Nyírvidék, 1906 (27. évfolyam, 1-26. szám)

1906-02-25 / 8. szám

XXVII. évfolyam Nyíregyháza, lOOö. február SS. A SZABOLCSVARMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK és a SZABOLCSMEGYEI TANÍTÓEGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Megjelenik hetenként egyszer vasárnapon. •X3-S) Előfizetési feltételek: postán vagy helyben házhoz hordva Egész évre 8 korona. Fél évre 4 Negyed évre 2 „ Egyes szám ára. so fillér I Az élő fizetési pénzek, megrendelések s a lap szétküldése tárgyában leendő felszólamlások Jóba Elek kiadó-tulajdonos könyvnyomdájához iskola-utcza 8. szám (Jánószky ház) intézendők. A lap szeltem! részét képezd küldemények, a "szerkesztő czime alatt kéretnek beküldeni. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. A kéziratok csak vilá?os kívánatra s az ill ítő költségére küldetnek vissz,t. Hirdetési dijak: Minden négyszer hasábzott petit sor egyszer közlése 1' fillér; többszöri közlés esetében'* fill A nyilt-téri közlemények dija soronkint 6U fillér Apró hirdetések 10 szóig4>J fii.,minden további szó 4 fit. Vastag betűvel szedett kétszeresen számit Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére a kiadó-hivatalban (II. kerület iskola-utcza 8-ik szám); továbbá: Goldberger A. V., Eckstein Bernát, Általános Tudósító és Grllnmandel Henrik és Társa által Budapesten, Haasenstein és Vogler irodajában Bécsben, és Budapesten, valamint Németország és Sveicz fővárosaiban. Hemzeti tarifapolitika, Nekünk nincs nemzeti tarifapolitikánk. A mi szállítási viszonyaink — ha a magyar nép életexistcnciális alapjait vesszük kombinációba, sehogy sem felelnek meg a legprimitívebb szervezet követelményeinek sem, még kevésbbé egy fejlődölt állapotnak. Egy helyes tarifarendszernek legelemibb kelléke, hogy a vidékek és népek főfoglalkozásából induljon ki és ebből merítsen vért és erőt a forgalom izmosodásához és megfordilva, egy helyes tarifapolitika a nép főfoglalkozásába vezeti be a forgalmi csatornákat, hogy szaporábban és biztosabban forogjanak a műveletek kerekei, amelyek mindkettőnek szekerét viszik közelebb az eredményhez, közelebb a célhoz. Ha a szállítási tarifák ezt eredményezik, akkor nemzeti célt szolgálnak és akkor beszélhetünk nemzeti tarifapolitikáról. A kereskedelmi kormány az ipar fejlesztésére adómentességet, ingyen pénzt, kamatmentes kölcsönt, az üzemhez való gépeket és berendezéseket, az építkezési-e., adagul és díjmentes szállítást engedélyez; — a kereskedelmi forgalom emeléséhez üdvös intézményeket, szervezeteket, kamarákat bankokat, képviseleteket stb. létesít és szállítási kedvezményeket engedélyez. Hát a mezőgazdasági munka tönkresilányitott osztályának mit juttat a mi providenciális kormányunk? Azt, hogy megengedi, hogy pelikán módjára saját véréből táplálkozzék és maga-magát támogassa. Ha nem volnának gazdasági egyesületek és más gazdasági intézmények, amelyek önerejükből fejlődnek és saját lábukon járnak, a közép- és kisgazda már rég a koldusbotot is megrázta volna éhínségben. Vitézi ének Rákóczy Ferencről. Irta: Szávay Gyula. Ünnepre gyűltél im városomnak népe, Megihlette lelked Rákóczy emléke, Meg a kurucoké, legendás hősöké, Áldassék is nevük örökkön-örökké . . . . . . Im tárogatónak zendült riadalma, Lázba jön a magyar, amikor ezt hallja, — Tárogató hangja felcsapott az égre, Új fényt vont a régi kuruc dicsőségre. Minden kurucoknak ki voltál a napja, Magyar nemzetednek mindég édes apja, A kinek emléke mindég szent lesz nekünk, Oh ! dicső Rákóczy — rólad emlékezünk. A hatalom, melynek hadiruháján Hóhérkötélből volt a paszománt, Kivert hazádból, — gonosztevő gyanánt. A törvény, melybe jóllakott Judások Rótták be a vett parancsolatot, Kifosztott és aztán kitagadott. A nép, amelynek annyi vére elfolyt, Fejét lehajtva, — búsan hallgatott, A vércseppekre könnyet hullatott, S hogy dala búgjon sírogatva rólad Halomra hordták, összetörték És elégették a tárogatókat. S áthághatatlan havasok felett, Hol erdőbontó jajgató szelek Tépték a bércek élő üstökét Vonal húzódott, szaggatott, sötét, — Ott bujdokoltak ismeretlen részbe Titkolt könnyek közt hátra, hátra nézve, Mint sebzett szárnyú, sántitó sasok A vándorbotos kuruc harezosok. így is hányan kénytelenek ott hagyni rideg hajlékukat, hazájukat és másik világrészen keresni és hajszolni biztatóbb reményeket. Többször mondottuk, többször bebizonyítottuk már és minden statisztikus azt mutatja ki, hogy Magyarországon a föld művelése, illetve az agrár-műveletek képezik a nép, a nemzet legelső, legfontosabb és legterjedelmesebb foglalkozását. Minden egyéb foglalkozás ebből meríti életnedvét, mint Egyiptom szomjas földje a Nílus áradó vizéből. Ha ezt a gazdasági ágat megfelelően és hathatósan ápoljuk és fejlesztjük, fokozódik minden más gazdasági ténykedés eredménye. A közgazdasági politikában azonban, sajnos, ellenkező áramlat mutatkozik. A kereskedelmi kormány a vasúti tarifapolitikában, ott tehát ahol hivatva és képes volna a mezőgazdaságnak is segítségére lenni, a földtermelési érdekeket is támogatni, ezt a gazdasági ágat teljesen mellőzi. Mintha nem is léteznék, mintha az általa istápolt többi közgazdasági ágak másból mint a földművelésből és ennek mellékhozadékaiból nyernék lételüket. Mintha az ipar és kereskedelem gyökéré• az agrárkultura anyaföldjéből szívnák az éltető vért, a fejlődéshez szükséges erőt. Az iparnak minden terméke, a kereskedelmi forgalomnak minden cikke, a termelésnél ugy, mint a forgalmazásnál díjszabásilag kedvezményezve, tehát a kormány részéről támogatva, segélyezve van. Vagy az ország összes vasutvonalain, vagy a m. kir. államvasutak vonalain, vagy csak egyes nagyobb, fontosabb viszonylatokban, vagy végre az érdekelt részvonalokon, de a szállítás a kérdéses célnak megfelelően akár általános kivételes díjszabásokkal, akár állandó függeléki olcsó díjtételekkel, akár végre kihirdetett speciális engedményekkel kedvezményeztetik. Zöld erdő elmaradt S nehéz léptük alatt Csikorgott, sírt a hó. — Károgó madarak, Üvöltő dúvadak Szava volt nékik a Hazai búcsúszó. Idehaza csend lett, — irtózatos egy csend, Ember meg se moccant, levél meg se rezzent, Ravatalos ház volt egy végben az ország, Halottat sirattak könnyben ázó orcák, Csak egymásra néztek — és szót sem cseréltek, Hanem azért éppen eleget beszéltek. És az a százezer, jó magyar levente, Ki a harc siralmát már sírban pihente, Ki a hon szent földjét, melybe visszatére, Fehér csontkarokkal szoritá szívére, Kiknek rohamára egykor ég, föld rengett, Ők sem zavarták már a halotti csendet . . . Sűrű sóhajtásból, — ha már felgyülemlék, — Azért ki-kimagzott egy-két tilos emlék. Sebhelyes öregek lassudan regélve A fejedelemnek sort hoztak nevére, Regélték hadait, szélvész lovasait, Karmazsinos, piros karabélyosait, Vitézlő Bercsényit, hogy mint vezérkedett, Ocskay hogy vágta a vasas németet, Vak Bottyán a császárt, — mikor majd elfogta, Népét sarabolta, — mind ledarabolta . . . Nagy Vay Ádámot — sok nagy neves mással, Bezerédy harcát a rác óriással, És azután azt, hogy fakó lova hátán, Halálba hogy ugrott Béni Balogh Ádám, Hogy vala már útban a nagy moszkva császár, S hogy vágott beléje mindennek, mindennek A szatmári vásár . . . Aztán az is elmúlt ... A forgatag évek Csúcsokat letörtek, szineket cseréltek, A tömeges kivételes (a normálisnál jóval olcsóbb) díjszabások az ezer számra menő kihirdetett leszállított és refakciás díjtételek, az évenként szaporodó függeléki kedvezmények közt azonban alig akadunk egynehány olyan tételre, amely a mezőgazdasági termelést, a termeléssel foglalkozó nagy néposztály érdekét támogatná, mert a kedvezmények, melyek ezekre a cikkekre szólnak, nem a mezőgazdaságnak, hanem a szállítónak vagy a kereskedőnek képeznek kedvezményt. Bámulatos. Mintha ez az érdekképviselet nem is léteznék. Mintha a társadalom és a közgazdaság ezen fontos faktora csak mint talált gyermek kegyelem kenyerén tengődnek, a forgalmi és közlekedési kormányzat kedvezményezéséből majdnem teljesen kizáratik. Sokat emlegettük már ezl a mizériát, rámutattunk az anomáliákra, kimutattuk a hiányosságokat és kértük az orvoslást. Kaptunk ígéreteket — ütvs szalmát. A folyó évre ismét megjelentek a díjkedvezmények és függeléki díjmérséklések sok száz tételei. A felpanaszolt refakciás tételek száma nem csökkent, hanem szaporodott az ipari termés cikkeinek szállítási kedvezménye. A mezőgazdasági termelés áruinak, vagy a termeléshez szükséges eszközök és anyagok szállítása semmivel sem lelt olcsóbb; — a mezőgazdasági termelés érdeke kifelejtetett. Hiába minden nemzeti törekvés. A nálunk folytatott úgynevezett „napi politika" meghibbant eszmemenete nem ismeri a földmivelő népet, ennek a néposztálynak közgazdasági fontosságát. Mindenütt csak merkantil-érdek és a pénzeszsák bálványozása. Pedig mind a kettő csődbe .jut, ha a nép jövedelmi forrásai kiapadnak és a földterületek sztrájkba mennek. Amig a szállítási tarifák csökkentése, a szállítás kedvezményezése és az egész tarifapolitika Az úri rendeknek más dolgai lettek, Egy kis jövendőért nagy múltat feledtek, Farkaskacagányból bárányba vedlettek. Te szegény föld népe, ki küzködöl árván, Te daloltad, már csak, barázdáid járván, Te daloltad már csak azt a dicső régit, Tilalmas nótáknak fakó töredéki!. Vége lett annak is, réges-régen vége, Eloszlott a dal is a puszták szelébe. Apáról-fiura a mi még átszállott, Fogyó örökségből a mi vérré válott, Lelkében szegény nép titkon takargatta, Mint tenger a gyöngyét, rejtette, forgatta. Elszállott a dal is a puszták szelébe, Újak nem keltek a régiek helyébe, Üres szárnynyal jött meg a fecske, — a gólya,| Téli szélnek nem volt mondani valója, Harmatozó felhők — rodostói égen, Kuruc bujdosókat elsiratták régen, Égi háborúknak rettentő zengése, Nem kelt senkit ott már bízó ébredésre, Elnyelte sok bajuk, utolsó sóhajuk A Marmara tenger. Törökök császárja, dicsértessék tetted, Hogy a fejük alját szépen megvetetted, Hogy a mi fenséges fejedelmünk végre Az édes anyjának, Zrínyi Ilonának Odaborulhatott — porladó szívére. Mint a megváltóknak, hogy vissza ne sírják, Azonkép neki is kő fedi a sírját, Hidegen, keményen egy nagy márvány-tábla, Nem is hiszem, hogy nem az ő nemzetének Jéghideg, kőkemény szívéből van vágva. Tenger csak rejtegesd, Ringasd a titkodat, Nehéz kő född be őt, Könnyelműn ki ne add, —