Nyírvidék, 1906 (27. évfolyam, 27-52. szám)

1906-11-04 / 44. szám

XXVII. évfolyam. 48. szám. Nyíregyháza, 1906. évi december hó 2. JSflÍRVIDÉK ^^^ A SZABOLCSVÁRMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK * és a SZABOLCSMEGYEI TANÍTÓEGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Megjelenik hetenként egyszer vasárnapon. Blöflíjetéci feltételek : Egész évre . ' S korona. Fél évre .... a • Negyed évre 2 Egyes száiu ára 20 lillér. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: ISKOLA-UTCA 8. SZÁM. Telefon szám: 139. Kéziratokat nem adunk vissza. Hirdetések nagyság szeiint számíttatnak A nyilt-téri kűzleméuyi k dija soron! int 60 lillér. Apró hiidetések 10 szóig 40 (il„ mindi n továl>bi szó 4 fii. Vastag betűvel szedett kétszeresen számit. Szabolcsvármegyei kulturépület, L Ne mondjuk palotának, nehogy nagyzási hóbortban szenvedőknek tartsauak bennünket és mert ezen elnevezést a mai felfogás szerint csak valami világra szóló nagyszerű monumentális épület igényelheti. Nem íi ft-hérvármegyei, hanem az olaszországi Velenczébeu minden ház, melyben csak egy család lakott „Palazzo* (palota) elnevezéssel van megtisztelve. Ötször tátottam el már ottan szememszámat, de hatodszor is ugj tudnék benne gyönyörködni, mint először tettein. A középkor világkereskedésének ezen góczpontjának főerén, a Cauale grandén nincs ház, csak palota. A nagyszabású, csaknem utolérhetetlen szépségű Grimani, Foseari, Balbi, Veudramin, Loredan, Macenigo, Fondago dei Turchi, Ca d'Oro sat. paioták soraiban ott díszeleg a kis palazzo Dandolo ií, amelynek csak két ablaka van ugyan a Canale grandé-ra, de nemes Ízlésben építtetett a nagy Enrico Dandolo dogé által, a ki 1108-ban született ós 1208. évben halt meg 97 éves korában, és a kinek főképen köszönhette Velencze világra szóló további fejlődését. Ilyeneket látva, a gyönyörködésbe egy kis restelkedés is vegyül, tudván azt, hogy azon időből őseink lakhelyeinek sem kő, sem tégla, de még csak vályog nyomait sem találjuk. Valószínűleg még ekkor is sátor alatt, vagy faházakban laktak. A haiaszeretettól áthatott hajdan erős magyarok közül kiváló egyének címeres kutyabőrrel lettek kitüntetve, a mivel ezek méltán is büszkélkedhettek, de a kiknek ivadékai közül igen sokan nemzeti érdeknek oldalra szorításával katonai pályára muszájozva, főképen nem a kardot, hanem a kártyát forgatják és gyakran emelgetik elöljáróiknak beleegyezésével a sampányeres poharakat szüleiknek és testvéreiknek végtelen örömére, mert hát „Éu magyar nemes vagyok" és „Vagyok olyan legény, mint te". Legtöbbnyire igy; válnak hét szilvafásokká a dicső ősök utódai Már pedig ha a család rovására eldőzsölt értéknek csak csekély részét is olyan utazásokra költenék, a melyeknek főcélja a műveltségben előre haladottabb népek intézményeinek a mieinkkel való összehasonlítása; teljes lehetetlenség lenne, hogy miután a inai viszonyok között magyar hazánknak javára velük született harcias hajlamaikat nem érvényesíthetik, ne igyekeznének szerzett tapasztalataiknak alapján összes erejüket, mint egy-egy apostol nemzetünk szellemi erejének fokozására fordítani, mert „Több ész mint erő". A történelemnek minden lapja arról tanúskodik, hogy a s'.ellemilegés a műveltségnek magasabb színvonalán álló népek az alautosabbakat elnyomják. Barbár tömegek csak erkölcsileg és szellemileg alásülyedt népeket voltak képesek leigázni, elenyésztetní és azoknak romjain magasabb színvonalra is emelkedni. A sötétségben tetszelgók Darvinnak azon tételét, hogy az ember és majom közös törzsből származnak, oda ferdítették, hogy az ember a majomtól származott, a mit pedig soha egy szóval sem mondott. Annyi azouban szent igaz, hogy az emberben is vau némi majom természet, amennyiben szeret utánozni még pedig néha a józan észnek háttérbe szorításával. A krinolint is Eugénia császárné majmai hordották. Ma a spártaiakat majmoljuk „Erős testben erős lélek*, más szóval agarászni, vadászni és mindenféle testedző sportot kell űzni. Hát ez szent igaz, helyes és nélkülözhetetlen elv Csak egy hiba van a kréta körül. Ez pedig az, hogy ez tekintetik még ma, — remélhetőleg nem sokáig — főiránynak; a természettani, physicai, vegytani, mathematikai, ipar és képzőművészeti, néprajzi, földrajzi, és egyéb — ma napság — a megélhetésre legfontosabb ösmeretekuek — ha nem is le, de — háttérbe szorításával. Ha valaki ösmereteit bővíteni akarja, feltétlenül szükséges az, hogy a meglevő irodalmat ezen czélra felhasználhassa. Pár száz év előtt minden magasabb ösmeret latin és görög irodalmi művekben volt le rakva Ha tehát valaki művelt emberré óhajtott válni, feltétlenül szüksége volt a latin és görög nyelvnek, vagy legalább is az egyiknek tudására, mert más nyelven ezen ösmereteket meg uem szerezhette. A körülmények azóta lényegesen megváltoztak. Most boldognak érezhetné magát minden szülő, ha mind azt tudná gyermeke, a mit magyarul irt művekben megtalál. Ez a magyarul olvasni tudó és szerető gyermek lenne a világnak legnagyobb tudósa Igen szép dolog, ha valaki a szutnir, assyr szanszkrit nyelveket tudja; szebb ha a minden reális ösmeretekben — mai tudásunk összehasonlítása mellett — a mosolyt keltő latin és görög nyelvnek szépségeiben gyönyörködik, de ez idő szerint arra egyáltalában szükségünk nincs. A kik ezen nyelveknek tudására vágynak, azoknak részére egyetemi tanszékeket kell feuttartatni, mert minden tudás szép még ha annak marékra fogható haszna uincs is. Csak az nem tudja, a ki nem akarja, hogy minden gimnázista, tanulásra szánt idejének 90%-kát latin, görög kihalt, vagy más idegen nyelvnek magolására forditja egyéb reális ösmeretek megszerzésének rovására a nélkül, hogy ezen nyelvtudományukkal akár egy római, vagy athéni konyhaszolgálót is meghódíthattak volna. Ezen a megélhetésre szükséges ösmeretek megszerzését gátló ós gyermekkinzó — tanrendszer halált érdemel. Az ezen rendszerhez ragaszkodó kullancsok ezen rendszernek további fentartásának védelmére mást alig hozhatnak fel mint azt, hogy a nyelvtanulás az emlékező tehetséget és az itélő képességet fejleszti. Hát ez való igaz, de másrészt az is igaz. kogy a természettani és egyéb óriási haladásban levő tudományágak sem butítanak, sem pedig az emlékező tehetségnek fejlesztésére nem hátrányosak, sőt a legifjabb gyermeknél is tapas-z. alható kíváncsiságot ébreszti 's elégíti ki Soha sem hallottuk egy gyermektől sem azon kérdést, hogy miként neveznek valamit előtte ösmeretleu nyelven, hanem kizárólag csak azt, hogy mi ennek a neve? mire való az 1 és miért van ez igy? és mi az általa észlelteknek oka? Akadhatnak olyan óriási kivételes egyének is, akik beszélnek latinul vagy görögül, csakhogy alig akad valaki, aki ilyen csodabogarat látott volna az ujabb időkben valaha minálunk. Az angol, franczia vagy német és Isteu tudja miféle fajzat méltóságán alulinak tartja magyar vagy más eféle buta nyelvet tauului. Szeretnék egy olyan kiállításba való ügyvédet, orvost, mérnököt, papot vagy más fajta literátus embert látni, akit a gimnáziumban hosszu nyolc éven át latin nyelvnek tanulásával kínoztak és aki képes lett volna tanácskozásban akadozás, hőkölés nélkül nézeteit szanskritul vagy latinul kifejteni. A papok között talán esetleg akadhat olyan csodabogár, aki teszi magát, hogy tud latinul, de csak teszi magát, mert némely tantárgyat, latinul magolnak ugyan a szemináriumban, de eszeágukban sincs, hogy híveiket latinizáljék, és ha az életbe mint káplán vagy plébános be- vagy kilépett, nincs akivel ezen a holt nyelven discuráljon. Amihez keveset konyított, igen rövid idő alatt (.lfelejti. Tapasztalatból beszélünk. Cáfolatot kérhetnénk azon állításba, hogy uincs széles Magyarországban olyan orvos, aki egy consiliuinot latin nyelven lenne képes folytatni. A latin és görög nyelv tanítás védőinek kizárólagos érve az, hogy nemzetközi mű^avak a latin ós görög nyelveknek kiküszöbölésó.'el a fogalmakat teljesen megzavarná. Igaz és szükséges, hogy nemzetközi azempoutból megtartsuk a latin vagy görög műelnevezéseket, de ebből nem következhetik az, hogy e miatt kínozzuk a gyermekeket olyan nyelvnek tanításával, de meg nem tanításával, amellyel őket reális ösmeretek megszerzésében gátoljuk. Ifa valaki igen szükségesnek tartja a latiu vagy görög műszavaknak megtartását, méltóztassanak az egyes tudományos szakokkal foglalkozókkat egy ethymologiai szótárral ellátni. Hiszen például ha valaki hysteriát mond, abból én semmit sem tudok, mert ez csak egy helytelen tájékozást nem nyújtó szó, amely a móhre vonatkozik és amely betegséguek külömböző nyilvánulásait kötekeben foglalták, de eddig ki nem merítették. Képzelódósemben messze barangoltam ugyan de nem tévesztettem el azon célomat, hogy felkérjem kutyabőrös collegáimat arra, hogy a testet edző sportoknak ápolása mellett ne feledkezzenek meg azon igazságról, hogy a testi erőt fejlesztő sport mellett a közművelődés sportját sem szégyen Űzni. Szoros összefüggésben áll ez az óhajtott cultur-palotának vagy kunyhónak lótésitósével, ami pedig meg lesz, ha a kérdést komoly oldaláról világítjuk meg. Tőlünk nyugotra talán nincsen egyetlen 10 —15000 lakost számláló város sem, melynek középkori monumentális épületein kivül ne egy muzeum képezné fóbüszkeségét. Dr. Jósa András. Ujabb idők. ív. Szellemesebb és különösen a római classzikusokban jártasabb embert Mezőssy Lászlónál nem igen ismertein ; talán Jósa Péter volt nálla verzátusabb a classikusok magyarázatában. Mikor jó kedvében volt — pedig szomorúnak soha sem láttam, csak ugy peregtek ajkairól a valóban classikus nyelvezettel elmondott idézetek Cicero, Tacitus és Virgiliusból. Kétszer voltam nálla Tolcsván szüreten s akkor is római emlékekről folyt az eszmecsere és a vita. Az öreg ur ugyanis azon, elfogadható indokokkal támogatott erős meggyőződésének adott kifejezést, hogy a hegyaljai szőlőket a rómaiak telepítették s hogy a liegyoldalok lépcsőzetes kiépítése egyenesen az ö művök. Állításának közvetlen bizonyítására felhozta azt is, hogy a hegyalján több helyütt találtak római felírású köveket is. A magam eltérő álláspontját nem tudtam mással megvédeni, mint a történetre való hivatkozással, amely szerint a római birodalom legnagyobb kiterjedésében Traján alatt, a 2-ik századelején csak a Pannoniára, az al-Dunára és Dáciára Sarniasegethusától kb. Uesztercze-Naszód vidékéig terjedt ki. Igy okoskodtunk mi sokáig a Czirókának gyönyörűséges déli lejtőin csaknem megfeledkezve arról, hogy estvére Stépánékhoz vagyunk hivatalosak, ahol azután zene, táncz és udvarlás között töltöttük el az időt jóval éjfélutánig. Sülömben azt, hogy az öreg urnák mindég gráciájában állottam, annak is köszönhetém, hogy ugy édes apám, valamint ipam Csuha Tamással is a legjobb baráti viszonyban volt. Az itt elmondottak után 2 évtizeddel, legjavában folyt a T.-Eszlári tárgyalás, mikor egy ismerős hang szól felém: — Gyere már ide András öcsém, hadd beszéljek veled okosan; régen várom az alkalmat. Mezőssy László bátyám volt. Oda siettem hozzá s az öreg ur folytatta: