Nyírvidék, 1906 (27. évfolyam, 27-52. szám)

1906-09-23 / 38. szám

XXVII. évfolyam. 36. szám. •Nyíregyháza, 1906. évi szeptember hó 9. A SZABOLCSVARMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK és a SZABOLCSMEGYEI TANÍTÓEGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Megjelenik hetenként egyszer vasárnapon. «>.g> Előfizetési feltételek:: Egész évre korona. Fél évre \ * n Negyed évre Egyes szám ára 20 iillér. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: ISKOLA-UTCA 8. SZÁM. Telefon szám: 139. Kéziratokat nem adunk vissza. Hirdetések nagyság szerint számittatnak. A nyilt-téri közlemények dija soronkint 60 fillér. Apró hirdetések 10 szóig 40 fii., minden további szó 4- fii. Vastag betűvel szedett kétszeresenszámiL Ünnep rontás, Keresve keresvén találtuk meg ezt a legenyhébb kifejezést, annak a templomi botráuynak a megnevezésére, ami a nyíregyházi statusquo izr. hitközség szarvas-útcai díszes templomában, e hó 20-án, a Ros-Hosanah — új év — napján (5667) megtörtént. Üvöltéssel, abcugolással megakadályozták a hitközség u. n. hitszónokát, hogy magyar egyházi beszédét elmondhassa. Történt vala pedig ez — polgári időszámításunk szerint — az Urnák 1906. esztendeje szeptember hó 20-ik napjáu, Nyíregyházán, Szabolcsvármegye székvárosában, s ökölbe szorult kezekkel riadtak szét az ájtatos hívek Istennek meggyalázott hajlékából. S miért ? Meg kell ezt kérdeznünk s szembe kell állani ezzel a miért-tel, mert akik ezt az . . . ünneprontást megcselekedték, nem valamelyes, bármilyen brutális, pillanatnyi felgerjedés izgalmában követték el azt, mert hiszen ez a templomi botrány elő volt készítve, külön tanácskozásou előre megbeszélve. De hát miért ? Az alap oka ennek a vad, sem az ünnep tisztességét, sem a templom szentségét nem kimélő kirohanásnak az, hogy a magyar szót — akik a botrányt elkövették — templomi nyelvük rítusába befogadni nem akarják. Emb kezzünk csak vissza arra a hajszára, amit néhány évvel ezelőtt a nyíregyházi statusquo izr. hitközség első magyar hitszónokára, dr. Kelemenre rázuditottak. Mindenféle rituális ürügyek homloktérbe állításával indították meg ellene a támadások egész sorozatát, végeredményként azzai a célzattal, hogy a magyar ázó ne léphessen jogaiba Forradalom a polgári leányiskolában. Aki ezerkilencszázhat március 12-én a hajdusárándi ev. ref. polgári leányiskola kapujának küszöbét átlépte, méltán hihette, hogy a karthauziak kolostorába tévedt. A máskor ezernyi édes csevegéstől hangos bolthajtásos folyosók, csak egy-egy óvatosan letett pici cipősarok halk kopogását verik vissza, egyébként csak elfojtott suttogások visszhangja töri meg a rideg csöndességet. Az udvar is, mely máskor nevetgélő, cicázó, lapdázó leánykákkal van telve, teljesen üres kihalt, csak két szürke tanárnéni méri zavart nézéssel végig, oly tekintetet vetve egymásra, mintha ők is a szokatlan csendesség titkát keresnék. Hozzá még a nap is, (mely dicső égitestben határozottan van valami humor) ő is elbujt valami sötét felleg mögé, hogy a helyzetnek annál komorabb színezetet adjon. Nézzék csak a kis Újvári Veronkát! Körül lelógó szöszke haját, milyen komoly, nagylányos frizurába fonta, ez a kis Sághy Ica pedig, ez az eleven ördög, kinek arcáról még senki sem látta letűnni az örök mosolyt, olyan komolyan lépdel el előttünk, mint egy francia miniszterelnök. De ha mindezeket nem is tartanánk feltűnőnek, maga az, hogy Szigeti Marcsa elment valaki mellett úgy, hogy sem haját meg nem húzta, sem hátára szamárfüleket nem rajzolt, világosan bizonyítja, hogy itt valami nagy dolognak kellett történnie. De ugyan mi lehet az ? Menjünk csak közelebb, ugy tán többet megtudhatunk. A leánysereget már bevezényelték a tantermekbe, hogy ott tudtára adják a tudnivalókat, a folyosón csak az .intéző körök* várnak az újonnan érkezőkre, kiket csakhamar nagy csoportosulás vesz körül. — Hallottátok már mi történt, lányok ? — kérdi vésztjósló tekintettel Újvári Vera. — Nem, igazán nem tudunk semmit, mondd már, mi az, mi történt ? — ostromolják mindenfelől. * a nyíregyházi statusquo izr. egyházközség templomában. Ez a háttere annak a nagy botránynak is, mely e hó 20-án, a zsidó Uj év napján, az engesztelés nagy ünnepén a templomi gyülekezel által előidéztetve, a magyar hitszónokot egyházi beszéde nyugodt elmondásábau megakadályozta s két ellenséges táborra osztotta szét az Isten igéinek meghallgatására egybesereglett gyülekezetet. Ugy tudjuk, hogy a hitközség érdemes elnöke: Líchtmann Dezső úr, a botrány előidézői és részesei ellen megtette már a bűnvádi följelentést a helybeli kir. ügyészségnél, a büntető törvénykönyv 190 , 191. és 192 §-ai alapján. Ezek a törvényszakaszok a következőleg hangzanak: 190. §. Aki a 171. §-ban meghatározott módon Isten ellen intézett gyalázó kifejezések által közbotrányt okoz, aki az állam által elismert vallás szertartását erőszakkal megakadályozza vagy megzavarja: vétséget követ el és egy évig terjedhető fogházzal és ezer forintig terjedhető pénzbüntetéssel büntettetik. A kísérlet büntetendő. 191. §. Vétséget követ el és hat hónapig terjedhető fogházzal és 200 forintig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő, aki az állain által elismert vallás szertartásai gyakorlatára rendelt helyiségben nyilvános botrányt követ el, vagy a vallási tiszteletnek tárgyát vagy oly tárgyakat, melyek a szertartások végzésére rendelvék, a szertartásra rendelt helyiségben, vagy bár azon kivül, de a vallásos szertartás alkalmával, tettel vagy botrányos szavakkal meggyaláz. 192 §. Vétséget követ el és egy évig terjedhető fogházzal és ötszáz forintig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő: aki az állam — Hallatlan eset 1 — Beszélj, beszélj! — kérleli őt a mit sem sejtők serege izgatottan. — Miskolczy tanár ur — természetesen ki lehetne más — tegnap gyalázatos módon megsértett bennünket. Igen, mert itt nem egy ember, hanem mi lányok mindnyáján vagyunk megsértve és pedig — tette hozzá nyomatékosság kedvéért — testületileg. Egy pillanatnyi feszült csend lett, mely után a gyorsabb beszédű Sághy Ica, az egész osztály dédelgetett kedvence vette át a szót: — Ó nem is olyan nagy dolog! Csak épen, hogy Önképzőkörünk elnöknőjét azért, mert az egy et véletlenül két gy-\e 1, a kettő-1 pedig egy <-vel irta, tegnap csúful összeszidta. Nos, mit szoltok ehhez? A csoporton, mely eddig is méltatlankodva állt ott, most a megbotránkozás moraja zúgott át: — Borzasztó! Irtózatos. — De hogy is tolhatnak felénk egy ilyen embert Önképzőköri elnöknek! — Egy ilyen ixlábu alakot! — Egy ilyen vereshajut! — Egy német tanárt 1 — Egy német szamárt 1 — kiálltotta valaki, mely kijelentést a német nyelvből megbukottak óriási serege — mint jó viccet — élénk tapsolással honorálta. — Bizonyosan lumpolt éjszaka s kaejamnere volt — jelenté ki harsogó derültség közt egy szabadabb beszédű tündér a ,kacjamner• kifejezés által a német nyelv iránti legfelsőbb megvetését tanúsítván. Sokan a jobb ízlésűek közül megcsóválták ugyan fejüket ez erős kijelentésre, de azért midőn a csengettyű hangja megszólalt, valamennyien el voltak határozva, hogy a sérelmet megbosszulni kötelességük. Aztán izgatottan vonultak a tantermekbe . . . . . . Azóta magam is sokat gondolkoztam az eseten, de én se tudtam sehogyse belátni, mért ne volna szabad egy oly gyönyörű, oly kedves s oly gazdag kis leánynak, mint Bogáthy Katica az e^-et két, vagy akár tizenöt <7^-vel is irni, különösen mikor tudja, hogy az olyan jól áll neki . . . által elismert vallás lelkészét, amidőn az vallási szertartást teljesít, szóval, tettel vagy fenyegetéssel nyilvánosan megtámadja. Ha pedig a lelkészt vallási szertartás teljesítése alkalmával testileg bántalmazza, büntettet követ el és amennyiben cselekménye súlyosabb beszámítás alá nem esik: két évig terjedhető börtönnel büntetendő. Igy rendelkezik a törvény! De még szigorúbban elítéli a nagy botrány okozóit a közvélemény, mely napok óta tárgyalja ezt a szomorú ügyet s nem fogadja el a templom meggyalázás mentségéül a .nőtlen rabbi" rituáléját, hanem igen is folytatását látja a botrány iutézői részéről a megtörtént fölháboritó eseményben is annak a régi, makacs küzdelemnek, mely a nyíregyházi statusquo izr. egyházban élő magyar szellem érvényesülését megakadályozni akarja. Ez azonban nem fog sikerülni. Most már még kevésbbé! Régi dolgok. XIII. Kállay Edus volt a család Napkori dézsma-borának pinczekezelője s e minőségben alávetve a család ellenőrzésének. E czélból tartott Kállay Emánuel bátyám a család megbízásából egy izben hivatalos ellenőrzési szemlét. Nálam gyűlt egybe a vizsgáló bizottság s tőlem testületileg vonultunk fel a Kállay Leó — jelenben Czukor Vilmos-féle kúriára, ahol akkor Kállay Edus lakott s a család pinczéje volt. Miután Emánuel bátyám illő komolysággal előadta kiküldetésünk czólját, leereszkedtünk a pinczébe, elöl Edus bátya a gyertyával. Megkopogtattuk az első hordót — — üres; megkopogtatjuk a 2-ik, 5-ik, 10-ik stb. hordókat sorban — mind üres. No ebből nagy baj lesz, gondoltam magamban. Dehogy lett. Értett ehez Edes bátyám: fényesen megvendégelte az úri atyafiságot, s a fehér asztal pazar gyönyöreinek Jaj neked, Miskolczy tanár ur ! Tudod-e te, hogy csak egy e buglyos szöszke fejecskék közül már országokat tett tönkre, felvilágot döntött romlásba. Csak egy, csak egyetlenegy! S most ellened esküdött egy egész sereg, egy Lányregiment ! Na, ha most se lesz világfelfordulás, akkor soha! * * * A negyedik osztályban épen az ő órája következett. Halotti csend lett egyszerre, midőn mit sem sejtve a terembe lépett. Halotti csend volt még akkor is, midőn az umlaut, ablaut és brtchungról kezdett magyarázni. Szinte örült, hogy ilyen figyelmes hallgatókra talált. Pedig ha sejtette volna, hogy a látszólag csendes hamu alatt a parazsak egész serege lappang, s várja az alkalmas időt a kitörésre. De egyetlenegy hang mégis megtörte a csendet. Annak a papírnak zizegése volt ez, melyet Bogáthy Katica köröztetett s mely szórói-szóra a következőket tartalmazta: — Lányok ! Délultán ött órákkor önkpri gyüllés tudót ügyben minyajan ot legyetek, csókolak. Már szerencsesen végigment volna a kis cédula az összes padsorokon, ha rendeltetésének végpontján, Sághy Ilonkánál, Miskolczy tanár ur észre nem veszi. Idegesen szólt oda: — Mondtam már, hogy magyarázat alatt ne rendetlenkedjenek. Ilonka hozza ki azt a papirost! Ez volt az első összecsapás. Ettől függött minden. De Saghy Ilonka erősen megallta a helyét. — Én ezt a papírt nem fogom kivinni, tanár úr ! — szólt határozottan. — Micsoda beszéd ez, nem fogom kivinni? — szól a tanár ur ingerülten ; majd mintegy engesztelve hozzá teszi — Lássa magától neH vártam ilyen fellépést, maga eddig nem szokott makacskodni. — Most makacskodom. — Igen ? Nos hát akkor mi van azon a papiroson ? — Nem mondhatom meg. A tanár ur érzi, hogy tekintélye fogyni kezd, elővette hát azt az eszközt, mely rohamosan vissza szokta Kezdő okleveles mérnök, esetleg II. vagy I. évet végzett műegyetemi hallgató pár havi időtartamra alkalmazást talál —— magánmérnöki irodámban. Fizetés megegyezés szerint. AGY ELE okleveles mérnök Nyíregyháza, Kállói-utca 27. szám. ' K