Nyírvidék, 1906 (27. évfolyam, 1-26. szám)

1906-05-13 / 19. szám

1906. május 13. N Y I R V I D É K 19-ik szám 3. Vay Gábor gróf főispán a következő beszéddel válaszolt: Teli. törvényhatósági "közgyűlés! Az elnöklést átvéve szivem egész melegével üdvözlöm önöket. A büszkeség érzete tölti el egész lényemet, midőn elfoglalom e széket, melyen már atyám is ült s melyhez engemet az önök megtisztelő bizalma juttatott. Fogadják ezen bizalomért a leghálásabb, őszinte szívből fakadó, hazafias köszönetemet és azon esküvel pecsételt szent Ígéretemet, hogy részemről minden tőlem telhetőt elfogok követni e helyen, magyar hazám és hőn szerelett vármegyém érdekében. Tudom, hogy nehéz lesz eredményt is felmutatnom, mert előreláthatólag rövid lesz az az idő, melyet itt tölthetek és ig. n súlyos a feladat, mely megoldásra vár. A magyar politikai életben gyökeres változás állott be. Hasztalan hirdetik ádáz ellenségeink, hogy hiába valók voltak a lezajlott év megvívott küzdelmei, — nem igaz 1 Nem érhetlük ugyan el egyelőre mindazt, ami sziveinknek hő kívánsága os nemzetünknek szent jogai de elértük legalább azt, hogy megbukott a régi korrupt rendszer, mely mindenkor idegen érdekeket helyezett a magyar nemzet szent jogai elé; hogy most már megteremthető az alap, melyen kiépíthető a magyar nemzet önállósága és mint annak későbbi folyománya, a magyar állam függetlensége. És ez nagy eredmény tek. törvényhatósági közgyűlés, me'y egyszersmind nagy munkát, egy ujkorszak megalkotásának feladatát rójja reánk, amely munkát eredményesen csakis összes erőink egyesítésével a „viribus unitis" elméletének alapján végezhetjük. És ez lehetséges, mert e hazában ma már nincs számottevő polgár, ki ne vélné felismerni hazánk keleti égboltján a hajnal hasadást és reménykedve ne várná onnan a magyar szabadság napjának felkelését, mely feltartóztathatatlanul és kérlelhetetlenül fog haladni pályáján nyugat fele mígnem elérve a delet megáll, hogy örök időkre veres tehér zöld sugaraival aranyozza be a négyes folyam hármas hegy láncát és drága hazánk mélabűs virányait. Különbség magyar és magyar kőzött ma már e hazában csak annyiban van, hogy mig az egyik elérhetőnek véli a magyar szabadságot a 67-es alapon a duahstikus államforma keretein belől a teljes önnállóság, a teljes paritás kiküzdésével, addig a másik velem együtt meg van győződve arról, hogy ez csakis az Ausztriától való teljes külön válás, csakis a personal unió alapján lehetséges. De ma már az, ami az egyiknek cél, az a másiknak eszköz. Hazafias szent meggyőződésből kérem tehát a tek. törvényhatóság minden egyes tagját, hogy támogassa velem együtt azokat, kik a rn gyar állam önállósítását írták zászlóikra, hogy elérve ezen célt, egyszersmind megteremtődjék a magyar függetlenség sziklaszilárd alapja is. Részemről megvagyok győződve, hogy ha mindnyájan testvéri szeretettel, egyesült erővel, egy cél felé haladva, helyreállítjuk a vármegye megnyirbált autonómiáját és ezen erőt visszük a nemzeti küzdelembe, akkor azon álomkép, mely ma csak a messze jövőben látszik előttünk lebegni s mely glóriával öleli a magyar cimert Szt-István koronájához, — mihamar valósággá fog válni. És hogy ez igy lehessen, ahhoz kérem a magyarok Istenének kegyelmét és az önök támogatását. Éljen a független Magyarország ! ! Bory Béla a vármegye közönsége és a szabolcsvármegyei 48 as függetlenségi párt nevében üdvözölte ezután Vay Gábor gróf főispánt, a következő nagyhatású beszéddel: Méltóságos Főispán Ur ! Tekintetes törvényhatósági bizottság! Az én csekély személyemnek jutott az a kiváló sznrencse, hogy Szabolcsvármegye törvényhalósági bizottsága és nagy közönségének nevében Méltóságodat, mint Szabolcsvármegye főispánját e tanácsteremben legelőször tiszteletteljesen üdvözölhetem ; de üdvözlöm mint Szabolcsvármegye egyik számottevő és legnagyobb politikai pártjának igénytelen harcosa is és ezekből merítek magamnak jogot, hogy a főispán úr Őméltóságának Oly szép, tartalomdús és mindenek felett hazafias beszédjére néhány szóval reflectálhassak. Mindenekelőtt a legőszintébb szivünkből fakadó örömünknek adok kifejezést, hogy a magas kormány ajánlatára Őfelsége, Méltóságodat Szabolcsvármegye főispáni székebe kinevezni kegyeskedett, ezzel nemcsak az egész vármegye közönségének osztatlan óhajtása teljesült, de épen azzal, hogy ezen díszes bizalmi állásra, a lezajlott nemzeti küzdelem egyik lelkes harcosa lett kiszemelve, mindnyájunkban azon tántoríthatatlan hitet ébreszti, hogy Magyarország eddigi borús egén, a szabadság hajnal hasadása dereng. Tudom, mondani méltóztatott, hogy nehéz az a feladat, amit Méltóságod magára vállalt, de arról is megvagyunk győződve, hogy tudásánál, erélyénél és körültekintő tapintatánál fogva minden felmerülhető kérdést, legyen az politikai, társadalmi, avagy pedig közigazgatási természetű, a vármegye közönségének megnyugvására, Szabolcsvármegye és Nyíregyháza városának csak javára, előmenetelére fogja megoldani. De mindenekfelett megragadta figyelmemet, hogy a főispáni eskü tétele alkalmával Méltóságod oly keményen hangsályozta az „alkotmány" szót, amelyre szintén a hűségi esküt letette, ezt tehát egy oly férfiú mondotta, akinek kimondásához semmi kélség sem fér. Hát akkor, amidőn Magyarország ezer éves alkotmányának megvédéséről, amidőn Szabolcsvármegye autonom jogainak csorbilhallan fentarlásaról, de sőt ezen jogok teljes épségébm való visszaszerzéséről leend a szó, minthogy a múltban is tapasztaltuk, hogy az alkotmány véclbástyáit, csakis a teljes jogaival felruházott vármegyék képezhetik, én részemről, gyenge erőmmel, csekély tehetségemmel, lámogatásomat pártom részéről is ezennel felajánlom. Mellóságod elődjei között sok jeles főispánja volt volt Szabolcsvái megyének, de azoknak tevékenységét, akarat erejét bizonyos irányban egy megcsontosodott rendszer békjóba verte, a felébredt nemzeti önérzet ezen békjókat széjjel tépve, Magyarország jövőjének egy új, fényesebb irányt biztositolt. Ezen új, ínyesebb iránynak leend vezére Méltóságod e vármegyeben. Tehát azon biztos hitben, hogy Méltóságod ezer éves alkotmányunknak, törvényeinknek, jogainknak, jogszokásainknak hű őre leend, azon biztos hitben, hogy mindenben és mindenek felelt a törvény, igazsig és magyar s/ívének sugallata kend irányító ja, azon biztos hitben, hogy mint Szabolcsvármegye egyik nagynevű szülötte, ezentúl kizárólag a vármegyének és a vármegyéért kíván é'ni, újólag szívem minden melegével üdvözlöm Méltóságodat és üdvös, nasznos és sikeres munkálkodására a magyarok Istenének áldását kérem ! Görömbey Péter indítványára kimondotta ezután a közgyűlés, hogy a főispáni beigtaló alkalmából elhangzott beszédeket jegyzőkönyvébe igtalja. * * * A közgyűlés áttért ezután — rövidesen letárgyalván az alispáni jelentést s a házi pénztári számadást, a Szikszay Pál nyugdíjba vonulása folytán megüresedett alispáni állás betöltésére. Hatalmas „éljen Mikecz Dezsői" zúgott a tiremben s perczekbe teU, míg a főispán úr őméltósága kij lenthette, hogy Mikecz Dezső főjegyző Szabolcsvárniegye alispanjavá egyhangúlag megválasztatolt. Mik cz Dezső alispán letévén a hivatali esküt, a következő beszéddel foglalta el az alispáni széket: Tekintetes törvényhatósági bizottság! Méltóságos Főispán úr! Engem a mai napon a legnagyobb kilünle és ért, mely törvényhatósági tisztviselőt érhet, midőn érdemén felül jutalmazva azt a tevékenységet, melyet közpályám alatt erőmhöz mérten kifejtetlem, az én csekély személyemet egyhangúlag a vármegye első tisztviselőjévé m llóztatott megválasztani; legelső kedves kötelességem tehát, hogy a tekintetes törvényhatóság előtt mély, soha el nem múló hálámat és köszönetemet tolmácsoljam. Azokat a felmagasztaló érzelmeket, melyek az én szívemet ez alkalommal eltöltik, szavak alig volnának képesek kifejezni, de méltóztassék meggyőződve lenni, hogy miként a tengerszem szelíden csillogó tükre mérhetetlen melységet takar, ugy a lelkemben fakadó hála és köszönet érzése is mérhetetlen. E mai nap még sok feladatot ró a tekintetes törvényhatóságra: azért csak röviden szólok. Jól tudom, hogy azok a szolgálatok, melyeket két évtizedet meghaladó pályám alatt szerelett vármegyémnek tettem, e mai napon aránytalanul letlek megjutalmazva és épen ezéit fogadja a tekintetes törvényhatóság azon ünnepélyes szent fogadalmamat, hogy jövőben éltem legfőbb törekvése lesz magamat mindenekben méltóvá tenni azon rendkívüli kitüntetésre, melynek részesévé lettem. Arra, hogy ezt miként igyekszem majd megvalósítani, részletesen kiterjeszkednem nem lehet, de talán nem is kell. Itt születtem e vármegye földjén, ide kötnek engem lelkem, szivem érzései, itt kezdtem hivatalos pályámat, itt tanultam megösmerni és megbecsülni az önkormányzatot és annak ériékét, itt szolgallam olyan alispánokat, kikel követni és méltó utódjuknak bizonyulni lesz fő törekvésem és programmom, melyet röviden abban foglalhatok össze, hogy hű fia leszek Szabolcsnak végső lehellelemig és rendíthetetlen mély meggyőződésű hive az önkormányzatnak és mint ennek voltam munkása eddig, úgy az leszek, míg csak erőm lől, telik ezután is. Hogy a reám váró nagy feladatokat megvalósíthassam, kérem a tekintetes törvényhatóság minden egyes tagjának és első sorban főispán úr Ő Méltóságának, mint a végrehajló hatalom képviselőjének jóakaralu támogatását, lisztviselő társaimnak, kiknek legtöbbjével évtizedes közös munka emléke köt össze, lelkes közreműködését. És ha ezeket megnyerem tekintetes törvényhalóság, ezek meg fogják aczélozní az én gyenge erőimet, miként azt az elmúlt hónapok nehéz küzdelmei alalt is tették és én hiszem, hogy módomban lesz tettekkel is leróni azon tartozásomat, mely engem Szabolcsvármegye nemes közönségével szemben soha le nem róható adósságként terhel. A mindenható Isten segítsen engem ennek elérésében ! A Mikecz Di zső alispánná választása folytán megüresedett főjegyzői állásra három pályázat adatott, be : Sipos Béla I. aljegyző, Ib. főjegyző, " Olclwáry Pál és Okolicsányi Dezső főszolgabírók részéről. Névszerinti szavazás kéretvén, a főispán úr azt elrendelte. A szavazás eredménye a következő : bead itott összesen 343 szavazat, ebből Sipos Bélára eseti 310, Okolicsányi Dezsőre 112, Ülchváry Pálra 21 szavazat. Sipos Béla tehát, a közgyíi^s zajos eljenzése között a vármegye főjegyzőjéül megválasztatolt. A Sipos Béla főjegyzővé választása folytán az ő helyére lépő, ugyan azzal a javadalmazással ellátott Korniss Géza rangsorban második első aljegyző helv nek betöltésére került ezután a sor. Pályáztak Nagy Imre II. aljegyző s Mikecz István szolgabíró, Ib. főszolgabíró. Névszerinti szavazás nem kéretvén, a főispán ur felállással és ellenpróbával vette ki a közgyűlés akaratai. A nagy többség Mikecz István mellett nyilatkozván, főispán űr őm dtósága Mikecz Istvánt niegválaszlott első aljegyzőül jelentette ki. E választással megüresedett egy első osztályú s/.olgabirói állás Pályázták ra Horkovics Sándor, dr. Kubassy Béla és Vay Zoltán szolgabirak, akik közül Horkovics Sándor 128 szavazattal a dr. Kubassy ra esett «1 s a Vay Zoltánra esett 53 szavazat ellenében meg választatott. A megüresedett Il-od osztályú szolgabírói állásra Nozdrovicsky László közigazgatási gyakornok választatott meg. * * * A közgyűlés végeztével s közben, a szavazások alatt beállolt szünetekben a kővetkező küldöttségek tiszteleglek Vay Gábor gróf főispán előtt: Római kalholikus egyház, Görög szertar ásu katliolikus egyház, Ágostai evangelikus egyház, Evangélikus református egyház, és ev. ref. egyházmegye, Izraelita egyház, Katonaság és m. kir. csendőrség, Kir. törvényszék, kir. járásbíróság és kir. ügyészség, Nyíregyháza város képviselőtestülete, Thass község képviselőtestülete, Állami tisztviselők, nevezetesen: kir. p. ü. adóhivatal, számvevőség, dohány-felügyelőség és beváltó hivatal, kir. adóhivatal, vasúti tisztviselők, Nyíregyházi főgimnázium, Szabolcsmegyei tanító-egyesület, Gazdasági egyesület. Posta- és távírda tisztek, Állami elmegyógyintézet (Nagykalló), Jegyzők egylete, ipartestület és az összes iparos körök, Városi dalárda, Vármegyei tisztikar. * * * Délután 3 órakor volt a főispán úr őméltósága al'al adott ebéd a Sóstón. Közel 500 hívott vendég vett részt az ebéden, melyet a nyári táncteremben s a hozzá epitett sátorban tálalt föl ,a Sóstó bérlője, elismerést érdemlően. Az első toaszlot a házi gazda, Vay Gábor gróf mondotta, leírhatatlan lelkesedes és kitörő zajos éljenzes között. A három részből, egy-egy kis megszakilássul elmondott gyönyörű pohárköszöntöt itt közöljük : Tisztelt Uraim! Méltóztassanak nekem megengedni, hogy ez alkalommal ősi szokás szerint én is poharat emelhessek a Szent-István korona viselőjére. A Szent-István korona eszményi megtestesülése mindannak, ami magyar. A magyar nemzet jogainak, a magyar állam törvényeinek és az összes magyar erők kutforrásainak. Akinek a magyar nemzet ezen koronát közakaratból a lejére teszi, azt bízza meg a nemzet jogainak megvédelmezésével, az állam törvényeinek megoltalmazásával s ezen célra rendelkezésére bocsátja a nemzet összes erőit. Akit a nemzet ezen koronával megkoronáz, az kell, hogy a legelső magyar ember legyen. S hogy ez mindenkor így lehessen, hogy a magyar király a nemzet jogainak megvédelmezésére és az állani törvényeinek megoltalmazására mindenkor meríthessen a magyar erők kiapadhatatlan forrásának mélyéből, ezl szívemből kívánom s poharamat az alkotmányos magyar királyra emelem. Éljen a király ! Tiszteli Uraim ! Poharam kiürült, de csordultig van szívem. Engedjék meg tehát, hogy ennek tartalmát pohárba öntve, önöknek felkínálhassam. Hiszen ím dereng a hajnal, szólnak a pacsirták és e bűbájos zenét hallgatva, egy regi magyar dal hangjait vélem felösmerni benne: „Megviirad meg valaha, nem lesz mindig a magyarnak éjszaka." A hálakönyek özöne tolul szemeimbe, ha arra gondolok, hogy a magyarok Istene megengedte érnünk ezt a tavaszt és az önök bizalma e tavasz nyiltával engem tett Szabolcsvármegye „első béresévé." De fogadom is, hogy két kézre markolva a rám bízott eke szarvát, húzok vele a magyar földbe olyan barázdát, melyből csak a magyar szabadság gyümölcse fakadhat és ha megérhetem az aratás idejét, vágok a termésből mindnyájunk számára olyan rendet, mint aminő csak magyar kasza utan dőlhet a magya

r ég alalt. Adja az Isten, hogy mihamarabb beteljesüljön koszorús költőnknek ama mondása, mely szerint az egész világ az Islen kalapja, Magyarország pedig a bokréta rajta.