Nyírvidék, 1906 (27. évfolyam, 27-52. szám)
1906-08-19 / 33. szám
XXVII. évfolyam. 33. szám. "Nyíregyháza, 1906. évi augusztus hó 19. rv ÍW í\. A SZABOLCSVARMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK és a SZABOLCSMEGYEI TANÍTÓEGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Megjelenik hetenként egyszer vasárnapon. Előfizetési feltételek: Egész évre 8 korona. Fél évre 4 „ Negyed évre 2 „ Egyes szára ára 20 fillér. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: ISKOLA-UTCA 8. SZÁM. Telefon szám: 139. Kéziratokat nem adunk vissza. Hirdetések nagyság szerint számittatnak. A nyilt-téri közlemények dija soronkint 60 fillér. Apró húdetések 10 szóig 40 fii., minden további szó 4 fii. Vastag betűvel szedett kétszeresen számit. Egy s más a villatolkekröl, Nem merem már odarakni a címbe, hogy: „egyetmás*, mert még utoljára egyik-másik atyámfia ebből is a magyarságom fogyatékosságát találja rám olvasni Fókép mivel Nyíregyháza városában az árgumentumoknak egy sajátságos és szerfölött kényelmes fajtája kapott lábra: a kategorikus nyers kijelentések. Beszélhetsz aztán, jó ember, hogy a néhai tudós Szarvas Gábor a uyelvőrben és Simonyi az ö Magyar Nyelvében már réges-régen kimutatták az „egyetmás* helyességét: pöröd itten elveszett — kiváltképpen hogyha valami prókátor f lének az alkalmatosságával talál összeakadni a szekered rúdja Hát még aztán ha Eötvösbe és Keménybe találsz belemélyedni és a tárgy rokonsága folytán az ö közbeszúrásokkal tűzdelt, ide-oda csípő-vágó, hosszabb szerkezetű írásmódjukat mered egy-két újságcikkben utánozni, anélkül, hogy azt a gyöngébbek kedveért csillag alatt megmagyará- nád!! Akkor azután, szegény barátom, nagy hiába hozakodol elé azzal, hogy például a Horatius c. könyved stilusáról a Philologiai Közlöny aunak idején ekképpen nyilatkozott: .Kétségtelenül dicséretet érdemel a szerző stílusa. A legjobb költők és írók stílusán nevelt írásmód ez, feldíszítve a szerző nem közönséges képzeletének virágaival, olvasottságának szép eredményeivel. Alig képzelhető jobb stilus arra a célra, hogy egy klasszikus költőt valaki az európai műveltség színvonalán álló nagy közönség előtt népszerűsítsen.* És hogy ugyanaz a közlöny később a stílusod hajlékonyságát így festi: „A kecses nyelven megírt műnek olvastakor nr.ajd a vezércikkek szónokiassága, majd Beöthy Zsolt föllengzősége, majd a tárcacikkek csicsergő hangja jut eszünkbe; egyus helyeken regénybe illő, máshol tömör és kevés szavú stb.* Hiába írja Rákosi Jenő az Aho-féle Forgácsaidról, hogy : „számos irodalmi aberrációink közepett jóleső érzéssel gyönyörködtem e cikkek hamisítatlan, mesterkéletlen magyarságában* Hiába írja Szinnyei József a Falusi Vargáékról szóló és a Kisfaludy Társasághoz intézett bírálatában, hogy: „első sorban figyelemre méltó az a tórülmetszett, velős magyarság, amely elömlik a művön és gyökerességével jellemzetesen hozzásimul a népies tárgyhoz.* Hiába fogadja be cikkeidet a kényes Budapesti Szemlétől a Vasárnapi Újságon át a Budapesti Hírlapig a fővárosi sajtó. És hiába vesz föl mindezek folytán a Nagy Lexikon az írók sorába — egyszer csak előáll ennek a jó pátriának hol egyik, hol másik telivér szülötte s egyetemes tudásának önérzetében sütkérező boldog bajnoka és kimondja rád a szentenciát, hogy te, a betolakodó, nem tudsz magyarúl. És akkor, szegény felebarátom, sodorhatod fidibusnak a diplomádat, mert ha ilyen nagy tekintély verte el rajtad a port, még a diákod is csak nagy félve és kényszerűségből tanúi tőled ezentúl magyarúl. És szorúltságodban hiába veszed elé, jó ember, azt a professzori félelmetes vörös ceruzát és cégérezei ki egy egérfarkú irka-firkában nagy hirtelen 42 elemi nyelvi hibát (nem tekintve a kuriális stilus furcsaságait). Hiába cipekedel elő ízelitóül egy párral azokból a szarvas hibácskákból, például: kijelenti, mikép (magyarán: hogy)', érdekeltségre tekintettel (magyaran: érdekeltségre való tekintettel); pártatlanságából és fényének megóvása szempontjából (magyarán: pártatlanságának és fénye megóvásának szempontjából); X Y. által hivatkozott iratokból (magyarán: az iratokból, melyekre X. T. hivatkozott^; miután az ügy megérett v. miután a község vagyona fenntartandó (magyarán: mivel) — és végül: akként írni senkinek, de legkevésbbé a magyar nyelv professzorának szabad (magyarán: senkinek sem szabad, de legkevésbbé a magyar nyelv professzorának.) Hiába világlik ki mindebből, hogy igy írni csakugyan senkinek sem szabad, még ha nem professzora is a magyar nyelvnek: ügyed elveszett — még jó szerencse, ha nem te voltál hajdanában professzora annak az atyádfiának, mert még rád olvasná, hogy te vagya ludas benne: mért nem tanítottad meg rá jobban 1 Ezen bevezető rövid elmélkedés után, melyre nézve tűr Imes olvasóinknak szíves elnézését kérjük, hogy egy kissé elkalandoztunk a tárgytó , térjüuk a mi kedvelt villatelkeinkre. A Nyírvidék múlt heti számában Kállay András szólt a kérdéshez egy cikkben, amely előtt barát és ellenség bátran meghajthatja azt a mi régi, pro libertate jelszóval ékeskedő szent zászlóukat azt a dicsó kornétát, amelyre, sajnos, még ma is oda kellene hímezni selyem-arany szállal a pro luce-t is második jelszónak. Ámbár csak bánjunk csínján az elismeréssel 1) mert a cikkíró nem szerú't rá, és 2) mert a hízelgés vádja érhet. Ug^ anis megvádolt már bennünket valamelyik atyánkfia azzal, hogy Br. Feilitzseh Berthollnak a tányérát nyaltuk, pedig a lélektannak elemi örvényei szerint a hízelgés és érdek édes testvérek: és Br. Feilitzseh Berthold ma itten senki és semmi, azt a pár emberét kivéve, akit az érdektelen szeretet kapcsol hozzá. Ugyanilyen fejtetőre állított logika szerint hízelkedtünk példának okáért nektek is. édes barátaim: Májerszky Béla, tieduly Henrik és Leffler Sámuel — risum teneatis, amici. Kiváltképpen ti ketten, Geduly és Leffler barátaim úgy kerültetek bele a dologba, mint Pilátus a Credo-ba, mert a nevetek sem fordul elő a cikkeimben, s veled, Leffler bátyám uram, a közgyűlés előtt beszéltem utoljára. No de hogyan világosítsam én föl arról, hogy hízelgés és barátság tűz és víz, azt az atyámfiát, aki például egészen természétesnek találja az ilyen okoskodást: „Ha érdekelve van a polgármester az ügyben, helyesebb ha távollétében tárgyaltatik. Ha nincs érdekelve, akkor rá nézve közömbös ez az ügy s ebben az ügyben a képviselőtestület többségének akarata.* Vannak pedig még ewberek, akik egyéb iránt is érdeklődnek, mint amiben személyesen is érdekelve vannak. Hanem ennek a megértése a mi titkunk, a „bizantikus* hízelkedóké. Hát, hogy ismét a dologra térjünk, a Mgs. Kállay Andrásnak tárgyilagosan itéló cikkére bátorkodom egy-ket megjegyzést tenni. Hiszen a cikk egészben véve ugyanazért tör lándzsát, amiért jemagunk, sót több helyütt új és magasabb szempontokat is nyit meg. A cikk csak Erzsébet-ligeti villatelkekról szól és azt mondja, hogy én és társaim az Erzsébet-ligetben akarunk magunknak villákat építeni. Újra meg újra hangsúlyozom, hogy én éppen úgy óhajtom azt is. hogy a város a jobboldalon folytatólagosan és a Sóstó körül is osszon ki villatelkeket. Sót, amiut én kezdettől fogva fűnek-faoak hirdettem, magam nem is kívánnék magamuak az Erzsébet-ligetben építeni villát, hanem messzebb, a jobboldalon. Igaz, hogy egyik-másik atyámfiának hiába fogom én ismételni unos-untig, hogy azokat a villatelkeket az veszi meg, aki a kótyavetyén többet ád értük; azért az folyton csak a maga régi nótáját dúdolja, hogy mi azt a képtelen dolgot várjuk el a várostól, hogy nekü uk, boldog 19 vágyakozónak, 1000 korona megszabott árért bocsássa örök tulajdonunkba azokat az Erzsébet-ligeti villatelkeket. Már mint nekem többek között, aki ottan venni sem akarnék. Szemünkre veti a cikk azt, hogy animózusak voltunk. Hiszen igaz, az animózitás nem használ az ügynek. Csakhogy gyarló emberek vagyunk, és a cikk írója, aki csak távolból szemlélte ezt a harcot, nem láthatta, hogy minket, akik benne voltunk, mi minden keserített el és sodort ki a nyugalmunkból. Meg azt sem láthatta, hogy ez „régi dal, régi dal, régi — gyűlölségról, mely szakadatlan azóta, hogy* ama bizonyos Bessenyei-háborúságban „perelés közben egymásra felingerülének szélesen országló Agamemuon s híres Achilles" . . . Ami azt illeti, hogy az a háborúskodásunkat okozta közgyűlés miképpen került színre, hogy az törvényéé volt-e, vagy sem, hogy a zárószó jogát megtagadták-e, vagy sem, annak eldöntésére nézve én most már nem vagyok illetékes. Eldűl az majd az illető tényezők között, és kiviláglik a felebbezések nyomában támadó eszmecserékből. Máskülönben is én, amint mondottam, az ügynek csak szerény krónikása valék, jól ismerve és szívemen viselve azt az arany mondást, hogy: sutor ne ultra cr<?pidam, amelyet egyik-másik atyámfia is megszívlelhetne, aki például — az irodalomba ártja bele magát . . . Lehet például valaki jó prókátor, de azért kritikusnak nem válik be — mert hogyan is mondja Petőfi „Egy kritikushoz* című versében: „Nagyságos úr! Kecskeméten Az ön atyjá csizmadia: Jobb lett volna önnek is e Mesterséget folytatnia* .... A cikk végül azt mondja, hogy az ezidószerint túltengő demokratikus szempontokat teljesen mellőzni kellene. Félreértett bennünket. Hiszen igaz, hogy például magam is éppen olyan demokrata vagyok, mint amilyen avistokrata a cikk írója; hanem ezt a dolgot illetőleg egy hajóban evezünk. Mert hisz' én, aki mindig szidom a várost, hogy annak a szép Károlyitérnek az innenső oldalán azoknak az apró kalitkáknak az építését megengedte, már csak azért sem vennék magamnak az Erzsébet-ligetben villatelket, mert szegény ember létemre nem tudnék oda olyan villát emelni, amilyeneket ottan sorban látni óhajtauék. * * * A szép cikk után. mely a közérdeknek bizonyára használni fog, akad még ottan valami egyéb ákom-bíkom is, hanem arra már nincs mit válaszolnom. * * * Jertek immár, bohó kis bábjaim, hadd szedjtlek össze, nehogy még valaki sárral találjon megdobálni ebben a hiúság vásárában — úgy-e bár, jó öreg barátom, Thekaray? Dr. Popini Albert. Régi dolgok. VIII. Az ötvenes években Novotny volt Bécsben és talán az egész Monarchiában a legelső puskamíives, fegyver raktárát a Spiegelgássében tartotta. Oda tévedtünk be egyízben édes apámmal egy kétcsövű fegyver megvétele czéljából. De látogatásunknak más czélja is volt: Egy régi ti csövű revolvernek a kijavítása — amely sehogy sem akart a tengelye körül forogni., M n (j v Flek ;t klcroles méraö k Kállőí-utosa 27, sz, (sajétSí 1 > aöJ i—iv-iv Nyiregyhaza, , , ^r airm---^
