Nyírvidék, 1906 (27. évfolyam, 1-26. szám)

1906-04-29 / 17. szám

2 17-ik szám. N Y I R V I D É K 1906. április 29. Nincs más út a rabszolgaságból való menekülésre, mint a magyar ipar fellendítésében való egyesülés, és az abban való kitartás. A többi utak el vannak előttünk zárva: ez az egy szabad, ez az egy bizonyos diadalra visz. Ellenségünk ipari termékeinek mi voltunk egyedüli, kényszerű fogyasztói; olyan hitvány az ipara, hogy a nagy iparos nemzetek iparával fel nem veheti a versenyt. Ha minket elveszít, verseny nélkül: tehát erkölcstelen alapokon felnőtt ipara meg fog bukni. De ne féljünk: akkorra nagy lesz a mi becsületünk! Azért lépjünk be a Magyar Védő-Egyesület Szabolcsvármegyei osztályába! Tükördarabok az emberismeret világából. (Folytatás.) Nehéz az önzés és önzetlenség határát különválasztani, mert ezen két ellentétesnek látszó eszme demarkacionális vonalát gyakran nem táláljuk meg, mivel a határvonalak sok helyen átcsapnak egymás területére, de az élettapasztalásból merített bölcsesség kepessé tesz bennünket arra, hogy e határvonalak fekvését megtaláljuk, — csak tudjunk és akarjunk méltányolni. A közönséges önzés egy fogalom a kapzsisággal, fukarsággal, fösvénységgel. A fösvénység vétek, a takarékosság pedig erény; hogy e kettőt szétválasztó határvonalat felismerjük, helyesen kell distingválnunk s tudnunk kell azt is, hogy a túlságos takarékosság még magában véve nem fösvénység. tehát nem vétek; fösvénységgé s vétekké csak akkor válik a takarékosság, ha oly túlságba csap át, hogy azzal sem magunknak sem másnak szellemi javát elő nem mozdítjuk, és igy indokolatlanul, meddőn hevertetve tartjuk azt, mit mások fáradalmaikkal megszerezni törekszenek, hogy mint a természet adományát, az emberiség közkincsét, az emberiség közhasználalára fordíthassák. Tudvalevő dolog, hogy a bizalmatlanság nincs messze a gyűlölségtől, mely utóbbi nem retten vissza a visszaélésektől sőt olykor a vétektől sem: ugy az irigy kezdetben keveset igényel, de mindig többet és többet, végre mindent, — mert hol ez indulat megfogamzott, szenvedélylyé fajul; s ha szépségre vonatkozott: hiúságot, ha gazdagságra: fösvénységet, ha hírnévre: rágalomkórt, ha mások szerencséjére: gyűlölséget. Nem szabad azonban összetéveszteni az irigységet a versengéssel, vetélkedéssel, mert ennek nemes, amannak nemtelen indulat a forrása. „Az emberek megvallják, hogy indulataik és gyarlóságaik uralkodnak felettök, de hogy az irigység rabjai volnának, azt makacsul tagadják, sőt e szenvedélyt még önmaguk előtt is mentegetik s jogosult féltékenységnek vagy állítólag méltó haragjuknak tulajdonítják a bennük duló irigység munkálkodását, de mindezt csak magukra dispuláljak, mert érzik ezen tulajdonság, ezen humanitás elleni vétek alávalóságát, mely igen lealázó természetű, embertársaival szemben mindig méltánytalan, miért is az ilyennek kellene embertársai részéről feltétlen megvetéssel találkoznia, meri az irigy szomszédja zsiradékán soványodik. Az irigység többé-kevésbbé feltalálható mindenütt, de leginkább honos faluhelyen, vagy kis városokban, szóval kisebb társulatokban, mert itt mindenki egyenlő akar lenni, s akár van tehetségeinél fogva jogcíme erre, akár nincs : ragyogni, látszatni, elismerletni s első akar lenni mindenki; a hátramaradók pedig kaján sz.mmel s irígykedéssel kisérik a haladót. Nyomorult emberkék ezek, kik ott is szeretnének aratni, hol riem vetettek, és gyűjteni ott, hol nem fáradtak. Ez az oka annak, hogy otthonn senki sem lehet próféta, s szülőföldjenek vagy lakóhelyének közönsége csak akkor ismeri el valaelőnyük is meg van, hogy az alsóbb emeletiek fogásaiban is gyönyörködhetnek. Ha a horgászok nem rángatják a vizben horgaikat, valóban látni lehet, midőn a hal sebesen közelit a horgon lévő rovarhoz s azt nagy mohósággal bekapja. E látvány mindenkinek annyira leköti figyelmét, hogy alig jut eszébe étkezni s alig veszi észre, hogy az idő mennyire eljait és már alkonyodni kezd. A horgászok nagy resze folyvást togadásban áll egyik vagy másik szomszédjával, s mint valamely hazárd kártyajátéknál minduntalan tetemes összeget nyer és veszt. Beszéltem olyan horgászóval, ki a horgára került halak faja és száma után a saját jövendőjét jósolta meg. Fogott halait este kiszálláskor mindenki magával viheti. Én is magammal vitlem, s másnap egy velencei családnak igen jó magyaros halpaprikást készíttettem belőlük. Délutáni 5 órakor siet a hajón mindenki enni s ekkor elkezd a zenebanda, mely csupi trombitásokból áll, szép darabokat játszani. Kirándulásom alkalmáv. 1 a következő műsoruk volt: 1. Marsth Asbahrtól. 2. Ouverture poél, Suppétól. 3 Musical melange. Dotlvtói. 4. Potpourri, Curthtól. 5 Quadrille, Daasetól. 6. Duetté for cornet, Cáritól. A keringőt, galoppot s a két négyest a hajó fedélzetén sok jókedvű pár tancolta, úgy, hogy a hajó megérkezéséig valóságos bált csaptak. Két ember volt a hajón, ki az egész napot végig ette. Este megkérdezte szomszédja az egyiket, ha vájjon jóllakott-e? Tagadólag rázta a fejét és szomorkodva mondta, hogy azt még sohasem érte el, mert az állkapcái mindig hamarabb fölmondják a szolgálatot, mintsem sikerülne jóllaknia. Akkor is csak azért hagyta abba, mert a lüle tövénél is fájtak már az izmai. Volt egy olyan uri ember a hajón, ki egész napon át meg sem mozdult kényelmes támlanyából, s mohon szívta egymásután a szivarokat, de csak félig *zivta ki azokat, azután a tengerbe dobta, egy pohár vörös bort ivott s ismét másikra gyújtott. Kérdezték tőle, hogy talán orvosi rendeletre szivja tüdejébe dohányfüsttel a tavaszi levegőt ? kinek kiválóságát, mikor már távolabb eső elfogulatlan körökben méltányoltatik. Hol az élet küzdelmeiben hír és név a cel, hol nem születés, rang, hanem erény ad érdemet, elsőséget, ott feltűnő az irigyek száma, azért alkotmányos országban sok ember irigye a másiknak ; köztársasagban még több. Az irigyek a velük egy korban élő nagy jellemek és nagy emberek irányában sohasem tudnak felemelkedni az igazságosságig. A magyart nagyravágyás és hivatalkór teszik irigygyé. Midőn valaki nagy áldozatot hozott, az vagy annyira emelkedett lelkű, tehát magas értelmi fejlettségű, hogy a közjóért önmagától mindent megtagadni kész, — vagy nagyravágyó, s ezen esetben ugy is tudjuk hányat ütött az óra. Ha valaki meglepő áldozatot hozott : tekintsünk végig előéletén s tudni fogjuk milyen rugók működtek. De midőn mások tetteinek rugóját keressük, nem szabad véleményünk megalkotásában skeptikusoknak lennünk, hanem legyünk inkább optimisták s helyezkedjünk arra az álláspontra, hogy a jólelkű ember mindenütt jó szándékot lát; a rosszak és az ostobák mindent aljas, vagy ostoba indokra vezetnek vissza. Mert valamint senki sem találhat az általa olvasott könyvekben több szellemet, mint a mennyivel ö maga bir ; más tettét és érdemeit is mindenki csak a saját szellemi tehetségeihez, felfogásához mérten Ítélheti meg. Az ember tetteit képzelet és szenvedélyek irányítják. Ez az oka, hogy az emberek cselekedeteiben, oly nagy szerep jut az előítéleteknek és elfogultságnak és hogy azokból leggyakrabban hiányzik az értelem meggyőződéséből származott szellemi szabadság. Innen van az, hogy az ember életébrn oly sok a csalódás, mert a képzelet világa nagyon is különbözik a száraz valóságtól, a szenvedelyek pedig ritkán jó tanácsadók, mert rendesen túllőnek a célon. A szenvedélyek azonban — bár valamennyinek kútforrása egy : a vérmérséklet, — nem sorolhatok egy kategóriába, mert vannak aljas, esztelen szenvedélyek, melyektől élesen meg kell különböztetnünk a nemes szenvedélyeket, mely utóbbiak nélkül még ember nagy dolgokat nom vitt véghez. Mivel azonban a nemes szenvedélyeknek az emberek rendkívüli s nagy tetteiben oly nagy szerep jut, s ily szereplésükben nemcsak méltányoljuk, hanem létezésüket kívánatosnak is tartjuk, azért még az eszélytelen szenvedélyeket is esik szánandó elfogultságnak kell tekintenünk, melyek csak akkor válnak bűnös okfőkké, mikor gonoszságba csapnak át, de melyek azonban még ekkor is birnak azon rejtett tulajdonsággal, hogy megfelelő alkalommal, rilkán bár, de mégis nemes tettek forrásává is válhatnak. Az élet mutatja, hogy az emberek nagyobb része felett a képzelődés uralkodik, melynek játékától még a rendszeres tudós sem ment. A képzelet rokon a földdel, mely alaltunk elterül, az éghajlattal, melyben élünk, a természettel, mely virul vagy szomorkodik köröttünk, a hegyekkel vagy végtelen pusztasággal, melyek körülvesznek A kedélyhangulat változatai szerint idomul képzelődésünk is. A félelmet képzelet szüli, s hogy bensőleg milyen valaki, megtudhatjuk abból, hogy ki mitől fél. A mi gyenge oldalainkat fenyegeti, a mi tehát veszély s lehet ránk nézve, attól félünk. Egyébiránt, ha jól meggondoljuk, minden csak akként és akkor veszélyes, a miként azt képzeljük. Tisztán a képzelődés okozta, hogy Neró császár mint vers iró és mint declamáló képzelte magát nagynak, hogy Herostrates megbélyegezve is megörökíteni kívánta nevét és emlékét. A képzelődés idézi elő az emberben a vágyakat, gyakran elerhetlenekel, sőt nemcsak egyesekben, de m mzeteket irányító eszméknek is részben a képzelődés adja meg a lendületet. Igy például a német tudósnak, a francia szeretetre méltónak, a spanyol hatalmasnak, az olasz művésznek, az orosz urnák, a magyar gazdagnak, az angol eredetinek akar látszani. — Oh nem — mondta egész komolysággal, — nékem ez foglalatosságom. Az üzletem kénys-erit rá. — Az üzlele? — kérdek tőle. — Igen! Én velencei szivarkereskedő vagyok és a mji napot arra használtam, hogy a mustra szivarokat sorba próbáljam. Most már tudom, hogy mely fajtából vásároljak. A hajó egyik tisztje pár halásszal s négy hajós legénnyel délután csónakba szállt, s pár ölnyire elevezett hajónktó', pompás koráll törzsek fölé, melyeknek erdeje a tengeri kigyósugárkaru csillagokat, bőrtelen csontozatu csikóczákat, mázsás sulyu teknőcöket, tüskés keményhaju pokokat, s egyéb állatok fantasztikus alakjait rejti. A legénység fölvontatott hálójában ezuital is sok mindenféle hal és rák volt, a többek közt egy csodálatos fekete szörnyeteg, melynek szája alól a baloldalon állott, s visszafejlődött, szemei helyén kis homorú arányos tükördarab formák voltak, melyekkel ez a lapos alakú hal aligha láthatott. Legérdekesebb azonban egy halvány ibolyaszínű lábasfejű volt, hosszú karokkal, melyenen egy sor tapadó tányérka és egy szé'es vitorlaszerű uszó lebbeny volt, melyeknek szárnyaiba a polyp ugy belebnjt, mint valami köpenybe. A legszebb azonban köztük egy medúza fajú óriási polyp volt, melynek kocsonyás áttetsző teste pompás rózsaszínű volt, csak alsó vége ment át sötéllila-szinübe. Ennek az állatnak legjellemzőbb része, az uszó-ernyő, melyet tizenkét tapogató, vérpiros uszókar feszitelt ki és mozgatott. Ezek fölött a száj körül tizennégy rövidebb, kopoltyuban végződő karocskája volt. Hasonlót láttam a velencei aquáriumban is, hol csöndesen, lebegve úszott e tündéries színezetű állat, mozgását a tizenket karos ernyő idézte elő, mely hol kiterült, hol lefelé lassan bezárult. Mozdulataiban ernyőhöz hasonlított, melynek nyele helyébe, az állat tömlő formájú, lefüggő ibolyaszínű teste volt. A leirt ernyő-mozdulatokat öntudatlan bájjal, kec-c el végzi ez a csodálatosan szép szinü és alakú allat. „Képzelődés az élet megrontója, mely kancsalul festett egekbe .néz." A képzelődő ember, ki saját elmejének a valóságtól elkülönített képzeményeit valóságoknak tartja, csak keveset különbözik az eszelőstől. Ilyen emberek különösen azok is, kik maguk körül mindenütt ellenségeket látnak, s környezőik, jó embereik minden szavát, mozdulatát, önmagukra célzottaknak tekintik. Az emberek ezen fajtája nagyon boldogtalan, s azonkivü

1 nyűgei a társasköröknek; ismervén uralgó rögeszméjüket, kerüli őket mindenki s barátjuk alig akad, mert mindenki óvakodik olyan gyanúba jönni, hogy beszédje vagy cselekedetei nem jóhiszeműek. Ha a képzelődés egyszer mar megrögzött, akkor rendszerint már örökös, gyógyít • hatlan. Ez áll a felnőttekre nézve, annálinkabb kell a gyermekek képzelődését fékeznünk és helyes irányba terelnünk. A gyermekek képzelete ugy is a legnagyobb mértékben féktelen, nagyon rossz szolgálatot tesz tehát az a nevelő a társadalomnak, ki a meglevőnek fékezése és a valósággal lehetőleg megegyeztetve, helyes irányba terelése helyett, még fokozza is a képzeletet. Nem szabad azonban összetéveszteni a képzelődést a gyermekek képzetalkotó tehetsegével, mert e kettő nem mindegy. Az előbbi prizmán át nézi a világot, tehát csalképeket mutat, az utóbbi nélkül azonban az ismerőtehetség szárnyaszegetten végezhetné csak feladatát. Rédl Ferencz. A Bessenyei-Kör búcsúja. A Bessenyei-Kör e hó 24-diktn, kedden délelőtt tartott Közgyűlésében búcsúzott el volt elnöke báró Feilitzsch Bertholdtól, az egyesület m galapitójától. A nagyszámban megjelent tagok nevében Geduly Henrik alelnök a következő beszeddel büc.úzott el az elnöktől: Méltóságos Elnök úr! Szeretett és tisztelt vezérünk! A Méltóságod által annyira szeretett B s enyei-Kör közgyűlése e pillanatban foglalkozott ama ránk nézve annyira lesújtó körülménynyel. amely szerint Méltóságod az anyagi sikerrel, fényes eredménynyel gazdagon betöltött elnöki állásáról búcsúiratának kifejezése szerint: ,visszavonhatlanul" lemond. Ne fráziskeresésnek, de a szív mélyéről előtörő érzelem igaz kifejezésének tekintse méltóságod, ha azt mondom, hogy e változhatatlan tény felelt való bennső megindultságomat alig, alig tudom elfojtani. Mtltóságod meg fog engem érteni, ha csak annyit mondok: mi mindketten nagyon szerettük e kört, én, mint egyszerű munkás, Méltóságod — mint a kör sikeres tevékenységének lelke, vezére, tengelye, majdnem mindene. Körünk közgyűlése tehát, habár abba a ténybe, hogy Méltoságod elnöki állásáról visszavonhatlanul lemond, az adott kényszerhelyzet következményekép kénytelen is belenyugodni, de nem akar és nem tudna belenjugodni soha abba a gondolatba, hogy Méltóságod, mint szeretett vezérünk és a kör egyeteme közölt a hivatali és érzelmi közösség minden szálai végkép elszakadjanak. Fogadja tehát Méltóságod e Kör egészének határozott biztosítását a felöl, hogy Méltóságod elévülhetetlen elnöki érdemei e Kör mindin tagjában soha nem szűnő hálás elismerésben fog reszesedni, vegye át tőlünk Méltóságod a Kör közgyűlésének válaszakép Méltóságod fennkölt búcsúszavaira a szerény szavakkal, de annál őszintébb erzelemmel papírra vetett válasziratot, legyen kegyes a ma este a város társadalmával egyetértőleg tiszteletére rendezendő búcsúlakomán részlvenni. és annak bizonyságául, hogy a Kör Méltóságodtól megválni soha és semmikép sem akar, foglalja el Méltóságod azon állást, a mely Méltóságod és a Kör közötti benső kapcsolatnak maradandó symboluma lesz : a közgyűlésünk által ez órában egyhangúlag és lelkesedéssel felajánlott öiökös tiszteletbeli elnöki állást — azzal a hő kívánsággal, hogy Méltóságodat hazai kulluiánk részere az Ur sokáig éltesse. Báró Feilitzsch Berthold mélyen meghatva köszönte meg az elismerést. A halászok hálójában voltak még többféle ollós, lándzsás, tövises, ka=zaslabu furcsa allatok, melyek nemesik fenyegelik, de tönkre is teszik az útba eső zsákmán>t. Még olyan is volt kőztük, amelyik világított, foszfort sugározva ki, hogy a lámpácskájához csalogatott áldoj zatokból megtölthesse telhetetlen gyomrát. Midőn a halászok zsákmányukat csónakjukból hajónkra hozták, megvettem tőlük egy kagylósrákot, melynek héja gömbölyű narancsszin-sárga volt, a szeme helyén két gyöngyházszerü fénytükröző horpadás volt, melyről nem tudtak megmondani, hogy világit-e? Voltak még a hálóban néhány tátongó szájú es torkú, s mégis roppant vékony dongáju csodahalak is, csaknem hihetetlenü sugár tisztatesttel es öblös nyakkal. Továbbá egy pár ragadozó bársony-fekete testű nagy hal, ádáz fogazattal, melyeknek szemei oly kiülök, kimagaslók voltak, akár a távcső, s nem oldalt, de fejük tetején álltak. Volt egy kocsántestü hal, melynek fejetetején volt egy harmadik szeme, ez az állat roppant ehes lehetett, mert szemünk láttára falt fel a hálóban levő társaiból néhányat, mig egy nagy rák ő neki is neki n.m esett és tiz felé nem szabdalta nagy ollóival. A hajós tiszt négy legényével, midőn sóUtedni kezdett, visszaevezett csónakjával a sík tengerre, jó messzire hajónktól s ott a távolban aztán rakétákat bocsátott föl a levegőbe, görög tüzet gyújtott és forgó karikákkal szóratta a fényes szikrákat, egész nagy tűz

;játékot rendezve mulattatasuukra. Szebb látványt k pzelni sem lehet, mint egy sikerült tűzijátékot a tengeren, mely folytonos mozgásával a fényt százszorosan adja vissza. — A habok a görögtűz fényére beláthatatlan messzeségben széleiken aranyozva futnak. Tűzijáték végeztével az egész hajót apró lampionokkal aggatták körül, a zene újra fölhangzott, a gőzgép zakatolni kezdett s megindította a hajót, mely egy óra alatt szép csöndesen úszott vissza a kikötőbe. X Tóo^lftl/oí ^ ft III ft II n l# n 4 bármily mennyiségben leggyorsabban, legolcsóbb árak mellett szállít LdMIUKal, jeiveíipei UKGÁK, LIPÓT áruháza Nyíregyházán.