Nyírvidék, 1906 (27. évfolyam, 1-26. szám)

1906-04-22 / 16. szám

6 16-ik szám. N Y I R V I D É K 1906. április 22. — A müjéggyár május I-én megkezdi működését. Jégre és szekrényekre a városi számvevői hivatalban lehet előjegyezni, ahol esetleges f.-lvilágosílássál rendelkezésére állanak a n. é. közönségnek. — Tizenötével fürdőzés és különféle hirdetett szeiek vollak eredmény nélkül számos csuz és köszvényes betegeknél, kik végre is a hires Zollán-féle kenőcs használata által teljesen meggyógyultak. Ára 2 kor. Zoltán Béla gyógytárában, Budapest, V., S abadságtér. — Magaslatok és mélységek. Az angol király íróasztalán, az ő világbirodalmi gyűjteménye közölt van egy darab szikla a Himalája legmagasabb csúcsáról, a 8840 méter meiedek Gauriszankár ormáról, melyet Sir Everest, a hires Himalája-mérnök hozott Londonba. A világ második legn gyobb hegymagaslala az amerikai Andesek közt az Aconcagna, mely 6970 m. magas. Afrika legnagyobb hegye a Kilimandsaro 6130 m. magas. Nálunk, Európában meg kell elégfdnünk a 4810 ni. magasságú Montblanc kiemelkedésével. Ausztrálh legnagyobb magaslata a mount Kosziuskó, a mely mindössze 2240 m. Már most tekinlsünk bele a világiengerek mélységeibe. A Csöndes Óceán legnagyobb mélysége 3900 m., az Indiai 0:eán 3600 m., az Atlanti Óceán 3200 m. A legnagyobb tengermélységet az Atlanti Óceánban Portorico közelében mérték meg, a hol a mérőzsinór 8341 in. mélységre szállót a'á. Talaltak azonban még mélyebb tengerfenékre is. Iíy Jipántól nyugatra, Tuscaroza melleit 851 m. m lyseget mertek le. Az eddig ismert legnagyobb tengermelység az amerikai M irian-sziget kö'eleben Guani melleit van 9644 méternyire. A világ legnagyobb hegymagasluta, a Gauriszankar ebben a mélységben 804 méternyire sülyedne a tenger szine alá. És mégis milyen elenyésző arányok ezek a világ testén. E^y négye neletnyi magassagu, htisz méternyi globuszon a majd tízezer m ternyi mélység alig jelezne löbbet másfél cin. mélységű kis gödiöcsk'n-l. — Tanitók és iskolafentartók figyelmébe. .Magyarország Története" s'.emiéltelő képekkel és három történeti lérképpel az elemi népiskolák V és VI. osztályai számira. írtak : Dénes Károly és dr. Pacséri Károly kir. tanfelügyelők. Temosvár, 1906. Ki irtja a Polatsek-féle könyvkereskedés. (Engedélyezve 610/906 eln. sz. a.) E művel nevezett szerzőt oly tört>n;ti .'ankönyvet nyújlamk az elemi iskola kit felső osztálya számira, amely könnyen érthető, világosan megírt szövegével és a szöveghez mellékelt számos (94) képével a Népiskolai Tanterv utasításainak teljesen megfíel. — A könyvben közölt törteneli anyag a hunmagyar mondáktól kezdve egészen 1867 évig öli li fel hazánk lörtendének főbb mozzanalait. A közölt adatok fejezetekre vannak tagolva, minden fejezet állag egy uldalra terjed és kerekded egészet alkot : úgy szólván óráról-órára oszlja be a tanulni valókat. — Minden fejezet mellett a baloldalon a tárgyalt események körébe vágó szem'éllető kfpek láthatók, amelyek a tanitó imgyarázata mellett tontos kiegészítő részei a szövegnek. A szerzők azon törekvéséről, hogy a töiténettanitásnak már ezen elemi fokán igyekszenek az előadást a szemléltetéssel egybekötni, dicsérettel kell megemlekeznünk. Külön dicsérettel kell még megemlítenünk a köny\ben m gnyílatkozó hazafias es alkotmányos érzést, amelyet a sztrzők hazank történetének tárgyalásakor a tanuló ifjúság leikél e igyekszenek önlem. Ebből kifolyólag D nes Károly is dr. Pacséri Károly müvét mini világosan és helyes' n. nemkülömben erős hazafias érzéssel megirt könyvet az elemi népiskolákba való lievezelésre melegi n ajánljuk. A n ü ára : 60 fillér. Nyíregyháza. 1906. ápr. 17. Szabolcsvármegye kir. tanfelügyelösége. — Kossuth Ferenc mellszobra. Azon a nevezetes napon, amelyen az új niinísztirium megalakult, a Bristoli politikai szállóban egy mellszobrot mintázlak, ennek Hacker kereskedelmi tanácsosnak kérésére Kossuth Ferenc volt a modellje. Annak ellenére, hogy Kossulh erre csak rövid időt fordíthatott, az archasonlatosság meglepően sikerült. A Kossuthnak átadott eredeti szobor ulán, Hacker Mór kir. udvari szállító fémgyárában kinaezüstből mellszobrokat készített, s csekély árban : 3 koronáért, Budapesten, Váci-utca 36. szám alatt kaphatók. A cég a tiszta jövedelmet a magyar hírlapírók jótékonycélu intézményeinek utalja át. —» o £ #51 \ Acsalád üdve, boldogságaaháziasszony gondoskodásán múlik! A Kathreiner-féle Kneipp-maláta kávé az egyedüli maláta kávé, a mely Kathreiner különleges gyártási módszere által a babkávé kedvelt ízét és zamatát bírja. Nagy, és általánosan elismert egészségi e'^nyeit a legkiválóbb szaktekintélyek ujabban és ismételten igazolták. A mellett, hogy naponti használata nevezetes megtakarítást nyújt, értéke — különösen gyermekekre nézve — megbecsülhetetlen! A bevásárlásnál mindig hangsúlyozzuk kifejezetten a KATHREINE

R nevet és csak eredeti csomagokat kérjünk, melyek védjegye: »Kneipp páte-*. w. — Óvás. A „Tulipánkert Hölgybizottság" által kibocsátott jelvények eladásával a Fischer cég Nyíregyházán egyedül engem bízott meg. ANDRE GYULA üveg- és porcellán-kereskedö. 306 — 1 — 1 Y-t . D n L ^ Wo ( Dombrádi kirándulásunk. Irta: B. KÍ83 Pál. A világon mindenkinek, aki csak utalásra készül, ismernie kell uz utazók tízparancsolatát, melynek i Iső két fós;abály.i igy szól: „Ha utazásra készülsz, se korán, se későn ne indulj, hanem mindig a pontos idő Kbegjen te előtted". „Sok hiába va'ó pakkot magaddal ne vigy, mert nem marad az büntetés nélkül, ki a sok szükségtelen cók-mok. t magával elviszi. A mondollakból az következnék, hogy annak a 12 tagu lársaságnak, mely 1906 ápr. 1 l-én reggel V28 órakor a városháza előtt a Dombrádra siető kisvonatot várla, szintén ezen elveket kellelt volna figyelemben tartania. Be kell azonban vallanom, hogy az első szabályt nem respektálta a kisvonat, a második szabályt pedig nem respektá tuk mi, lévén a pálya széle annyira telerakva üvegekkel, kosarakkal, turistazsákokkal és más egyebb elemózsiával, hogy egy lendőrliszt kalonaságérl tpletonalt, a/.t hivén, proklamáltuk a forradalmai s ősi fancia szokás szerint barrikádokat emelünk. Rehabilitálásunk végett ki kell jelenlenem, hogy tekintettel a változott politikai viszonyokra, ilyféle tervünk egyáltalán nem volt s ha lett is volna, akkor is az osztrák határra emeltünk volna barrikádott, u behozandó ipai cikkek ellen. Ki kell jelentenem továbbá azt is, hogy a kirándulás az utazásnak egyik speciális alfaját képezi s igy lényegesen mis szabalyozás alá esik De mialatt itt r habilitálgatom magunkat megérkezik a kisvonat s feli kell rzállanunk Dj el a tiéfával! A kis vasút nagy előnyei; olcsó díj, gyors utazás mindjárt megszereztek számára a közönség rokonszenvét és jóindulatát. Amellett mily rtgényes, mily költői az utja. különösen a sóstóig. Még alig leveleznek a sínpárt szegélyező hatalmas fák, mái is annyira összeborultak lombjaik, hogy a vonat valósagos hűvös sátorban haladt tova. Hát az allamvasut feletti áthidalás ? Eí ha nem is festő ecseije, de legalább is fényképész gépe elé való. (Ez az a „veszélyes hely", melyhez meg mindig nem tudott hozzászokni a közönség. Mindenkinek elszorul a léiekzele, midőn a hidon megyünk s ha áthaladunk rajta, a megkönnyebbülés felsóhajlása mindenfelől.) Tovább Dombrád felé mindenütt virágzó rétek, termékeny szántó földek, tiszta magyar nép. L'het-e szebb látvány magyar ember szemének. Bandériumok nem fogadtak, s.em szónokló küldöttségek. De a falu gyermekei mindenütt kinn vollak a vonatnál, szamár füleket mutattak s nyelvüket nyújtották reánk. íme! ez nem megrendelt ünneplés, ez a nép lelkének igaz és őszinle megnyilvánulása! S nekünk, kik a hivatalos formákat nem szeretjük, ez is nagyon jól esett. Csak Dombrádon ijjedtünk meg egy kicsit. Alig hogy kiszállunk, fehérruhás lányo'c közelednek félénk. De szerenc;ére mindjárt megtudluk, hogy nem a mi üdvözlésünkre, hanem a zsidó templomba síelnek, s hogy a fehér ruha sem nekünk szól, hanem azt jelenli, hogy zsidó ünnep van Dombrádon. Mi sem törődtünk velük Kivonultunk az általános népbámulat közepette (hogyne, annyi pakk volt nálunk) egyenesen a Tiszapartra. A várost (nem merek falut írni, mert még készülök Dombrádra s félek, hogy agyonütnek) majd megnézzük délután. A Tiszaparton leheveredtünk a füzesbe. Tüzet rákiunk, szalonnát sütöttünk. Megettünk és inegillunk mindent. Tudvalevő dolog, hogy a kiránduló sokat eszik és még löbbet iszik. De az már kevésbbé tudvalevő, hogy a kiránduló nélkülözni tudja az é'elt, de az italt nem. Pedig így van. Hozatlak hát s hoztak is egy három literes kis hordóval (ilyen hordó fiókot se láttam még élelembe!) Hirtelen vegyelemeztük 4 rész bor 46 lész viz, 10 lész ccet, 40 rész spirilusz. Szt rvusz Dombrád! Egyikünk se engedle, hogy ebből az ő egészségére igyanak. De azért megitták. Mi pedig az eldugott jó bort ittuk. Utóbbi kifejezéseim már bizonyára tudatták az olvasóval, hogy társaságunkban sajnálatos Schisma áliolt be. öten tényleg, heten csak névleg veitek részt a kirándulá-ban. Okozója ennek az az illusztris képcsoporlozat, mely a magyar embert egész életén végig kiséri, a bölcsőtől a sirig (ezt nem frázisszeiüleg mondom, mert bizony sokszor odavisz) s melynek sokan, mint valami buddhista istenségnek, vagy fétisnek utolsó falaljukat is áldozatul hozzák: ez a kártya. Hozzá ültek helen midőn Nyíregyházáról elindultunk s mi egész vissza Nyíregyházáig hiába vártuk az „ultimót". Bár Önök, sajnos, mindnyájan ismerik a kártyajáték művészetet, mégis engedjék meg, hogy annak rnivollát én is megmagyarázzam. Mialalt a kirándulók egy része tele tüdővel szívja magába a Tiszapart hüs, egészséges levegőjét, azalatt a másik rész elfojtott lélekzeltel, összehajlitott testtel ül, izgatottan „gusztál" szemei kiülnek, keble idegesen zihál, aica elvörösödik S vegyük az egyik esetet : veszt. Hazatér főfájással s egy kelli metlenül ellöllöll nap emlékeivel. Vagy nyer. Ugy nem megy haza, hanem lumpol egész éjszaka (nyert pénzt nem szokás egyébbre köiteni), másodnap katzenjammere van, még haimadnap is ki van merülve s élete meg van rövidítve pár esztendővel. Ez a kártyázás nemes élvezete. — Hagyjuk őket! Menjünk le a folyóhoz! A meiedek füze« al|íiban közel háromszáz méternyi szélességben terjeszkedik szét a vizöriás. Álljon elő, kiben csak egy cseppje is van az érzelemnek s nem érez lelke e fenség iátlára valami magasztos elfogultságot: Álljon elő a festő, ki a szinpompát melyben e folyó úszik, utánozni tudná! Ó nincs olyan ember. E fens^ Iátlára csak élvezni, gyönyörködni tud a művész is alkolni nem. - Hát aki beszélni is tud e habokkal. ? Mennyi dicsőségről, mennyi hősi küzdelemről mesélnek annak. Hát aki lelkükbe lát? Mindenik magában rejti a termékenységnek segy szép gazdagságnak csiráját. Hajdan más képe volt a Tiszának. Ki-ki csapva medréből lomhán haladt hatalmas testével előre, ép ugy mint a nép, mely partján lakott. Ma már sokkal szabályosabban öntudatosabban siet célja felé. Ö mert a Tisza igazi magyar folyó. Hű tükre a magyar nemzeti jellemnek. S hogyne örülne lelkünk, midőn oly tiszta, olyan ragyogó e tűkor. S ha aztán m^g iszunk is e vizből „melytől a szivünk vissza viszavágyik" alig bírunk szabadulni az elfogultságtól. Pedig van itt még sok erdekes látnivaló. Emilt vonulnak a tú'ajosok. Sajátságos népe a Tiszának. Mikor a mármarosi havasok között elolvad a Tisza jege, ezek tutajokká kötik össze a hatalmas szálfákat s neki indulnak a nagy útnak le egészen Szolnokig sőt Szegedig számtalan veszedelmek közepette, & ott a fát eladják s újra vissza lérnek. Többnyire ruthén és tót emberek, magyar rilkán akad közlük. A folyó árja épen egy öreg magyart vetett ki a partra tutajaival. El is volt keseredve szegény. Hogyne! araaás nem válható s ő Isten tudja mennyi időre meg van fosztva kenyerétől, E^y bográcsban főzött valamit a parton. Szalonát és hagymát aprózott fel, belehtnyta a forrni kezdő \ízbe s bepapiikázta az egészet. Midőn megkérdeztük, miért eszi e sajátságos keveréket, azt felelte : — Nem élhet az ember mindig száraz kenyéren. Ennek az öregnek igaza van menjünk tovább. Egy tisztáson féloldalt fordított hátaim is vascsónak hever, tudj, Isten miféle időből. A rozsda már nagy lyukakat evett rajta, de azért még mindig jo menedéket nyújt nagy esőben a kivetődött tutajosoknak. Ha itt átmegyünk a Tiszatöltésen, pár p 'rc a'att a faluban vagyunk. (Még sem visz rá a lelkiismeretem, hogy várost irjak, inkább viselem a következményeket.) Dombrád sem külömb a többi szabolcsi nagyközségnél. Ha a jegyzői és lelkészi lakot, postát, gőzmalmot és népbankot felemlítem, elsoroltam rnind azon helyeket ahol Dombrád közélete lezajlik. S ha még a szép hosszú és széles főútcáról meg emlékszem, kimerítettem mindent, amit csak Dombrádról szólani lehet. Részint mert nem volt időnk a falu részletes megtekintésére, részint pedig mivel bizonyos magasabb szempontból óhajtottuk azt megszemlélni, felakartunk mínni a református toronyba. De ember tervez s a dombrádi hölgyek végeznek. E pillanatban olyasvalami történt, mitha tárcaalakban megírnék, a tárca címe föltétenül ez volna : „Vénus Dombrádon" vagy „Miért napsugarasak Dombrád utcái". Két bájos lény közeledett felénk. Ezekkel meg kell ismerkednünk. — Hölgyeim nem tudják hol lakik a református harangozó ? — A református harangozó? ... Ó mi felőlünk egész nyugodtan ellakhalik a túlsó végen is. Mi nem sokat törődünk vele. Sértődötten bigyeszteték föl ajkukat. Mit törődik valaki két ily bájos leány jelenlétében a református harangozóval ? De szerencsére a hölgyek amily könnyen megbaragusznak, épen olyan könnyen békülnek is. Most se volt másként. — Mi bajuk is volna vele tulajdonképen? — Felakarunk menni a toronyba, megnézni a várost. De hiszen akkor lekésnek a vonalról — Engedelmüket kérjük de tényleg sietnünk kell. Sajnáljuk, hogy nem élvezhetjük kedves társaságukat, Csodálkozva néztek ránk. — Nem élvezhetik ? Hát ugyan miért ne élvezhetnék ? Hiszen mi is kimehetünk a vonathoz. Lám milyen találékonyak a nők. Nem jönnek el Nyíregyházára ? Igy csvegtünk mi is (ne értsenek félre, nem az előbbi okból kifolyólag) szellemes modorban egész a vonat elindulásig s akkor ezzal az Ígérettel hagytuk oda a bájos társaságot, hogy legközelebb ismét visszatérünk. Ez a legkényelmesebb terminus. Ezzel végződött dombrádi kirándulásunk, melynek kétségkívül az lenne legérdekesebb epizódja, melyet kolbász história cimen beszélhetnék el a tisztelt olvasóközönségnek s melynek főhőse egyik kedves barátom volna. De mivel enem szavam kőt ennek titokban tartására, ne vegyék ro,-z néven, hogy Önöket e história meghallgatásának amúgy is igen kétséges élvezetétől megfosztom. IRODALOM. Mamák könyve. Irta : Torday Ferenc dr. A mamák könyve cimü most megjelent műnek, mint a Bibliának, ott kellene lenni minden fiatal és idős asszony asztalán, ágya mellett, szóval éjjel-nappal a keze ügyében, hogy minden üres percében olvashasson belőle egy-egy fejezetet Mert nem elég az ilyen könyvet egyszer végig olvasni, annak minden sora vérré kell hogy váljék az ifjú anyákban. Azt ugy kellene tudni, mint a miatyánkot és az egyszeregyet. Sok, a gyermek ápolásával foglalkozó bel-és külföldi könyvet olvastam már életemben végig, de egyből sem száll felém annyira a kis gyermek szeretete, mint az ibolya kábitóan édes illata, mint Torday dr. könyvéből. A gyermek szeretete első sorban, aztán meg az az emberszerető érzés, a mely azt anya gondját enyhíteni, dolgát egyszerűsíteni és feladatát könnyíteni igyekszik. És a mellett ,hogy hasznos, még élvezetes olvasmány is, öreg és fiatalnak egyaránt. Mily boldogok a mai fiatal anyák, a kik ilyen tanácsadóval, támogatóval, vigasztalóval élhetnek. Irigyeljük őket mi régiek, a kik gyermekeinket még a szeretetünkel is sokszor gyötörtük tudatlanságunkban,