Nyírvidék, 1906 (27. évfolyam, 1-26. szám)
1906-01-28 / 4. szám
4. 1906. január 28. 42. Leövey János 43. Rochlilz Sámuel . 44. Oltványi Ödön 45. Dr. Ernyei János 40. Frank Károly 47. Török Gyula . 48. Török László . . 49. Veréb Antal . . 50. Rácz Béla . . . 51. Majos Ferencz 52. Rochlilz Henrik . 53. Somogyi Rezső . 54. Lerner Mór 55. Weiafterger Mór . 56. Makay Miklós 57. Mészáros István . 58. Herczeg Ármin . 59. Moskovits Márton 60. Truszka István . 61. Halasi János . 62. Takács Géza . . 63. Király József . 64. Tóth István . . 65. Répássy István . N Y I R V I D É K 4-ik szám. 200 200 200 200 200 200 200 200 200 200 100 100 100 100 100 100 100 100 100 100 50 50 50 30 52280 azaz ötvenegyezerkettőszáznyolczvan korona. Deczember hó 24-én megjelent számunkban kimutattunk 228,800 koronát, hozzá adva eliez a most kimutatott 52 280 koronát: a nemzeti ellenállás megsegítésére begyűlt eddig 281,080 ko rona . Néhány sző a közönséghez! D rék tűzoltóink, mint értesültünk, f batár .Vikiin •nagy Iréfá- estét rendeznek, melynek jövedelme saját szük-égleleik fedezésére fog fordíttatni. Ez alkalomból nem mulaszthatjuk el, hogy a közönséghez, néhány szót intézzünk, móltitva e humános intézményt, mely az anya; i támogatást talán a leginRább megérdemli. Tudjuk, hogy — mint áita'ában mondj ik — legveszedelmesebb el. m a tű í s a \ íz. Nálunk az utóbbitól tartani — fájdalom — nem kell, mert hiszen városunk ismeretes \u mizériájáról, de am a! jobban kell tartanunk a lű/.tő', ettől a veszedelmes szörnyetegtől, mely ha úrrá lesz s lángnyelvével végig nyaldossa a házat, halalt és pn-ztulast id z elő. Veszedelm s a tűz kivált nálunk, mert városunk valósággal a szelek varosa, a szél pedig a lűznek legjobb s/ö etsegese, mely odaadóan mo/.ditj r. elő a zsarunk tűzl'ejedclem hódi'ását. Hogy mit j- li ni az, mikor hatalmas háztömbök lángokban állnak s a szegénv családok megfosztva hajlékuktól. k t égbeesetlen siránkoznak vagyc-nuk megmentett romjai fölött, miközben arcukat rémsen világítja meg a szertelenül csapongó lángtenger, m ly hajlékukat áldozatává tette — azt úgy hiszem, mindenki tudja, nem, érzi! A nyomort jélin'i ez, az utat a züllés felé, mely gyakran végződik az élő, do lelkileg meghalt tmberek csendes b*m-tőjében. a bolondok li.iza >a i, vagy a borlön dohos levegőjű falai között. S lio'.'y mennyien lesznek közvetlen áldozaiaivá a tűzvésznek, airól h italinas számok beszélnek szonal ékesebben. S ha ekkép fűzzük gondolatainkat egyszerre cs^k rnigjelenik előttünk a líizolio al,kja, ki mereszen liatcra kél az emberiség ez ellenségével, a tűzzel, lltrcra szólilja a tűz ellenfeléi, a vizet, f.lhág merészen a láng ikban alló f.ilakr , hogy letiporja a dühödt elemel, berohan a házba s a benszorullakat, kik már-már áldozataivá lettek a lángoknak, megmenti az elet szamára. Nemes önfeláldozással ckképen menti m 'g sokak életet s hajlékukat a teljes pusztulástól. Ha már most ezt végig gondoljuk, lehetetlen, hogy a tűzoltó úgy ne tűnjék fel elől tönk, mint az emberi-eg egyik legnagyobb jóltcvője. Es mégis mennyi hálátlan ságot kell tapasztalniok a tűzollÓKnak a közönség részéről még városunkban is, ahol pedig tudvalevőleg kitűnő tűzoltóság van, mi rt hiszen ha nem volna, akkor bizonyára nem egy tűzvész zavarta volna és zavarná meg a nyíregyházi lakosok békés életét, mint a/.t. más városokban, különösen a felvidéken látjuk, hol mindennapi eset, hogy egé-z falvak leégnek s több ezer ember marad hajléktalanul. Ezt pedig nem lehet tisztán az ottani épilkezési modornak tulajdonítani, nv lynelfogva a házak jóformán össze vannak épitve. Nagyrészt az ottani tűzoltóság az oka a nagy szerencsétlenségeknek, mert nincs jól szervezve s hiányosan van felszerelve. A mi tűzoltóink ellenben teljesen kifogástalanok. Szervezettségük s ügyességük közismert dolog, hisz nem hiába nyerték el a nyári tűzoltó congiessuson az első dijjakat. Felszerelésük is, az ujabban történt beszerzésekkel tökéletes s teljesen modern Mindehez pedig hozzájárul az az óriási önfeláldozás s az életnek az a vakmerő kockáztatása, mit derék tűzoltóink a tűzeseteknél tanu-itanak s melynek eredménye az, hogy városunkban a tüzek tűzvésszé nem fejlődhetnek, m> rt derek tűzoltóink bátor föllépése ezt mindenkor megakadályozza s igy a lakosok békésen alhatnak s nem kell cathastropbától féln'ök. Ila ell-nben a tűzoltóság nem volna ily ki\á ó s magát nemes hivatásának teljesen aladó, akkor bizonyára nem egyszer jelezhetné a harangok rémes kongása, hogy lángban áll a félváros. Ezek után mindenki beláthatja, hogy ily nemes réíra törekvő egyesület, mini a mi tűzoltóságunk, megérdemli a nagy közönség támogatását. Tainogatásra pedig rászorul, mert csak is igy telelhet meg kellőképen magasztos hivatásának. Mivel pedig a nagyközönség munkájukban nem igen támogathatja őket, tehát támogassa a íegl'Obb mozgató erővel, pénzzel. Erre a támogatásra most szép alkalom kínálkozik a február 3-iki mulatságban, mikor is — eltekintve az é vezettől, mit ott víg tűzoltóink nyújtani fognak — az olt megjelenőnek keblét édes öröm töltheti el, mert hiszen egy 0(y emberbaráti intézményt támogatott, mely. arra rászorul s föltétlenül megérdemli. Tehát jelenjünk meg mennél számosabban a tűzoltók február o-iki tréfás estélyen s ne irtózzunk a felülfizetéstől. K. U. Az izr. nőegylet január 20-iki „Thea estélye." Ez a mulatság valóban a rn-sébe illő volt A fénynek és f sztelenségnek. a finomság >aK s a csapongó jókedvnek, az erkölcsi és anyagi sikernek ily gyönyörű találkozását s — last not least — az igazán szebbnélszebb lányok és asszonyok ily szemkápráztató sorát alig láttuk még eddig. Hiszen ahhoz hozzá vagyunk már szokva, hogy az izr. nőegylet által rendezett mulatságok rikindig sikerülni szoktak, de az idei siker felülmúlta talan az eddigieket is. De nem is csoda. Igaz ugyan, hogy a nőegylet elnöknője családi gyásza miatt — sajnos — meg nem jelenheiett, de pótolta őt a nőegylet két alelnöknője: Burger Pálné és Führer Mihályné úrnők. Es hogy! Már hetikkel ezelőtt valósággal éjt napot egvgye teltek az' estély érdekében, félretéve minden kényelmet, nem kiméivé semmi fáiadtságot. Igy azután a siker, a icményüket szinte felülhaladó, el nem maradhatott. Az estély hű képét visszaadni — sajnos — képtelen vagyok. Ehhez a teremtő ees-tnek s a mesteri tollnak együttes művészi munkája kellene. Csak egy-két mozaik darabot adhatok .... A baltetem fényárban úszik. De fényességét még növelik a gyönyörűnél gyönyörűbb toileitek. A szabóiparnak valosá<;os remekei. Hát még viselőik, a teremtés ramekei! . . . Uralkodó szín a fehér és világoskék. Kaleidoskópszerüleg tűnik fel szemed előtt, hol egy előkelő taff a, vagy mervellieux, hol egy leheletkönnyű ívdium. hol egy zizegő, lágy batist, hol egy point Incéből álmodott rnestermű. S mintha mind beszélne, mind susogna. Vájjon mit susognak, mit suhognak? . . . Az egyiket vetetlenül meghallgathattam, éppen, mikor félénk, remegő viselőjét biztatgatta: „ ... Ne reszkess úgy . . , hidd el fogsz mulatni, fogsz táncolni, .... nem k-s/esz. kis „fali virág" .... " Nem bizony, meit — igaz ugyan, hogy egy kicsit megkésve — már ott nyüz-ögnek, tanakodruk, kritizálnak kisebb nigyobb csoportokba verődve az erősek, a zsarnokok, az est tényleges urai, az . . . urak. Mi sem természetesebb, mintáz, hogy mindegyikük szörnyen fogadkozik, hogy egyetlen (e-z.t sokat kifejező hangsúllyal mondja) lépést sem láncol (Jak mulatni (értsd: inni) fogunk. S el is fogyasd reggelig ki hat, ki pi dig — a gyengébbek — vagy lurom gallért. S egyik másik valósággal tönkre i zadja rna^át a csárdások és tourók hevében. Persze vannak csendes szemlélők is. Ezek már jobban öiegeeskék (I. i. a 28 és ::0 év között vannak.) Ok ni á r n in táncolnak, csak tánctanulniinyokat csinálnak „Nini, az a csinos fia hogy megüthette most a tenyerét!" (t.i. nem csak a lábával, de a kezeivel is láncol s időnként azzal tapaszlalgalj* a parqu tt keménységét) . . . „Kár, hogy a larsing nem az őszre esik. Elhi'tam volna magamhoz ezt a kedves Gastont s alálett ni volna egy hordó káposztát, hadd azon láncolt volna kedvere . . . (Ezt a megjegyzést természetesen egy praktikus, kedves ass;ony Követte el.) .... „Szegény ks lány! . . ." Ez a sóhaj egy csinos kis fruskának kiván részvétet, a kivel sprény táncosa már a fél termet körülbaklatla, anélkül, hogy egy pár taktust is táncolták volna. Helyben próbálgatja a lépéseket egy darabig, majd dühö cn nekivág és ... ismét élőiről k II kezdenie, mert előtte van ismét a szemfülesebb taneo-ok neki álIörhetetlen torlasza .... Oh rilhrnus, jöjjön el már egyszer a te országod ! Szerencsétlen ifjú, riem hogv inkább kapálni mennél ! Végig táncolsz azonban minden láncot hűségesen, dé szintén hűségesen nem fi led ed el mindegyik előtt megkérdezni: „Milyen láncra húz most kérem a cigány ? Walcerre, vagy mázurkára . . ?" (Nh. Va'ami igazad mégis volt fiatal ember. A tni híres Benczink ugyancsak alapos próbára telte azokat is, kiknek jobb a hallásuk mint a liéd.) De nézzünk egy kicsit a bal sarokba. Csinos kis japán pagoda. Virágokkal s színes lampionokkal gyönyörűen dekorálva. Meg is nézi minden hölgy. Benne szép csaplárné. Meg is nézi minden úr ! Jó bort, jó italokat, jó pénzért mérnek ott. De ma nincs bec=e a pénznek. Hogy is mondta azt Floridor úr?: „Nincs drága bor . . . cs k kétféle bor van. A mit megittunk, meg a mit meg fogunk inni." (Be jó ürügy néha ajótékonycél egy kis kiruccanásra.) A kistér, mben zürza«ar i a rendnek. Ne gondold nyájas olvasó, hogy ez képtelen kifejezés. Olyan ez, mint a Wagner zene Mikor egyszerre három-négy motivum is kergeti egymást. Az egyiket befej, zi, a másikat folytatja s a harmadikba már belekezd. Profán ember előtt nem egyéb, mint hangok zavara. S mégis a műértő fül a leggyönyörűbb melódiát hámozza ki belőle. Ugy itt is. Jar-kél, sürög forog a háziasszonyok s pinc<rlányok falanxi, ki ezt ajánlja, ki azt : ez a vezérmolivum, mit kiegészít az ételeket s italokat rendelő urak kérése, óhaja, jámbor parancsa. Látszólag nagy a zűrzavar, de csak látszólag, mert kiki a n ki kiosztott teendőket végzi s bár láthatatlan karmester dirigálja őket, a motívumok mégis gyönyörűen egybeolvadnak s kialakul a gourmet legszebb zenéje, a mihez képest Wagner kismiska. Mindenki megkapja a magaét „ . . . Egy pohár pezsgőt instálnék édes Erzsike . . . Alig, hogy kimondta, már előtte is van. . . . „Nagyságos Asszonyom, kéiek egy adag pulykát — de már! — szépet és a fehérjéből . . . hanem csak tiszteletből « Egy perc. s a legjobb étvágygyal fogyasztod a — neked szerencsés h ilandó — olcsó eledelt. S ha a láncba beleizzadtál, nagyobb készséggel és fürgeséggel, mint bármely — 5 forint borravalóval do tált — pircér, szolgálja elíd a legpompásabb frissítőket, haimatos kacsóival, kipirult arcú, hálás partnered. S még szinte röstdkedik, mikor illő árát — a jótékonyság szent nevében — átszolgáltatod. Szóval kapliattal itt „halat, vadat s mi jó falat szem, szájnak kellemes" s „minden, mi jó és drága" olcsó pénzért is. (Nb. Több fiatal ember a pumpolástól vaió felelmében maradt el.) .... Furcsa is az emberi szervezet. Ha ki van elégitve a gyomor, a láb kezd működni. S hogy működni ! Nagyobb kedvvel, több leiekkel, mint az imént. Medve-alakok valósággal graciozus mozdulatokat produkálnak. A tánczene hivó szavára ismét mindenki megjelen s igazán isteneknek való látvány a fürge párok ügyes, könnyed lebbenése. Az óramutató mintha villámgyorsasággal rohanna számlábláján. Nem ismersz fáradtságot, a pihenés szó ki van törölve szótáradból . . . Egy . . . kellő . . . három . . . négy . öt! ... A mamák lürelmellt-nkednek. „. . . . Csak még egy ujiát, . . . egyetlen egyet csak . . ." Nincs kegyelem. Elszakítják tőled táncosnődet s te — mit tehetnél egyebet — bánatosan, a lemondás bus hangulatával, egy keserű mo.-olyt váltva, veszed magadhoz az „Ö- belépőjét, vállaira adod, közben talán egy-két csintalanságot a lülébe súgsz ínég s „he! kocsis!" Egy-két jókedvű úr egy-két jó nótát huzat még nagy bánatában. Hej ! mert a szép lányok, a bájos asszonyok már mind nyugovora tértek. A poézis eltűnt. Marad a próza. De ez a próza sem olyan sivár ám. A ti táncotoknak ugyan vege már, de ezután kerekednek csak láncra a szegények (több, mint 3000 korona bevétel, ÍÜOn'O koronán felüli tiszti jövedelem.) Ok áldani fogják mindig azt a kedves járványt, a mit „lánc*-nak neveznek. 15. ÚJDONSÁGOK. — A philologiai tár.-asá? dr. Pröhle Vilmos és dr. Vietórisz József nyíregyházi tanárokat választmányi tagjává választotta. — Dr. Kállay Tamás, az udvarhelyi választókerület or zággyülési képviselője, Máréfalván, Oroszhegy és Zetelaka községekben s a Sóvidéken beszámolót tartolt. — Áthelyezés. Az igazságügyminiszter Kovdsy Béla nyíregyházi kir. töt vényszéki és Pásztor Géza nyíregyházi kir. jáiásbirósági aljegyzőket kölcsönösen áthelyezte — Anyakönyvvezető helyettesi kinevezés. A belügyminiszter, az 1300 korona javadalmazással ellátott anyakönyvvezető helyettesi állásra Gottmann Gyula cs. és kir. ny. ludnagy, kesztólezi (E-ztergom vm.) lakost n vezle ki. Ez a kinevezés a közigazgatási bizottságnak a városi tanács egyhangú határozataval ajánlott Krecsach Lajos városi napidíjas írnokkal szemben történt. — A Szabolcsrárinegyei írazdasági egyesület e iió 24-én tnrlott igazga ó választmányi ülésében 5 új alapitó és 18 új rendes tagot vett fel tagjai sorába. Ú^y látszik a gazdák is, — habár elég nehézkesen és lassan, — mégis hova-tovább belátják a tömörülés szükséges voltát. E.jyéb leginkább belügyi kérdései között megválasztotta a 90G—908. évekre terjedő mandátummal fegyelmi választmányát és szakosztályának tagjait. Ez utóbbiak február hó 2-án d. e. 9 órakor a vármegyélijz kistermében tartandó közös ülésre hivattak egybe, mely alkalommal egyszersmint több igen fonlos közérdekű kérdés is fog tárgyaltatni. — Orvossá avatás. Berend Lászlót, dr. Berend Mildós egyetemi tanár, gyei inekgyogyász specialista lestvéröcscsét — a budapesti orvos-egyetem tegnap, szombaton orvossá avatta. — Esküvő. Kertész Bertalan, Nyíregyháza város rendőrfőkapilanya a napokban tartotta esküvőjét Pécsett Klein Vilma kisasszonynyal, Siklósi István, városunk főmérnöke kedves hugaval. — Nyíregyháza város képviselő testülete legutóbb tartott gyűlésén, a következőképpen alakította meg a különböző szakosztályokat az 1900. 7. és 8. évekre: I. Jogügyi szakosztály. Hivatalból tagjai a polgármester, főjegyző, vagy helyettese és a t. ügyész. Balla Jenő, dr. Bodnár István, dr. Flegmann Jenő, dr. Garay Kábnin, Halasi János, Imre János, dr. Jarossy Sándor, dr. Kovách Elek, Kertész Bertalan, Márkus Károly, dr. Meskó Liszló, dr. Prok Gyula, Somogyi Gyula, Sü'ő József, dr. Szabó Liszló. II. Pénzügyi szakosztály. Hivatalból tagjai a polgármester, főjegyző vagy helyettesse, tanácsosok, tisztiügyész, főszámvevő, mérnök. Dr. Bartók J nő. Barzó Mihály, dr. Bodnár István, Déry P. Pál, Ferlicska Rudolf, Ferenczi Miksa, Geduly Henrik, Imre János, dr. Kovách Elek, Kovách Győző, Kertész Bertalan, Klár Sándor, dr. Kállay Budolf, dr. Konthy Gyula, ifj. Lovas Kovács András, Likner Ödön, Lipták Dániel, Marsalkó Lajos, dr. Meskó Lá>zló, Okolicsányi G., Pintér István, Paulusz Márton, Paulik János, Petrovits Gyula, dr. Prok Gyula, Rosenthal Ferenc, Somogyi Gyula. Szamueli Aurél, Szmolár Pal, dr. S'.opko Dezső, Sütő József, Tachy Miksa, Török Gyula, dr. Vadász Leo, dr. Vietórisz József, id. Zomborszky János. III. Építészeti szakosztály. Hivatalból tagjai a polgármester, főjegyző vagy helyettese, r.-főkapitány, orvosfőnök, mérnök, tűzoltóság parancsnoka. Barzó Mihály, Balta Jenő, Barzo Pál, Déry P. Pál, Ferlicska Rudolf, iíj. Király Sándor, Gyeskó Sámuel, Juhász Etele, dr. Kovácsi Elek, Marsalkó Lajos, Papp Miklós, Pintér István, Stoller Ferenc, Somogyi Gyula, dr. Vadász Leó. IV. Egészségügyi bizottság. Kertész Bertalan, Leffler Sámuel, Stoller Ferenc, Schlichter Gyula, Siklisi István. V. Ipariskolai felügyelő bizottsá'j. Barzó Mihály, Balla Jenő, Bogár Lajos, dr. Garay Kálmán, Halasi János, Korányi Inre, Májerszky Béla, dr. Meskó Liszló. Moesz Béla, Or-ovszky Gyula, dr. Prok Gyula. Porubszky Pál, Pintér István, Schlichter Gyula, Somogyi Gyula.
