Nyírvidék, 1906 (27. évfolyam, 27-52. szám)

1906-12-23 / 51. szám

1906. december 23. NYIRVIDÉK 51-ik szám. 5 a reprezentacionalis kiadás, nem akarom kimulatni, hogy vannak még a világon igm szép szunmil szolid íiatalemberek is; mert a társadalmi kérdéseket nehéz eldönteni nézetekkel. Itt csak tényekkel leh;t dolgozni. S hi valaki be tudja bizonyítani, mily károsok valamely ren Iszer következményei, azzal egyúttal e rend-szer hibás voltat is bebizonyította. Lássuk mi e külömböző célokra baziroiott mulatságok el ő eredménye. Az, hogy a fiatalembereknek, nem akarom mondani okosabb, de kétségkívül reálisabban gondolkozó része észreveszi, hogy a pén/.ü^yi bukástól már csak egy lépés választja el, s még idejében meghátrál e lépés elől. Da fialalnak mulatni kell, keresi hát egyebütt — sokszor vesztére a inulilságot. Kérem, ne csodálkozzanak erte Önök, hogy Nyíregyházán oly sok az éjjali kávéház, s hogy — a tóübi városokhoz képest, valamennyi oly magas III. osz ályu k leseti adót fizethet. De menjünk tovább. A fiatalemberek vissz ivonulásának következménye, hogy a balokon keves a táncos, mert nincs az a rendezője a világn ik, ki kép ;s volna ezt a blazírttá vad tiitalságot a táncterembe még egyszer összehozni. A hölgyek nagy része egé^z éjen álial petrezselyme árul, s a mamák, de meg kedves leányaik is jónak látják a legközelebbi mulatság előt', hogy a fejüK fájjon, csakhogy ne kelljen ismét egy éjszakat végigirigykedni • és végigaludni. Báljaink néptelenek lesznek. S mivel pedig épen a táncmulatságok, bálok azok, melyeknek vidám, mámoros levegőjében legkönnyeben megy végbe a fiatalok összeismerke dése, mihelyt megkondul felettünk a vészharang, megszűnik a két nembeli fiatalság közölt a bizalmas összeköttetés, s hogy példával éljek — nem ritkák az oly esetek, hogy egy zsuron husz leány egyetlen fi ital ember nélkül mulat, vagy hogy négy ifjú distrahál egy tizenhat tagból alló hölgytársaságot. S ami misutt szintén hallatlan, kétszáz lépé, hosszú és alig másfél méter széles — bár morajnak nevezett utvonalunkon alig lóg tiz husz ember naponta, kivéve vasárnap délután, mikor is cseltdekkel és parasztlegényekkul járhatatlanságig tömve van. Ezek legalább jobban megoldják a társadalmi tömörülés problémáját. Pedig ennek az elzárkózottságnak, ennek a inagunknnk való élésnek, különösen a fiatal leányok jövőjére vonatkozólag igen igen káros a hatása. Az a fiatal leány, ki nap nap mellett folytonosan odahaza ül, elvonulva a világtól, úgynevezett iiázi nevelest kap. En elismerem, hogy egy leánynak kétségkívül nagy erénye, ha szereti az otthont, ha jó gazdasszony, de azi meg Önök higyjék meg nekem, hogy azt a könnyed es szellemes társalgást, azt a finom és tap,utatos modort, azt a kis adag routine-t és raffinement-t, melyek a fiaial hölgyet együtlveve oly kedvessé teszik, melyeket egy művelt férfi nejétől joggal elvár, s melyek egyedüli biztosítékok arra nézve, hogy a házasság mindjárt a mezes hetek után unalmassá ne váljék, egyedül a társaságban váló minél gyakoribb forgás adtiatja meg. Müveit férfi fel a — mint mondani szokás — „kis libától" s ha valami a szerelemtől ónásdag külömböző érdek mégis összehozza is őket, akkor jaj annak a kis libának. Vagy itt van egy másik káros következmény. Ahol ritkább az érintkezés, ott minden kis érintkezés feltűnő. S a józan fiatalembernek óvakodnia kell, valahogy gyakran el ne találjon egy családhoz járni, mert könnyen azon veh-ti észre magát, hogy magát es a család leányát oly pletykák és kombinációs központjává tette, melyek háló gyanánt fogják őket körül s melyekből nincs többé menekülés. A „Md/w" (Minden órádnak leszakaszd virágát) elve alapján álló csekélyszámú fiatalság, mely a reális szempontokat az érzelmiek fölébe helyezni nem tudta, vagy nem akarta, miután vegigtáncolta öt hat farsang jólé<onycélu mulatságait, kénytelen belátni, hogy képtelen tízezer forinton alul nősülni. Ide vezetnek a jótékony és egyéb célokra rendezett mulatsagok azáltal, hogy magukat a fi ital emberek zsebeire bazirozzák, s igy az okai annak, hogy oly alacsony nivón áll a nyíregyházi uri osztály házassági statisztikája. De ide vezetnek egy másik körülménynél fogva is, amit szint, n nem hagyhatok említés nélkül. Az bizonyos, hogy a jótékony áldozatot mindenkitől szívesen el kell fogadni. Az is tény, hogy egy férfiegyesületben, teszem azt például egy dalárdában, sportklubban igen kü ömböző társadalmi állá-a férfiak igesz szépen megvannak és meg is lehetnek egymás uHlell. De ha most ezeknek a férfiaknak csaladjait egy zártkörű táncestelybe összehozzuk, abból bizony olyan vegyes kis társaság kerekedik ki, mely joggal nem felel meg mindenki Ízlésének. Lassankint el is marad e mulatságokból a műveltebb közönség, aminek ismét csak a társadalmi érintkezés lanyhulása lesz a következménye. * * * De nem bontogatom tovább az amúgy is nyilt sebeket. Elmondom inkább, miként képzelem én egyedül helyes begyógyitásukat. Bar azt hiszem az előadottak ulán nem sok mondani valóm van már hátra. Az ifjúság, a fiatalemberek maguk vegyék kezükbe a mulatságok rendezésének ügyét. Rendezzenek mulatságokat magá rt a mulatságért. Ne f- le Ijék, hogy nekik lovagias kötelességük gondoskodni arról, hogy ne csak egyes kivaltságolL.k, de az egé=,z nyíregyházi hölgyközönség jól mulasson. A cigányt a fiatalemberek fizetik, a mulatság többi kiadásait ellenben a mamák és papák, kiknek elvégre is legtöbb érdekük az, hogy bányáik jól mulassanak. Ez legyen a mulatságok költségvetése. Igy fognak csak a láncosok visszaszállingózni a tánclermekbe, hol nem kell löbbé ereiüsnek meg nem felelő ki dástől felniők, s igy lesz legjobban eleje véve mulatságok „vegyes*-ségének, meit az ezek rendezésére társuló fiatal emberekb. n mindig lesz annyi tapintat. hogy a hölgy társaságot meglelelően válogassa össze, s igy fog csak újra helyreállni a fi italok közötti üdvös összekötletés. A jótékonyság s társas egyletek al .pjának növelése kétségkívül nep célok s helyesen teszik, akik ezen célok szolgálaiában állnak s másokat is ezek érdekében adaikozásra buzdítanak. Azt sem tartom kizártnak, hogy e mulatságok esetleg -s jövedelme ezen célok valamelyikére ford tta-sek DJ ha valamely mulatság egy nem valamely jótékony va„'y bármiféle más czelra is van bazirozva, akkor vége mir annak a mulalságnak. Kiss Pál. Keresztény szocializmus.*) II. Talán sikerült mult cikkemben a történelmi fejlődés néhány megkapó mozgótényképenek bemutatása u'án a szives olvasót azon logikus következtetésre vezetnem. hogy a szocializmus a küzdő emberiség természetes fejlődése, mely fejlődest nem megakasztani, hanem helyes irányba vezérelni lehet csak célja a szabadon és nemesen gondolkodónak. Nem ideálom a francia forradalom, vértől párolgó, állatias kegyetl nkedés >ivel! De fő motívuma : a szabadság előtt me^h íjtom a fejemel. Mondják meg, ha Franciaország nagyjai akkoron ismertek volna az emberiség ps'chologiaját, h a nem aludt ik volna méíí akkor is, Aikor a szabadság hajnala reg kiderült; ha XIV. és XV. Lajos, a helyett, hogy az ébredő szabadságot elnyomni erőlködtek, inkább örömm-d üdvözölték volna hajnalhasadását, s hogy a szokatlan fényességű nap a gyöngéket meg ne vakítsa, annak sugarait a keresztény erkölcs prizmáján bocsátottak volt át, — mondják meg, nem gyönyörködve bámulta volna meg a világ a nagy Francia országot a s abadság spektrumában? A szabadság a nagyok e bölc-esége nélkül is megszületett, de nem gyönyörködve, hanem szépségei mellett is iszonyodva bámuljuk meg. Garázdálkodott, mert pogány volt; garázdálkodik ma is, és garázda lesz a szabadság mindig mig meg nem keresztelkedik Nekünk nem pogány, hanem keresztény szocializmus kell ! I. Elismerem, hogy minden szabadságra való törekvés, tehát a SÍOCÍ lizmus is lehet veszélyes. Ám itt a földön mi nem lehet veszélyes ? Bármily hatalmas hajón tengerre kelni nem veszélyes? Iránytűre és világító toronyra föltétlenül szüksége van a hajónak. Hogy a szocializmus veszélybe ne hajózzék, a kereszteny világnézet iránytűjére és világító tornyára föltéllenül szüks ge van! Minél nagyobb a nemzet szabadsága, annál nagyobb és erősebb védelemre van szüksége. Ezt a védelm»t a hatalmis keresztény elvekben találom föl. Hová visz hát a szociáldemokrácia, melyet fantasztikus festménynek mondhatunk, hol a „Grundton" minden vallásnak, de különösen a kereszténységnek lábbal tapodása? Éhező, nyomorgó tömeget oly könnyű a szavak rakétáival elbűvölni. A kínálkozó alkalmat az élelmes szociáldemokrata vezérek bámulatosan ki is tudják használni. Megrabolják a szegényt, még attól az egy kincsétől is, mit apjától örökölt, a vallásától. Pedig vallás nélkül a tarsadalmi javakban való minél bővebb részesülést szabadjára engedni annyi, mint anarkiát nevelni. Itt az első ütköző pont névleg „a vallás magánügy" programmját hirdető, tényleg vallástalan szociáldemokrácia és a keresztény szocializmus közölt. Nagy tévedésben van tehát, ki azt hiszi, hogy a keresztény szocializmus „vallási mozgalom", „felekezeti viszálkodás." Mért hát „keresztény' szocializmus ? Mert a magyar királyság a kereszténység jegyében született. Már pedig Tacilus a lángész éleslátásával mondotta ki, hogy minden államnak csak az az eszme lehet fenntartója, melyen alapját megvetették. Magyarország a kereszténységen alapult meg, csak a kereszténység tarthatja tenn. Róma a pogány valláson alapult meg s élesen látó nagyjai a pogány kultusz düledező falait még akkor is hih-tetlen céltudatossággal támogatták tisztán hazaszeretetből, mikor Cató szerint csudálatos volt, hogy a haruspex kollegájával összelalalkozva gunykacajra nem fakadt; mikor a pogány istenekben már esik a transtibírisi szamárhajcsárok hittek. Vonjuk le a tanúságot ! Ha valaki még nem is hinne a kereszténységben, ha magyar, tisztán hasafiságból kell, hogy a szocializmust. melyet meggátolni lehetetlen is, emberteltnség is, — a keresztény morál vágányaira vezérelni szent kötelességének tartsa. Hát még a ki hisz a kereszténységben, ludja két ezredéves kulturális működését méltányolni, ismeii moráljának föns'gét, mennyire meg van győződve, hogy szociálistának, még pedig keresztény szocialistának kell lennie. A teljes szabatsagot nem lehet eLirni, a teljes szolgaságot nem lehet eltűrni. A szolgaságot tűrhetővé tenni a szocializmus, a szabadságot elb'rhatóvá tenni a kereszténység föladata. Szocializmus és kereszténység egymással hóditó uton : ez az én ideálom. Pezsgő vérű, régit megunva, újra vágyó, merészen elkalandozó ifjú Ódisseus és nyugodt vérű, tapasztalatokban megőszült, bölcs öreg Mentor. Odisseus az örök ifjú, forrongó vérű, uj elhelyezkedésre törekvő, szocialista emberiseg, Mentor a csakn m két ezer éves tapasztalatokkal megáldott, jóságos, bölcs atya: a kereszténység. A bölcs atyának, a keieszténységnek tanácsai vezethetik csak veszélytelenül az emberiséget. Az emberisegnek bölcsebb és liberálisabb tórvénykódi-xe nincs, mint a Szentírás. Tudományos kérdéseket nem tárgyal a XX. század műszavaival, de minden társadalmi prob léma benne van. mint a kovában a szikra; csak a logikus ész acélja kell hozzá. ,Nem csak kenyérrel él az ember" — a gyomor megtelítése meg nem megelégedés, nem boldogság; de ebben a negatívumban be ine van a pozitívum is: kenyérrel is él az ember, tehát „méltó a munkás az ő bérére" és ,a ki nem dolgozik ne is egyék", de attól, a ki dolgozik, meg ne vond az őt joggil megillető bert, mert „bűnöd az égbe kiált igazságért." Mindenki ugy szereti magát, hogy magának minél több jót és jogot kíván; e javak és jogok törvényes megszerzései másoktól sem szabad irigyelnie, megtagadnia mert: „szeresd felebarátodat, mint tenmagadat." Folytai hatnám ezen örök igazságú keresztény elvek tömeges elsorolásával s mindegyiknek logikus következtetése csak nem's és Magasztos gondolat lenne, de fö*) Lapunk álláspontját ebben a kérdésben legközelebb fogjuk kifejezni. lőslegesnek tartom, mert nem moralizálás a célom. Röviden: a szocializmus csak akkor szabadságra való törekvés, ha keresztény elvekből táplálkozik, ha — mikor mindenki számára minél több jogot és szabadságot követel — az Istennek jogát és szabadságát sárba nem tiporja ! II. A keresztény szocializmus hazafias mozgalom. Itt a második ütköző pont a nemzetközi szociáldemokrácia és a keresztény szociálizmus között. Nem a „Marseiles" hanem a „Szozit" és a „Hymnus" a mi lelkesítő dalunk. A szabadság testté vált eszmeje a haza ,hol mindenünk, a mi szent és drága, hol poraikban is áldott, dicső őseink emiekének ragyogo nyomai." Szereljük ezt a szent földet. Nem akarjuk hát, hogy száz, meg száz ezer magyar, kit minden rö^ ide köt, vándorbotot vegyen kezébe és uj hazat keressen, mig az ő hazáját uj honfoglalók veszik birtokukba. Hany ezer meg ezer mi^yarnak lett ez a dúsgazdag föld mostoha anyja. Miért? mert egy részről sok hatalmas szivéből kiveszett a felebaráti szeretet, mely a szegény, töldhöz tapadt munkásban is embert lat és nem igavonó barmot, másrészt mert a nemzetközi, hazafiatlan szociáldemokrácia mesébe va'ó ígéreteivel fölcsigázta igényeit, miket ez a terhekkel megrakoit oiszag, földje bar mily dúsgazdag is, kielegiteni nem tud. Féktelen vallás elleni izgatásaival oda vitte a szociáldemokrácia a népet, hogy jogos igényeinek törvényes útsn való kielégítését keresztény türelemmel bevárni képtelen, hazafiatlan nemzetközi elveinek elhintésével pedig elérte, hogy a szegény nép az „itt élned, halnod kell" magasztos elve helyett meghódolt az „ubi bene, ibi patria" anyagias, alacsony gondolatának. Ezért kell nekünk a hazafias keresztény socializmus, melynek célja minél előbb, gyors tempóban tömöríteni mindazokat, kik az elnyomottakkal együtt éreznek, sérelmeik orvoslásának jogosságát keresztény szívvel és emberies gondolkozás-al átérzik, rajtuk ugy a törvényhozás, mint a tarsadalmi szövetkezés utján segíteni is készek; kik batran fölveszik a harcot minden hazafiatlan es erkölcs-pusztító szochlis mozgalommal, mely előtt nem szent sem oltár, sem haza, mely a nagy Rákóczi Ferenc fejedelem temetésekor — mikor minden magyar szivét hangosan dobogtatta a haza iránt való lángoló szeretet, annyira tudott vetemedni, hogy a Rákóczi érem egyik lapján Rákócziban a „hazafiság élösdijét" tüntette fel. Másik lapján Magyarorszag Palronájában „valami dajká"-t lásson. A keresztény szocializmus is akar rombolni, mint a szociáldemokráciái: le akarja rombolni a hazátlan és vallástalan szociáldemokrácia uralmát; de épiteni^is akar: törvényt a munkás nép jogos igényeinek bizlositásara. Hogy e kettős cél miként érhető el, a keresztény socializmus programmjának részletes ismertetésével fogom megmutatni. Viezer József. TAJNÜGY. Felhívás a polgári fiúiskola ligyébeu. Polgári iskola egylet alakítása. A f. év szeptember havában megfiyilt polgári fiúiskola ügyében fordulunk ezúttal a mélyen tisztelt nagyközönséghez. Elhatároztuk ugyanis, hogy miután ez iskolának szükségességét az év elején beiratkozott 36 I. oszt. tanuló eléggé igazolta, ezért az iskola számára külön szélesebb kőrü pártfogósagot fogunk alakítani, amely azt gondjaiba vegye és kormányozza. Legcélszerűbbnek láttuk e célra, ha polg. iskolaegylet alakul, mert bizonyára ez egylet megtalálja az eszközöket, amelyekkel a kellő intezkedeseket az iskola javára foganatosítsa. Aláírási íveket azonban nem bocsátunk ki. Mert lehet, hogy némelyek az iveket csak puszta előzékenységből irjak alá, holott a célba vett egyletnek nem annyira fizető, mint inkább buzgó tagokra van szüksége. Ugyanazért csak önkéntes jelentkezeseket kérünk. A jelentkezéseket dr. Bartók Jenő lelkész fogadja el, akinél e szándéknak egy p >stai kártyán való bejelenlesét i<érjük 1907. február l-ig. Azt hisszük, hogy az úgy harcosai szép számmal lesznek. Hiszen ma már mindenki érti es beiálja, hogy városunkban szerfehttébb szük-eg van oly iskolára is, amely egyfelől pótolja a középfokú oktatási, másfelől nem a tudományos pályákra képesít, hanem a gyakorlati élet iránt való szeretetet akarja a tanulok szivebe csepegtetni. Meg egyszer felhívjuk tehát városunk közönségét, hogy szíveskedjenek az egylet megalakitasában reszt venni s azt buzgó szívvel pártfogolni s ezzel maradtunk alazatos szolgái, Nyiregyházán, 1906. december 12. A polgári iskola egyletet elökészitö bizottság. Szabolcsvármegyei gazdasági egyesületi közlemények. 1086—1906. A. MEGHÍVÓ. Elnöki megbízás folytán tisztelettel van szerencsem a szabolcsvármegyei gazdasági egyesület igazgató választmányának, úgyis mint vármegyei mezőgazdasági bizottságnak f. hó 29-én d. u. 2 órakor, vagyis közveilen az egyesület évi közgyűlése előtt, a vármegyeház kistermében, a közgyűlés tárgyaknak alapszabalyszerü előkészítésé céljából tartandó űlésere meghívni Kelt Nyíregyházán, 1906. december 20. Szikszay Sándór, e. titkár. 1078—1906. A. MEGHÍVÓ. A szabolcsvármegyei gazdasági egyesület folyó évi december ho z9-én délután 3 órakor rendes közgyűlését tartja, melyre tiszteletbeli-, alapito-, rendes- és évdíjas tagjait tisztelettel meghívom. Nyiregyháza, 1906. dember hó. Gróf Vay Tibor, e. elnök.