Nyírvidék, 1906 (27. évfolyam, 1-26. szám)

1906-03-18 / 11. szám

100. 1906. márczius il. N Y I R V I D É K 10-ik szám. Dr. Garay Kálmán tartott ezután beszédet. Sajnáljuk, bogy beszéde nem áll rendelkezésünkre. Válaszolt dr. Prok beszédének azon tételére, melyben a 48-diki mágnás világra volt vonatkozással, háromszorosan dicsőítve a mai ősi főúri világot, mely ma c-aknem mint egy test és lélek áll az alkotmány es szabadság védelme m llett, szigorú bírálatot mondva a hajdan oly hatalmas és dicső középosztály felett, mely annyi árulót küld ma a zsarnokság porkolábjainak a zsoldjába a középosztály felett. Szégyenkezve, szemlesütve hallgatta az imént felhangzott „Talpra magyar" dalt, mintha idegen tollakkal ékeskednék, nem ugy mint csak a közelmúltban is, midőn a dal hallatára büszkén gondolt arra, bogy magyarnak született, ma fáj neki e dal hallása, mert ú-y érzi. hogy Petőfi Sándor, azt a Batthyány. Kossuth, Széchenyi és nem a mai Kautz Gyula Falk Miksa tele magyaroknak csinált, kik a magyar közjogot tendentiósus módon rutul meghamisi ják. s bérenceivé sülyednek a hatalom tényezőinek, vagy tán mindig is azok voltak. Szolt aztán a nagv számban jelenlevő anyák és hölgyekhez, s beszédét a hü hazafiak és bonleányok éltetésével fejezé be. Aztán az ipartestület dísztermében társas vacsorához ültek és számtalan lelkes pohárköszöntő mellett „sirva vigidtak." Nagy lelkesültséget keltett a „Korona* dísztermében közvacsorázó nagyszámú polgárság üdvözlő küldöttségének a megjelenése, mit az iparosok szintén egy üdvözlő küldöttség delegálásává! viszonoztak. Ezek ulán még csak annyit, hogy ha a valóság annyi, mint a látszat — a mit hinni akarnók — s ha a Uttre készség a jelentkezett lelkesedéssel megfelelő arányban áll — úgy Magyarom ne félj ! Az ev. ref. templomban. A nyíregyházi ev. ref. egyház tanitó testülete kegyeletes ünnepet szentelt a nagy nap évfordulójának. Az ünnep reggel 9 órakor az ev. ref. templomban tartatott meg. A Hymnus eléneklése után dr. Bartók Jenő lelkész remek imát mondott, Oláh Sándor tanitó pedig szép beszédben emlékezett meg az ünnep nagy jelentőségéről. A gyermek énekkar éneke s szavalatok következtek ezután, s a szép ünnep a Szózat eléneklésével véget ért. A közvacsora. Este 8 órakor a Korona szálló dísztermében közvacsora volt, amelyen mintrgy 200-an vettek részt. Az első felköszöntőt dr. Meskó László, mint az ünnep rendező-bizottságának elnöke mondotta, éltetve az ünnep szereplőit. Utána Paulik J/mos mondott pohárköszöntőt, óriási hatást keltve. Dr. Pröhle Vilmos tószlja ulán, dr. Meskó László által tolmácsolt kózóhajtásra dr. Stábó László elszavalta a délutáni üonepen már előadott ódáját, talán még nagyobb hatást keltve. Majd dr. Meskó László indítványára, küldöttség ment az ipartestületben, szintén feher asztalnál ünneplő iparos polgártársak üdvözlésére. E küldöttség szíves fogadtatásra találva ott, Ssmolár István ipartestületi elnök, Rudak Károly és Stoller Feiencz társaságában tért vissza, s Hudák Károly tolmácsolta az ipartestületben ünneplő társaság üdvözletét és köszönetét. A mindvégig lelkes hangulatban együtt időző társaság éjfél tájban oszlott szét. Március 15. a főgimnáziumban. A nyíregyházi főgimnázium ifjúsága az idén is nagy lelkedéssel ünnepelte meg nemzeti átalakulásunk magasztos évfordulójának ünnepét. A szép ünnepély a főgimnázium dísztermében ment végbe. Megnyitóul az ifjúsági daloskar énekelte a Talpra magyart s Petőfinek ugyanezt a hazafias költeményét szavalta el Szővérdy János VIII. o. tanuló. Dibácy József VIII. o. tanuló mondta el ezulán nagyhatású emlékbeszédét, majd a Kossuth pályázat eredményéről tett jelentést Zímmermann Rezső tanár. A biralat erndménye szerint a pályadijat Kállay Rudolf VIII. o. tanuló, dr. Kállay Rudolf kórházi igazgató-főorvos fia nyerte el. Dr. Meskó László főgimnáziumi felügyelő buzdító beszéd kíséretében adta át a pályadijat a jeles ifjúnak, ki köszönetet mondva, felolvasott egy részletet ^ályadij-koszoruzolt munkájából. A pályázaton öten vettek részt, s Paulay Gyula és Bergstein Béla VIII. o. tanulók dicséretet nyertek. Bergstein Béla pályadíj nyertes alkalmi ódáját szavalta el ezután nagy hatással Paulay Gyula, mire a szép ünnepély a daloskar énekével véget ért. Március 15-ike Ujfehórtón. Ujfehértó lelkes, hazafias poigársaga szívvel, lélekkel ünnepelte a nagy és dicső nap emlékét 1848. március idusát. A házak ormán büszkén lengtek a márciusi szélben a nemzeti zászlók és a tornyokban megkondultak a harangok. Sok ezer ajakról szállt fel a fohász e napon az egek urához! Minden arcon ott ült az áhítat és ott ült a bizalom a Gondviselésben, hogy a magyar föld, melyet annyi vér és köny áztatott meg, nem fog soha rabokat szülni! A templomokból azután a városházához vonult a nép. Majd a városi dalárda megérkezvén, Fehér Mihály karmester vezetése alatt elénekelte a „Szózatot" melyet a jelenlévők levett kalappal hallgattak. Ezulán a városháza dísztermében Dr. Mezőssy Béla a nagykállói kerület volt országgyűlési képviselője lépett az emelvényre. Síri csöndben kezdte meg beszédjét. Mintha valamely lidérc ült vola a hallgatók szívén, mely ólomsúlylyal nehezül rá, s melynek terhétől önmaga nem bír szabadulni, hanem várja azt, aki szavaival vigaszt, reményt tud önteni csüggeteg lelkébe. És Mezőssy Béla szavai balzsam voltak minden vérző honfi szivre, és remeny és bátorítás voltak minden csüggedő lélekre, melynek hatása alatt a szemek könybe lábadtak és melynek hatása alatt ökölbe szorult a férfi kar. Magának a szónoknak is felindulástól remegett hangja es kifejezés teljes szemeiben könynyek csillogtak. Szavait azzal vegezte, hogy a magyar föld, melynek védelmében annyi honfi-vér húllt el; hogy a magyar szabadság, melynek zászlója alatt annyi forrón érző kebel szent vágya némult el — nem veszhet el, ha egyek vagyunk, ha összetartunk, összeforrunk tűrésben, szenvedésben, ha mint egy férfi fog akarni a nemzet. Dörgő „éljen" és zúgó tapsvihar volt a tálasz szavaira. Ezután Szunyoghy Bertalan lépett az emelvényre és általános lelkesedés közt újból kikiáltotta Mezőssy Bélát képviselőjelöltünkül, mint akinek képviselősége alatt oly sokat köszönhet a kerület, aki csak legutóbb is százezreket gyűjtött össze a kormány által felfüggesztett vármegyei tisztviselők fizetésére. Ezután a városi dalárda elénekelte a „Talpra magyar"-t, mely száz és ezer ajakról hangzott vissza. Ezzel a délelőtti ünnepély véget éri. Délután, illetve este 7 órakor követte ezt a színházi előadás, melyet Hevesi Mihály, városunkban vendégszereplő színigazgató mutatott be társulatával, s melynél ezúttal Nánássy Andor, ifj. Nánássy István, Posgay József, Aranyos Mihály és Grünberger Sándor ujfehértói urak voltak szívesek közreműködni. Szinre került Herceg Ferenc „Ocskay brigadéros" c. történelmi színmüve. A színészek közül "kiváltak szerepeikben Erdélyi Rezső, Feleki László, Halász Magda, Antal Juliska, Tolnay Böske ; a közreműködő urak közül pedig Nánássy Andor, ifj. Nánássy lslván és Posgay József urak, akik oly páratlan művészettel produkálták alakjaikat, mintha világéletükben színpadon mozogtak volna. Elég sikerült volt a Grünberger Sándor és Aranyos Mihály úr alakítása is. Az előadás bevégeztével aztán a színházból zene szó mellett a városháza dísztermébe vonultak azok, akik haza nem mentek. A tágas terem ezúttal tánchelyiséggé lett átalakítva, melyet 24 függő csillár világított be, A hangulat itt oly lelkes voll, hogy jó bor mellett, nóta mellett hajnali 5 óráig tartott a vigalom, melyen az összes színészek és színésznők, mint vendégeink részt vettek, s melynek rendezésében az érdem Thrón Gyuláné és Posgav Józsefné úrasszonyokat, továbbá Thrón Gyula, Nánássy Andor, Posgay József urakat illeti. Z-y. Bököny község hazafias közönsége március 15-én sikerült ünnepéiyt tartott, melyen a helység lakosai kevés kivétellel mindnyájan megjelentek. Az ünnepély a g. katb. templomban tartott ünnepi istentisztelettel kezdődött, ahonnan a résztvevők az iskola udvarára vonultak. A szózat eléneklése s Csendes Mihály községi jegyző megnyitó szavai után Szabó Miklós g. kath. esperes-lelkész lelkesítő szavakkal ecsetelte március ) 5-ike jelentőségét. Ezután Szabó Mihály a „Talpra magyart", Szolyvay András pedig Petőfi „Ismét magyar lett a magyar" c. költeményét adta elő. A Hymnusz eléneklése után Csendes Mihály községi jegyző beszéde rekesztelte be az ünnepélyt s a jelenlevők a Kossuth nőta éneklésével lelkes hrngulalban oszlottak szét. A kisvárdai bika kiállítás. Mult vasárnap azaz március 11-én tartotta meg a kisvárdavidéki Gazdakör ez evi tavaszi vásárral egybekötött bika- kiállítását. Bejelentetett és kiállíttatott ez alkalommal : 103 drb magyar 7 drb nvugoti összesen : 110 darab. Ebből eladatott köztenyészetek részére 67 drb Ebből eladatott magántenyészetek részére 8 drb összesen: 75 drb a 75 darab eladási összára volt 45000 korona s igy az elért átlag ár 600 korona. A kiállítók, — az egy báró Vécsey László szatmári földbirtokost kivéve, — mind szabolcsmegyeiek voltak. A kiállítást mintegy 400—500 vendég tekintette meg és pedig leginkább idegenek, — más, a legtávolabb megyékbeliek is s legnagyobbrészt községek vagyis köztenyészetek megbízottjai vevő szándékkal. Vármegyénk nagyobb és közép birtokos és bérlő osztálya felette csekély számmal volt képviselve. A csekély felhajtás és nagy kereslet okozta, hogy a vevők egy számottevő része eredmény vagyis vétel nélkül volt kénytelen visszautazni. Dijakat nyertek : Gróf Dessewffy testvérek királyteleki uradalmának-, Nozdroviczky Györgynek tenyészete, valamint báró Vécsey László „Csegöld" nevű és Reizmann Hermán „Pajkos" nevű 3 éves, továbbá Jáimy Miklós „Betyár" nevű, Tóth Miklós „Kurner" nevű, Haas Ignácznak „Piktor" nevü, Szalánczy Bertalan „Betyár" nevü és Jármy Márton „Mérges" nevü 2 éves bikája. A kiál'itás ez alkalommal csak egy, — mondhatnánk Va napig tartott s ugyancsak elmaradt a kisgazdák tenyész szarvasmarha díjjazása is. Ezek a száraz tények, melyeket ha az előbbi évekével összehasonlítjuk, sajnálattal kell a következőket constatálnunk : 1. Maga a felhajtás 35—40°/o-al apadt. 2. Kiállítók közül tagadhatatlanul inkábba szomszéd megyebeli, de egyszersmint több tekintélyes megyénkbeli tenyészet is maradt el. Végül 3. Hogy megyénkbeli közép-, és nagybirtokos és bérlő osztályunk egyáltalán gyéren volt képviselve. Ellenben örömmel láttuk a szép számú vevő közönséget, azok élénk és komoly vételi szándékát, aminek következménye az ez éven elért és előbb leirt tekintélyes eladási arányszám és elért magas eladási átlag ár, mely az előző évekéit jóval felülmulta. Nem lesz talán teljes (rdektelen, ha ezen viszonylagos adatokkal kissé behatóbban foglalkozunk, mert eltekintve attól, hogy éppen a jelenben a legkritikusabb helyzetben lévő gazdákkal minden anyagilag érdeklő kérdését behatóan és megfontoltan kell intéznie, de maga ezen kiállítás alaposan rászolgált arra, hogy iránta vármegyénk összes gazdai legalább is a legfokozottabb érdeklődéssel viseltessenek. Hogy az ez évi felhajtás a fmtjelzett tekintélyes apadást mulatja, annak okát leginkább abban gondolom — sőt tudom, — hogy több nagyobb birtokos tenyészbikáit előzőleg a földmivelésügyi I ormánynak köz-, vagy magántenyészetnek lekötötte vagy elaita; ezért magának, a kisvárdai kiállításra való felhajtással felesleges és szükségtelen költséget okozni nem akart. Bár concedálom és tudom, hogy az elmondásnak lehetnek más — és nézettm szerint nyomósabb okai is és azért ezeket, mint elfogadandókat mellőzve, csak az előbbihez még néhány ssót. Tagadhatlan ugyanis, hogy főleg a hírnevesebb, nagyobb tenyészetek nagyban hozzájárultak a kisvárdai bikakiallilás jó hirnevthez s t zen tenyészetek bizonyára nagyobbrészt ezután is meg fogják vevőiket lelni, m g otthon is, alig hihető azonban, hogy eddigi res/.vételök anyagi károsodásukká! járt volna, rnig e mellett a köztenyeszetnek s ezáltal a közgazdasagnak számszerűleg ki nem fejezhető szolgálatokat tettfk. Ezen tenyészetek bemutatása eredményezte azt, hogy ma már a jó és sz. p tenyészállat képéről és kívánalmairól általában elégge tájékozottak vagyunk es e tekintetben igényeink is hasonló módon fejlődve, magan es köztenyészetünk országszerte elismerve, páratlanul áll. Amidőn azonban ezt a legteljesebb mértékben elismerem, határozottan állítom, hogy ezzel hivatásuknak teljes mértekben mégsem tetlek eleget, amennyiben ezen hivatásuk állandóan és továbbra is fennáll. A nagyobb tenyészetek vannak első sorban is hivatva, miként eddig, úgy ezután is, nemcsak a kisvárdai bikakiállitás régi jó hírnevét fenlartani, de egyszersmind ezen kiállításunkon is állandóan képviselve, azáltal szűkebb helyi- és legtágabb országos köztenyészetünket fenntartani és emelni. Legkevésbé érthető egyes középbirtokos, vagy bérlő tenyészetének elmaradása, amely talan éppen a kisvárdai bikakiállitások által jutott némi nevhez és vevőkhöz. Ezek részéről igazán háladatlanságnak lehet elmaradásukat nevezni. Azon állításomat, miszerint köz- és magántenyészetünk egyaránt legelső es ennek egyik, talán legfőbb tényezője a kisvardai bikakiállitás országszerte páratlan, leginkább és kétségtelenül igazolja a mindenkor és ez alkalommal is az ország minden vidékéről nagy számmal megjelent vevők. A csekély felhajtás következtében a vevők — mondhatni — egymásra licitáltak és sok esetben igazán nem réméit árakat is fizettek. Bár a vásár ez alkalom nal különösen nagyon rövid ideig — mondhatni, alig :él napig tartott, mégis a 103 drb magyar bikából 75 drbnak 45000 korona összarban történt eládasa tagadhatatlanul nagy eredmény. Hogy pedig a fennmaradt 28 drb eladatlanul maradt, azon a jelenvollak álig ha fognak csodálkozni, mert tagadhatlan, hogy a jobb egyedeknél t-lért nragas árak az eladókat kissé elragadták s a végén a gyengébbekért is magas árakat igényeltek: pedig hát az aranynak is van némi salakja. Tudtommal és emlékezetem szerint a 8-ik kiállítása volt ez a kisvárdavidéki Gazdakörnek. Ma is, miként eddig, ugyanoly — talán túlságos — patriarchális módon rendezte e szerény gazdakör ezen kiahitását, amelyet rendszerint nem a sok elöké-zitő gyűlés és hivatalos tanácskozás, hanem a gazdakőri elnök, vagy alelnök, esetleg u. n.: választmányi tag magyar vendég szerető házánál, szinte családias jellegben, pár szóval beszélik meg és határozzák el a teendőket; a többi azután leginkább Szalancy Bertalan közgazdasági előadó és a kör alelnöke, mint ezen kiállítás elnöke, dolga. Hogy az ő ügybuzgalma s fáradbatlan tevékenységének köszönheti gazdaközönségünk egy- és nagyrészt ezen kiailitások sikereit, azt ú*'y tudom mindenki el is isméi i, valamint azt is, hogy ezen sikerek folytan ezen kiállításuk nemcsak helyi vidéki, hanem kis- es nagytenyészlő. eladó, mint vevő érdekeit egyarant szolgáló közszüksegletet képez. Szikszay Sándor, gazd. egyl. titkár. A Nyíregyháza vidéki kis vici. Hát ez lulajdonképen nem vici, sőt nem is vicibb, hanem talán a leges legvicibb az általam ösmert vasutak között, mert roppantul szereti leviccelni a tisztelt közönséget. Mikor a kis huncut a mult ősszel nagy vajúdások után megszületett ; azt híresztelték róla, hogy oktoberben már lábra kél, tehát sokkal előbb mint az más csecsemőkn k szokása Du miután nem akart csodagyerek számba menni, hiába híresztelték rola, hogy lábai nern csak önmagat, hanem másokat is elfognak bírni, sok kacérkodás után ezt a viccet csak március 4-én tette meg. Pedig a kis hamisnak alig hogy kibujt a tojásból, már olyan ereje volt, hogy mar decemberben képes volt a Rétköz összes term nyeinek elszállítását akadily nélkül megcselekedni. A pálya tehát ki volt próbálva. Da miulán Ghina a világnak legnagyobb és legősibb kultúrával dicsekedő birodalma, ümely már regen megbukott volna copf nélkül, ez a kis vici is feítet e a copfot, megbicsakolta magát. Va,jy két hétig egyik mólor kocsi vigan kergette a másikat abl kom előtt. A száguldozni óhajtó publikumnak orra pedig ezen idő alatt folyton foghagymás volt. A pilyatest a tehervonatokkal ki volt par hrnap alatt próbálva. A levegeível terheit személyszállító kocsik is pár hétig vigan futkároztak ; de miulán copf nélkül sem Ghina sem vici nem képzelheő, a személy szállítás nem volt megkezdhető addig, mig be nem bizonyítja, hogy egy szuny ogtermetü miniszteri műtanrendőri szakközeg (mert ilyen magyar szó is terem az u. n. magyar minisztériumban) alatt sem rogyik össze. Nem rogyott. Igy hát aztán bátran lehetett átadni a közforgalomnik. Az első vonattal Elek Pál vőm és unokám Dohnál Jenő is vigan utaztak Nagyhalászba. Vissza jövet azonban a kis vici ki viccelte a publicumot. Mert Bujon annyira megcsökönösödött, hogy 1 acára annak, hogy az összes utasok leszállva, ki a saroglyának, ki a lőcsnek, felhércnek, kísefának neki feküdve nem voltak képesek a makrancos motort helyéből elmozdítani.