Nyírvidék, 1906 (27. évfolyam, 1-26. szám)

1906-04-22 / 16. szám

1906. április 15. N Y I R V I D É K . 15-ik szám 151. A megszerzett béke eredménye az a kegyelmes kir. raeghivó is, amelynek kihirdetése végett volt szerencsém törvényhatósági rendkívüli közgyűlést mai napra összehívni, amelyet a tisztelt törvényhatósági bizalUági tagok szívélyes üdvözlésével ezennel megnyitok. Gencsy Bertalan indítványát, hogy az alispán hazafias beszéde a közgyűlés jegyzőkönyvébe egész terjedelmében felvétessék, a közgyűlés egyhangú helyesléssel elfogadta. Komiss Géza tb. főjegyző a közgyűlés színe előtt felbontotta ezután az országgyűlés összehívását elrendelő kiiályi levelet s a közgyűlés tagjai fölállva hallgatták meg a leíratott, mely eképen meghirdettetvén, hódolattal tudomásul vétetett, s másolatban a központi választmanynak, eredetije a levéltárban való elhelyezés végett a vármegye főlevéltárnokának kiadatni rendeltetett. Szikszay Pál, alispán ezzel a közgyűlést berekesztette. Búcsúzás. Szabolcsvármegye törvényhatóságának e hó 7-én tartott közgyűlése, — mint annak idején meg is írtuk,— búcsu'ratot intézett br. Feilitzsch Bertholdhoz, vármegyénk közszeretetben álló volt főispánjához. A búcsuiratot e hó 17-én Szikszay Pál alispán vezetése alatt küldöttség adta ál a volt főispánnak. Az ünnepies aktus a vármegyeháza nagytermében ment végbe. Br. Feilitzsch Berthold Szikszay Pal alispán kíséretében jelent meg a nagyterembenl ahol a küldöttség élén Mikecz Dezső főjegyző a következő beszéd kíséretében nyújtotta át a vármegye közönségének búcsu-iratát: Méltóságos Báró Úr! Szeretett és nagyrabecsült barátunk! A törvényhatóság megbízásából jelentünk itt meg, hogy Méltóságodnak főispáni állásától történt megválása alkalmából a vármegye közönségéhez intezett búcsúlevelére adott választ álnyujtsuk. Midőn az elmúlt év utolsó hónapjában, a nemzetet akkor lenyűgözve tarló alkotmányellenes kormányzat idején — mely hála Istennek azó a, mint a fojtó köd a tisztulást hozó szellő" fuvallatára, eloszlott, — tudomásunkra hozta, hogy főispáni állásáról való lemondását a kormánynál benyújtotta ; egyéni érzelmeinket félretéve, méltányolni és helyeselni kellett azon hazafias indokokat, melyek Méltóságodat arra indították, hogy díszes állásáról lemond. És most midőn Méltóságod ezen szándékát megvalósítva, állását elhagyja, fájdalmas érzések támadnak mindnyájunk szívében, távozni látva kilenc évi érdemekben és eredményekben gazdag működés utin azon férfiút, ki ifjúi telterőtől duzzadva jött közibénk és szellemi erőinek összes kincseit, erős munkaképességét, tehetségeit mind vármegyénk javának előmozdítására, felvirágzására fordította és aki megnyerő lényével a szíveket hamar meghódította. Nem feladatom e percben részletesen felsorolni azon alkotásokat, melyek Méltóságod működésének eredményei, részletezni azon érdemeket, melyeket vármegyénk javának előmozdításában szerzett, minden szónál ékesebben beszélnek azon mindnyájunk elölt ösmeretes alkotások, sikerek; csak azt kívánom konstatálni, hogy báró Feilitzsch Berthold főispáni működése a vármegye történetének lapjain kiváló helyet fog elfoglalni-. És most, midőn a törvényhatóság megbízásának eleget téve, a vármegye búcsúlevelét átnyújtom, arra kérem a t Gondviselést, hogy Méltóságodat uj díszes állásában minden javaival, családi boldogsággal árassza el, Méltóságodat pedig arra kérem, hogy a vármegyét, barátait szeretetében, jóindulatában tartsa meg. — Értem instálom — értem ; hát igenis ilyen formán mondotta a jegyző úr is uramnak. — Én meg a Zsuzsinak — tetszik tudni a jányom — akartam most a hetivásáron egy ládát venni — tulipántosat, mert hát hogy a Jóvir Lici feleségül veszi oszt a kis ruháját abba vinné a házho' — de hát szememmel sem láttam olyat, amilyet szerettem vonj, mind olyan istenverte szeceficósan volt kipingálva — kell a kutyának, inkább Kontra szomszéd, aki Vácon kitanulta az asztalosságot csinál majd egy tulipántosat, mint az enyém vót, lelkem tekintetes úr ! — Helyes beszéd néni — úgy is kell annak lenni. Most értünk a sóslói töltéshez. 20 méter magasságban a MAv. sínpárja szine felett robogott vonatunk. — Jaj, jaj.' sípitotl útitársam, ha innen lefordulunk, végünk van ! — Na-na néni, ne bolondozzék, ne fessük az ördögöt a falra. Nem tagadom, magam is drukkoltam és szidtam a modern technika vakmerőségét. No de szerencsére átmentünk ezen is baj nélkül. Beszélgettünk még egyről-másról, nagysokara aztán fékezett a motor, „Góth sarok" kiáltotta a kalauz, megalltunk — célnál voltam. Rohamosan lelt el a két ünnepnap. Ez idő alatt legtöbbet ettünk, egy kicsit paliúzállunk, gazdálkodtunk. Megnézegettük a vetést, a bikaborjukat, az üszőket, — dicsértem mindent — érteni nem értek ugyan hozzájuk semmit, de gondoltam, hogy ez a háziaknak jól esik, miért ne dicsértem voina hát. Ünnep másodnapján délu'án ugyancsak a vicinálissal indultam vissza, mert másnap törik-szakad Pesten kellelt lennem. Négy kocsit húzott a ,'üzes" gép. A „Góth sarok" fellételes megállótól már 10 percnyi késéssel indultunk, — ami engem már akkor felette nyugtalanított, — mi lesz, ha idejere be nem julunk Nyíregyházára s lekésem Br. Feilitzsch Berthold mélyen meghatva a következőleg válaszolt: Mélyen tisztelt Barátaim ! Minden búcsú fájdalmas dolog, igyekezni fogok tehát röviden válaszolni szives búcsú üdvözletetekre. Nagyon óhajtottam volna a vármegye közönségétől közgyűlésben búcsúzni; a viszonyok ezt lehetetlenné tették. E h) 7-ike előtt nem tudtuk váljon a közgyűlés taitása egyáltalán lehetségps leiz e még. A királyi biztos már ki volt nevezve és a megyei önkormányzat felfüggesztése volt bekövetkezendő. Ezért kellett a búcsúnak más alakját választani. Végtelenül örvenlek annak, hogy e diszes külldö:tség lolmácsolji nekem szeretett megyém ! közönségének búcsú üdvözletét. A közönségnek és néktek tisztilt Barálaim örök hálával taitozom ezen kiiüntetésért. Engem mindenben jóakarat vezérelt. Ez a jóakarat nem számított elismerésre, jutalomra, olyan volt mint a tiszta szívből az Uihoz fohászkodó önzetlen ima. Dacára a jóakaratnak tévedhettem: de nem akarattal nem rósz akaratból. Mindenkor igyekeztem a vármegye érdekeit helyesen képviselni és azt hiszem nyugodt lélekkel hangsúlyozhatom, hogy főispáni működésem alatt a vármegye alkotmányos jogait mindenkoron — még a legnehezebb időkben is — háboritlanul gyakorolhatta. Elísmeréstek boldoggá tesz, őszinte szivből mondok nektek köszönetet megjelenésiekért és kérlek benneteket tartsatok meg engem, ki szívvel örökké e megyéhez leszek kötve jó emlékben. * * * Nyíregyháza város társadalma karöltve a BessenyeiKörrel a távozó főispán, illetőleg elnök tiszteletére f. hó 24-edikén, kedden este 8 órakor a Korona-szálló dísztermében köziacsorát rendez, melyre a nagyérdemű közönséget ezennel tisztelettel meghívja és óhajtja, hogy a mélyen tisztelt Uölgyközönség is részt vegyen benne. Egy teríték ára 6 kor. A rendezőség kéri azokat, akik részt kívánnak venni benne, hogy szándékukat hétfő délig Somogyi Gyula, kir. közjegyzőnél, vagy dr. Popini Albertnél bejelenteni szíveskedjenek. A Bessenyei-Kör ugyanazon a napon d. e. 11 órakor a vármegyeháza dísztermében közgyűlést tart, melynek főtárgya lesz az elnök lemondása és az ebből folyó intézkedések. A távozó elnöknek a körhöz intézett szép levelét itt közöljük : Nagytiszteletü Geduly Henrik Úrnak, mint a Bessenyei-Kör Alelnökének! Helyben. Közel nyolc esztendeje annak, hogy a nyíregyházi társadalom lelkes tagjainak támogatásával életre keltettünk egy tudományos és művészi szervet: a BessenyeiKört. Hosszú ideig küzdött e Kör a kezdet nehézségeivel és sokszor, amidőn életerejét hanyatlani láttam, a művészet iránti szeretet egész maiegére volt szükség, hogy uj erőt oltsak ereibe. Ebben a törekvésben a nyíregyházi társadalom lelkes munkatársammá szegődött és rövid idő múlva diadalra vezettük az ügyet, ezzel a város társad Imának a megye halárain tul is elismerést és dicséretet szerezve. A Bessenyei-Kör most már egy hatalmas — az egész országban elismert — művétzi egyesület, melynek estélyein részt vehetni legnagyobb művészeink versenyeznek. A Kör léhát mindinkább abba a helyzetbe jut, hogy alapszabályszerü kötelességét az egész vonalon teljesítheti. Közpályámon kifejtett egész tevékenységemben a Bessenyei-Kör vezetése volt az, mely szellemi élvezetével a nagy vonatot ? A Sóstóig szerencsésen eljutottunk. A sóstói állomáson azonban megostromollák vonatunkat az ünnepi kirándulók s néhány perc múlva már heringek módjára voltunk rang , nem- és korkülömbség nélkül egymáshoz préselve. Egyszer csak a nyílt pálján, az erdő kellős közepén egy éles fütty s vonalunk megáll. Mi az — mi történt, nyugtalankodtunk és érdeklődlünk mindannyian ? Hát kérem — feleli a kalauz — meg kell állnunk, mert Nyiregyhá.aig nem tudnám a jegyeket kiosztani, azért még minden utasnak ki nem adom a jegyet — itt állunk; s e^y angol lordhoz illő flegmaval megkezdte a jegyek kiosztását. A közönség koronába számolt, Ő csak forintba ludolt számolni. Kepzelhelő hát mily gyorsasággal ment végbe ez a számlálási müvelet, Én hideg verejtéket izzadtam a nyugtalanságtól — bizonyos, hogy lemaradok. Husz percet vesztegeltünk a nyílt pályán. Végre ismét mozgásba jött a „lü'es". Na talán most már megszakítás nélkül bemegyünk végállomásra s talán még gyorsított menetsebességgel behozható lesz a késedelem. Igy hizlaltam nirgamat. Rettenetesen csalódtam. Egy szőke hajú, kék szcinü fiúcska, ki eddig általános megelégedésre a legnyugodtabban viselte magát, türelmetlenkedni kezdett s peicről-percre izgatoltabbnak látszott. Amint a következés igazolta — neki volt igazsága. Sugolt valamit az anyjának — erre az édes anya súgott valamit egy kor.na kíséretében a kalauznak s vonalunk ismét megállott. Anya és gyermek leszállottak s egy közeli fagyai bokor mögött rejtőztek el a kíváncsi szemek elől. A közönség kedélyesen fogta fel az ügyet — egyedül én volkm elégedetlen és szidtam a végzetet — miért is nem született ez a kis szőke gyermek három évvel későbben, hogy még most is csak pólyából nézné a világot s tul tehetné magát ilyesmi erőt és kitartást nyújtott a más téren való működésre, és mely művészi irányzatával lelkemhez mindée legközelebb állott. Annál fájdalmasabb tehát reám nézve, hogy ezen egyesület vezetésétől meg kell válnom. Nyíregyházáról elköltözvén, teljes ;n lehetetlenné válik az egylet ügyeivel azzal a gondossággal és szeretetlel foglalkozni, melyet a Kör ügyei erdemeinek. Kénytelen vagyok tehát a Kör elnökségéről lemondani. Amidőn ezt szíves tudomásodra hozom, egyúttal ludalom azt is, hogy ezen elhatározásom megmásíthatatlan é s az annak megváltoztatására irányuló minden törekvés csak alkalmas lesz növelni ait az őszinte fájdalmat, melyet az egylettől való megválás nekem okoz. Soha el nem múló hálával köszönöm az egylet tisztikarának önzellen fáradságát, melylyel engem támogatott és a Kör egyetemének lelkes felkarolását a társadalom érdekében kifejlett levekenységemnek. Kérem a Kört, hogy emlékemet őrizze meg oly szívesen és őszintén, mint amilyen szívesen és igaz szeretettel fogok és mindenkoron visszaemlékezni azon időre, melyben a Kör bizalmát birtam. Fogadd, kérlek, őszinte tiszteletét igaz barátodnak. Nyíregyháza, 1906. évi április hó 5-én. Br. Feilitzsch Berthold. Felhívás Szabolcsváruiegye hazafias közönségéhez!*) Az államok erejét erkölcsi és anyagi javak adják. A magyar nemzet százados létfenntartási küzdelmeiben példátlan értékű erkölcsi tőkét szerzett, mely az utódok kezeiben is dúsan gyümölcsözik, az anyagi erőgyűjtésre azonban őseinknek módja és ideje nem volt s ennek feladata a későbbi nemzedékre hálált. Az anyagi erőíbbödés egyik legfőbb tényezője: versenyképes, virágzó nemzeti ipar megteremtése. Ez nemzetünkre nézve ma mar nem célszerűségi kérdés, hanem égető szükség, sőt egyenesen életkérdés. Az elmúlt évben mintegy 250.000 magyar honpolgár hagyta el vándorbottal kezében a haza földjét, úgy hogy népességünk tavaly nem szaporodott, de fogyott. Ugyanazon évben közel 1300 millió korona magyar pénz vándorolt külföldre idegen — nagyrészt osztrák — gyártmányokért. Ez az összefüggő két adat megdöbbentően világítja meg helyzetünket. Ha keresményünkkel továbbra is a külföldet gazdagítjuk — a helyeit, hogy abból saját munkásainknak kenyeret adjunk : úgy vagyonunk s fiaink idegenbe szakadnak, — egy szóval : elvérezünk ! Ezt a folyamatot csak az egész magyar társadalom egységes állásfoglalása és céltudatos, kitartó közremunkálása képes feltartóztatni. Minden magyar állampolgárnak, férfinek és nőnek egyaránt tömörülni, szervezkedni kell tehát annak a nagy célnak az elérésére : hogy a szükségleteink beszerzi sére szánt összegek ne a külföldi tőkepénzesek, hanem sajat honfitársaink vagyonát, s ezzel nemzetünk anyagi erejét gyarapítsák ; hogy ez alapon a haza határain belül is mindenki megtalálhassa boldogulásának előfeltételeit. A természet oly csodás erőkkel áldotta meg a magyar földet, hogy ha ennek terményeit itthon, magyar kezekkel fogjuk feldolgozni : úgy ez bizonyára mérhellen gazdagságnak válik forrásává. Meg kell tehát teremtenünk a magyar ipart, lehetővé kell tennünk, hogy minden szükségletünket jó minőségű hazai gyártmányú iparcikkel fedezhessük. Hogy ezt elérhessük : vissza kell utasítanunk minden olyan külföldi árut, amelylyel egyenrangú hazai gyártmányt is szerezhetünk, sőt addig, míg a magyar ipar *) E nagyfontosságú mozgalomra legközelebb visszatérünk. csekélységen. Az idő telt — s a gyermek még mindig nem tért vissza. Valamikor rég^n azt hallotlam, hogy a fütty szó speciális esetekben jótékonyan hat. Fütyültem hát teli tüdővel Bánk bán bordalát: .Ragadd meg hát pajtás a pohárt — siess az óra fut." A füty használt. Boldog mosollyal tertek vissza anya és gyermeke. A vonat megindult. Mar ekkor negyednyolcat mutatott az óra — vonatomnak pedig 7 órakor kellett indulni. Hogy I maradok — bizonyosra vettem s már lelki szemeimmel olvastam a keresetet, amit a vicinális ellen beadok s gondolatban mar ügyvédi előleg és bélyeg költségekben ket havi fizelésemet ki is fizettem, mindazonáltal elhatároztam, hogy perelni fogok a végtelenségig. Azután — mint cigány a lovát — én is biztatni kezdtem magamat. Hatha a mgy vonal is késni fog ? Ott is nagy lehet a személy-forgalom igy ünnep után. Képviselőjelöltek utazhatnak, fogadtatások — üdvözlő beszédek késéseket okozhatnak .... hátha maga Kristóffy most indul kortes útjára — na akkor meg épen késés lesz, mert egy hazafias mozdonyvezetőről joggal feltehető, hogy késéssel viszi be a vonatot, hogy a nagy korlesvezér minél kevesebb kárl tehessen ott, ahova igyekszik. Igy töprengtem és biztattam magamat, miközben megérkeztünk a nagy állomáshoz. Kabát- és lélekszakadva rohanlam a jegypénztárhoz: .Debrecen felé elment már a vonat Nem kérem még be sem jött. Tokaj és Rakamaz között agyongázolt egy tehenet — innen a késés. Oh! hála a gondviselésnek ! Jó szívem van, — de a szegény szarvasmarha tragédiáján csak örülni tudtam. Utazhatom hát tovább ! Miután pedig engem könnyen meglehet békíteni, elhatároztam, hogy most már perelni sem fogok. Bodn&r Géza.