Nyírvidék, 1906 (27. évfolyam, 1-26. szám)

1906-02-11 / 6. szám

2 6-ik szám N Y I R V I D É K 1906. február 11. mert rendszeres kataszteri térkép nélicül betétszerkesztési munkálat sikeresen nem eszközölhető. Hozzá kell tennem, hogy ezeu a felsőszabolcsi Tisza mellett fekvő 15 község területéből jelenleg összesen mintegy 1000 holdnyi földterület — a Tisza folyó beregi, ungi, zempléni oldalára kerülvén — adótól mentesitve van, vagy mint zátonyok vauoak adóval megróva és a csekély adó nem a földet használó beregi, ungi, zempléni községi lakók, hanem épen a megkárosodott szabolcsi községek lakosai, a telekkönyvi tulajdonosok által fizettetik. Tehát kettős igazságtalanság, mert annak dacára, hogy a szabolcsi ingatlan telekkönyvi tulajdonosai a folyam szeszélyes sodra által birtoklásukból kivettetnek s ezek kárával a beregi, ungi, zempléni községek jogalap nélkül gazdagodnak, az iszap földön bőséges termést aratnak, vagy a jövedelmes fűzfa haszouvételt élvezik; a megkárosodott szabolcsi községi lakók még annak dacára, mint telekkönyvi tulajdonosok, kénytelenek a körjegyzők jószívűsége folytán szereccsére minimálisra leszállított földadót is fizetni a közterhekkel együtt. Felteszem tehát a kérdést, hogyan lehet ezeu Tiszamenti szabolcsi községek telekkönyvi betéteit a betétszerkesztő bizottságnak elkészíteni, ha a kataszter nem készül el azért, mert a telekkönyvi és az 1870-iki kataszteri felvételeket jelenleg alig lehetséges a kataszteri felmérési felügyelőségnek összeegyeztetni. Egyedüli módnak ez anomália megszüntetésére az szolgál, hogy Szabolcsmegye közönsége a megye határokat — ha másként nem — az illető községek költségére batárdombokkal jelöltesse meg ugy a tiszai felső, mint a kisvárdai és a gávai szolgabírói járásokban azon helyeken, azon vonalon, honnan a Tisza folyó 1870. óta medrét elhagyván, uj medert mosott magának. Ez sürgős szükség. Ha a megyehatár meg lesz jelölve, a kataszteri felmérési felügyelőség lépjen munkába az eredeti kataszteri munkálatok és a telekkönyvi adatok alapján. Miután pedig a nép nem bir azzal az értelmiséggel, hogy telekkönyvi tulajdonjogán alapuló birtokjogát kellő útbaigazítás nélkül érvényesítené — ez okból lassanként azt — az elévülés veszélye is fenyegetvén, utasíttassanak a járási főszolgabirák, hogy mint a jó atya a gyermekét, ók is járásuk népét — minden tiszamenti egyes községbe kiszállván — jogaikra tanítsák ki. A szabolcsi magyarság egy része — tapasztalható — azon okból is kivándorol már Amerikába, mert a Tisza folyó fékezhetlen meder változtatása folytán a szeme előtt látja beomlani 1 — 2 hold földjét a Tiszába. A ki e tekintetben kétségeskedik, menjen ki s győződjék meg a helyszínén a valóságról. Ugy a megyei hatóság, miut a kataszteri felmérési felügyelőség s ives érdeklődését bátor vagyok a fentiekre felhívni, kérvén, bogy ne zárkózzanak el Ciceró azoD intésétől: „Videant consules, nequid respublica detrimenti capiat!" Dr M. Z. A szerencse fia. Irta: Konthy Géza. A nagy kőrút valamelyik elegáns kávéházában egy ködös decemberi estén kis bohém-társaság verődött össze, írók, festők, zenészek, színészek, valamennyi hamisítatlan bohém vér s ideges a legnagyobb mértékben, már csak divatból is. Mellényzsebökben, abban a bizonyos kis lajbi zsebben nem annyira százforintosokat tartogatnak, mint inkább egy-egy csinos szelencét, mely tele van a legfinomabb bróm pirulákkal. A kellemetlen ködös idő most is nagyon lehangolta őket s idegességük veszedelmesen lépett elő, azért is — miközben törzsasztaluknál elhelyezkednek — idegesen kapkodnak brómos szelencéik után s tüneményes gyorsasaggal tüntetnek el néhányat a csillapító pirulák közül. Hosszú hallgatás áll be s a pincér, ki már jól be van tanulva s ösmeri a bohém urak Ízlését, szent áhítattal rakja a fiatal s kevésbbé fiatal urak elé a csésze piccolót s hozzá egy pohár absintliot. Erre még mélyebb hallgatás következik s csak a csészék és kanalak kevésbbé ritmikus s meglehetősen egyhangú zöreje töri meg a csendet ... A csészék és absinthos poharak egymásután ürülnek ki s az asztal felett már nagy füstfelhő kóvályog. E pillanatban a kávéház ajtaja ünnepélyes lassúsággal megnyílik s egy csinos barna féifi lép 1 e rajta. Öltözéke maga a megtestesült divat s egész megjelenése arra mutat, hogy a legelőkelőbb salonok emberével van dolgunk. Méltóságteljes léptekkel megy végig az előtte hódolatteljesen hajlongó pincérek között s kedves mosolylyal tart a bohém társaság felé. Láttára felvidultan ugrálnak fel székeikrői a bohémek s sietnek az újonnan érkezettet üdvözölni. Egyikök — egy jóképű iró gyerek — vigan felkiált : — Szervusz gróf! No csakhogy végre megjelentél! Tudod, a gyerekek oly levertek, ha nem vagy köztük. — Persze — válaszol a gróf nevetve — a szegény bohémeknek szükségük van a gazdag maecénasra, mert különben muzsájuk nem igen csókdosná őket homlokon. Az önkéntesen befizetett adók beszolgáltatása A nyíregyházi kir. pénzügyigazgatóság a napokban a következő rendeletet adta ki Nyíregyháza város polgármesteréhez és a községek elöljáróságaihoz: (Másolat.) 225. P. M. szám. A m. kir. pénzügyminisztériumtól — Körrendelet valamennyi kir. pénzügyigazgatóságnak (a székes fővárosi kivételével ) A hozzám érkezett jelentések szerint — a törvényhatóságok egy részének til'ó rendelkezése folytán számos község (városi adóhivatal) nem teljesiti az adókezelésről szólő 1883. évi XLIV. t.-cikk 45. §-ában megszabott kötelességét és a költségvetésén törvényen kívüli állapot tartama alatt — még az önként befizetett állami adókat sem szállítja be az illetékes kir. adóhivatalba. A törvény által megállapított kezelési rend biztosítása s az államkincstár jogos igényeinek érvényesítése céljából tehát u'asilom a, kir. pénzügyigazgalóságokat, hogy az oly törvényhatóságok területen, a melyek tiltó rendelkezéseket tettek, a községek (városok) elöljáróságait az önként befizetett állami adóknak az illetékes kir. adóhivatalokba való b szállítására s ennek bejelentésére, a törvényes következmények terhe alatt rövid záros határidő kitűzése mellett haladéktalanul hivják fel, mulasztás esetén pedig az oly községekben és városokban, hol tudomásuk szerint a visszatartóit adók összege legalább 200 koronát tehet, a helyszíni vizsgálatot az 1889. évi XXVIII. t.-cikk II. §-a alapán legott foganatosíttassák. Meghagyom továbbá, hogy a vizsgálatokra kiküldendő tisztviselőket utasítsák, hogy mindenekelőtt az önként befizetett, de be nem szolgáltatott adjk összegét — a községi (városi) adób<_fizetési napijegyzékek és az adóhivatalok által kiadott fizetési ívek segélyével állapítsák meg, azukat lehetőleg még a vizsgálat során az illetékes kir. adóhivatalba szállíttassák be s amennyiben ily irányú intézkedésük eredménytel n maradna, erről a kir. pénzügyigazgatóságnak tegyenek jelentést, mely jelentések alapján a kir. pénzügyigazgatóságok az esetek szerint az 1883. evi XLIV. t.-cikk 44. 40. és 47. §-ainak rendelkezéseit alkalmazzák. Utasítom továbbá a kir. pánzügyigazgatóságokat arra is, hogy az oly községek elöljáróságai (városi adóhivatalok) ellen, a hol a visszatartott adóösszeg csekélységénél fogva a helyszíni vizsgálat nem foganatosítandó, mulasztás esetén szintén alkalmazzák a megf.lelű megtorló intézkedéseket. Az eredményről mielőbb, legkésőbb azonban folyó évi február hó végéig jelmtést várok. Budapest, 1906. február 1-én. A pénzüg) minisztérium ideiglenes vezetésével megbízott m. kir. miniszterelnök helyett: Popovics s. k. államtitkár. 50-0. sz. II. 1906. Körirat. Szabolcsvármegye alispánjához, Nyíregyháza város polgármesteréhez, a járási föszolgabirákhoz, Nyíregyháza város adóhivatalához, a községele elöljáróihoz, a községi és körjegyzőkhöz és a m. kir. adóhivatalokhoz. A fentebb másolatban közölt pénzügyminiszteri körrendelet alapján felhívom a községi elöljáróságokat s N)iregyháza város adóhivatalát, hogy az önként befizetett, de a kir. adóhivatalokhoz eddig még be nem szállított állami adókat és illetékeket a kir. adóhivatalokba 8 nap alatt szállítsák be, s ennek megtörténtéről a beszállított összeg részletes feltüntetése mellett ugyanezen idő alatt tegyenek ide jelentést. A mely községnél önkéntes befizetés nem tőrtént, erről nemleges j 'lentést várok. A m. kir. adóhivatalokat utasítom, hogy a 8 napi határidő eltelte után a beszállított összegekről részletes kimutatást terjesszenek be, esetleg arról, hogy beszálli tás mely községek részéről nem teljesíttetett, tegyenek jelentést. . A tiltakozás moraja hangzik e szavakra s az iró újból megszólal: — Tévedsz grófocska, mi benned néma maecenast, de a jó barátot becsüljük és szeretjük első sorban Helyeslő fejbólinlások adnak nyomatékot e szavaknak s a gróf, kinek a ragaszkodás ez őszinte megnyilatkozása láthatólag jól esiK, megilletődve foglal helyet az asztalnal. A többiek követik példáját s a következő pillanatban néhány üveg francia pezsgő durrogása jelzi, hogy a mu'atság megkezdődött. Egy-két banális megjegyzés s erőitelelt elmésség nekibocsátása után, néhány pohár pezsgő hatása alatt élénkebb s valósággal sziporkázó lesz a társalgás. A bohém vér most nyilatkozik meg istenigazában . . . . A zenész operaáriakat dúdol s idegesen veri ujjaival az asztalt. A festő azzal van elfoglalva, hogy karikatúrákat rajzol egyes kávéházi alakokról. A társaság nagyokat nevet egy-egy sikerült karikatúra közrebocsátása ulán, ezzel jutalmazván az ügyes fickót . . Egy színész örökké szellemeskedik sa társaság egyes tagjait igyekszik beszédjében s mozdulataiban kifigurázni. Rajta is nagyokat kacagnak, a kigúnyolt rovására. De nem késik ám a büntetés sem. Minden kiíigurázás ulán bárom pohár pezsgőt kell felhajtania s igy azlan előreláthatólag hamar el fog ázni a kis hamis. Eközben vigan folyik a társalgás s a pezsgő mind több elevenséget önt a bohémekbe. Nagy, homályos füstfelhő kezdi beburkolni a kedélyes kis társaságot. Ekkor a gróf, ki eddig az iróval csendesen beszélgetett, csak néha-néha eresztvén meg egy-egy szellemes megjegyzést, feláll s ünnepélyes hangon megszólal : — Kedves barátaim, ti már régóta nógattok engem, hogy beszéljem el életem történetét. Bizonyára sejtitek, hogy az nem lesz egészen banális s érdekes részletek híjával való. Sejtéstek nem is csal s én most alkalmasnak találván a helyet, időt s körülményeket — mik mind az én víg életem folyására emlékeztetnek — eleget teszek ismételt kérésieknek s eddigi életem érdekesebb mozzanatait elétek lárom. Ezen köriratot S?abolcsvármegye alispánjával, továbbá Nyíregyháza város polgármesterével, valamint a járási főszolgabirákkal tudomásul vétel végeit közlöm. M. kir. pénzügyigazgatóság. Nyíregyháza, 190G. február 5-én. Eckerdt Elek, pű. tanácsos kir. pénzügyigazgató. E pénzüg)igazgatósági rerdelet folytán a vármegye alispánja a Hivatalos Lap legutóbbi számában a következő rendeletet intézte Nyíregyháza város polgármesteréhez és a községek elöljáróságaihoz : 23(34—1906. Nyíregyháza város polgármesterinek és a községek elöljáróinak. Tudomásomra jutott, hogy a királyi pénzügyigazgatóság a községi elöljáróságokhoz 5020 1906. szám alatt körrendeletet intézett, utasítást adván ebben, hogy az önkéntesen befizetett „állami adókat" az adóhivatalokba 8 nap alatt szállítsák be. Ez alkalomból figyelmeztetem a fent címzetteket a törvényhatósági bizottság 445/1905. Bgy. számit határozatára, melyben a majdan megszavazandó állami adóba való beszámítás feltétele mellett a községeknél mintegy biztosítékul letétként befizetett összegeknek az állami adóhivatalokba való beszállítása mindaddig, míg a törvényhozás az adók kivethetését és beszedhetését törvényileg ki nem mondja, eltiltatott. Miután e határozat, és az arra alapított ad. 18452— 1905. számú rendeletem meghozatala, illetve kibocsátása óta a helyzet nem változott s a kormány költségvetési felhatalmazás birtokában ez idő szerint sincs, a községeknek szigorúan alkalmazkodniok kell a vármegye közönségének idézettjjrendeletéhez. Amennyiben ezen eljárásokért zaklatásnak lennének kitéve, jogorvoslat utján kérhetik ki a felsőbb hatóság jogvédelmét. Nyíregyháza, 1906. évi február hó 7. Mikecz Dezső, főjegyző, alispán h. E rendekt kiadásával egyidejűleg az alispán a következő átiratot intézte a pénzügyigazgatósághoz : A tek. kir. pénzügy igazgatóságnak Helyben. Az önként befizetett adók beszállítása ügyében pénzügyminiszteri utasítás folytán kiadott „Körirat"-nak nevezett körrendelet a címzés szerint Szabolcsvármegye alispánjahoz is intéztelett. Miután az alispáni hatóság a községi és körjegyzőkkel, adóhivatalokkal egy sorba állítva köriratokat a tek. kir. pénzügyigazgatóságtól el nem fogad : ennélfogva azt ide zártan visszajuttatom. Nyíregyháza, 1906. február 7. Szikszay Pál, alispán. Gőzeke szövetkezet. Egyik múlt hetekben megjelent számunkban volt alkalmim pár sorban jelezni azon actiót és szándékot, melynek célja gazdáink között a gőzeke művelést lehetővé tenni. A gőzekcgarnilura ugyanis nagy értékénél és munkaképességénél fogva egyes birtokosaink által okszerűen és üzletszerűen alig volna kihasználható, miért is ennek általános használata csakis társulás utján s igy igen szép eredménynyel lehetséges. A lehetőleg nem nagy körzeten fekvő és egy gőzeke munkaképességét igénylő gazdaságok csoportosulva és évenkint bizonyos mennyiségű területet gőzeke szántásra biztosítva, a biztosított évenkint szántandó holdmennyiség szerint és arányában vállalt felelősséggel és üzletrész jegyzéssel részeseivé válnak az érdekcsoportnak. A szervezés és beruházás finamitozása végett a részvényesek megalakuláskor üzletrészeik bizonyos kisebb Csend és m»ly hallgatás követi szavait. A zenész megszűnik dúdolni, a festő leteszi a ceruzát, a színész abba hagyia a mókázást s valamennyien szent áhítattal figyelnek a grófra, ki eközben kényelmesen elhelyezkedvén székén, végig s

:mitja homlokát, mint aki a régi emlékeke' akarja újból felidézni s az általános figyelem közepette ekkép kezdi elbeszélését : — Tudjátok, hogy közönségesen a szerencse fiának hív engem minden ember s valóban, ha visszapillantok életem eddigi utaira, el kell ismernem, hogy az vagyok. Már szülelésem pillanatában szerencsés \oltam, amenynyiben e tekintetben megelőztem valamennyi testvéreimet s ekképen a majoresco kiváltságos állására tettem szert s urává lettem a hatalmas családi birtoknak. Szüleimnek nagy gondot okozott a dajka kérdés. Én ebben is szerencsés voltam .... Azon időben élt városunkban egy isteni nő, valóságos remekmű .

re a természetnek, ki bár jó családból való volt, szegénysége miatt előkelő házakhoz pályázott dajkaságra. Sok kecsegtető ajánlatot kapót s ekkor történt, hogy véletlenül eljött hozzánk személyesen, hogy meglássa a kisdedet, kit gondjaira akarlak bízni. Mikor engem meglátott, a mint a bölcsőben mosolygó arccal gőgicséltem, mint mondják, valósággal belérnszeretett. Rögtön elfogadta szüleim ajánlatai s attól kezdve valósággal anyai szeretettel táplált és gondozott s nem győzött eleget gyönyörködni bennem. Ez volt első hóditásom. Tőle szívtam magamba azt a rajongó, szertelenül csapongó természetet, mely későbbi életemben oly nevezetes szerepet játszik. Mikor kissé felcserep'dtem, apró barátaim társaságában gyakran csatangoltam a kastélyunkat övező hatalmas park sétányain és játékterein, sőt olykor-olykor távolabbra is merészkedtünk. Egy alkalommal a közeli széiüs kertbe lopództunk s ott egyikünknek az a gondolata támadt, hogy jó l-nne egyet cigarettázni. Elő is vett egyet, mit nagy titokban őrzött keblében s rágyújtott. A cigaretta szájról-szíjra járt s lassacskán teljesen elszívtuk. Természetesen elkábultunk tőle s különben is kiléven fáradva, elhatároztuk, hogy pihenést tartunk.