Nyírvidék, 1906 (27. évfolyam, 1-26. szám)

1906-01-14 / 2. szám

A SZABOLCSVÁRMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK és a SZABOLCSMEGYEI TANÍTÓEGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Megjelenik hetenként egyszer vasárnapon. Előfizetési feltételek: postán vagy helybein házhoz hordva Az előfizetési pénzek, megrendelések s a A lap szellemi rcszct képezfi küldemények, lap szétküldése tárgyában leendő felszó- a 8zerkeaztő czim

e

| alatt kéretne

< beküldeni. Hirdetési dijak: Minden négyszer hasábzott petit sor egyszer Egész évre 8 korona. l

a

mlások Jóba Elek kiadó-tulaidonos í Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől k

azlés"e 1 ' finSÍVabVsiOri'tóziéVeseMbenVeTl £vrp. 4 _ I t L i . fogadtatnak el. Fél évre Negyed évre 2 Egyes szára, ára. 33 fillér! könyvnyomdájához iskola-utcza 8. szám . ,,. , . ., • ,, /i,™ ^ ,1 . , , A kéziratok csak vilasos klvanatra (Jano--zky zt mtez^ndők ilLta k51»-ég«r» küid^nett W»sz. A nyilt-téri közlemények dii'a soronkint 60 6llér az Apró hirdetések 10 szóig } > 61.,minden további szó 1 fi.. Vast-ag b^tiivel ssedp't étszeres^D számit Hirdetések elfogadtatnak lapunk részere a kiadó-hivataltr (11. kerület iskola-utcza 8-ik szam); továbbá: Goldberger A. V., Eckstein Bernát, Általános Tudósító és Grünmandel Henrik és Társa állal Budapesten. Haasenstein es Vogler irodajaban Bécsben, es Budapesten, atsn.ini Németország es Sveicz fővarosaiban. ki alkotmány védelme, A vármegye rendkívüli közgyűlése. Szabolcsvármogye tisztikara. Az 11)06. évi január hó 10-dikén tartott vármegyei rendkívüli közgyűlés s a vármegye tisztviselőinek ugyan ennek a napnak délulánjati meglarlotl éiíekezlete meírörökilésrc méltó escmenyei e szomorú es nehéz idők lörténelének. Amott a lörvényhalóság: a vármegye közönsége, színe-java; eniill e nagytekintélyű testület megbízottai: u vármegye liszlviselői, összeolvadva ugyanannak az egy szent érzésnek: a hoíiszereleinnek lángjában! És semmi nagyhang, semmi kitörés, semmi pózolás! Amilyen hideg, amilyen méltóságos a törvény, amit védelmez a törvényhatóság, s amelynek alapján áll és megáll a tisztikar, ugyan az a tónusa a közgyűlésnek s a tisztikar tanácskozásának ! A közgyűlésen is, a tisztikar értekezletén is a vármegye alispánja elnökölt. Ott, mint a főispán törvény szerint való helyettese, a tisztviselők gyűlésén pedig, mint primus inter pares, jobban mondva talán, mint családfő. A közgyűlésen — a reánk. Szabolcsvármegyére közelesen bekövetkezendő nehéz idők viharának szeleként ható érzéssel fogadtuk az elnöklő alispánnak azt a bejelentését, hogy a vármegye főispánja a közgyűlésen nem kiván elnökölni. Távozását jelenti-e ez a bejelentés annak a férfiúnak, főispánunknak, akit e vármegye egész közönségének és tisztviselői karának tisztelete és szeretete övez, s ami, ha bekövetkezik, azt, hogy utódjaként jelentkezik valaki más. hogy beüljön Szabolcsvármegye idáig szeplőtlenül megőrzött főispáni székébe? A í>r a Napóleon magyar huszárja. Napoleon Bonaparte számos életrajzírója, de kü'önösen Thiers, Lévy, Lanfroy és mások históriai bizonytalansággal emlékeznek meg egy zömök, tatár-arcu, eröleljes és rendkívül hallgatag idegen fiatalemberről, aki az ezerbélszázkilencvenes évek vége felé Napoleonnak állandó kiséróje volt. S mint amilyen hirtelen került elő az ismeretlenség homályából, épp oly gyorsan tünt el Napoleon oldala mellől — bizonyosan senki sem tudja, hová. Madame Rrmusat emlékiratai, némileg egy kis hitelre számítva, megvilágítják az idegen fiatalembert, aki, úgy látszik, jól érezte magát Napoleon tábornok árnyékában. Remusat as-zonyt érdekelte a komoly, n :ma ifjú, akinek dalias alakjara jn| illett a Bruneau huszárok sárgasujlásos egyenruhája. Az elmés memoárok írónője Beauharnais tábornok egyik eslélye alatt kellő kedélyhangulatban találta a tábornok feleségeért rajongó Napoleont. Parisnak akkori katonai kormányzója, Remusat asszony szerint, a következőket mesél'e: Néhány nappal azután, hogy Napoleon Barras megbízásából, a gyűlésező konvent megvédésével Párisban nyugalmat teremtett, egy este aludni tért Rue Dauphinbeli lakására. A lépcsőházban, a porlás bódéja mögül egy kopott katonaköpenybe burkolt, sápadt alak lépett eléje. Napoleon abban a hitben, hogy a lázongók bérgyilkosával áll szemben, hirtelen kardjához kapott. J — J'egye el, táboinok úr. Kérelmező áll ön előtt, nem rossz szándékú . mber. Esedezem, hallgasson meg. Napoleon ügyeimét megragadta a nyilt, bátor szavú idegen, aki hibásan beszélte a franca nyelvet, s maga előtt bocsátva, lakosztályába vezette. A táboinok vendége okmányokkal bizonyította, hogy magyar származás. Huszár volt, főrangú család tagja Bizonyos viszálykodások miatt egy napon szó nélkül eltűnt hazájából. Németországot átbaringolva Parisba jött, anyja francia születésű leány volt s igy neki második hazája Mint krónikásai az eseményeknek jegyezzük föl ezt — az alispáni elnöklő bejelentés nyomán támadt keserves ?-t. Följegyzésünk a következők: A vármegye alispánja bemutatja a m. kir. belügyminiszter 111803—1905. számú leiratát, melyben a vármegyei alkalmazottak javadalmának fedezésére szükséges kölcsön felvétele tárgyában 444. Bgy. 1905. sz. alatt, az önkéntesen befizetett adóknak az adóhivatalokba való beszállításának tilalmazása tárgyában 445. Bgy. 1905: sz. alatt, végül a póttartalékosok katonai behívó jegyek kézbesítésének, valamint a hadseregbe önként belépni kívánók részére szükséges belépési bizonyítvány kiállításának tilalmazása és a jc' válságos politikai viszonyok figyelemmel kisérése és javaslattételre alakított bizottságnak „alkotmányvédő bizottság" névvel való felruházása tárgyában 440. Bgy. 1905. szám alatt hozott közgyűlési határozatokat megsemmisítette és rendeletének azonnali végrehajtására az alispant utasította. Ezzel kapcsolatban bejelenti az alispán, hogy a belügyminiszteri rendelet végrehajtására magát törvény szerint kötelezhetőnek nem tartván, az ellen az 1886. évi XXI. t -ez. 68. §-ának e) pon'.ja é.-telmében a rendelet vételének napján mult évi november 13-ikán 21231—1905. sz. alatt a főispán utján felterjesztéssel élt, kérve annak mint törvénybe ütközőnek visszavonását. Ezen feliratára, melyet egyidejűleg bemutat, válasz mind ez ideig nem érkezett, ez okból, miután felterjesztésének megtétele óta majdnem két hónap mult el, szükségesnek látta, hogy a várt belügyminiszteri válasziratra való tekintet nélkül, a megsemmisítő belügyminiszteri leiratot a közgyűlés elé terjessze. Határozat. Szabolcsvármegye törvényhatósága teljesen azonosítja magát az alispán eljárásával is hazafias elösmeréssel helyeslőleg veszi tudomásul, hogy a m. kir. belügyminiszter 111803—1905. számú rendeletében vett Franciaország. Kérte Napoleont, akinek lelkes bámulója, hogy nevének titkolása mellett vegye fel őt akár a vértesek, akár a huszárok közé. A tábornok a beszélgetés folyama alatt meggyőződött a magyar huszár műveltségéről és uri voltáról, megtetszett neki az a komolyság és a lirai vonás, ami a beszédét jellemezte. És másnap már Pierre de Péche (talán Péchy ivadék lehetett ?) mint francia huszárhadnagy Napoleon egyik hadsegéde lett. Ue hallgassuk meg Remusat asszonyt tovább. Pierre de Péche hideg következetességgel távo' tartotta magát mindennemű mulatságtól, uri tár-aságba soha sem jart, bajtársaival alig érintkezett. Napokat, éjszakákat töltött hadimunkák tanulmányozásával s mig tiszttársai vidáman szórakoztak, ő térképek lölölt könyökölt. Nők iránt — úgy látszik — soha sem érdeklődött, pedig — írja Remusat asszony — nem egy nemes hölgy szíve dobbant meg, amikor ugy véletlenül rászegződött a daliás levente tüzes tekintete. A zárkózott tiszt megközelíthetetlen színben tünt fel, Iráb i ju tatták el hozzá rózsás leveleiket a szélsőséges féríijellemért rajongó dámák. Pedig — irja Rmusat asszony — de Péche hadnagy szíve nem maradt érintetlenül. A hadnagy Párisban egyszer szeretett és ez a szerelem volt végzete. . 1799-ben törlént. De^Peche Napoleon oldala mellett küzdölt Lodinál, Arcolenél, Rivolinal s vele tért vissza a sikeres egyiptomi hadjarat után Parisba. Napoleon tábornokból konzul lett s a dicső hadvezernek éppen szandéka volt derék hadnagyát kapitányi rangra emelni, amikor egy váratlan romantikus fordulat lehetetlenné tette köztük a békés viszonyt, a magyar huszár j katonai pálvajának véget vetett s okozója lett regényes szinezetü tovatünésének. Tudvalevőleg Napoleonnak Beauharnais tábornok csr aszép özvegyevei, Josephine Tascher de lu Pagerie'.el 1796. március 9-én kötött házassága nem volt boldog . Napoleon rövidesen ráunt a nala jóval idősebb asszonyra és sohasem mondott le a kellemes alkalomról, amelyet egyik másik okos nő nyújtott neki; mert Napoleon csak az okos nőket szerette, ha ugyan gyöngéd utasítást nem követve, a törvényellenes rendelkezés végrehajtását megtagadta és az ellen az 1886. évi XXI. t.-cz. 68. §-ának c) pontja értelmében a miniszterhez fel irt. Egyidejűleg a vármegye közönsége előre bocsátva, hogy az 500,000 koronás kölcsön felvételére vonatkozó 444. Bgy. 1905. számú határozat, mint kormányhatósági jóváhagyást igénylő intézkedés, az alispán által hivatalból ad. 20005 — 1905. sz. alatt nov. 16-án fellerjesztetvén, ezen felterjesztésre belügyminiszteri elintézést vár s ez okból ezen kérdést a most tárgyalás alatt álló ügytől elkülöníti, kijelenti, hogy az állami adóba való beszámítás czéljából a községeknél mintegy biztosítékul befizetett összegeknek az adóhivatalba való beszállítását tilalmazó 445. Bgy. 1905. számú, továbbá a pót artalékosok behívóinak kézbesítését, úgyszintén a hadseregbe önként belépni kívánók belépési bizonylatainak kiállítását tilalmazó, valamint az „alkotmányvédő bizottság" kiegészítését kimondó 446. Bgy. 1905. számú közgyűlési határozatokat továbbra is teljességükben fenntartja, és a netalán leérkező ujabb megsemmisítő belügyminiszteri rendelet végrehajtásától a vármegye alispánját s minden tisztviselőt határozottan eltiltja, de tagadásba veszi azt is, hogy azok megsemmisítésére a belügyminiszternek törvényben gyökerező joga volna. Ugyanis a 445. és 446—1905. számú közgyűlés i határozataink az adóra és ujonezokra vonatkozó részeikben oly ügyekre vonatkoznak, melyek az 1886. évi XXI. t.-cz. 20. §-a értelmében a végrehajtás kötelezettsége alól ki vannak véve: ennélfogva nem tartoznak azok közé, melyek az idézett törvény 5-ik, illetve 10-ik §-ai értelmében hivatalból felülvizsgálhatók és megsemmisíthetők lennének. Említett határozataink törvényes alapon, törvényes jogkörben hozottak és azok joghatálya törvényellenes megsemmisítő rendeletekkel meg nem szüntethető. Jól tudjuk ugyan, hogy a kortrfSYiynafPá nemzetnek az országgyűlésen és a törvépyhatóságokbhn meg••t

1 érzelmekre valaha is képes volt. Mindeneseire- szívesen osztotta meg a szellemes . causeuse-ök társaságát s ez okból érdeklődött Le Maillaude márki fiatal özvegye iránt is. Sudár .termetű, lenge járssu asszony volt, akinek koromfekete hajkoronája feltüoő keretet alkqtott egy azuros, meleg tekintetű kek szempárhoz. La Maillaude asszonyért nem egy államférfiú-s hős katona szíve dobogott, de a finojn érzésű választékos modorú hölgy eltekintett .udvarlóínak serege fölött és soha sem értette meg, nem akarta megérteni' az udvarlók rejtett célzásait. S mig a széptevők valósággal versenyeztek egy-egy percért, a melyet vele tölthettek, a melanchólikus lelkületű özvegy gondolatai egy búbánatos huszárhadnagy fele repüllek, aki soliá sem vágyódott e léha emberek közé s talan e pillanatban szobája zugában felőle álmodozik. Le Maillaude asszony voltaképpen Napoleon esküvőjén ismerkedett m-g Péche hadnagygyal. A lábornok kedvéért letette gyászruháját, hogy rés/.tveliessen az esküvőn. Napoleon Peche hadnagyot ajan.lotLai Maillaudné lovagjául es e szavakkal mutatta be neki: — Önnek szántam a hadnagyomat. Épp oly tartalmasan tud hallgatni, mint ön, asszonyom — es nem veszedelmes férfiú. , •» •. A szertarlás alatt felfedezték egymást egymásnak. A sok közös jellemvonás abba a közeílétbe hozta őket, amelyben két szív könnyen lángra g'yul. Egymásba szerettek. A nő imádta benne az igazi férfit, aki szeditő magasságnyira állott a jakobinus chevalier-k 'fölött .és a hadnagy önmagának női képmását látta meg a párjában. Le Maillaude asszony uralkodott fólólte, már a mennyire ez az erős feifikarakt'er megtűrte majrán a nő nyűgéi, de arra sohasem sikerült rabirnia a hadnagyot, hogy f' lkeresse őt az üres f csegók ( körében Annál édesebb volt a viszontlátás estenként a Le Maillaude palota illatos budoárjában. AÍ asszony soha sem árulta ei azt, hogy szive fogoly, a hadnagy pedig lelki mozdulatlanságával, középkori lovagokat megs<égvenitő diszkrécióval fedte rejtett vonzalmat. Senki, de senki sem tudott viszonyukról. És amikor megharsantak Nipoleon trombitái, el szakadtak egymástól. Péche hónapokat, néha évet töltölt