Nyírvidék, 1906 (27. évfolyam, 1-26. szám)

1906-03-11 / 10. szám

2 10-ik szám. N Y I R V I D É K 1906. márczius 11. Ne kíméljük: egészségünket; ne ápoljuk szépsé­günket ; ne áldozzunk továbbra is a hiúságnak; hiszen elég időt pazaroltunk rájok. Tegyük félre a francia és angol regényeket; vegyük elő a magyar történelmet s annak emlékeiből merilsünk erőt a kitartásra, biztató reményt egy jobb jövőben! Bál, est és verseny helyett adjunk kenyeret a hazafias családapák gyermekeinek, buzdítsuk a csü^ge­dőket, lelkesítsük és világosítsuk föl a népet. Járjunk faluról-falura, ha kell, és ki-ki saját vagyoni állása, be­folyása és körülményei szerint adjon és újra meg újra adjon! Oltsuk leányaink szívébe, hogy most nincs idő a szórakozásra és mulatságra — hanem lélekemelő szent föladat áll mindegyikünk előtt és ezeket teljesíteni kö­telessége az öregeknek, fiataloknak, szegényeknek és gazdagoknak egyaránt. Magyar leányok! Közületek mindegyik e drága honnak egy-egy remény virága. Hozzátok fordulok, mert mindannyiunk bizalma bennetek összpontosul. Szeressétek e hazát fiatal lelketek egész hevével s ifjú szívetek minden dobbanásával. Mondjatok le min­denről, a mi nem a hon magasztos ügye vagy szent érdekével van szoros kapcsolatban. Ne engedjétek elkövetkezni azt, hogy majdan gyermekeitek bölcsője felett megjelenjék a magyar sza­badság bilincsre vert, mrgtört szelleme, melynek bölcső­dala az legyen: Egy rabbal e fűidnek több rabja lett! Mi jobb az életnél, a mi gyászosabb, mint az: Hogy, a ki él — százszorta rab! Nyilt levél nagyságos Bory Béla úrhoz, a szabolcsvármegyei függet­lenségi és 48-as párt elnökéhez Debreczenben. Nagyságos hlnök úr! Kérem belépésemet a szabolcsmegyei függetlenségi és 48-as pártba szíves tudomásul venni. Engedje meg nagyságos Elnök úr, hogy ezen elhatározásomat pár szóval megokolbassam. Eddig katona voltam, s igy ter­mészetesen nem polilizáltam. A jelenlegi szomorú válság már kitörésekor arra késztt tett, hogy hagyjam el a ka­tonai szolgálatot, s aktiv részt vegyek hazám alkotmá­íiyának megmentésében. A remény azonban, hogy a nemzet mihamarabb győzelmesen kerül ki a harcból, s akarata az egész vonalon teljesül, s különösen teljesül a katonai kérdésben, a mi engem — katona lévén -­leginkább személyesen is érintett, arra az elhatározásra birt, hogy maradj ak meg katonai pályámon. Most azon­ban, hogy ennyire elmérgesedtek a politikii viszonyok, s már a katonaságot is politikai s törvénytelen célokra j használjak fel, mint a honvédséget az országház tör- ' vénytelen feloszlatására, nem akarván egyrészt meggyő­ződésemmel és alkotmány tiszteletemmel, másrészt ka­tonai eskümmel ellentétbe kerülni, elhagy'ara a katonai pályát. Ha a honvédeket, kik pedig a magyar alkot­mányra is megesküdtek, felhasználják alkotmányellenes 1 politikai célokra, mit fognak követelni a közös hadsereg­től ? Talán a meg nem szavazott adók és újoncok kar­hatalommal való behajlását és előállítását? Erre én kaphaló nem vagyok. Most tehát meglévén politikai szabadságom, annak nyíltan kifejezést is akarok adni, s kijelenteni, hogy nagy Kossuth Lajos elvei azok, melye­ket én mint közkatona követni akarok, s hogy egyedül ezen elvek alapján tartom szegény sanyargatott hazám állandó békéjét és önálló boldogulását lehetőnek. Kiváló tiszteletem nyilvánítása mellett vagyok nagy­ságos Elnök úrnak őszinte tisztelő híve Thass, 1906. márczius hó 5. Kállay Frigyes. A m.-pócsi kegykép könyezése. Az .Egyházi Közlöny" legutóbbi száma közli egész terjedelmében azt a jegyzőkönyvet, melyet a pócsi kegy­kép könyezésének legújabban történt publikálása alkal­mából elrendelt helyszíni vizsgálaton fölvettek. A „Nyírvidék" révén válván publikussá ennek a legújabb könyezésnek a históriája, kötelességszeiúen kö­zöljük itt az említett jegyzőkönyvet: Nagyméltóságú és főtisztelendő Püspök úri Krisztusban nagykegyességü Uram és Atyám! Mély tisztelettel jelentem, hogy Nagyméltóságodnak mult 1905. évi december 9-ről kelt 8256. számú főpász­tori intézkedése folytán Máriapócson a vizsgálatot a Szüzanya kegyképének kőnnyezése [tárgyában folyó évi január II,, 12. és 13. napján megtartottam. A kiküldött bizottság egyházi tagjai a vizsgálaton buzgón segédkeztek nekem, a politikai hatóság megbízóit közegei ellenben a vizsgálaton nem is jelentek meg. Megjelent e vizsgálaton a latin szertartású klérus sorából dr. Jordán Károly c. apát szaniszlói plébános, ki a jegyzőkönyvet is mint vendég aláirla. E vizsgálatról a felvett jegyzőkönyvet ./• alatt mellékelve, mély alázattal beterjesztem. Szabad le­gyen azonban e vizsgálatról rövid áttekintés végett a következőket megjegyeznem. Alulírott a valóság kiderí­tése végett a vizsgalatot két irányban foganatosítottam, vagyis a kegykép könnyezését negatív és pozitív ada­tokkal bizonyito'lam. E célból kihallgattam három szakértőt és 58 tanút eskü alatt, négy tanút pedig eskü letétele nélkül. I. Mindenekelőtt a kegyképet az ikonosztázionról leiétettem és azt a templom közepén 3 szakértővel, úgymint Ekkert László vegytudor, budapesti egyetemi tanársegéd. Wirtzfeld Jenő oklev. gyógyszerész és dr. Balkányí Ernő körorios által vegyi és fizikai szempont­ból megvizsgáltattam. E vizsgálat után pedig e 3 szak­értő eskü alatt konstatálta, hogy a kegyképen lék vagy idegen anyag nem található föl, vagyis itt mesterséges csodáról szó sem lehet De azonkívül érzéki csalódást S(m tudtam itt megállapítani, mert hiszen a kihallga­tott 62 tanú (néhány kivételével) a kegyképet közvetle­nül nézte, vallomásaikban pedig egymásnak ellent n^m mondanak. A kinem hallgatott circa 150 tanú vallásos meg­győződéséről pedig január 12-én este 6 órakor szereztem magamnak tudomást, akkor ugyanis a kegytemplomban akathiszt szentbeszéddel végeztelett, amely ajtatosság alatt a kegylemp'om zsúfolásig megtelt hívekkel, kiknél a meghatottság és sirás általános volt. De páralerako­dásról szó sem lehet itt és pedig : a) a?ért nem, mert ha a templom párája rakódott volna le, akkor az más képeken vagy a kegykép más helyein is látható lett volna, már pedig a könnyezés tartama alatt a kegykép mindenkor száraz volt; b) azért sem, mert a kegykép üveg alatt zárva áll, e körülmény folytán pedig a pára lerakódásnak nem bent, de kint, az üvegen kellett volna lörttnnie, már pedig a külső üveg is mindenkor száraz volt. Végre a kfgykép faanyagának belső izzadásáról sem lehet itt szó: a) mert e kegykép faanyaga circa 200 eves és távol áll a nedvesség fölszivásától; b) meit a kiizzadott termés;etis nedvességnek a kegykép fölszinén nemi nyomokat kellett volna hatra hagynia, már pedig ilyen nyomokat megállapítani nem lehetett ; c) mert a kegykép, ha izzadott volna, izzadhatott volna az orr, száj, fül vagy a kegykép más helyein is ; azon körülményt pedig, hogy a kegykep csak a szemeken izzadott, föltéve ha izzadhatott, dr. Balkányi körön os másiknak, az f.sszony várhat. Míg a tűz mellett száradt cipőm, harisnyám, az indián nők mosolyogva nézték, hogy szoknya ala rejtem a lábamat. Persze ők, a kik felig öltözetlenül járnak, nem értik sem azt, hogy valaki fázhatik, sem azt, hogy fehér as?zony miért nem mutogatja mezítelen lábát. Most már a férfiakkal foly az alku. Mindenféle szép holmit szedünk össze kevés pénzért. Pénz! Már ezek is mételyezettek. Elegedetten esi logó szemmel rakosgatjak a kapottat. Nem ősemberek ezek, csak szegény lélmüveltek. ők még csak derekukra vetik a magukszőttet, de már tudjak, hogy szoknyát, nadrágot is lehetne szabni belőle. Kicsinylik szerény tűzszerszámju­kat, mert tudják, mi a gyújtó. És nem bíznak többé nyilaikban, mert megismerték már a puskát és felnek tőle. Megértik, hogy ez mind lehetne az övék is, ha pénzük volna. Azért ég tűzben a szemük, mikor olvassák a pénzöket Pedig nyelvűk ötön tul nem is tud meg­nevezni számokat, m rt csak annyi ujj van egy kézen. Mikor hatra van szükségük, azt mondják : egy kéz, meg egy ujj. Sietnünk kell. Ez alatt az égöv alatt nem figyd­meztet szürkület. Hirtelen, orvul lep meg a sötétség. Elbucsuzunk, összevásárolt holminkat hozzák az indiánok. Jó, száraz útra is vezetnek, amelyen egymásután indulunk a folyó telé libasorban, indián módra. Mert az őserdők lakója hozzá van szokva a fak között való bujkáláshoz, soha sem jár párosán. Mire elérjük csónakunkat, leszáll az est. Elül a madárvilág, jönnek az éjszakai har gver­senyzők, a békák. Aki elős/ör hallja itt ezeket, megdöbben. Mint hangosan siránkozó gyermekkórus. Az egyik rá­kezdi nyújtva, emelt hangon: nyáuj! A többi azután húzza egyszerre keservesen utána. Néha meg azt hiszem, csillagok hullanak. Fönt a magasban vakitó zöld fenybogaiak röpködnek, majd leszállanak a bokrok közé. Azt hinné az ember, ezer apró Ívlámpa világit a kis szigeteken Egy ideig nézzük, azután megindul a kritika a látottakon. Szidom a civi­lizációt. A csehünk vigasztal. Bent az őserdők nyugal­mában számtalan érintetlen törzs él még. Ezek az ab­szolút boldog emberek, de csak addig, míg föl nem fö­dözi őket a müveit ember, s meg nem fertőztetni a tu­domány szent nevében Ez a fiatal cseh pár hónapja fölhatolt a folyamvidék oly részébe is, hol előtte csak egy ember járt. A híres olasz természetbúvár Boggiáni. Hanem azt ott marasztották. A cseh ludós találkozott is koponyájával, olt lógott dísznek a lörzsfőnök sátorán. Ugy látszik, megszerették, mert az rgykor megölt olasz holmijából is adlak neki ajandékol, .'őt adtak feleséget is: elvette Losei kisasszonyt, — disznéven a fekele kacsát indián szokás szerint. Sok poézis van ebben a szokásban. Mikor a legény megszeret egy 1-ánvt, kiválaszt egy sudár fiatal fát arra felé, a merre leg­gyakrabban visz imádotjának az ulja. Abba jelt faiag, első szavait vallomasának. Ha a leánynak is tetszik a legény, másnap rávési ő is a fatörzsre válaszát. Igy megy a levelezés napokig és igy megtudja mindenki sze­szerelmüket. Azlán jön a jós szerepe. Fölveszi jelvényeit é~ hosszú fakürtjén fújja, majd énekli szivet megindítóan a nászdalt. Mikor már tovább nem birja, a szertartás­nak is vége. Magam is eltanultam ezt a nász éneket. Mondhatom, ez az egyszerű megható melódia becsületére válnék bármely európai zeneszerzőnek. E mellttt adják egymásnak életüket paragrafus nélkül. Mégis sokszor talán jobban leköt ez a fába vágott szerelem, mint az anya­könyvvezető. Azután minden évfordulón uj rovás jön a fába a többi alá, míg lassan hatalmas törzs nem lesz belőle. Hirtelen vakitó fénysugárba kerülünk. Mintha a hold szállott volna le. Pedig csak egy argentinjai hadi­hajó fényszórója. Vége az indián világnak, az assunci­oni parton vagyunk. A kikötőben nagy a tolongó kö­zönség. Mi meg szégyeljük csatakos, lezüllött voltunkat, nagy sietve összeszedjük a sok mindenféle ijjat, nyílvesz­szőt, taris/nyát s a többi indián holmit és a sötét mel­lekutcákon sittünk haza a hotelbe, a m> ly már, sajnos, egészen európai, még ha Délamerikában van is. már a természeti rendben is rendkívüli és gondviselés­szerű mozzanatnak minősítette. Szóval a „hivő tudomány" e kegykép könyezésé­nél is képes megállapítani a természetfeletti jelleget, a „hitetlen tudomány" álokoskodásaira ellenben a katholikus egyház mit sem ad, mert ez nem épit, de rombol! II. Ami e szentképnek könnyezésérek természet­feletti jellegét ítéli, azt a kihallgatott 62 tanú vallomá­sából a következő adatok igazolják: 1. Egy fára festett kép arca a szemekből könyeket hullat. 2. E könyhullatás in Vgilia festi Praesentationis B. Mariae Virginis a vecsernye után, vagyis 1905. évi december 3-án délután V24 órakor veszi kezdetét és december 19 én délben megszűnik, azután 1905. évi december 30. és 41-én újból latható, tart tehát 19. napon át. 3. E könnyezés hol nagyobbodik, hol kissebedik ; nagyobbrészt csak a jobb szem hullat könnyeket, m gis legintenzívebb december 5-én és 18-án, mert ekkor a S/üzanya bal szeme is könnyezik. 4 A könyezés tartama alatt a Szüzanya arca el­változik, barnáífekete lesz, szemfehérsége pedig piros; 1905. évi december 19-én és 3l-énellenben megtisztul. 5. A könyek kristály tiszták és csillogók. Végre 6. a praezumtio is e könyezés te-mészef­feletti jellege melleit szol, mert e kép még egyszer, 1715 augusztus 1., 2 és 5-én könyezett; a különbség két könyezés közölt csak az, hogy 17 15. évben az „flelus" és „lacrymatio" volt, most 1905. évben pedig csakis „lacrymalio" Az én vélemény is az, hogy az Ur Máriapócson kiöntötte a maga irg.Irna bőséget. Akiküldött bizottság pedig a „Zarszó"-ban elismeri mnek természetfeletti jellegét. Ezekután azon legalázatosabb kérelemmel is járu­lok Nagyméltcságodhoz, hogy a mellekelt bizonyítékok alapján e kegykép könyezésének természetfeletti jellegét elismerni és azt a vizsgálati jegyzőkönyv végere rá­vezetni méltózlalnek. Hasonlóképen cselekedett 1715. évben b. e. grof Erdődy Gábor, egri püspök. III. Záradékul legyen szabad még a kővetkező előterjesztest tennem. Ugyanis az a sok adat, mely az ide ./• alatt mellekelt jegyzőkönyvben össze van gyűjtve nagybecsű ugyan, de azért csak „emberi bizonyíték". Hogy azonban e könyezésnél az isteni közreműködés kétségbevonhatatlanul be legyen igazolva: „szükség van isteni bizonyítékra", azaz csodákra. Az én előterjesztésem tehát az, hogy ezen ügy Rómába, az í-postoli Szentszék­hez addig ne küldessék föl, mig Mariapócson legalább két csoda npm történik; addig várakozni kell. E'.en vá­rakozási idő tartama alatt pedig a következő előkészüleli intézkedések volnának megteendők: 1 Az 1715. évi augusztus 1., 2. és 5-ki könyezés vizsgálati jegyzőkönyve b. e. gróf Erdődy Gábor egri püspök jóváhagyásával kikérendő az egri érseki hatóság­tol hitelesített másolatban. 2. Elrendelendő, hogy a mult 1905. év. december havában történt könyezés vizsgálati jegyzőkönyve fordittassék le latin nyelvre az apostoli Szentszékhez való fölterjesztés céljából. 3 Zubricky Tivadar máriapócsi monoslorfőnök és lelkész kötelezendő, hogy jövőben a tőrtént csodákat esetről-esetre jelentse be az egyházmegyei kormánynál megvizsgálás és jóváhagyás végett. Igénytelen jelentésemet a zsoltárok eme szavaival fejezem be: „Misericordias Domini in aeternum cantabo". (Zsoltár 88. 2.) Egyébiránt a vet kegyelemért a boldog­ságos Szűznek hálát mondva, szentelő jobbja csókolása mellett mély hódolattal vagyok nagyméltóságodnak Ungvárott, 1906. január 20-án, Krisztusban leg­kisebb íia: Dr. Mikita Sándor, s. k. munkácsi székesegyházi örkanonok, c. prépost, az ungvári püspöki papnöveldében az egyház­jog és egyháztörténelem ny. r. tanára, mint a vizsgálóbizottság elnöke. Tólh B la, a Pesti Hirlap „Esti levelek" tudós Írója, aki löbb izben foglalkozott már, — amióta az a könyezés ujságilag publikáltatott, ezzel a szörnyűséges kérdé sei, észre* ette az „Egyházi Közlöny"-ben közzétett jegyzőkönyvet s arról a következőket írta meg a Pesti Hirlap egyik közelebbi számában: A pócsi Szűz Mária kép. Méltóztatik még emlékezni rá, hogy a pócsi Szűz Mária-képen múlt decemberben valami folyadék cseppjeit látták az emberek, aztán azt mondták, hogy ez csoda : a festmény könyezik. Akkor elmondtam e kép történe­tét, Jordanszky Elek püspök adatai szerint. Most röviden ismétlem. Pócs szabolcsi falu görög katholikus templo­mában volt egy fára festett ikon. Ez a kép 1696. novemberében sírni kezdett és sírt teljes huszonnégy napig. A csodának oly nagy híre le t, hogy a Habsburgok a képet kincsnek, migyar kincsnek t> kintették, tehát (mint a többit) elvették és fölvitték Becsbe. Most is ott van, a Szent-István templomban. De ott nem sírt többé. Ellenben sírt Pocsia küldött másolata, mely most a Vazul-rendi szerzetesek nagy monostor-templo­mában a búcsujárók tiszteletének tárgya. Sírt 1715-ben három napig, s a mult őszön tizenkilenc napon át. Azóta meglőriént a munkácsi püspöktől elrendelt vizsgálat is. Egy kanonok vezette. A jegyzőkönyv szerint részt vett benne egy doktor chemiae (budapesti egye­temi asszisztens) egy patikárius, meg egy orvos doctor. Ezek az urak eskü alatt konstatálták, hogy a kepen lek vagy idegen anyag nincs; pára-lerakodásról sem lehet szó, mert a festmény üveg alatt van; az orvos pedig „rendkívüli és gondviselésszerű mozzanatnak" mondta azt, hogy ha a kép izzadott volna is, épp a szem táján izzadott, nem egyebütt. Minden „mesterséges csoda" ki van zárva. Továbbá az érzékcsalódás is, mert a kép könyezését hatvankél kihallgatott tanú látta, nem is szólva a ki nem hallgatott sokaságról. Tehát az ügyet a római apostoli szentszek elé kell terjeszteni; de csak akkor, ha legalább ket csoda történik a k jp előtt; addig várni kell. Eddig a jegyzőköny.

Next

/
Oldalképek
Tartalom