Nyírvidék, 1906 (27. évfolyam, 1-26. szám)

1906-03-25 / 12. szám

XXVII. évfolyam. 13. szám. Nyíregyháza, 1906. márczius 25. A SZABOLCSVARMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK és a SZABOLCSMEGYEI TANÍTÓEGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. <*?<§ >• Megjelenik hetenként egyszer vasárnapon. •(©#•­Előfizetési feltételek: postán vagy helyban házhoz hordva:,^ ssétmdés c tárgyában leendő felszó­lamlások Jóba Elek kiadó-tulajdonos könyvnyomdájához iskola-utcza 8. szám Az előfizetési pénzek, megrendelések s a A, lap 8zel,emi ré9zé t képező küldemények, • - — a szerkesztő czime alatt kéretnek beküldeni. ?S ész évr e 8 koron a- . támlások Jóba Elek ' kiadó-tulajdonos fa^Sk ^í"" ' erele k ^ Í3mert kezek t' 6 1 Fél évre 4 Negyed évre 2 Egyes'szárrv ára, so fillér I I (Jánószky ház) intézendők. .V kéziratok csak világos kívánatra » az illető költségére küldetnek vissza. Hirdetési dijak: Minden négyszer hasábzott petit sor egyszer közlése 10 fillér; többszöri közlés esetében 8 fill A nyilt-téri közlemények dija soronkint 60 fillér Apró hirdetések 10 szóig40 fii.,minden további szó 4 fii. Vastag betűvel szedett kétszeresen számit Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére a kiadó-hivatalban (II. kerület iskola-utcza 8-ik szám); továbbá: Goldberger A. V., Eckstein Bernát, Általános Tudósító és GrUnman­del Henrik és Társa által Budapesten, Haasenstein és Vogler irodajában Bécsben, és Budapesten, valamint Németország és Sveicz fővárosaiban. A távozó főispán Szabolcsvármegye közönsége és tisztikara nehéz szívvel vesz tudomást arról, bogy báró Feilitzsch Berthold, aki pár nap bíjján kilenc éven át volt főispánja a vármegyének, megvált főispáni székétől s távozik körünkből. Nehéz szívvel fogadja ezt a megrnásithat­lan tényt Szabolc3vármegye. nem csak azért, mert ezzel a távozással SzaboJcsvármegyére is elkövetkezik az alkotmányvédelem harcának az a stádiuma, amikor az önkormányzati hatósá­gok szembe találandják magukat a hatalom akaratának kirenlelt végrehajtó közegével, a kir. biztossal s közigazgatási belső viszonyaink nagy megrázkódtatása s az eddigi rend és nyu­galom után a teljes bomlás és chaosz követ­kezik; de nehéz szívvel látja a vármegye ezt a megválást azért is. mert hosszií kileuc esz­tendő együtt való munkája nyomán támadt kapcsolat szakad meg ezzel. Báró Feilitzsch Berthold, tudjuk, hogy reá nézve milyen nehéz viszonyok között foglalta el kilenc esztendővel ezelőtt Szabolcsvármegye főispáni székét. Az elődje Kállay András volt, közszeretetben és köztiszteletben álló fia a vármegyének s közdolgainak régi lelkes har­cosa. A Kállay András főispánsága a Báuffy­féle kormány hirhedt erőszakos választása után lehetetlenné vált s a helyére messze távolból, vármegyénkbeli minden nexus nélkül, egy név­leg is alig ismert fiatal ember jött, aki még hozzá veje is volt báró Bánffy Dezsőnek, az erőszakos s e miatt népszerűtlen miniszterelnök­nek, aki alatt Kállay András nem szolgálhatott tovább S ime ma, kilenc év múlva báró Feilitzsch Berthold távozását az egész vármegye közön­ségének osztatlan sajnálkozása fogadja. n u Fiuk, ne higyjetek. Fiúk, ne higyjetek a szónak Hazug bestéd, ne higyjetek! Míg gyáva vének meghúzódnak, Csak lángoljon a szívetek, Mindég remélve, egyre v-irva, Bukott vágyakkal sírba szállva Némán keresni sírhelyet ? . . . Fiúk, ne higyjetek! Tanuljátok meg rendre sorba A múltak fényes képeit, Ifjú elmével meggondolva Mesés idők nagy tetteit. Nehéz időknek szárnycsapása Suhog nui is veszélyt kiáltva. Hát ne buzdulna szívetek ? Fiúk, ne higyjetek ! Bágyadt beszédű vén tanitó, A míg históriát tanít, Szívünkbe vési lángra szító Elmúlt idők nagy álmait. Ám most hevülni szörnyű vé/ck És elnémítja seívveréstek A ma nem gyújthat ihletet . . . Fiúk, ne higyjetek ! Szegény öreg, ő még nem látja, Hogy új tavasz virága nyit, Hogy lánggal égő ifjúsága Már érzi hazugságait. Csak holt betűn kell lelkesedni, A mi meg élő, eltemetni, Hát igy tanitnah bennetek'' ? Fiúk, ne higyjetek ! Nehéz viszonyok között történik ez a búcsúzás, s a báró Feilitzsch Berthold távo­zása a még nehezebb, a még sötétebb idők bekövetkeztét jelenti. De nem csak ezt, hanem annak a zajtalan, de már is nagy eredményeket felmutató munka megszakadását is, mely báró Feilitzsch Berthold kilenc esztendős főispánsága idején Szabolcs­vármegye gazdasági és kulturális életét gazda­gította. És megszakadását annak az igazán összhangzato3 viszouyuak, mely ez idő alatt Szabolcsvármegye közönsége és a vármegye közigazgatásának felügyeletével megbízott fő­ispán között létesült s a melynek eredménye a közös munkának emiitett sok nagy sikere. Es megszakad egy — igazán példaszerű viszonynak áldásos hatása, annak a viszony­nak, — mely Szabolcsvártnegye főispánja és tisztikara között, az ő működése alatt zavar­talanul fennállott, a közigazgatás nagy feladatai megvalósulásának zálogaként. Nehézszívvel veszünk búcsút báró Feilitzsch Bertholdtól s bizony szcr.;oruan, aggódó lelkék­ből szól hozzá ez az Isten veled ! Báró Feilitzsch Berthold főispánnak állásától való fölmentését az országos hivatalos lap csütörtöki számá­ban tették közzé. A közlés igy szól: Magyar belügyminiszterem előterjesztésére Feilitzsch Berthold bárót, Szabolcsvármegye főispánját, ezen állá­sától saját kérelmére felmentem. Kelt Schönbrunnban, 1906. évi március hó 11 - én. Ferencz József s. k. — Kristóffy József s. k. Kit csillagok felé visz i'itja, Ne nézzen az mélységbe le. Majd elhúzódik lopva, bújva A vének lomha serege. Acélmarokkal összefogva Tekintsetek a csillagokra S az égig száll majd híretek, Fiúk, csak higyjetek ! Dr. Bartos Sándor. Dal a harangról. (Schiller.) „Vivos voeo, mortuos plango, fulgura frango." A „Lied von der Glocke'-ban — amint már címe is mutatja, — a harangot énekli meg Schiller, amelynek olyan szépén jellemzi kettős hivatását, hogy vigasztalni fogja a bánatosakat és áhítatot ébreszt az emberek szívében. De gonddal kell készíteni a harangot még azért is, mert az emberi élet legfontosabb mozzanatainál szerepéi, melyeket a költő rendre hosszabban fejteget s így költeményének kettős szerkezetet ad. Egyrészt a harang öntését tárgyalja a mester szavaiban, másfelől pedig — evvel párhuzamosan — az emberi élet azon eseményeiről beszél, melyben a harangnak is olyan fontos szerepe jut. Először a keresztelésnél szólal meg, hogy legelső útjára kísérje a még öntudatlan gyermeket, akinek bol­dog ifjúságát Schiller a következő mesteri leírásban ismerteti : — Köszönti a gyermek-ifjút Az öröm ünnepi hangján, Ez éltében az első út, Kezdve szelíd álmák karján ; Sötét és vidám végzete Pihen még kétes sors ölén, Anyai gond szeretete Virraszt aranyos reggelén. Egy másik, ugyanez alkalommal publikált királyi kézirat távozó főispánunk kitüntetését közli a követke­zőkben : A személyem körüli magyar minisztérium ideigle­nes vezetésével megbízott magyar miniszterelnököm elő­terjesztésére Feilitzsch Berthold báró, Szabolcsvármegye főispánjának, saját kérelmére való felmentése alkalmából buzgó és sikeres szolgálata elismeréseül, Lipót-rendem lovagkeresztjét díjmentesen adományozom. Kelt Schön­brunnban, 1906. évi március hó 14-én. Ferencz József s. k. — Fejérváry Géza báró s. k. Báró Feilizsch Berthold, lemondásának el­fogadása alkalmából a következő levelet intézte Szikszay Pál alispánhoz: Nagyságos Szikszay Pál urnák, Szabolcsvármegye alispánjának Helyben. ő császári és Apostoli királyi Felsége folyó hó 11-én kelt legfelsőbb elhatározásával engem Szabolcs­vármegye főispáni állásától felmenteni méltóztatott. Ezen legkegyelmesebb intézkedésről alispán úr a vármegye közönségéhez közvetlenül intézett belügymi­niszteri ieiratból már vett hivatalos ér tesitést. Abból az alkalomból, hogy a nemes vármegye fő­ispáni székét elhagytam, kellemes kötelességemnek tartom, hogy úgy alispán úrnak, mint a vezetése alatt álló me­gyei tisztikarnak őszinte szívből fakadó köszönetet mondjak azon buzgó és kötelességtudó szolgálatokért, melyekkel engem, hazafias és mindig a közérdeket szem előtt tartó működésemben támogatni szíves volt. Fogadja egyúttal azon kívánságom nak őszinte ki­fejezését is, hogy a kölcsönös tisztelet, mely kilenc évi zavartalan együtlműködésnek gyümölcse, a jövőben sem veszítsen erejebői. Nyíregyháza, 1906. évi március hó 22-én. Báró Feilitzsch. — Nyílsebest múlnak az évek — Elhagyja a lányt remélve, Bejárja a mindenséget — Idegen lesz haza térve. S fenséggel, ifjúi pompával, Mennyei képzelet gyanánt, Maga előtt, piruló bájjal, Ott látja im' a szűzi lányt. — — Most szívében új vágy támad, — Ah ! hisz' ő egyedül bolyong ! Kerüli a cimborákat És sok keserves könnyet ont. Az „Ő u nyomába' jár örökkön. Csak az „Ő" szava hevíti, Legszebbért küzd égen-földön, Meliyel szivét ékesíti. — — Óh szűz reménység szende vágya ! Első szerelmünk szép kora ! Szemünk előtt a menny is tárva, Szívünkben égi mámora ! — Oh, bár soha el ne szállna, Ifjú szerelmünk tündér álma ! Megyery Ella. Mese a rózsaszín szalagról. Irta: Konthy Géza. Szép volt .... barna volt .... mosolygó volt, mint a tavaszi napsugár s ez a mosoly oly bájosságot adott szép arcocskájának, hogy aki egyszer látta, [nem felejtette el soha többé. Bózsaszinben látta a világot s rózsaszín szalagot hordott a hajában. Ez a kis rózsaszín szalag oly jól illet üde, bársonyos arcához . . . Szerette is kis szalagját s ha esténkint, lefekvéskor megvált tőle, féltő gonddal helyezte el mindig egy csinos mahagóni dobozba, mely ízléses leányszobája asztalká ját díszítette. Nagy Elek okleveles méraök Kálloi-UtCSa 27. S2, ( s ajáUŐ Nyíregyháza

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom