Nyírvidék, 1906 (27. évfolyam, 1-26. szám)
1906-06-10 / 23. szám
XXVII. évfolyam. 33. szóm. IN.viregyhflga, iqqq. junius ÍO . A SZABOLCSVARMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK és a SZABOLCSMEGYEI TANÍTÓEGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Megjelenik hetenként egyszer vasárnapon. Előfizetési feltételek: postán vagy helyb6n házhoz hordva : Egész évre 8 korona. Fél évre i „ Negyed évre 2 „ Sgyes szám ára. 30 fillér! Az előfizetési pénzeli, megrendelések s a lap szétküldése tárgyában leendő felszólamlások Jóba Elek kiadó-tulajdonos könyvnyomdájához iskola-utcza 8. szám (Jánószky ház) intézendők. . A lap szellemi részét képe/.d küldemények, | Hirdetési dilttk: a szerkesztő czime alatt kéretnen beküldeni. 1 J „, ... . , . , ., , ... Minden négyszer nasáb?ott petit sor eevster Bérmente len levelek csak ismert kezektől közléa e „, fill é*. tabb8löri ka í,/ a esele bJ-; 6„ fogadtatnak el. A nyilt-téri közlemények dija soronkint 60 fillér 1 kéziratok csak világos kívánatra » a?: Apró hirdetések 10 szóig4> 1 61.,minden további szó illető költségéra küldetnek vissza. 4 61. Vastag bellivel »7edett kétszeresen számit Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére a kiadó-hivatalban (II. kerület iskola-utcza 8-ik szám); tóval.ba: Goldberger A. V., Eckstein Bernát, Altalános Tudósító es Grünmandel Henrik és Társa álta l Budapesten, Haasenstein és Vogler irodajában Bécsben, és Budapesten, valamint Németország es Sveicz fővárosaiban. Tűzoltóink győzelme, Társadalmi szervezeteink között, melyek erkölcsi vagy anyagi javak előmozdításának munkájában fáradoznak, bizonyára jelentékenyhelyet foglal el, hivatása és működése szerint, a nyíregyházi önkéntes tűzoltó-egyesület. Tudjuk, hogy az egyesületnek 25 főből álló válogatott csapata résztvett a milánói nemzetközi tűzoltó versenyen s hazahozta onnan az első dijat, a nagy arany érmet. A magyarországi tűzoltó testületek közül ezen a nagy versenyen egyedül a nyíregyházi önkéntes tűzoltó testület vett részt, praedestinálva lévén erre a legutóbbi szegedi győzelemmel, ahol a hazai testületekkel fölvett versenyben lett győztes, az első és második dijat hozván el magával. Most a milánói nemzetközi versenyből került ki győzőnek, s mi és velünk együtt a közönség őrömmel üdvözli a derék fiukat, kik ezt a nagy eredményt megszerezték! A milánói versenyek lefolyásáról következő tudósításunk szól : Szerdán reggel 8 órakor érkezett vissza tűzoltóegyesületünk derék verseny csapata Milánóból magával hozva a nemzetközi versenyről az első díjat. Közludomásu dolog, bogy varcouú knak neves tűzoltó csapata képviselte egész Magyarország tűzoltóságát, a dicsőség tehát, melyet szereztek, országos jelentőségű s ekként Nyíregyháza városára kétszeresen fényes. A közönség ezt át is érezte ; a versenytérről hazaiérő tűzoltoinkat olyan lelkes fogadtatásban részesítette, aminőben még része városunk egy egyesületének sem volt. A pályaudvar zsúfolva volt, s midőn a vonat berobogott, kilört az óriási éljen, mely szinte elnyomta a Benczy zenekarának játékát. Májerszky Béla polgármester üdvözölte a győztes csapatot lelkes, hazafiás szavakkal, mire dr. Konthy Gyula a szives fogadtatásért ugy maga, mint az egyesület nevében jól eső köszönetet mondott, s ezután tűzoltóink zászló alatt, a közönség folytonos éljenzése között s az egész uton általános érdeklődése melleit bevonullak a városháza udvarán levő őrtanyához, hol a szokásos jelentések megtétele s kürttel fúvott ima után leléptek. A ^Sfíradlék" tárnája. Bársony Klára. • Ez elbeszélő költeményemet ajánlom Szaholcsvármegye „Nagy as»zonyá"-nak : gróf Vay Gáborné föíspánné őméltóságának Kiütött a háborúság A mi szép hazánkba, Vihar zúgott völgyén, bércén, Át, meg által járta. Vihar zúgott, meghajlottak A zöldelő tölgyek . . . Hajdan edzetten megálltak, Most meg — összetörtek ! Ugy sajogott egész hazánk, Mintha haldokolnék, Pedig a sok roncsolt tölgynek Gyökere is volt még . . . S elvonult a zúgó vihar Meghaltak a vének De helyettük viharedzett Ifiak. termének; Szép lelkeim, figyeljetek, Az én bús nótámra! Ki nem hal az ilyen nemzet, Melynek érte-élni termett Minden fia, lánya ! * * Gyászba borult Bársony Lőrinc háza, Nagy vigalom, öröm szállt-e rája? Simának és vigadnának egyre, Uj bánatot, uj örömet lesve. Simának is : beteg Bársony Klára, Csukott szemmel dől le a párnára, S vigadnának ... új gyermeket várnak, Tétlen lázban futnak, szaladgálnak . . . Nagy Elek Nyíregyháza város tűzoltósága tehát megmutatta, hogy kishitüik voltak azok a budapesti tűzoltók, kik azt hangoztatták : „Magyarország nein veheti fel a versenyt a kü'földdel, s a nyíregyházi tűzoltóság, — bár az országban első rangú egyesület, ott csík kis falusi tűzoltósággá törpül." Ez a baj i a magyarnak, nem bizik magában, mihelyt a külföldet emlegetik ! De mígmutatta most városunk tűzoltósága, hogy ha talpra áll a magyar, akkor annak győzni kell, legyen bár ellenfele az angol, vagy franczia vagy bárki más. Múltkori számunkban már megírtuk derék tűzoltóinknak Milánóba megérkezését s figyelmes tlszállásolását. Bizonyára érdekelni fogja közönségünket az eseményeknek további folyamata s a verseny lefolyása, melyekről egyik tudósítónk közleménye alapján a következőkben számolunk bc. Május 28-án délelőtt nyitotta meg a nemzetközi congressust a turini gróf, (a király második öcscse) kinek tiszteletére egy zászlóalj katonaság volt kirendelve, kikkel szemközt állolt fel diszőrségként az angol s a magyar (nyíregyházi) verseny csapat 25 — 25 emberével. Az ekként alkotott sorfal között vonult be a congressus megnyitására az Umbertó uton levő gépművészeti muzeum épületébe a turini gróf kalonai zenekar mellett. A bevonulás után már a katonaságtól külön sorfalat alkotott a magyar s angol tűzoltó csapat, egymással szemben felállva a muzeum előcsarnokában. Midőn a megnyitás után ő Fensége elhagyta a termet, s a tűzoltói sorfal között ment, főhadsegéde által informáltatta magát felőlük. Jól eső érzés fogta el tűzoltóinkat, midőn a főhadsegéd feléjük mutatva jelentette a-Juriui grófnak : „Ungheria", tehát egész Magyarországot képviselő csapat. Ettől kezdve a verseny napjáig részben gyakorlatozással, részben a kiállítás tanulmányozásával töltötték napjaikat tűzoltóink, esténkint pedig a szálló udvarán tábort ütve, magyar dalokat énekeltek a három emeletes házban lakók s az udvarba beözönlött közönség folytonos tapsa és éljenzése közölt. A verseny junius l-én kf-zdődött, de ezen a napon csupán az olasz csapatok küzdöttek egymással nemzeti versenyben; csak másnap, szombiton velte kezdelét a nemzetközi verseny, melyben a nyíregyházi — migyar csapaton kívül az angol 4, a francz'a 3 s a schweizi 1 csapattal vett részt. Sorshúzás utján csak délulán került a sor a magyarra. Már a felvonulást is tapsviharral üdvözölte az arénában összegyűlt, mintegy 30,000 emberre tehető érdeklőd i közönség. Amig ugyanis a többi csapatok az aréna közepén felállva, legnagyobb részben gyalog vonullak fel az aréna északi részében felállított Nagy beteg a kicsi asszony Klára, Szeretettel néz az ura rája, Meg megfogja reszkető kacsóját, Igy hallgatja panaszoló szóját . . . — „Ne zokogj hát édes rózsám, lelkem, Majd megsegít az Úristen ott fenn, Megsegít az minden jámbort híven, Ne zokogj hát gyöngyvirágom, szívem I" Reszkető test lehull a párnára, Lecsukódik selymes szempillája, Elszendereg fájó gyötrődéssel, Hej, ki tudja, mikor, s hogy ébred fel I Bársony Lőrinc az ablakhoz mégyen, Hang sc rezzen ott a néma éjben, Oda ragyog a hold ablakára, Oda halvány, néma orcájára . Hang sc rezzen ott a néma éjben, A csillagok világitnak szépen, Hallga . . . figyel . . . nem hisz a tűiének. Ncma éjben megcsendül az ének! Fel-felcsendül, mindig hangosabban, Mennyi fájó, tépő szó van abban ! „Kossuth Lajos apánk azt üzente, Hogy elfogyott már a regimentje !" Olyan tépő, fájó a nótája, Ugy feldobog az ő szíve rája, Lángba borul bús, halovány arca, S egy-egy könycsepp hullik végig rajta ! Most mennek el az ablaka alatt, Áhítattal danol minden ajak, Ugy megdobog, ugy felsajog lelke „Kossuth Lajos azt üzente . . ." mászóházhoz, addig a mi tűzoltóink az aréna bejáratánál a gép, létia s személykocsikon elhelyezkedve várták a kürt jelt, mely midőn ellnrsogott, az óriási uiéretü küzdő téren keresztül száguldó lovakkal, s folytonos vészjel trombitálások közölt vonullak lel. A megoldandó feladat a következő volt: Egy három emeletes épületnek — mely fából volt felépítve — első emeletén kiülött a tűz, s a füst már a második emeletet is elárasztotta, hol bentrekedi s a füsttől 1 lalelt t mberck vannak. A lűz lovább terjedése megakadályozandó, az eszméletlen emberek a Il-ik emeletről megint ntendók. Ezen feladat rövid ismertetése s a tűzoltásra kiadott parancs elhangzása ulán bámulatos gyorsasággal vette kezdetét a támadás. Meg olt a helytzinén elismeréssel mélta'ta a jury azt a gyors s rendszeres munkát, melyet tűzoltóink kifejtettek. Amidőn a fecskendő le volt szerelve a patakba, ugyanakkor fel volt állítva az első emelethez az angol dugó létra, a második ímelethez a kihúzó létra, — már akkor megkezdette működését a füstálarezot tápláló gep, — szóval egy és lel perc, alatt minden készen volt sőt a viz sugár is kihatolt, s kezdetét vette kötélen leeresztéssel a mentés. E'.m rendszeres beosztás, s a feladatnak ebből kifolyulag rendkívül gyors keresztülvitele a közönségei oiiasi tapsvitiarra ragadta. Ezen rendszeres beosztásban, mely szerint mindenki a maga helyért egyszerre van foglalkoztatva, leli magyarazatat az a gyorsaság, melylyel minden más csapatot megelőztek tűzoltóink. Másnap délelőtt Milánó városa megvendégelte a nemzetközi versenyen megjelent csapatokat. Délutánra volt kirűzve a -dij kiosztás. •') órakor a milánói lűzolló-laktanya mellett sorakoztak egymásutánban a versenycsapatok ; közzejük volt iktatva kot tűzoltó zenekar s minden csapat vitte tábláját, melyen fel volt irva, hogy mely országból s annak mely városából való. E csapat ulán állittottak fel a versenyen haszna.t gepeket. Négy órakor indult meg az impozáns misnet zene s dobszó melleit a város nagyobb ulczain atvonulva ment a versenytérre, az Arénába. L hetetlen, hogy irigységet ne keltett volna a többi nemzetekben az a megkülömböztető éljenzés, melylyel a felvonuló ulal zsúfoltan ellepő, s a hazik ablakaiban megjelent közönség a magyarokat ünnepelte. Ugyanily fényes ünneplésben részesültek tűzoltóink az arénában összegyűlt, több mint 30ti00-re tehető közöiség részétől. Itt a jury előtt díszmene.ben vonullak 11 a csapatok, s alig hogy elhelyezkedlek, a jury elnöke harsány hangon kiáltotta: „Dr. Konthy Gyula". Már ekkor tudóit dolog volt, hogy a magyaroké az első dij. A jury Betódul a szellő a szobába, Felébred a kicsi asszony, Klára, Betegen is hallja: ,,azt üzente, Hogy elfogyott már a regimentje !" Édes hívem, kedves uram, férjem, Csókoljál meg, öleljél meg szépen, Előbb-utóbb úgy is el kell menned, A hazánál kisebb — a szerelmed ! Ez nevelt ám, ez növesztett téged, Ápolt-e úgy, a te feleséged ? I Kösd fel kardod oldaladra férjem . . . Azután meg csókoljál meg szépen . . . Itt hagyjalak téged gyöngyvirágom, Édes álmom, lelkem szép világom, Itt hagyjalak . . . feleségem . . . Klára ? I S odaborul könyes szemmel rája. Hiszen érzem, tudom : el kell válnunk, De mivé lesz a mi szép világunk. Hogy tudjalak egy magadra hagyni . . . Mért nem is tud szivem meghasadni ? 1 Felpillant rá beteg felesége, Nyugodt arca, nyugodt a nézése — Azt üzente : nincs már regimentje. Aki nem megy, annak nincsen lelke ! Szeretlek és elsorvadok érted, Lesem, varom a te hazatérted, De az első — a te hazád légyen, Kösd fel kardod — Isten veled férjem ! tt * Pihennek a daliás vitézek, Járja köziük mulatozó cnek, Könyeznck és mégis mulatoznak, Ez a sorsa a szegény magyarnak ! okleveles mérnők KállÓÍ-UtCSa 27, S2, (saját ház.)j| Nyíregyháza, v) i i
