Nyírvidék, 1906 (27. évfolyam, 27-52. szám)

1906-10-21 / 42. szám

j 1906. október 21. retet szeptember első felében feltétlenül megtartandónak vélték. Ezek szokás szerint arra hivatkoztak, hogy a darázs és a sereglye pocsékolja a szőllőt. Engem kért fel tehát a község, hogy ezen veszélyes pusztítások mérvéről meggyőződést szerezzek. Az ügy fontosságánál és sürgősségénél fogva megfigyeléseimet azonnal foganatosítottam is, s első sorban a déli órákban a darázs-kérdést akartam dülöre vinni. A polyhosokon, alanttermő és hársleveli/ fajokon sehol egy darázs sem volt látható, mig végre egy guhér töke felöl hallok egy segítségért zümmögő rekedt darázs hangot s látom, hogy a szegény darázs a fürt alatt a hátán fekve s körbe forogva a homokban fetreng. Megfigyeltem tehát a szegény szenvedő állatot. Nem sokáig vártam: A darázsnak sikerült lábra kapni, s abban a perezben egy szemrehányó pillantást vetve a felette levő fürtre, villám gyorsasággal mondott, — gondolom örök búcsút — a Halászi szőllőnek. A darázs-kérdés eszerint megoldottnak volt tekinthető. Menjünk ki már most a szöllő déli végére s figyeljük meg a sereglyéket. Nemsokára látom, hogy a Kis Elek tanyája felől közeledik egy jókora fút sereglye teljes gőzerővel; de amint a szőllőt megközelítette, hirtelen összecsapott, mintha közzé lőttek volna és hanyathomlok nyargalt vissza Kemecse felé. Egy a rétség felől közeledő sereglye csapat nem vette a dólgot ilyen tragikusan, hanem megvető mosolylyal defilirozott el a szőllő mentén, mig egy harmadik fót felleg magasságba emelkedett fel a szőllő felett s távozott el a láthatárról. Észleleteimet előadván a r. k. kertséggyűlésen, a szüretet a kántorböjtig elhalasztani sikerült. Ámde a jövő évben már bekövetkezett a reactió. A kertség Kisasszonynapi rendes gyűlésén u. i. felállott egy öreg tapasztalt szőllős gazda s igy szólít: .Tudva levő dolog az, hogy a rókának az a természeti, hogy a savanyu szőllőt megugatja; tehát a szőllő pásztor figyelje meg minden éjjel, hogy a róka ugat-e még, s ha abban hagyja, tegyen erről azonnal jelentést; mert ha a róka az ugatást abban hagyja az annak biztos jele, hogy a szőllő megérett és szüretelni lehet." A szőllő pásztor már harmadnapra kedvező jelentést tett s a szüret azonnal meg lett tartva. — Lássa kelmed Móré uram, szollal fel a reá következett évi kertgyülésen a kert biró, nem mondom, hogy kigyelmednek a módszere a mult évben be nem vált; de gondoljuk meg a dolgot, hogy mi lesz akkor, ha róka egyáltalán nem jön a szellőbe s nem lesz kinek ugatni ? Én tehát indítványozom, válasszuk meg kertbírónak a mi szei etett főbírónkat Simák János urat ; ö vigyon ki annak idején a szőllőbe 2 téglát, tegyen két tégla közzé innen-onnan egy-egy fürtöt, s álljon rá; ha fürtök szét mennek, ez csalhatatlan bizonyítéka annak, hogy a szőllő megérett és szüretelni lehet. Á meggyőző érvelés hatása alatt Simák János sógorom egyhangúlag meglett választva, bizalmi állását évtizeden át közmegelégedésre gyakorolta s a szüret, tekintettel arra, hogy János sógor 1 mmázsánál szaporább volt, soha sem késett el. Mikor Sarolta leányomat Bécsbe vittem fel a növeldébe, Bécs és Pozsony között egy Chernel nevü magyar úrral ismerkedtem meg. A kölcsönös bemutatkozások után azt kérdezte tőlem, hogy hová való vagyok? — Szábolcsmegyébe, Halászba volt a válasz. — Halászba ? feleié, — talán oda, ahol a szüretet téglapróbával állapítják meg ? A gyakorlatilag bevált dolgok feltartózhatlanul terjednek. Kállay András. A Tajget03z hegytől a mai csecsemőkórházig. Irta Berend Miklós dr. egyetemi m. tanár. (Folytatás.) Sóhajtottam! Eszembe jutott a híres berlini professzornak, Heubnek az a mondása: Probieren geht über studien. Mennyit próbálkoztunk mi kétszáz év előtt és hányszor hiába. Nagy műterembe értünk, ahol elmebeteg, hülye és más degenerált gyermekek agy velején azokat a bámulatos operációkat végezték, amelyek kapcsolatban egy megfelelő, direkt agytáplálkozással, a kóros idegsejtek és pályák kiküszöbölését célozzák és elérik, — mint kitérőm mondotta, — ez a legujibb vívmányunk. Nincs siketnéma többé, hiszen Urbantschich már 1900-ban kimutatta, hogy teljesen süket gyermekek hallóidege kellő gyakorlás után müködésképessé válhatik, ez volt primitív alapja annak az agytornáztatásnak, a melynek a XXI. század bámulatos nevelő és gyógyító eredményeit köszönjük! A vonat hirtelen megállt és fölébredtem, sajnos, a XIX. szazadbeli Budapesten s irigységgel gondoltam 'száz év múlva eljövendő kollegáimra, akik tudni fogják azt kevés munkával, amit mi ma, keserves munka árán is csak alig sejtünk; s miközben kiballagtam a pályaházból, meggyőződéssé érlelődött bennem, hogy, bár a mit láttam, álom volt, de nincs benne semmi lehetetlen, sőt igy lesz, ez az idő el fog jönni, ha mi nem is érjük uieg. Hideg téli este volt, a sarkon ott koldult egy rongyokba öltözött asszony, didergő csecsemőjét szorítva keblehez, hogy a járókelőket jobban megindítsa; egyik utcán cipőzsiuórokat, másikon gyűjtet, harmadikon virágot árult egy-egy fakó, az útca porából alig kilátszó gyerek, akiket megver részeg apjuk odahaza, ha nem visz elég pénzt pálinkára. Mennyi nyomor és mennyi szenvedes! Láttam a Margit-híd alatt éjjeli szállást keresőket, akik egymást melengetik, láttam a nyomor tanyáit, ahol egy-egy pincelyukban zsúfolva alszik férfi és nő, agg és gyermek s láttam, hogy terem meg e füledt helyeken, mint üvegházban, a i omlottság és a Lűn. Láttam — nem egyszer, de ezer meg ezerszer! — kórházak ambulanciáján, amint az anya beteg csecsemőjét mutatja és nem lehet rajta segíteni, mert, mert anyatejet nem árulnak a patikában, más pedig meg nem menli a gyereket ! Hiába adom neki a jó tanácsot „na táp'álja mesterségesen, hanem szoptassa !* — Dj uram, a gyarba kell járnom, hogy a többi hatnak N Y I R V I D É K kere=sem meg a kenyeret, a gyárba pedig nem szabad elvinnem a gyereket; tessék fölvenni, a Jézus irgalmáért!" — Mi pedig, összeszorult szívvel hallgatjuk ezt tizszer, húszszor naponta és nem vettük föl a gyereket, mert nem volt helyünk, s ha helyünk lett volna is, csecsemők ápolásán berendezkedve nem voltunk. Láttam s látom mindennap az. angolkoros vagy csont és izületi tuberkulózissal szenvedő gyermekek anyját futkosni kórházrólkórházi a, hogy csak fogadják be a gyermeket. Nem lehetik; vagy ha befogadják, elküldik egy-két hét múlva, mert tovább nem ta> hatják! Láttam és látom az állami ellenőrz's alatt álló sz -sz^yárakat, mig a tejet, a gyermek tő, majdnem egyedüli táplálékát nem ellenőrzi senki; láttam és kimutattam és kimutatta Aujerszky a budapesti tejben a tuberkulózis bacillusokat; eszembe jut, hogy a vásári taj egy csepjében 5—20 milliónyi baktérium van és ebből a tejből késijük mi szegény csecsemőink táplálékai, azzal áltatva magunkat, hogy ezeket elöli a forralás, pedig a baktériumok elölt teste mindig méreg hatású vegyületekből áll (Endotoxinok). Láttam és látom ma is, hogy a női korházakból a gyermekágyas asszonyt a lizedik napon elküldik, minden tekintet nélkül arra, hogy beteg-e a gyermek, vagy egészséges; couveuse nincs ma a ket klinikában egy sem, — a koraszülöttek nagy részének el kell pusztulni. Látjuk a nyomorék, az idióta, a vak, a süketnéma gyermekek ezreit, — de a nyomorék gyermekek legújabban alakult otthona összesen tizet tud elhelyezni! Tudatlanság és babona pusztítanak: ráolvasás, szemmel gyógyítás, kuruzsolás napirenden van ; a gyermekek ezrei pusztulnak el igy évente, nemzeti, közgazdasági szempontból kiszámithatatlan veszteséget okozva, mert egy elpusztult gyermeki élet a nemzeti vagyon körülbelül 3000 koronát érő megkárosodását jelenti egy jeles német közgazda szerint. Egyrészt az óriási gyermekhalandóság, másrészt a kivándorlás, igazán .Isten csodája, hogy még áll hazánk.' Tíz éve annak és sietek megjegyezni, hogy sok változott azóta ; hála azoknak a nemesen érző és gondolkozó nagy embereknek, akik a kormánykeréknél állva, a magyar gyermekvédelmi törTényt megalkották, ma nem szabad nyomorultan elpusztulni széles e hazában többé a gyermeknek. Az állam védelme alatt áll minden gyermek, aki rászorult s e védelem kiterjed mindenre, ami a gyermekkérdessel összefügg ; a magyar gyermekvédelmi törvény nagyobb lépés arra, hogy a külföld hazánkat kulturállamnak tekintse, mint bármi más, ami eddig történt ; tovább megy mint, mint a híres francia Loi Roussel s a kérdést mintaszerűleg oldja meg. Széli Kálmánnak és munkatársainak az elhagyott gyermekek nyújtják a legillatosabb koszorút. De az állam nem tehet mindent ; össze kell fognia a társadalommal. És hazánk különös szerencséje, hogy mindig voltak nagy emerek, akik olyan eszmeket tudtak a társadalmi köztudatba vinni, amelyek nagy nemzeti jelentőséggel bírnak; ilyen eszmét szolgál a most alakult gyermekvédelmi liga, melynek feladata felölelni a gyermekvédelem mindama részét, amit nem tehet meg az állam. Centralizálni a száz meg száz egymástól külön működő s igy csak hiányos munkára képes jótékony egyesületeket, vezetőik zsenialitása és nagy szivénél csak szerénységük nagyobb ezért s mert nagyrészt köztünk vannak, teszem le a hála csekély babérlevelét nevök említése nélkül eléjük. De sok van még tenni való : és e sok közt legégetőbb szükség egy csecsemőkórhiz fölállítása. Majdnem minden gyermekkórház alapszabályai közt benne van, hogy két éven aluli gyermekeket csak kivételesen szabad fölvenni. Nem az alapítók és vezetők szűk szive, de szomorú tapasztalataik igtatták be ezt a kényszer paragrafust. Mint az egyiptomi csapás, úgy nebezül a kórházi marazmus, vagy kórházi betegség neve alatt ismert rejtélyes kór a gyermekkórházak csecsemőosztályaira s a hol végig vonult, ott alig maradt élő gyerek ; 80—90 százalék halálozás a legjobban vezetett intézetekben sem volt ritka s mindennapi volt a tapasztalás, hogy még ha jelentéktelen bajjal vették is löl a csecsemőt, súlygyarapodása a kórházban megállott, elkezdtek betegeskedni és végül elpusztultak, a nélkül, hogy kideríthető lett volna, ho?y miért. Csak a legújabb időben, alig néhány éve, hogy rájöttek a dolog nyitjára, azóla, amióta a csec-emőkór élettanával intenzivebben foglalkozunk. Rájöttek, hogy a csecsemő, különösen pedig a mesterségesen táplált csecsemő természetes immunitás^ vagyis ellenállási képessége oly kicsi, hogy minden fertőzés ellen védtelen; a gyermekek együtt tartózkodasa, ápolásuk közös ápolónő által pedig oly momentum, mely a kölcsönös fertőzes és megbetegités forrása. (Folyt, köv.) Csak egy virágazálat. — Ajánlva minden jó szívnek. — Csak egy virágszálat ! — ezzel a kérelemmel kopogtat be a József Kir. Herceg Szanatórium Egyesület a kegyelet ünnepe előtt sok magyar hajlékba, a hol szeretet és irgalom lakozik. Egy virágszálat kér abból a koszorúból, melyet szeretteink sirjára akarunk tenni a temetők ünnepén. Kéri ezt a virágszálat annak a halottnak kegyeletes emlékére, a kitől a virágszálat elvonjuk. És kéri ezt a viragszálat a legborzalmasabb betegség ellen való küzdelemre. 79.723 ember halt meg a mult esztendőben tüdővészben. Java olyan korban, mikor keresett ; java olyan korban, mikor özvegyeket és árvákat hagyott. Ha a társadalom megértené a kegyelet legszebb tanúsítását célzó segélykiáltást és tényleg minden koszomból csak egy virágszálat elvonnának azoknak a biztos halálból való kiragadására, a kiket az idején alkalmazott gyógyítással meg lehet menteni, a tüdóvész nem lenne az a borzaimis nemzeti csapás, a mi ma. Szeretnénk a lelkesitésnek legmesszebb hangzó harsonájába fújni. Szeretnénk, ha hírlapírói tollúnk, melyet egy mélyen átérzett igaz érzés vezet, fölrázná a társadalmat, hogy még ilyen jelszó nem hangzott el hazánkban, hogy ezt a jelszót meg kell érteni, a melyért mindenkinek legyen bár javakban gazdag, legyen bár szegény, imádja Istenét bármikent, lelkesednie kell. Annak a jelszónak, mely csak egy virágszálat ker a tüdőbetegek megmen'ésére, el kell foglalnia százezrek 42-ik szám. 3 szivét. A baj oly rettenetes, a segítség oly nagy anyagi erőt föltételez, hogy célt csak akkor érhetünk el, ha millió sir koszorújából ajánljuk föl a virágszálat, ha millió siron egy mécscsel kevesebbet gyujtottunk föl s ez az egy virágszál, ez az egy mécses a tüdőbetegek gyógyítására ömlik mind. A József Kir. Herceg Szanatórium Egyesület most építi első népsz.anatóriumat. Száz beteget fognak az ország minden tájáról a jövő év március havatói fölvenni s mivel a szanatóriumi kezelés három hónapot igényel, már ebben az első népszanatnriumban évenként négyszáz veszendő, halállal eljegyzett embert fognak megmenteni. De ha millió síron hiányozni fogna az az egy virágszál, (amely hiány pedig legjobban tanúsítaná kegyeletünket), akkor már nemcsak az első népszanatórium m> g hiányzó tőkéje volna együtt, de már tavaszszal uj gyógyitóhazakat lehetne tervezni és építeni és rövidesen, csak a társadalomba menjen bele élő hitként az egy virágszál főlajánlásának poétikus eszméje, minden vidéknek megépítheti az agilis egyesület a maga nepszanatóriumát. Ha meggondoljuk, hogy már az első népszanatóriumban minden vidékről fognak fölvenni betegeket, tehát tőlünk is, akkor az irgalomadományokat nem fogják meglagadni. Vezessen minden embert az a gondolat, hogy a maga adományával hozzájárul emberek életének megmentéséhez. Hogy idején alkalmazott szakszerű gyógyítással a tüdőbetegség gyógyítható, azt Németország példája igazolja, a hol szanatóriumok létesítése óta 25°/o kai kevesebb a tüdőbetegek halálozása. Nincs helye annak a fatális közönynek, melylyel a szörnyű veszedelem pusztítását nézzük. Mennyi könny, mennyi gyász van azokért, a kiket e kór elsorvasztott; mennyit meg lehetett volna menteni azok közül, a kiket gyászolunk. Nyissa meg szívét mindenki kegyeletének s ne sajnálja azt az egy virágszálat s azt az egy mécsest; a veszendő emberekért való nemes fölbuzdulása lesz az az égbeszálló ima, mely levezekli minden földi gyarlóságunkat. Meggyászolt halottunk olt fönn a magasban kedvesen veszi majd áldozatunkat. A kegyelet koszorújából a tüdőbetegeknek fölajánlott hiányzó virágszálat találja legszebbnek, mert áldást, boldogságot fakaszt, mely könnyet törül le az árvaságnak, az elhagyottságnak kes rü könnyeit. Az első népszanatórium Gyulán a Lugos-szerü erdőben épül. Előbb a helyet orvosi szempontból Kuthy Dezső ur, az Erzsébet-szanatórium igazgató főorvosa és Tauszk Ferencz dr. egyetemi tanár urak megtekintették és a célra alkalmasnak találták. A szanatórium 700.000 kor. költséggel épül, a higiénia legnagyobb követelése szerint. A terveket a genialis és annyira gyászolt tervező, Czigler Győző készítette s a szakemberek tetszését annál inkább megnyerte, mert a férfi és női betegek külön helyeztettek el. Az egyesület rövid négy évi fennállása után gyűjtötte össze az építési tőkét, legnagyobb részét egy év óta, mióta az egész országra kiterjedő egyesület lett. Tagjai meghuszszorozódtak (ma 7000 tagja van) és mivel a társadalom á'dozalkészsége jóformán csak egy év óta van vele, föltehető, hogy a közelebbi négy évben már több gyógyitóintézményt létesit, annál inkább mert a jövendőben az olcsóbb francia rendszerű dispansereket akarja építeni. Ha pedig föltételezzük (pedig föltételeznünk kell), hogy a társadalom megérti a segélykiáltást és a balottaknapi koszorúból elküldi a szegénysorsu tüdőbetegeknek azt az esengve kért egy virágszálat, akkor bízvást elmondható, hogy megsokasodik hazánkban a népszanatóriumok száma és a társadalom az embermentés terén nagyot, Istennek tetszőt tett. Értse meg minden jó sziv ezt a segélykiáltást. Az egyesület a legnagyobb nyilvánossággal fogja a gyűjtést végezni. Hirlapilag nyugtázza az adományokat s lapjában a Szanatóriumi Lapokban minden adományt tételenként elismer, felhasználása módjáról pedig tájékoztatni fogja a közönséget. Azt akarja, hogy teljes bizalommal, a legnemesebb ügynek, nemzetünk egy fájó sebét hegesztve adhassa oda a maga egy virágszálát. Boldogok leszünk, ha jelszavunk varázsos módon terjed szét, ha a nagy célt megérti a mi közönségünk. Csak egy virágszálat a tüdőbetegek megmentésére ! A Ssabolcsvármegyei tanitő-egyesület köréből. Felhirán Szabolcsvármegye hazafias tanítóságához. Idegen földben csaknem 2 századon át nyugvó Il-ik Rákóczy Ferencznek a magyar szabadság és a magyar igazság tiszta lelkű hősének hamvai, I-ső Ferencz József magyar király kegyelmes elhatározásából, néhány nap múlva a hazai anyaföldben fognak eltemettetni. Az édes anyaföld lesz nemsokára pihenő helyük a szent hamvaknak, valamint a fejedelem többi bujdosó társainak is. Szenl lesz a hely, ahol nyugodni fognak. Ott lesz a magyarság Mekkája. Az egész ország szire megdobban e napon s milliók tesznek erős fogadalmat, hogy a magyar hazáért, a magyar szabadságért, ha kell életűket es vérüket feláldozzák. Illő, hogy a magyar nemzet e magasztos, lélekemelő ünnepében a magyar iskolák is rés'.t vegyenek. Illő, hogy mikor a szent hamvak a haza határára érnek, mikor Budapesten hódolatát mutatja be a nagy fejedelemnek a legnagyobbtól a legkisebbig minden honfi, midőn Kassán ezrek és ezrek fejedelmi pompával kisérik örök nyugovóra dicső emlékű nagy urunkat és parancsolónkat: akkor zendüljön meg a mi ajkunkon is az ének, szólaljon meg felekezeti különbség nélkül a mi templomainkban is a harang. És mikor örömtüzek égnek mindenfelé a hegyek ormain, avagy a község határában levő ormokon (dombokon), gyúljanak fel a máglyák a a történelmi eseményekben oly gazdag, a magyarságáról, szabadságszereletéről oly híres kuruc vármegyénk, Szabolcsvármegye magaslatain is ! Hisz' fenkölt gondolkozású nagy fejedelmünk Bereg, Szatmár és Szabolcsvármegyéből toborozta az ő kedves kurucait s aztán csatlakozlak, illetve sereglettek zászlai alá a szomszédos Zemplén és Hajduvármegyék derek kurucai. E vármegyék voltak a derék szabadsághős fészkei és fő hadi szállásai. Innen indult ,Istenért, Hazáért és Szabadság-