztrabszky a mostani értékelés szerint többszörös milliomos volt s bár igen takarékos ember, rá szánta magát arra, hogy inkább pusztuljon el az egész bivaly csorda, de a licitátióból még sem lehet semmi. Nem adott bivalyainak csak szűkön gabona szalmát és vizet, ugy, hogy a licitátió napján a lesoványodott, elgémberedett jószágnak, — hiába verte a kisbíró a dobot, — vevője nem akadt. — „Az árverelés eredménytelenségéért én önt felelőssé teszem, mert a kezelése alatt hagyott jószágoknak gondját nem viselte," förmedt az aranygalléros Bach huszár az öreg úrra, aki eként védekezett: de a legjobb barátnők is. Nem voltak szépek, de az egyiket okossága, a másikat véghetetlen kedves, megnyerő modora emelte a velük egytormi lányok sorából." „A kisebbik — Magda — voli az okosabb, magas nyúlánk termetű lány, aki halálozott feliepésévei imponált mindenkinek. Okos volt a szónak a lány -knal is megbocsátható élteimében. Mert baj az, ha a lány sokat tud, mert akkT, ha férjhez megy, az ő fejére kerül a kalap, ami —- ha épen nem is olyan szörnyű nagy baj is — de a férjre mindenesetre lealázó. De kell, hogy ő i* számot ludjon vetni az élettel, s legalább is annyi éleibölcressége legyen, hogy mikor az eső esik, ne álljon a csurgó ala. A nagyobbik — Katicza — igen kedves volt ; mindig csev. gett, mindig csacsogott, mint egy kedves csicsergő kis madár s ha kékes szürke szemeinek pilláit löivetelte, a felvillanó pajkos tű/, elfelejtette a rá nézővel, hogy arca nem a legszabályosabb, bőre fehérebb is lehetne s apró gömbölyű termete inkább kívánatos, mint szép. Magda határo>ollan imponált a nénjének, ez p. dig felsőbbségenek tudatában odaadó gonddal őriződött nénje felett. Az apjuk városi tisztviselő volt, aki tisztességesen eltarthatta családját, de bwony hozománja minél kevesebb volt a két lánynak. Manapság már a lányok jövőjéről is gondoskodni kell; éppen úgy, mint a fiúgyermekeket, őket is a kenyérkereseti palyára nevelni. Ligethy is számot vetett ezzel s mind a kettőt tanitónő-kepzőb; adta. Itt is csak egymásnak élt a két lány Ha feladatukat elvégezték, a tarsalgóban együtt voltak mindig. Magda egy székre ült, Katicza p díg lábainál foglalt helyet s szőke kis fejét hú,-a ölé e hajtva hízelkedett, mint egy doiomboló kis cica. S mikor bevégezték tanulmányaikat, a szorgalmas, az okos Magda azonnal kapott állást, kinevezték egy kis faluba tanítónőnek s Kaiicza is odament hozzá. * * * Az iskola kapuja előtti lócán ültek Soltész Ákos, a káp'án és Katicza. Sötétedni kezdett már s a felettük szelesen kiterjeszkedő ákác sűrű lombjai között hangos „Hát kérem nem én vagyok annak az oka; hiszen Isten, ember látja, hogy ez a szegény barom csak az Ön nagy és imponáló tekintélyének a hatása alatt zsugorodott igy össze és hunnyászkodott meg annyira." * * * Albrecht*) főherczeg, ez a nemes lelkű fejedelmi sarj és kitűnő magyarbarát, az 50-es években Szabolcsmegyében is megfordult. Egy" küldöttség élén Kállay Miklós fogadta. A gravameneknek és a vármegye „osztatlan" óhajának igy adott kifejezést: „fenséges császári főherczeg! Midőn végre fenségedet hódoló tiszteletünk és szeretetünkről biztosítanánk, nem mulaszthatjuk el legkegyesebb figyelmét arra kikérni, hogy Szabolcsvármegyéből a Taktaközt elcsatolták és hogy sajnos

t megyénkben „nincs elég deroralt ember." Hiába ! Az én családomban is akadtak leszerelők. Kállay András. Tanit5k gyűlése. F. hó 3-án, kedden délelőtt a tagok és vendégek meleg érdeklődése mellett tartotta meg rendes, évi közgyűlését a „Szabolcsvármegyei Tanitó'Egvesület-' nyíregyházi járásköre a vármegyeház dísztermeben. Kubacska István elnök megnyitója után, az ülésből küldött bizottság élén minlegy 150 jelenlevő lelkes éljenzése mellett érkéz tt a terembe az egyesület egyik alapító tagja s városunk köztiszteletben álló po'gára: Szabó Endre tanitó, kinek 40 évi becsületes munkája elismeréséül és annak méltatására, jubileumi ünnepséget rendezett a járáskör. Kubacska István elnök, mint a tanítók és a hazát igazán szeretni tudó polgárok példaképét üdvözölte a jubilánst, miután Orsovszky Gyula egyesületi elnök, a magyar néptanítók egyesületi működésének eredményet és az ünnepelt Szabó Endre életrajzát a s>ívekre és érzelmekre ható közvetlenséggel ismertette. A tisztes öreg tanítót üdvözlők beszédeiből is közlünk röviden egy-egy kiragadott részt: Petrovics Gyula apát-plébános, a helybelli róm. kath. egyház nevében mint a haza jólétének, felvirágoztatásának egyik erős ténvezőjd üdvözölte: „A magyar kultur.iban szeievte az érdemet és ez igazi érdem, mert eredményekben gazdag. Mivé lenne a nép. ha a tanitó az ő szerénységével, munkásságával nem úgy nyújtana példát, mint Szabó Endre ?! . . . Megérdemlik tehát, hogy lisztelet és elismerés adassék azoknak, kik a haza javán munkálkodnak." Bogár Lajos h. polgármuster ; „A város közönsége nevében meghajtja a zászlót a nemes, szilárd jellemű és lörheílen hazafiságu férfiú előtt, ki úgy tanítói, mint városi képviseleti, továbbá politikai és tobb egyesületben való működésével megmutatta, hogy szerény egyszerűségben, kitüntetés nélkül is megelégedett abban, hogy kötelességét hiven, becsületesen teljesítette." — Dr. Wildt György kir. tanfelügyelő, mint a követelményeknek minden tekintetben megfelelő és b. csületes munka után, a boldog pihenést ki-rdemlő tanítót üdvözölte, minek magas elismerése sem fog elmaradni. Dr. Prok Gyula ügyvéd kifejtette, hogy az ünnepelt féifiu 40 év alatt sok tövist, de kevés örömet talált s munkaképességét még sem engedte lefokozni kifejlett férfiúi jelleme. B-szédének befejeztével átadta az ünnepellnek a „Vereskereszt Egylet" jutalmát. Volt tanitvanyai nevében Géczy Géza, városi árvaszéki ülnök köszöntötte. Gyönyörűen előadott beszédéből itt közlünk egy részt : ,Ott hagyva mindennapi munkankat ; a mii napot ünneppé szentelve, a szeretet, a hála és elismerés virágait csokorba kötve : elhoztuk azt Neked Visszaidéztük az elmúlt időket . . . s eijótiünk, hogy szerető lelktd ifiuságábol merítsünk biztatást. 4! évig türttd a társadalom közönyét, de Téged az nem tört meg. Bár ősz szálak borítják tisztes fejedet, erős vagy mint a tölgy. A kötelesség teljesítésének tudata a titkos varázs, mely lelked iijuságát megtartotta." A jelenlévőkre *) Kállay Rudolf elbeszélése. csiripelés között helyezkedtek el a nyugovóra térő verebek. Előttük, — a rác on tul — a virágos kis kertben a nyiló verbénák, violák és rezedák között csapongva repdestek az éjjeli lepkék. Mámorító illat lebegett a levegőben. Messzim* n a hazatérő arató lányok danája hangzott m íjd vígan, majd bánatosan. Sokáig ültek hallgatagon s c-ak lelkük kalandozott távol — vagy talan gondolatban egy útat jártak: a szerelemét. A férfi szólalt meg először ; fennhangon mondta gondolatait : Az a kis éjjeli lepke, mely olt a virágos kert verbénái közölt egyik naptól a másikig teijedő rövid életét édes csapongásban, szilaj tobzodásban éli át, Istenem de bold g is. Talán nem tudja, hogy ha felkel a nap, az ő életének vége lesz, boldog, mert nem ludja, hogy a virágméz elszedésevel laLn egy magához hasonló semmiségtől veszi el a falatot. Boldog, mert él s nincsen k korlátok, melyek kedvteléseiben gálúl álljanak. Csak az ember boldogtalan, azérl, mert embernek született, mert céljai vanmk, melyek elérhetetlenek s ha elérhetők is, boldogságát kell Iái bal tipornia, hogy d resedő hajjal, el'asult szívvel betassa, milyen hasztalanul élt s mondjon átkot saját őrült fejere, amiért hübo/olt kezet a boldogság után kinyújtani. Sohasem valósulnak meg az álmok, az elérhetetlen, hitvány semmiségge foszlik, midőn elértük. S ezerszer nem boldog az ember, mert elnie kell. Ábr ándoka', reményeket, ohajokat, szerelmet, elveket pihekérit el új az uralkodó iiagyhatalom: a minden napi kenyér. Meg kell görnyedni, mert a büszkén felemelt fő talán éhségtől korgó gyomor fölött ábrándozik a mesebeli országról. S nem lehet szeretni, mert szegénynek születtünk, mert mis tiltja, vagy mert a szerelmes s>ív is elh d< gszik, ha majd selyem ruhával, divatos felöltővel neui 1. het betakarni. Az a kis madár, mely c-icsergő dal mellett rak puha fészket párjánjk, boldogabb, mint én vagyok. A feszek meg van, holnap elfoglalom parochiámat, de rideg kietlen marad, mert a páromat eltiltja tőlem az egyház. Nem lehet olyan k> gyetlen ai Isten, nem telheiik neki is mély hatást kellett beszéd után az ünnepeltnek regi tanítványai ajándékát nyújtotta át. Ezután a rakamaz— nyiiegyházi egyházkerületi tanítói kör részéről Szomják Sándor köszöntötte a veterán tanítót, mint olyan férfiút, ki példájával mutatta meg, hogyan kell az embert emberré nevelni. Balogh János a kisvárdai tanítói járáskör nevében üdvözölte, mint olyan kartársat, kit bár egyedül övez a fény, de abból egy-egy sugár minden tanítóra ragyog. Levélileg üdvözölte a jubiláns tanítót a nyíregyházi ág. liitv. evangélikus főgimnázium tanári kara, táviratilag pedig számtalan barálja, ismerőse és lanitvanya. A jubiláris ünneplésnek mintegy befejezése gyanánt Király Imre, nagy hatást keltve szavalta el Balogh István „Napszámosok" eímü költeményét, miután az ünnepelt a meghatottság hangján mondott köszönetet. Örömmel láttuk, hogy tanítóink ma már nem elégednek meg a tanítás mesterségével, hanem azt minél tökéletesebb művészetté emelik. Nemcsak a kör legjobbjait állítják sorompóba, hogy művészi ügye-ségeiket bemutassák, hanem a tanítási művészetek legújabb vívmányait is a legközvetlenebbül akarják bemutattatni. Meghívták Gáb 1 Gyula fővárosi tanítót, hogy az írásolvasás tanítására alkalmazott találmányát — mely ebben az irányban legújabb — személyesen mutassa be. Gábel Gyula, mint hangsúlyozta, a legnagyobb készséggel fogadta ezen egyik legmagyarabb egyesület meghívását s módszerét be is mulatta. Rövid idő alatt megismertetett néhány betűt s azokat az odakeritett hat éves apróságok össze is foglalták, — elolvasták. Módszerét nagyon ügyes eljárásnak minősítjük. Általános igazságok és szépen átgondolt érvek képezlek Leviczky Emilnek a kivándorlás megakadályozásáról szóló értekizéíét, melyet az értekező távolléte miatt Varga György jegyző olvasott fel. Ezután Stof/an Lajos az „Eötvös Alap" helyi gyűjtő bizottságának és az „Önsegélyző Egyesület"-nek elnöke terjesztette elő jelentéseit. A központi választmány megbízásából Fazekas János, dr. Gööz József képes ábécéjét ismertette. Az indítványok során Gábel Gyula „Kossuth-emlékek" emelését javasolta, miután általános tisztújítás következett s a régi tisztikart, a bizalom kifejezése mellett, egyhangúlag újra megválasztották. Apróbb egyesületi ügyeli elintézése után az elnök javaslatára, Szabó Endre nyíregyházi róm. kath. lanitot, 40 évi tanítói buzgó működésének elismeréséül, az < gyesület tiszteletbeli tagjává választolták. Ezek ulán csupán annyi mondani valónk van, hogy igen szép és megérdemelt ünneplésben részesült Szabó Endre s annál nagyobb gyönyörűséggel hallgattuk a magas színvonalon álló gyűlés lefolyását, mert ez az egytsület mitnk: Szabolcsvármegyéé. Giardinetto Májerszky, polgármester úrhoz már versben is beszélnek a főpiacról, s a kofanyelvről. Azt hiszem, hogy nagyon sokan szerelnék, ha a vásár napról-napra nem foglalná el a szép teret a város közepén. Egy cseppet sem díszes látvány. Ott maradhatnának a virágárusok, a többi mehetne a zöldségtérie. Lenne együtt minden. A zöldség-tér kiszélesbitése nem kerülne oly sokba, sőt helyes berendezéssel semmibe. Csak egy telszólitás s akadna aki helyes tervet nyújtana be, hogy a város anyagi ag alig volna érdekelve. * Akkor a Bujtos alalti árok természetesen be volna boritando. Ez költség, de — anélkül is kötelesség. Ott egy kis váiosrész már épülendőben is van, miért ne islápolná a város azokat is legalább annyiban, hogy — egészsége ne legyen folytonos támadásnak kitéve. Hisz az a bzonyos áiok már juniusban kezdi kigőzölgéseit. E kigőzölgés k ereje folylon erősödik s lassan de biztosan terjed, a Kun Mátyás fele sikátorban hömpölyög lova s az orosi utcán a Kállay András fele ház előtt kis abban k. dve, hogy igaz szolgájának fájdalmat okozzon. De véges elméjű emberek így tartják azt jónak, így tartják celszerünek. Szeielem magát, amint egy fiatal, rajongó, boho lelkű em'.ier csak szerethet. És válnunk kelljen örökre? Felszentelt pap vagyok, bűn lenne levetnem a reverendát? S kérdés, tudnék-e új életet kezdeni ? Nem, nem az Ist. n tilja el magát tőlem hanem nevetséges kicsinységek, a világ. S nem tudnám én a páromnak, aki szeret engem, az egész világot pótolni?! Nem lehetne a mi szerelem felszentelte otthonunk igaz fészke a boldogságnak ? Nem, az egyház nem tiltja a szerelmet. Tiltja, hogy megnősüljek, de azt nem, hogy szeressek. Hiszen elvegie is a házassagok m nyben köttetn.'k. Ne higyjen a világnak, Kaiicza. Jöjjön velem, legyen Isten előtt párom Látja az Isten nagy, hatalmas, szigorú, de jóságos atya. Szívet adott, szerelmet oltott a szívbe s nem az a bűn, ha sz retünk, de az, ha kicsinyes dolgok, emberi gyarlóságok miatt szent akarata előtt nem hajlunk meg. Hi szeret, jöjjön velem, szakítson az emberekkel; ha szeret, jöjjön velem, s akkor én pótolni fogom az embereket, az egész világot. Nem erősebbek talán a hagyományok, az előítéletek, mint a szív . . . ." Eddig tartott az elbeszélés. Mit csinál a lány ? Elmegy ? Akkor elveszett, elzüllött. Mi lesz belőle. Lány fővel asszony — sokaktól megtűrt s mindenki által megvetett szánalomra méltó teremtés. Mert hiszen ki ne vetné meg a pap gazdasszonyát, a papnak adoma alakká vált testvérét, aki meg megfeledkezett önmagáról, családjáról. De hátha nem megy el ? A szerelem tövise szívébe tört s a tövis okozta vérző seb nem heged be soha. Akinek kedvesét a halál szólítja el, belenyugszik a változhatatlanba. Akit kedvese megcsal, megvetéssel gondol a hűtlenre. S mit tegyen az, aki m -g van győződve kedvese szerelméről, akik szeretik egymást, de egymáséi sohasem lehetnek .... Mit Csináljanak azok? V" 1