Nyírvidék, 1906 (27. évfolyam, 1-26. szám)

1906-05-13 / 19. szám

19 18-ik szám. N Y I R V I D É K 1906. május 6. megnyilatkozott bizalma helyezte az alispáni székbe. A vármegye közönségének — nem csak a törvényhatósági bizottság tagjainak — az osztatlan bizalma nem csak annak a Mikecz Dezsőnek a méltánylása volt, aki — a bála Istennek letflnt — nehéz esztendőben minden póz, minden zaj nélkül, nagyok és kicsinyek ünneplésének minden keresése és kívánása nélkül, Szabolcsvármegye alkotmány védő küzdelmeiben azoknak a minden frázis és minden eláradások nélkül való határozatoknak a szerzője volt; és nemcsak annak a Mikecz Dezsőnek, a főjegyzőnek, akitől a jövendőtől, — pedig fenyegető jövendőtől való félelem hangját soha senki se hallotta : de Mikecz Dezső huszonegy éves vármegyei szolgálatával, amely időbői tiz esztendő főjegyzői működésére esik, a — mindenek fölött kiválóan munkás, megbízható, pártatlan (lett volna pedig oka gyengébb karakterrel másnak is lennie) és kulturális érdekek iránt is érzékeny n üveltségével erre a legnagyobb állásra a vármegyénél, régen praedestinálva volt. A kulturális érdekek iránt való „érzékenységet — engedelm t kérünk, hogy bizonyos czélzat >ssággal — épen a vármegye székvárosával, Nyíregyházával együtt kívánjuk itt megemlíteni, ahol. t i ebben a rohamosan fejlődő városban, igazán nagy -zükség van arra. hogy e város kulturális irányban megindult haladását vármegyei érclekké forraszszunk össze Enuek a nagy érdeknek, hogy az egygyé való létei, az összeforrás létre jöhessen, a nyelvében is magyar székvárosnak kell, ebben az irányban megtenni megint egy lépést. Csak egy lépést! Az a napsugár, ami most kisütött a szürke felhőkkel borított magyar égbolton, bevilágít talán azokhoz is, akik néhány esztendőkkel ez előtt a magyar nyelvnek az egyházi rítusban való érvényesülése ellen föllázadtak. És még talán azokhoz is, akik — ezzel a bíróilag megbélyegezett hazaárulással — rövid idő multán, érdekből czimboráltak. Mikecz Dezső alispán urnák, a kulturális érdekek iránt való érzékenységét, hogy épen ez irányban érintettük meg, engedelmet kérünk tőle. De csak azért tettük ezt, mert a székváros fejlődése iránt való munkásságát ismerjük; szeretetét, érdeklődését annál inkább ! Es . . . egy lépést, csak egy lépést előre . . . . kérünk az eklézsiától! A bevonulás. 8'3C perckor ponlosan érkezett meg Kisvárda felől a vonat, amelyen Vay Gábor gróf, Szabolcsvármegye főispánja a székvárosba érkezeit. Fellobogózott utcák, a vasúti-úton diadalkapu. Városháza-tér, Vármegyeháza-tér fcnyődíszitésü fonásokkal és emberáradat a pályaháznál, a bevonulás vonalán. A „kinyilatkoztatás" idejének nagy várakozásával türelmetlenkedett a közönség. Fölvonultak a lovas bandériumok : a nyíregyházi gazdák Paulusz Márton A fürdőorvos. Az ifjabb Dumas színmüveinek rendes alakja az az élettapasztalatokban és bölcsességben bővelkedő szalondoktor, akinek biztos kezében futnak össze a darab cselekmenyének bonyodalmas szálai. Keresztül a négyfelvonáson ő a fix pont, a többi szereplő botlásai szenvedelyei, vétkei közepette. — Bölcselkedik, oktat, intézkedik és végre az ő higgadtsága, megfontolt okossága vezeti szerencsés kifejlődéséhez az összebogozott akciót. Ó a modern társadalmi színmű intéző lelke, aki mindent megért, megbocsát, kiegyenlít, a téstet öltött jó szándék és emberszeretet. Nem csekély mértéke a külömböző jó tulajdonságoknak van meg abban a klasszikus típusban, amelyet Dumas a szalon doktor alakjában megalkotott. De mik a franczia színmű orvosának erényei azokhoz kepest, a melyek arra kepesitik az egyetemes orvosi ismeretek tudorát, hogy jo fürdőorvos legyen. A fürdőorvos léte efemer. Vannak ugyan olyan fürdőorvosok is, akik ezt a jellegüket az esztendő egész folyamán nem vetik le ; akik mig a tél tart valamely klimatikus helyen működnek, mig nyáron egy előkelő fürdőhelyre teszik át szállásukat, de az igazi fürdő orvos szezonja a nyár. Ö az esztendő többi részében semmiben sem külömbözik többi kollegájától. Rendel, gyógyít, kezel, épen úgymint minden más doktor, több-kevesebb ambícióval, több-kevesebb eredménnyel, a mint a körülmények magukkal hozzák. De alig tűz ki a juniusi nap első forró sugara, alig tikkadnak el a rózsák és alig kezd olvadozni a nagyváros aszfaltja, felül a gyorsvonatra és valahol a Balaton menten, vagy a Tatra örökzöld fenyvesei között, levetve szürke mezét, mint gubóból a lepke, ugy bontakozik ki előttünk diadalmasan, mint a hivatása magaslatán álló fürdő-orvos. Önök nem is sejtik mi mindent jelent ez a rövid szócska: fürdő orvos, hogy micsoda felelősség, mennyi gyakran kellemes, még többször kelemetlen kötelesség fűződik ehez a fogalomhoz! Sőt önök talán azt hinnék, vezérletével, az orosiak, napkoriak, Ilenter Antal várnagy vezényszavára a miJléniumi bandérium. Azután Lipthay Béla, a vármegye koronázási zászlójával, két csatlóssal, s nyomában az úri bandérium : Bogátliy József, Gencsy Ferenc, Kállay Emil, Tamás, Ubul, Petrovay János. Kürtszóra rendezkedik a bandérium. Ktrekképü kis magyar gyerek, a várt főispán fia László gróf, szürke lovon, karján hosszú pántlikára kötöll, Nyíregyháza város színeivel való csokorral elől. Kintit a perronon diszmagyar-ruhás és feketébe öltözött urak várják a vonatot. Éljenzés s ahogy Vay Gábor gróf kiszáll a kupéból, Májerszky Béla polgármester, a székváros nevében üdvözli. Lelkes, az üdvözlők sorában hatalmas viszhangot keltő volt ez az üdvözlés. Vay Gábor gróf, Nyíregyháza, a vármegye székvárosa iránt érzett szeretetének kijelentésével köszönte meg az üdvözlést, s mint főispán azzal az ígérettel, hogy a székvárost, melynek nagy fejlődéseben a vármegye előiehaladásának egyik legnagyobb bizonyítékát látja, tovább való előrehaladásában, minden törvényes befolyása szerint támogatni fogja. Vagy kétszáz úrifogat s a 250 főre való bandérium rendben állott ez alatt a pályaudvar előtt. A főispán Májerszky Béla polgármesterrel fölszállolt a város díszhintajába, őrnéltóságát a grófné!., nővérét Vay kdámné grofnét s a kiséretökben levő hölgyeket pedig a fogadásra kijött urak kisértek a rájok várakozó fogatokhoz Pár percbe került, hogy a bevonulás menete megindult. Elől Kertész Bertalan főkapitány a város fogatán. Azután Lipthay Béla, két csallóssal, melletle a kis Vay László gróf, s utánok és vezetésük alatt a nyíregyházi, orosi és napkori gazdák bandériuma. A főispán s közvellen utána a főispánná őméltósága kocsija mellett a magyar díszruhás úri bandérium. A hosszú menet a Vasúti-úton, a Városház-útcán, a Városház-téren körül menve a Vármegyeház-téren állott meg, a vármegyeháza főbejárata előtt. Mikecz Dezső főjegyző, h. alispán a tisztikar élén fogadta itt a főispánt, ki a h. alispán üdvözlő beszédére válaszolva, köszönetet mondott az „Isten hozott"-ért s a főjegyző s a tisztikar által kisérve, bevonult a főispáni hivalalos helyiségbe. A közgyűlés. Pontosan 10 órakor nyitotta meg Mikecz Dezső főjegyző h. alispán a közgyűlést, a következő beszéddel: Az elmúlt év lavaszí közgyűlése óta tartott üléseink mindenikén honfi búval szívünkben, szegény hazánk sorsa felett aggódva \eltünk részt. Nehéz küzdelmet kellett folytatnunk a reánk törő hatalom ellen, megvédelmezni alkotmányunkat, önkormányzatunkat. Már már úgy látszott, hogy az igazság legyőzetik, elleneink már kovácsolták kezünkre a bilincseket, elesitetlék megrontásunkra a fegyvert. Megborzad az ember, ha visszagondol az elmúlt időkre, melyekben meggyőződhettünk, hogy a gyengéknek, gyarlóknak es gonoszoknak mily nagy sokasága van közöttünk és mennyien vannak kik mindenre, még arra is kaphatók, hogy közös anyánkra, hazánkra törjenek! hogy a fürdő orvosnak egyedüli feladata a betegeket és üdülőket gyógyítani,őket orvosi tanácscsal ellátni, életmódjukat ellenőrizni. Mennyire c-alódnak és mennyire távol maradnak attól a meghatározástól, amelyet a tapasztalat a jó fürdő orvos kritériuma gyanánt felállít! . . . A jó fürdő-orvos a fürdő lelke és jó szelleme. Hasonlatos in Dumas színmüveiben szereplő kollegájához, ő is kormányzó kézzel vezeti székhelyeinek egész életét. A legtitkosabb és legbensőbb tanácsadó, nemcsak testiekben, hanem lelkiekben is. Diszkrét és bölcs ; tudós és gavallér, jó barát és orvos egy személyben. A fürdőhelyen az ő tudta és jóváhagyása nélkül egy falevél sem hullhat le, egy intim vacsora nem eshetik, egy csók el nem csattanhat. A jó fürdőorvos oly tiszteletnek örvend, mint egy fejedelem és oly népszerű, mint egy ellenzéki pártvezér. Szervezi a kirándulásokat, a sportversenyeket, az Anna-báloknak és egyéb mulatságoknak hivatalból való fő-főrendezője. Ő mulattatja a leányokat, udvarol az asszonyoknak, kártyázik a férfiakkal, egyforma biztonsággal kezelvén a tarokkot és a tennísz rakettet. A fürdő élő újságja ő, aki mindenről legelőbb értesül, sokat elmond, és még többet elhallgat. Diszkrét és közlékeny, szigorú és gyöngéd, komoly és mulatságos — mindez, ha szükséges. Minedezek mellett pedig még arra is reá kell hogy érjen, hogy az igazi betegeknek — inert ilyenek is akadnak a fürdőn, komoly türelmes és buzgó orvosa legyen. Megkísértettük megrajzolni a fürdőorvos alakját, akiben egy diplomata, egy tudós és egy világfi minden erénye egyesül. A fürdő, akár milyen balzsamos a levegője. varázshatásu a vize, elragad a fekvése, csak akkor tökéletes, ha kincseivel egy ilyen született fürdőorvos sáfárkodik. És ha a kura beíejeztekor megacélozol! idegekkel jókedvűen, tes ben és lélekben felírisülve terünk vissza a város téglahalaiai közzé, ne csak a fürdőt dicsérjük, hanem gondoljunk hálával a fürdő orvosra is, aki az a fürdőn, mint a jó szakács a konyhán; az ő szakértelme és gondos s^ervirozása nélkül a legfinomabb fogás is élvezhetetlen lehet. Báttaszéky Lajos. Hála Islennek ez a korszak az ő nagy tanulságaival immár a múlté ! Tanújele ennek ez a mi mai örömünnepünk is midőn azért jöttünk össze, hogy örvendező szívvel, felemelt kebellel iktassuk be az alkotmányos kormányzat előterjesztésére kinevezett főispánunkat gróf Vay Gábort! Midőn tehát ez alkalomból szívem egész melegével üdvözlöm a nagy számban megjelent bizoltsági tagokat, jelentem, hogy mindaddig, mig főispánunk a hivatalos esküt le nem teszi, én leszek szerencsés az elnöki tisztet betölteni. Mikecz Dezső főjegyző, elnöklő h. alispán felolvastatta ezulán a m. kir. belügyminiszternek leiratát, melyben Vay Gábor grófnak Sabolcsvármegye főispánjává Őfelsége által történt kinevezlelését tudatja. A közgyűlés tudomásul vévén a leiratot s kimondván azt, hogy Vay Gábor grófnak, főispánsága idejére az idáig főispáni lakásul használt helyiségeket rendelkezésére bocsátja, Bory Béla elnöklete alatt Dessewffy Dénes grófot, Gencsy Albertet, Kállay Andrást Lipthay Bélát, Megyery Gézát, dr. Meslcó Lászlót, dr'. Mezössy Bélát, Petrovics Gyulát és Pongrácz Jenő grófot küldöttségbe kérte meg a főispánnak az esküietételére való meghivásara Vay Gábor gróf, a küldöttséggel megjelenve a teremben, Mikecz Dezső h. alispán fölhívására Sípos Béla tb- l'őjygyző előolvasása után letette az esküt, mire Mikecz Dezső h. alispán a beigtatott főispánt a következő beszéddel üdvözölte : Méltóságos főispán Ur! E i ünnepélyes pillanatban, midőn Méltóságod ajkairól az eskü szavai elhangzottak és én mint e vármegye immár lörvényes joghatósággal felruhizolt főispánjának az elnöki széket átadom, engedtessék meg nekem, hogy Méltóságodat pár szóval üdvö/.öljem. Valamint a természetben is vannak bizonyos időközökben rendkívüli jelenségek, úgy a magyar nemzet élete is tüntet fel ilyeneket. A napnak, e mindeneket éltető fényforrásnak is vannak fogyatkozásai. Ilyenkor e tündöklő égitest sápadt ködgolyóként lebeg felettűnk, a föld megborzong és mindeneket eddig ösmerellen félelem és szorongás tölt el, a nappalból hirtelen átváltozott éjszakában pedig undok lények, csúszó-mászók jelennek meg, azt hivén, hogy beköszöntött az ő idejök az örök sötétség korszaka. — Azonban a hatalmas legyőzhetetlen égitest mégis diadalmaskodik támadóján, széttépi a reá nehezedő sötétség fátyolát és verőfényes sugarai ismét mosolyogva aranyozzák be a hegyeket, rónákat, tengereket, szárazföldeket. A szorongással telt szívek megkönnyebbednek, az aggodalomtól sápadt arcok kipirulnak és a sötétség beálllára előbújt csúszó-mászók a ragyogó napfény elől sietve menekülnek odúikba. Ilyen napfogyatkozása volt a mi ezer éves alkotmányunknak is az elmúlt hónapokban. Törvényeink szentségébe és sérthetetlenségébe vetett hitünk ragyogását akarták szentségtörő kezek elhomályosítani, vészt jósló hangok süvítettek el felettünk, nyomort és szenvedést hirdetve és soha nem látott alakok léptek a homályból elő, kik mindenre készen, avval a hittel eltelve jöttek, hogy immár elérkezett az ő aralmok ideje, mert hiszen az igazak és jók úgy sem képesek az alkotmány és törvények világossága nélkül tovább működni. Hála a Magyarok Istenének, elmúlott ez a mi napfogyatkozásunk, a gonoszak nem diadalmaskodhattak az igazságon, nemzetünk felszabadult a reá nehezedő lidércnyomás alól és a királyi eskü szentsége ragyogó fényben tündöklik egünkön, azok pedig kik azt elhomályosítani akarták, vissza sülyedtek a sötétségbe, ahonnan előkerültek. Az igazság győzelmének örömünnepe ez a mai nap is, midőn Méltóságodat mint az alkotmányért küzdők egyik legelső harcosát, kinek abban, hogy vármegyénk a törvénytelen ural nn elleni küzdelemben oly nagy, oly dicső szerepet vitt, elévülhetetlen érdemei vannak, e közgyűlési teremben, melynek falairól édes atyjának képe tekint le reá, Szabolcsvármegye főispáni állásába beiktatjuk, melyben jói ludjuk méltó utóda lesz dicsőült atyjának és elődeinek. Kélszeres örömünnep ez a mai nekünk Méltóságos Uram, először azért, mert Koronás Királyunk kegye vármegyénk egyik legjelesebb fiát, egyik legősibb, fényes szereplő családjának sarját, vérünkből való vért tüntetett ki, másrészt azérl, mert ösmerve Méltóságod politikai elveit, biztosítva látjuk azt, hogy önkormányzati jogaink épen Méltóságodban fogják leglelkesebb vMelrnezőjükel, kiterjesztőjüket bírni. Szeretett hazánk és vármegyénk javát, üdvét célzó hasznos munkára készen találja Méltóságod e vármegye hazafias közönségét és tűzpróbát kiállt tisztikarát és mi bizunk benne, hogy Méltóságod jeles tulajdonságaival lángoló hazaszeretetével ezt a készséget mindenkor viszonozni és a közügy javára gyümölcsöztetni fogja. A Magyarok Istenének áldása kisérje Méltóságodnak főispáni működéséi! Zajos éljenzés között végezte be az elnöklő h. alispán az üdvözlő beszédet, melyre