Nyírvidék, 1906 (27. évfolyam, 27-52. szám)

1906-09-16 / 37. szám

XXVII. évfolyam. 36. szám. •Nyíregyháza, 1906. évi szeptember hó 9. JSÍYÍRVIDÉK. f A SZABOLCSVÁRMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK f és a SZABOLCSMEGYEI TANÍTÓEGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. <i>:I-§> Megjelenik hetenként egyszer vasárnapon, oo-a Előfizetési feltételek: Egész évre 8 korona. Fél évre 4 „ Negyed évre 2 „ Egyes szám ára 20 fillér. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: ISKOLA-UTCA 8. SZÁM. Telefon szám: 139. Kéziratokat nem adunk vissza. Hirdetések nagyság szerint számíttatnak. A nyilt-téri közlemények dija soronkint GO. fillér. Apró hirdetések 10 szóig 40 fii., minden további szó 4 fii. Vastag betűvel szedett kétszeresenszámit. A sóstói ünnep utóhangja! A /jóesi és a sóstói bucsu elmúlt — és a fecskék is elszálltak, de szívemben itt maradt a hála érzete Szabolcsvármegye közönsége iránt, mely mélyreható gyökereket vert, hogy örökké éljen. Kereskedőink odaadó fáradozása, mely tényes sikert biztosított sóstói kiállításunknak és az a páratlan hazafias lelkesedés, melylyel ezen töiekvésünket a megye közönsége részvételével támogatta, megteremtette vármegyénkben azt az alapot, amelyen majdan a nemzeti önállóságot biztosító magyar ipar felépülhet, hogy ormos tetővel fedje be a teljes államiság épületét, melynek bejáratát veres, fehér, zöldre festett rácsos kapu fogja elzárni minden idegen beavatkozás elöl. Kereskedőink bemutatták a magyar ipar termékeit, közönségünk pedig lelkesült örömmel ösmerkedett meg azokkal s hogy kivétel nélkül, mindegyik meg volt győződve cselekedetének fontosságáról, ez az ünnep hangulatán is visszatükröződött! Ha volt nekem is némi fáradozásom a kiállítás és ünnepély rendezésével, királyi fog meg vagyok érte jutalmazva, mert a siker, melyet a közönség hazafias lelkesedése eredményezett, a legszebb jutalom!! De haladni előre — csak úgy lehet, ha mig egyik lábunkkal előre lépünk, a másikat helyén hagyjuk. A kezdet nehézségén tehát — túl estünk. A forrás melynek vize, a magyar ipar megteremtése iránti lelkesedés — vármegyénk gyógyfürdőjében — a magyar anyaföld alatta rejtőző szívéből, a felszínre forrt, hogy gyógyvizének a rónaságon tovaA papucshős jelölt „Hiúság, asszony a neved!" Ki ne ösmerné e mondást, e többé-kevésbbé igaz mondást, mely a nők e kedves rossztulajdonságát oly szellemesen világi'ja meg. Ösmerlem én is és ösinerte egy kedves barátom is, aki egy forró nyári délután ezt ilyenformán alakitolta at: „Szeszélyessé, szép lány a neved!" Hogy miért éppen egy forró nyári délután s mért éppen igy, annak <gy kis magyarázata van, mellyel nem akarok adós maradni. Bevezetésül meg kell jegyeznem, hogy barátom boldog tulajdonosa egy pesti négyemeletes bérháznak az Andrássy-úton s leendő boldog tulajdonosa egy bájos angyalnak, egy szőke szépségnek, kit személyesen is ösmerek s kivel a mult nyáron kitűnően mulattunk a Sóstón. Történt tehát, hogy ez a barátom a múltkoriban meglátogatott s amint a viszontlálás édes örömein szerencsésen átestünk, rögtön azzal az indítvánnyal állott elő, hogy menjünk ki a Sóstóra. Élénk helyesléssel kisértem s követtem szavait, ő im-g követelt engem s rövidesen felkapaszkodtunk egy arra robogó motorra. Nem akarom ez utazás izgalmait élénk színekkel ecsetelni, mert még ram lógnák, hogy szeretek tárgyamtól elkalandozni, annyit azonban meg kell emlit' nem, hogy baratom el voll ragadtatva. Elragadtatásában nem tudott hova lennj, a koc=i zsúfoltsága miatt pedig nem tudott hova leülni s igy állva kellett a nyírség ez .egyetlen a romantikus felé hajló vasúti vonalát végig élveznünk, mii őzben a fogodzás leheletlensrge miatt hol egyik, hol másik útitársnak es utitársnőnek voltunk akaratlanul is terhére, auiint a vonat mozgása ide-oda ilóditolt bennünket. No de végre szerencsésen, minden kisiklás nélkül megérkeztünk. E felelti örömünkben, meg a viszontlálás örömére is felhajtottunk egy-két, sok pohár bort s e kellemes bevezetés után lesétáltunk a tóparlia. Forró nyári délután volt. A víz tükre mozdulatlanul terült el előtlünk, élénken tükrözve vissza a felhőthömpölygő áradatával megtermékenyítse a magyar talajt s országszerte meggyógyítsa mindazon fekélyeket, amelyek a magyar ipar fogyatékos voltánál fogva, elgyengitették ős erejét. Ne higyjiik azonban, hogy ezzel be is fejeztük munkánkat. Hátra van még — a felszínre jutott hullámok kellő mederbe való terelése, hogy mindenkor oda vezethessük a sóstói gyógyvizet — ahol orvoslandó sebre találunk s ha ez is megtörtént — tengerre magyar!! Nemzeti jólétünk nevében — újrakérem tehát mindazokat kik ez alkalommal segítettek kibontani a zászlót, tartsanak ki továbbra is mellette. Segítsenek a most lerakott alapon tovább építeni a tervezett épületet, hogy majdan a magyar himnusz hangja mellett tűzhessük fel annak büszke homlokára, a minden sallangtól ment magyar címert! Berkesz, 1906. évi szeptember 14-én. Gróf Yay Gáborné. szül. Z'chy Mártha grófnő. Kózsasziaü kapuk előtt, Ilyenkor, szeptemberi 'levélhullás idején egy csomó friss ambició és fiatal energia indul útra, munkára és küzdelemre s?omjasan Ez a <ok ilju eró és ambició szinte lázas türelmetlenséggel törtet mind csak a jövő felé s megostromolni készül azokat a rózsaszínű kapukat, melyek ebben a korban valaha mindnyájunk szemei előtt ott lebegtek s a melyeken túl az élet minden nagyszerű javát, Küzdelmes gyönyörűségét és megvalósult álmát sejtettük egykor. Azok, akik már átléptek e kapukon, anélkül, hogy észrevették volna, s akik tudva tudlen, kék eget. A fák lombjai nem susogtak rejtelmesen . . . E néma környezetben egy ideig hallgatva ültünk egymás mellett s fantáziáin, melyet a jó nyiri vinkó felkorbácsolt, lomhán csapongott ide-oda. Egyszerre csak barátom, ki különben nem na^y idealista s aki gondolataival s nem velem volt elfoglalva, megtörte a csendet. Nagyot s jelentőségteljesen sohajtott s tekintet nélkül a forró nyári délutánra, elröppent ajkáról a nagyjelentőségű mondás: „Szeszélyesség, szép lány a neved!" Meghökkenve, ámuló arccal néztem reá. Észrevette csodálkozásomat s sietelt felvilágosítani: „Barátom, sok szeszélyes leányt ösm rtern, de meg olyat, mint az én kis menyasszonyom, még <i lemben nem láttam." Most már kevésbbé csodálkozva s nagyobb érdeklődéssel néztem rá, ő pedig folytatta : — Bizonyosan emlékszel a mult nyári kellemes napokra, miket együtt töltöttünk itt a Sóstón. Ekkor ismerkedtem meg vele s ez ismerettséggel kezdődött (1 életem legszebb, legédesebb, legmámorosabb korszaka. Már az első pillanalban, melyben megláttam, mély és kellemes benyomást tett rám Hát még mikor megösmerlem ! Annyi bájjal, annyi kedvességgel, amennyivel ő rendelkezik, nem nehéz egy férfi szivet meghódítani s én rabja lettem, engedelmes, hűséges rab szolgája. Nem is igyekeztem megszabadulni ez édes rabságból, sőt a rózsás rabláncot minél szilárdabbá, minél erősebbé igyekeztem kovácsolni. Törlént pedig, hogy egy szép nyári estén együll ültünk a tóparton s gyönyörködtünk a sötét menybolt parányi mécseseinek, a ragyogó csillagoknak élénk fényjátékában, mit a tó hullámos tükre tárt elénk, hosszan, kigyózólag elnyújtva a pici csillagfényt. Azaz — bogy hű legyek az igazsághoz — ő ebben gyönyörködólt, én pedig az ő szép kék szemének csábos pillantásában s ajakának elbájoló mosolyában gyönyörködlem. Valami vonzó, ellenálhatatlan erő rejlik az ő szép szemének hamis, kacérkodó pillantásában. Mmtha maga a pajkos kis Ámor kandikálna elő abból a hamis szemszögletből incselkedve, biztatólag, szerelemre gyújtva. E/ este különösen éreztem szemének e vonzó erejét s amint olt ültünk, egyszerre csak azon vettem ják már, hogy azokon inneu az élet csupa verejték szagú küzdés és bántó i'íszharmónia, gyönyörködve é3 mégis félelemmel, talán sajnálkozással uézik e sok kibontott szárnynak bátor és kecses nekilendülését. Köznapi uyomoruságaink között fuldokolva is megdobban a szivünk ezt a bóditó hadjáratra induló, ezernyi ezer fónyi sereget látva. íme itt vonul fel előttünk a jövő, melyet szebbnek, erósebbnek, nagyobbuak és szabadabbnak Szeretünk hinni a jelennél. Ezekbe a fiatal elmékbe, szívekbe és karokba rejtőzik minden nagysága, ereje és szépsége. Mámorosak leszünk a gondolattól, bogy ha ez a tiz és tízezernyi elme egyszer produktiv munkába fog, s ugy tetszik nekünk hogy nincsen akadály, melyet lerombolni s nagyratörő reménység, melyet megvalósítani ne tudnának. Ez ennek a képnek egyik oldala, amelyen minden csupa fény és vakitó káprázat. De ha nem hunyjuk le szemünket egy ilyen káprázat előtt ezer és ezer kérdőjelet látunk, melyek a messze láthatárra rajzolódva óriásokká nőnek s komor árnyakat vetnek e hadsereg útjára. Hányan fognak közűlök törött szárnyakkal már az út elején visszahullani, hányan az út közepén s hányan fognak lankadt erővel eljutni ama rózsaszínű kapuk küszöbéig, bogy ott elpusztuljanak, vágyaktól és álmoktól gyötörve tehetetlenül Mint egy húsból és vérból kifaragotu irtózatos relief oly eleven eróvel jelenik meg szemünk előtt e kép s nem tudunk tőle szabadulni. Magyarország ifjúságáról van szó, mely ilyenkor tízezernyi ököllel kopogtat az iskolák ajtaján, bebocsáttatást kérve a tudomány kútfőihez. Gyönyörű látvány ez, ha arra gondolunk, hogy boldog és gazdag ország az, mely az intelligencia ilyen tömegét termeli és használja észre magamat, hogy kezem az ő kezét fogja s ajkam szenvedelyes lángolással suttogja hozzá a leglorróbb szerelmi vallomast. Ö hallgatolt, szeme álmodozón fekinLtt a végtelen sötétségbe. Bizonyosan a rózsás jövőt latta m iga előtt megél. venedni, mikor majd együtt éldegé ünk a kedves kis fészekben, a családi tűzhely melegénél; Én legalább azt hittem, hogy erre gondol s fantaziámat neki eresztve, a lehelő legelénkebb színekkel ecseteltem előtte a boldogságot. Válaszát vártam,' ő hallgatott. De a búcsúzásnál hevesen megszorította a kezemet s úgy sutlogta : „A viszontlátása !" Egész éjjel izgalott voltam, nem birtam aludni s valóságos moh ímedáni áhítattal váriam a napfelkeltét. Alighogy felkelt, én is felkeltem s öltözetemet rendbe szedve kisiettem a tópartra, hogy ott — a hajnali üde levegőn — zavartan csapongó gondolataimat is rendezzem. Amint a tópartra értem, nagy meglepetés ért. S/.énaillatot váriam s a hamis r.ggeli szellő a legfinomabb ibo'ya-parfüm illatát hozta elém. Megálltam s mohó gyönyörü-éggel s/ittam magamba ez illatot. „E re valakinek járni kellelt'' —• okoskodtam magamban — „s az a valaki valószínűleg hölgy lesz." Egy.-zerre édes sejtésem támadt. Eszembe jutott, hogy kis ideálomnak kedvenc parfümje az ibolya s feltámadt bennem a remény, hogy hátha őt találom most itt. „De mit keresne ily kúrán a tóparton? Hisz elveivel jönne összeülközésbe, ha korán ke ne! ... . Hát mit keresek én itt ily korán! ? érveltem önmagam ellen, azzal a további érvelésnek végét vei ve, elindultam az illat után. Kissé izgatottan haladtam előre s egyszerre csak — az út egyik kanyarulatánál a legszebb látvány tárult elém. 0 t ült ő . . . Szép fejét tenyerébe híjtá s szemei a távolban kalandozlak. Mélyen el volt merülve gondolataiban s nem vette észre közeledésemet. N.-m akartam megzavarni s amint közel értem hozzá, megálltam s ni mán gyönyörködtem a legszebb képben, uiit — nézetem szerint — a természet valaha alkotott. Egyszer aztán véletlenül felpillantott s amint engem észrevett, meglepetés s bosszankodás ült ki szép arcára. Lilszott rajta, hogy csodálkozik megjelenésemen. Tekintete egészen zavarba hozott. „S-jtelmem súgta, Kezdő okleveles mérnök, esetleg II. vagy magánmérnöki irodámban. l G Y ELEK olili'veleH mérnök Fizetés megegyezés szerint. —— Nyíregyháza, Kállói-utca 27. szám. I. évet végzett műegyetemi hallgató pár havi időtartamra Jt^" alkalmazást talál —