Nyírvidék, 1906 (27. évfolyam, 1-26. szám)

1906-06-17 / 24. szám

190G. junius hó 17. NYIRVIDÉK 24-ik szám. 3 hogy egyszer mindenkinek meg kell halni, s nincs is megirva, hogy ápyban párnák közt, elfogyva mint a gyertyaszál, de a/, sincs megirva, hogy mindenkinek a szerencséje olyan naxy, mint a Kisé, s bizony nyomorékká is lehet. Bármily lélekemelő volna is épen a kis vona' által szenvedni, mégis alig hiszem, hogy akadna rá vállalkozó. És mert az igazgatóság az összeütközés, a benzinrobbanás, kisiklás stbi miati jogosan aggódó kö/.önséget a nyilt támadásokkal szemben nyilvánosan nem igyekszik megnyugtatni, közel áll a feltevés, hogy ezt azért nem teszi, mert — n. m tudná mivi 1. Adja Isten, hogy másként legyen, de mindenesetre — késett, de ugy is jobb lesz, mint — soha. * * * A nyiregyházi tűzoltók a nap .... Milánó . . . illetve, a mi, azaz Magyarország hősei. Többet ért egy Zeisig röpiratnál, hogy halljanak, tudjanak rólunk. Hogy tudunk valamit. Az angol, francia most keresi a térképén, hogy hol is laknak azok a fiuk, akik megelőztek őket. Keresik majd a térképen s alig akadnak, vagy nem is akadnak ra, hisz a román térképek Romániához csatolják egy kis darabka kivételével, amit aztán hozzácsapnak Ausztriához. Elvesznek mindent, hogy annál jobban örvendhessünk a Tulipánnak. * * * De még is valakik, gondolják azok, akik együtt versenyeztek a nyíregyháziakkal, a magyarokkal, csak tért kellene engedni nekik S aztán megtudva, hogy Angol-, Franciaország és Sveiczban is akad magyar (de még mennyi pénz fogy ott el magyartól) mégis csak kérdezősködni fognak, mégis csak tudomást fog szerezni arról a nemzetről, aki állítólag inás nemzetiségeket nyom, rabigába hajt, nyelvét rabolja és mégis maga fogy, leigázott s nyelvét hanyagolja. * * * Amikor a ü-ik emeletről lehozták a nyiregyházi tűzoltók a megmenteiteket es dr. Konthy hozzáfogott az élesztési kísérletekhez, hatalmas „Ewíva" harsogott fel. Nagyszerű, ezek még ezt is tanulták, egy orvos sem csinálná különben ! Mit tudtak ők, hogy az a tűzoltó főparancsnok egy jeles magyar orvos. Bizonyára elrendelték, hogy a tűzoltók ezután életmentési munkálatokra is oklattassanak, nemcsak a tűzből kimenteni, hanem ha eszméletlen, vagy sérült, ápolni is. * * * Mikor aztán kiadták az I. díjat dr. Konlhynak, a kíváncsiság nőtt. Aha, hisz ez orvos! — Az — világosította fel valamelyik németül tudó nyiregyházi tűzoltó az újságírót — de nem ő volt aki élesztgetett, hanem Dudits. Mert uram, annak olyan receptje van (amelyet maga készit el), hogy az ő orvossága nélkül jártányi erőnk sem volt volna. Mindennap kétszer adott mindnyájunknak abból az orvosságból, attól voltunk erősek és fürgék. — Ah, mi lehet az az orvosság? — Nem árulja el, de hogy jobban fogyasszuk láttam, hogy tett bele marha-, vagy juhhust darabokra vágva, volt benne hagyma, zsír, paprika, de bőven és nagy üstbe főzte meg, hogy mindnyájunknak jusson. — És muszáj volt bevenni? — Muszáj, muszáj, mert másként nem tudom, hogy láttuk volna meg az édes kedves Magyarországot, a felejthetetlen szülőföldet. — Mi a neve az orvosságnak ? — Dudits ugy nevezi, hogy „Pörkölt." * * * Egy elszabadult lóra, kosarak feldöntése, asszonyi ijjedeleinre volt szükség, hogy felmerüljön a piac rendezés kérdése. Életre való cikk jelent meg a „Nyírvidék"ben. Áttenni a piacot a Zöldség-térre. A Korona előtti piacon a kocsi forgalom ti felé oszlik el, tehát a tagadhatatlanul nagy forgalmi heti piacok alkalmával a Zöldség-téren kevesebb veszélynek van kitéve a közönség. titokzatossan csobog, a borókabokrok smaragazöld szine élénken ragyog. A távoli hegyek lilaszinü árnyéka összeolvad a felhők ezüstös szélével, Celestino csak fújja a fuvolái, minek hangja végig táncol a kolostor ablakai alatt, s körül futja a temető sirhantjait. Játszik, egyre játszik, s arra tekint, hol a bűbájos nap lenyugodott. Az ablakokon ónix, gyöngy és rubint csodálatos szép szinbe játszik a természet. Á komló virágairól csábitóan hajladoznak, integetnek az amforák s szilfidek emelkednek ki belőlük. Melodikus, bizarr hangok kapnak szárnyra a levegőben, mint egy májusi eső édes illata a mámoros jázmin virágok fölött. Lassan minden elcsendesedik s csodaszép éjszaka tekint be az ablakon. A cella ajtóban megjelen Fra Cleofa: — Celestino, jöjj a priorhoz, hozzad a fuvolát is. — Sátáni muzsikád miatt, — mondja a prior, — elfelejtettél a hórára jönni, sőt még a testvérek imádságát is zavarlad. A prior azt hitte, hogy Celestino tud fuvolázni, de az ártatlan arccal megvallá, lingy ezelőtt ilyen fa még csak nem is volt a kezében. A testvérek mosolyognak, s képmutatónak tartják öt. . . A prior elveszi a fuvolát, s Cleofának adja, hogy vigyázzon rá, senkinek ne adja ; Gelestinót pedig kiküldik a teremből. — Celestino nem tud aludni . . . Reggelre kelve felhők borítják az eget. Cellája oly üres, oly idegennek érzi magát. Aggódik a fuvoláért . . . Ismét beáll az est. A hegyet gyászoló felhők borítják. Celeslino föl s alá jár. Egyszerre halk kopoglalás hallszik ajtaján. — Talán a prior hivat? A ket piacon a veszély úgy áll, mint 1 a hathoz. Pedig ez is er valamit. Távolság tekintetében pedig 20 lépést sem tesz ki a külömbség. Nem is szólva arról, hogy egy cseppet sem jól veszi ki magát a városház s Korom közti piac. Gynlaházy. A Szabolcsvármegyei Gazdasági Egyesület növénytermelési szakosztályának munka-programmja. A szabolcsvármegyei gazdasági egyesület az alább jelzett növénytermelési munkaprograminiai értelmében lelhivja az összes mezőgazdákat, hogy őszi kalászosokkal foganalositando kísérletezésekre az egyesület titkári hivatalánál mielőbb jelentkezni szíveskedjenek. A programm a kővetkező: A növénytermelési szakosztálynak hivatása, kötelessége a tudomány, a lapasztalit vívmányait a gazdasági egyesület tagjaival ismertetni, de kötelessége azokat megyenk földmiveléssel foglalkozó, elmaradott kisgazdáival is, a könnyebb boldogulás előmozdítása céljából megérttetni, lerjeszleni. Ennek más módja nincs, mint a kísérletezés, mert földmivelő népünk couservativ hajlamú, de meg már annyiszor felsült holmi katedrai subjectiv-bölcseségekkel, tudósok értéktelen receptjeivel, hogy hitetlenül visszautasít mindent, amit saját szemeivel nem lát és aminek helyes voltáról közvetlenül meg nem győződik. Az igazság lassan fejlődik, mert küzdenie kell konvencionális tévedésekkel, elfogultság és előítéletekkel. A szabolcsmegyei növénytermelési szakosztálynak tehát nehéz és sokoldalú feladata van. Különösen a sokféle homok- és közép kötött talajok tápláló anyagainak mikénti pótlása és az ezekben leginkább díszlő kultúrnövényeknek kísérletezéssel való kikeresése képezze a növénytermelési szakosztály legfőbb feladatát, minthogy ezen talajnemek képezik Szabolcsmegye birtokainak legnagyobb részét. Ezen talajok hunius s illetőleg nitrogénben legnagyobb részt kimerüllek és a birtokosok istállólrágya hiányában a nitrogén szegénységében csakis ugarműveléssel bírják csekély termőképességben tentartani talajaikat és ezzel a végkimerülé.t prolongálni. Nyomorúságos látvány a 6., 7 , 8. oszlályu homoktalajok felhegyesedett rozsterméfét látni, de bosszantó és szánalmas némely halár középkötött, tehát alapjában búzatermő talaján, ahol könnyű segítséggel 7—8 mm. búza volna termelhető, oly rozsot látni, amely táplálék hiányában csak csenevészedik. Ma már, amikor a tudomány, a tapasztalat kezünkbe adta a növényláplálék olcsó beszerzését és a talajnak humus és nitrogenben való gazdagítását e műtrágyákkal és a levegő légenyeinek megkötésével, gyiijtésevel, — ily szánalmas állapotok csakis a birtokosok gondatlanságának tulajdoníthatók. A viztórsulatok és ehhez az aszályos évek talajunk viznivóját nagyon leszállították és ennek következtében a legelők és kaszálók nagyon kipusztullak, mivel a tápláló füveknek nagy vízigényé lévén, a viruló fejlődéshez szükséges vizet a talajban nem találják. A legelők kiveszését sokan a szántóföldek ugarozlatásával kívánják potolni, holott az ugaron levő gyomok rossz és kevés legelőt adnak és nagyrészben a talaj rovására fejlődnek. A tudomány és tapasztalat megtanított jól tápláló mesterséges legelő és kitűnő légenydús takarmány termelésére és ugyancsak megtanilott arra is, hogy a legszegényebb, már haszonliozólag improduktív homokföldek humusának és légenytartalmának gyarapításával, a mit zöld trágyázással érünk el, azokat haszonliozólag termőképessé lehetjük. Ezekre Szabolcsvármegye gazdaközönségét a növénytermelési szakosztály van hivatva kísérletezés által lanitani, azt minden földmivelőnek láthatóvá tenni, gondolkodását irányilani, meggyőződését kierőszakolni és saját boldogulása érdekeben utánzásra serkenteni. Ezeken a kísérletezéseken sokan már túl vagyunk és többek előtt már befejezett tényt képeznek. A szerzetes felelet helyeit némán átadja a fuvolát s távozik. Celestino fellélegzik: itt a fuvolám! minő boldogság ! — Semmire sem gondol, csak a fuvolára. Az ablakhoz megy és ismét játszik. A szomorú, bánatos melódia összeolvad az esthangulattal. Mintha száz meg száz csalogány zokogná bele fájdalmát a melódia széles áradatába. Hirtelen őrült kacagásba, vad, carneváli láncba csap át a zene . . . Nemsokára megjelen Cleofa, s mint tigris Celestinot a prior elé kergeti. Cleofa azt állítja, hogy az ajtót bezárta, mig Celestino azt vallja, hogy a fuvolát Cleofa adta át. Igen, de Cleofát mindenki látta, hogy itt volt, Celestinot senki. S hogy cso lálkoznak, midőn egyik testvér Cleofa cellájába rohan s a fuvolát olt találja a fallioz erősítve. A testvérek egymásra bámulnak, a prior gondolkozik. Celestinot a carcerbe vitték, szenvedjen ott, míg be nem vallja, hol tanult meg játszani, s aogy került a fuvola hozzá, s ismét vissza. Aztán meg a hóra elmulasztásért is büntetés jár. — — Beáll az éj. Celestino börtöne sötét, a sürün rácsozott ablakon semmi világosság nem hatol be. Celestino aludni akar s npin lud. Lázas látományái vannak. Élet, beh nyomorult vagy, sóhajt magában s a halálról kezd gondolkozni. A mécs füstölög. Lángja árnyékot huz ablaktól az ajtó sarkáig, mi ott megsűrűsödik. Celestino megdörzsöli szemeit. Az árnyék sovány, sárga arcán aszott alakká sűrűsödik össze, s furcsa barna lepel van rajta. Zajtalan lepéssel közeledik Celestinohoz, ki tudja, hogy kisértet s még sem rémül meg. A vendég most már ott áll elölte s ránéz zöldes szemeivel. Szabolcsvármegye minden vidékének más a talaja és más az érdeke. A növénytermelési szakosztály hivatása, hogy minél löbb gazdatársunkat hivja fel e kisérlelek teljesítésére, ne utasítson el senkit, aki a szakosztály felügyelete és az előirt szabályok alapján az ügyet szolgálni, támogatni óhajtja, mert például, mikor megyénk vasas, hullámos, szemcsés homokján a lupinus-téleségekkel és lejebb az Anthyllis vulneraria zöld trágyákkal érünk el szép sikert, akkor pl. az orosi elsoványodott középkötött talajon a Pisum arvense-vel kell haladnunk. Legelőnek pedig a 2 fordulós honinkon az Anthyllis, a 3 fordulóson a Lupinus és Pisum válik be legjobban. Ezen körülmények teszik szükségessé a minél szélesebb körben való kísérletezést, hogy ilyen formán minden talajnem kípviselve, illetőleg kipróbálva legyen. Ámde már most junius hóban vagyunk és igy ezen felette fontos ügy terjesztése, továbbá szegény, kimerült talajok leisegélyezése céljából teendő kísérletezéssel mar elkéstünk és mi csak jelezni kivántuk az irányt, mely a jövő tavaszi munkatervünk alapját fogja képezni. Ezen lerv megvalósítása könnyebb lesz már azért is, mert 10 — 15 év óta gazdatársaink körül igen sokan használják a Csillagfürtőt bamulatos eredniénynyel és nem lekinlenek többé oly bizalmatlanul az Anthyllis vulnerariára és a többi nitrogén gyűjtőkre. Tehát az uj irányban mar most is sokan munkálkodnak, az ügyünk fejlődik, szükseges azonban irányítani, külömben sokan helytelen irányra térnek, (elsülnek, miáltal visszaesés fog beállani Ismételjük, hogy ez idő szeiint junius levén, a tavaszi kísérletekkel elkéstünk és csak az ősz folyamán kezdhetjük meg kísérletezésünket abban az irányban, hogy a németek, svédek, francziák által maga? tokra nemesitelt buza és rozst'elesegek közül melyik volna, megyénkben a különfele talaj minőségekben a legjobban legbővebben termő és termése műtragyával fejleszthető. Különösen szükségünk volna: 1. Oly buza féleségre, amely a tiszaháti és rétközi nitrogéndús talajon a megdülesnek legjobban ellentáll, erős szalmát és bő termést ad, s amely fagyálló. Erre nézve a rétközi, a tiszahali és uiegyénkbeli azon birtokosokat kérjük fel, akiknek humus és nitrogénben gazdag közép kötött földjük van. 2. Megállapítandó, hogy melyik rozsféleség a legbővebben Lermő és termése mely műtrágyával fokozható: a) jó termő állapotban levő iszap es középkötött földön; b) turfában, vagyis lápföldön; c) jó termő állapotban levó homokföldön. Megjegyezzük, hogy nemesitett, idegen, nem aklimatizátt rozsok termelesétől gyenge, sovány homokon ez idő szeiint el kell tekintenünk, mert bőtermő rozsféleségnek a talaj tápláló képességéhez nagy igénye van és ezen igényeit tsak az uganniveléssel, zöld es műtrágyával elégitnők ki, amit azonban, mint már emiitettük, elmulasztottunk. Hogy a műlrágya hatását is megismerjük a különféle talajnemeken, minden kísérletezőnek vállalkoznia kell a kísérletet mű trágyával és pedig szuperfoszfát támogatásával megismételni. Feleslegesnek tartjuk, de meg tárgyunktól eltérnénk, ha ezultal megindokolnék, hogy a többi műtrágyaféléket, a kálit és légenyt ezuttai miért mellőzzük. Őszi nitrogéngyüjtők termelését egyelőre neui ajánljuk, mert a biborliere bizonytalan, az őszi borsó pedig kifagy és mindkettő gyenge nitrogéngyüjtő. A Vitia víllosa kilünű fagyálló, de nagyon drága, kevés magot tért m. Hogy célút k megvalósítása annál biztosabb legyen, fődolog, hogy minél több megyei földművelő, birtokos vegyen részt a kísérletezésben. Mivel az általunk termelt kultúrnövények közt a a dohány a legfonlosabbak egyike, amelylyel a növénytermelési szakosztálynak foglalkoznia kell, ezen ügy érdekében ajánljuk a dohánytermelési felügyelő és hivatali kezelő urakat, a növénytermelési szakosztálynak tagjai kózé felvenni és arra felkérni, hogy a dohányügy érdekében a szakosztály ülésein résztvenni és esetleges — Sátán vagy, szól Celestino s elfordul. — Lehet, mjndja a?, tittokzalosan. — Szenvedek, sóhajt Celestino. — Szenvedsz, hiszen nem ismered az életet fiam. Te vagy hibás. — Én? hát akkor mi a küzdelem, mik álmaink, mi a lemondás ? — Ez nem élet, guuyolódik az. Nem ismered az életet! — S miért nem ? — Nem ismered az asszonyt, kacag rekedten a sálán. — Nem ? ismertem egy lánykát! — Az angyal volt ! — — Nem ismered az aszszonyt, ki| istenség, árlatlan vagy fiam, — nagyon ártatlan ! — Nem kell nekem asszony ! . . . Elég volna az én boldogságomhoz, ha a hegyeket bejárhatnám és fölöttük szállhatnám. — Ostoba vagy ! az asszony minden, érted, az asszony ; ő az éden, benne ég a pokol minden lángja. Éretlen vagy, nem virág, madár, csillag a boldogság, hanem az asszony, ő az élet álrna! az ő keblére kell törekedned. Celeslino könyezik, s halkan sóhajt : — Ismertess hát meg vele! Az idegen gunyosan fölkacag. — Mire való ez itt, — szól a mécses felé fordulva és elollja azt. Azfán az ablakhoz megy és kezével nagy íveket huz, rajzol a levegőbe. Erre selyemfonal kezd fényleni a rostély közölt s sárgás-kénes színben szórja szél fényét a kamrában. A sálán fekele fadarabokat szed elő kebeléből és összeilleszti. Celestino fölugrik : a fuvolám ! — A lelked, kacag a sátán . . . Maradj csak fekve,