Nyírvidék, 1906 (27. évfolyam, 1-26. szám)

1906-01-07 / 1. szám

1. 1-ső szám. 1906. január 7. legnemesebb szíveket, s a hazafiúi legszentebb akarat, mintegy összeszorított ököllel, lélekzetét is visszafojtva, tágra nyilt szemekkel néz a jövő sötét ködébe. Mindenfelé azt halljuk és azt olvassuk, hogy szent hazánk talan sohasem volt i y válságos helyzetben. Az ember élettevékenységének bármely körére irányítsuk figyelmünket, itt a mi országunkban, mindenfelé kétkedő, bizonytalan ingadozás, találgatás, kétségeskedés. Nem is sióivá a politikai útvesztőhöz, mely a tényleges államhatalmat, a vármegyékkel birokban állította a közönség elé s mely birokban a mi vármegyénk is most gyürkőzik a mérkőzéshez. E titáni mérkőzésben, mily hoinéri kacajra lesz erdemes az a jegyzőkönyv, melyet alispánunk is előítemezni fog, arról, hogy százak csakugyan látták könnyezni a máriapócsi kigyképot!! . . Közgazdasági országos érdekünk segély kiáltása, úgyszólván Kárpátoktól Adriáig végig zúg, legjobbjaink aggódó lelkéből. A Nyírvidék is közölte az országos gazdasági egyesület elnökének felhívását a magyar közönséghez. A kik e végtelenül fontos ügyet figyelemmel kis rik, szinte megzsibbadva állanak a világközgazdaságban hazánkra váró esélyekre. A német vámpolitika által teremtett uj helyzet egész Európa figyelmét, legszorgosabb gondját leköti s minden ors/.ág életrevaló kormánya százszoros éberséggel igyekszik népének megélhetése és boldogulása érdekében a lehető előnyös pozíciót kiküzdeni. Mi pedig csak kezünket tördeljük a viharban, vagy — itt Szabolcsvármegyében jegyzőkönyvileg állapítjuk meg, mint boldogulhatásunknak, nemzeti erőnknek főfaktorát, hogy a kegykép négy napig könnyezett. Közoktatásügyünk terén oly sok teendő vár a nemzetre, falun és városon. A népiskoláktól fel az egyetemi oktatásig nevelésügyünkből még mindig hiány • zik a valódi élet. rő. Ez a könnyezés história isszégyenteljes bizonysága. Hol áll a mi népünk életföladatának tiszta ismereteben! Csak a lesti élet természetes föltételeit véve is fel. Hát az erkölcsi es szellemi élet legelső lépcsőjére is, mikor lépünk föl! Közegészségügyünknél a lakás, táplálkozás, ruházkodás körülményei ' ikább a kórházak es temetők lakóitínövelik. S mikor nden erőnket ezen elsőrangú kérdések megoldására ene fektetnünk, kapunk majd egy jegyzőkönyvet, a ép könnyezéséről ! . . 'mberileg élnünk kellene s embereink ezrenként itt a hazát. Nincs mit enni, mint a vizi madárWagy a \íz s a föld férgének, ha befagy a a hazafiságnak csak egy szikrája van, >ri jellegnek csak egy szemerje maradt, 'e törnie fejét, abban mozg tni kezet, i ,nfilársait kenyérhez, inegélhetésg lesz egy jegyzőkönyv, hogy a 1 n felekezetű uri emberek, íajd, hogy a kegykép a nevetségestől egy haj á magam érzelme és szívem .íírdetem és tanilom a Krisztiait. Nincs b nnem egy szikrája »k. S míg a m igáin igaza mellett másik emberf. lem igazát egy szalman. Azt mondom őszintén és minden mindenkinek igaza van a maga körén van, kovács, eim letsz, s biztosítalak, hogy i aií.tt minden, kanizsai tudni fogja, hogy a .ra nem szabad belépni, s az is igaz, ho ,'y a .er lépni a te, vagy lányod engedelme nélkül, •a lesz húzva. — Hát tudod, hatalmas basa, maradjunk csak annál, hogy az én akaiatom nélkül, hagyjuk ki még a lányt a játékból. — Jól van, megle.-z. S még haza sem ért a kovács, amidőn törők és magyar nyelven hallotta a kikiáltókat, hogy aki a halalmas basa alacsony hitű kovácsa, Fehér Viasz János uramnak udvarára, a hitetlen kovács akarata néKül bemeri tenni a lábát, az nyomban karóba fog húzatni, legyen az bárki, töjök, avagy hitetlen ! Ugy legyen. Fütyölve ment haza Fehér uram, azt hitte, kijátszotta az éhes törököket. Szinte csodálkozott, hogy a Katica nem találta oly pompásnak ezt a hadi cselt. — Ármányos íehernépje — gondolá a kovács — de csak bennük van a hnisag. S ahol ni! ez az alig 17 eves lány már tudja, hogy szép, tudja, hogy sokan nezegeitek fehér arcat, kekes szemeit, ringó termetét s hogy sokan hallgatták szép mogy; r nótáit. Az azelőtt beszédes csacska I. ány szótlanul üldögélt a műhely melletti szobájában, s öüögetett valamit s nézegetett ki az utcára. A főuIcában lakó Ali halkereskedő, aki gazda<* ember hírében állott, sokszor fordult meg lovai miatt a kovácsnál az előtt is, de azo'a még gyakrabban s n:i^yokat sóhajtva üldögtlt a műhelyben. Katica pedig a ki, ha mas volt a műhelyben ki sem dugta fejecskéjét, ha az Ah bent volt, mindig talált valami kerdezni valót az apjától. De egyszer a kovács még mintha azt is vette volna észre, hogy az Ali es Katica intettek egymásnak Tyű! ármányos halkufárja, hát ezert jársz te ide ! ? Igaz, hogy szép legény vagy, de nem keresztény. En pedig igaz kereszteny vagyok és leányomnak is annak kell lenni, mert másként szegény anyja megfordulna a sirjaban. belől. De csakis a maga körén belől. És mihelyt azon kivül lép, igaza igaztalanná válik. Ezelőtt, a tudatlanság korszakában, emberirtó és népirió kegyetlenség, vad erőszak: ma — nevetség! Mit akarnak a szent Bazil-rend atyái bizonyítani? Azt, amit hiveik ugy is elhisznek. Ők magok a bizonyságai. Ennél többet akarnak ? Olvasgassák a bibliát, tanulmányozzák a nagy természet fenséges törvénye:t, a dolgok és jelenseyek egymásrahatásának anyagi és erkölcsi következményeit, a társadalmi evolutio, a nagy életfejlőd'

;s előre lörő hullámverését, szóval a bennünk és rajtunk kivü: lüktető nagy életet és ennek csodálatos rejtélyeit s akkor majd megelcgesznek a síját körükkel. Hadd zengjenek zsolozsmákat ájtatos hiveik a kegykép előtt s alázatos hitök könnyein át hadd lássák a rokonszenv könnyet a kep ábrázatán is, az ő szívók ha e kölcsönös könnyhullatásban tisztul, javul, istenhez emelkedik, kell-e ennél több ? Adhat-e ennél többet bármely vallás? Kell-e több bizonyíték jórasegit . ereje mellett ? S azlán, az ellentétet nézve, ha mir. .n szentkép és szobor önáztattaf könnyben fürdik is, de a hivők szíve durva kő marad, nem lenne-e hazug a szentek minden könnyhullatása ? . . Mit tanítottatok tanítók, professorok ?? ! mit tanul tatok művelt emberek??! hi még ezt se tudtátoe megtanulni ! Milyen divina comoedia lenne az, ha a vármegye hitósaga Pi.csra menne, a kegykep könnyező kihallgatására ! . . A XX-ik században!! Ne lépjetek át azt a bizonyos hajszálat ! -y K* * * Közöljük itt a .Görög katholikus Hirlap" legulóbbi számának ez ügyre vonatkozó közleményét, még pedig minden megjegyzés nélkül, minthogy — ami válaszunk lehetne rá, azt a máriapóc-i kegykep könnyezéséről eddig Írtakban már elmondolluk. A jelzett közlemény így szol: Amint Szaplonczay György kislétai esperes-lelkész hozzánk intézett levelében megjegyezte, a máriapócsi kegykép könnyezésének ügye korántsem aludt el, hanem csak most kezd még érdeklődés tárgyává lenni. A tények amellett bizonyítanak, hogy a fenti következtetés csakugyan be is vált. A Nyírvidék c. hetilap, mely Szabolcs vármegyén k félhivatalos közlönye, már három cgymásuláni számban szel őzteti az ügyet Mint református szellemű újság, igen természetes. ho

r>y semmiképen mm tud megbékülni a' isteni csodatettekkel. F. év 51-ik szamában kifejezést is aüott ann ,k, hogy lehet ilyen kép telen dolgot elhinni, lőleg pedig újságban közzétenni. Erre lapunk mult számában leleltünk, ahol kijelentettűk, hogy a református egyház vallási dogmiit nem óhajtjuk boncolgatni és hogy vallási meggyőződését mindenkinek tiszteljük. Ugyancsak akkor kijelentettük azt is, hogy mi a magunk részéről Isten csodatevő kepességeb n hiszünk és ezen hit korántsem ellenkezik a katholikus vallas tanaival. Jelen alkalommal tisztelettelj sen s a legérelyesebben utasítjuk vis za a Nyirvidék 52-ik számában foglalt azon állítást, hogy a „máriapócsi kegykép könnyezése csodájának hirlap uiján való hird. tése — undorító." Szabad legyen azon reményt táplálnunk, hogy mindenkor és mindenben rendelkeztünk és r< ndelkezünk annyi fínoin ízléssel, mint a Nyirvidék tisztelt szerkesztősége. Igaz ugyan, hogy izle.-ünk egyes tekint- tben eltérők. Pl. — Hallou-e, Ali — szólt tompa hangon a kovács — nekem n- m kell a te pénzed. Tudom azt is, hogy lovaiddal magad is el tudsz bánni. A'ért azt mondom én neked, hogy többé nj jere te az ( n műhelyembe, mert Jézus Krisztusomra mondom, akinek nevét pedig én hiába nem veszem szájamra, hogyha még egyszer ide b jö.-z, hát én letöröm a derekadat. — Jól van kovács — felelt Ali — nem jövök, egy ideig nem jövök, de ha eljövök, majd valami egyebet fogok neked mondani. — Nekem ne mondj semmit. Neked pedig, — fordult az elsápadó leányhoz — azt mondom, hogyha valami ilyen kutya lesz a műhelyben és bejö^z ide, bezárlak, hogy még a jó Isten napját se n fogod látni. Elmehetsz! Elmúlt vagy két hét mind n baj nélkül. Egy este azonban kutyaja uga'asára kiment a kovács és a miga kerítésén rgy törököt látott üldö

rélni. Jó nagy husáng volt a kovács kezében s rohant a tőrök felé. — Megállj, kovács — rivalt a török a kovácsra — hadd beszéljek. — Mit keresel itt ? — Elrepü'tek a ludairn, tudod, nagyon soványak, tudnak repülni, néztem, nincs-e udvarodon? — Te Ali, nem szoktál le ilyen csekélységgel törődni. Hát in m tudod, hogy az én udvaromra nem szabad belépr.i ? — Hát vollam én a le udvarodon, vagy agyok én a te udvarodon ? — Nem vagy, Ali. De majd ezután a kerítésre sem szabad jönni. És Musztafa megtette azt is, hogy kihirdet e. miként a kovácsnak még a keritésére sem szabad lépni. Pedig bizony kitalálta a kovács, hogy Ali nem a ludjait kereste, hanem Katicával akart beszélni. abban is, hogy a Nyirvidék Isten esetleges csodatevéseinek regisztrálását undorítónak tartja, míg részünkről ez egy cseppet sem ellenkeíik jó ízlésünkkel, mert nem ellenkezik vallási meggyőződésünkkel. Ebből a szempontból kiindulva nekünk is mindent undorítónak kellene bélyegeznünk, ami esetleg a katholikus egyház dogmáival ellenkezik. Ezt egyáltalában nem tesszük, mert eseti g a Nyirvidék ránk fogná, hogy igen finom az ízlésűnk. Mert amint tapasztaljuk, a Nyirvidék szerint minden katholikus hü dolognak undorító jelzővel ellátása jó Ízlésre vall. Igen csodálkozunk a Nyirvidék t. szerkesztőségén, midőn hajlandó elhinni, hogy a máriapócsi kegyhelynek üzletszeiü reklamirozásra lenne szüksége. Minden szabo'csmegyei ember és minden idegen, aki életében csak egyszer is megjelent egy Lúc^u alkalmával Máriapócson, nagyon jol tudja, hogy az ország legtávolabbi vidékeiről és az egész környékről annyi ember szokott ott összejönni, hogy a tömeges tolongás valóságos életveszéllyel jár, amint minden évben és ugyszólváa minden búcsú alkalmával meg is történik, hogy a kis helyen összetömörült népsokaság egy-két embert agyonnyom. Különben is kétséget kizáróan be van bizonyítva, hogy a máriapócsi templomban volt eredeti Mária-kép könnyezett és ha valaki oly képtelennek tartja az egész dolgot, akkor né/.etünk szerint annak kár vele annyi sokat törődni is. Az ilyen keptele.i és lehetetlen dolgokra a magyar ember azt szokta mondani, hogy „szót sem érdemel" és amint az egyik fülén beereszti, a másikon kiengedi. Eltekintve tehát a dolog elvi jelentőségű részétől, mégis tartozunk egy par kijelentessél a Nyirvidék igen tisztelt szerkesztőségének. Az esemény nem első, talán nem is utolsó, hogy Isten csodákat mivel. Erről pro és contra már régi idő óta igen-igen sokit vitatkoztak. Teljesen feleslegesnek tartjuk tehát esetleg polémiába bocsátkozni. Részünkiől az ügygyei hirlapilag foglalkozni nem und iritó, de köleiessegszerü dolog volt. Mint már fentebb és ismételten megjegyeztük, vallási felfogásunkkal nem ellenkezik az isteni csodatevésben való hit. Mint felekezeti irányú lapnak, saját felekezetünknek úgyszólván egyedüli, de országosan, sőt még a külföldön is ismert kegyhelyének ügyeivel foglalkoznunk kell. A felmerült konkrét esetre végső válaszunkat a már megindított és folyamatban levő vizsgálat teljes befejezése után adjuk meg. Végül még egy pár szót a leközlésre vonatkozólag. Azt hi=s.ük, hogy nem csak mi, de a Nyírvidék tisztelt szí rke^ztőségé is, mikor egy kéziratot megbízható helyiől kap, azt leszokta közölni. Hogy mi az a „migbizható helyről jövő , eziial", azt nunden ujságcsinalással íoglalkozo ember igen jol tudja. És mindin újságnak vannak olyan „megbízható helyről jött kériratai", hogy sokszor, ha al idő nem engedi, bizony at sem olvassa azoíat a szerkeszt őség, hanem egyenesen nyomdafesték alá bocsátja. A máriapócsi kegykép kőnnj ezesére vonatkozo kéziratot mi is teljesen megbízható helyről kaptuk es szo nélkül leadtuk. Talán egy hibát követtünk el es ez az, hogy a hirt nem „fenntartással" közöltük. De amennyiben az eredeti kegykép könnyezése annak idejeri minden kétséget kizaróan bebizonyíttatott, a magunk reszeiől a jelenlegi könnyezés! is oly valószínűnek taitoltuk, hogy kételyeink az első percben nem is merültek fel és ez a körü'mény mentheti eljárásunkat. Ekö/.ben már hanyatlóra \ált a félhold dicsősége. Kanizsa \ áranak visszavételét iáméi m gkisérlettéK. Visszavtnni azl a várat, „melyhez hasonló limesen se u a német, sem a torö<c birodalomban." Az üdv 1690. éve elején Batltiyany Alám vezérlete alatt 60000 keresztyén s itézzel fogták ostrom alá a várost. A törökök lelüttek pedig vagy 600-an. Segítség pedig nem jött sehonnan, sok baja volt már akkor a töröknek. Musztafa kiszöütetle a várból a szegény. Hasszán basát, hogy kérjen segítséget. Zichy István vicegenerális emberei azonban elfogtak a basát, a ki megölette s a vár elé dobatta, kikiáltván, hogy „ti kanizsai agák, iaijalok, hogy követetek a lenyes portánál nem kapott segítséget, elment tehát a másvilágra segedelmet kőzni az örökkévalóság portájáról". A jóléthez szokott és elbizakodott törökök elzárva lévén a külvilágtól, ekkor már nagy ínségben voltak. Füvekkel és gyökei ékkel táplálkoztak s alig lézengtek. Mig végre Musztafa belátta, hogy ehhalállal fog elpusztulni egesz csapata s 169(J. április elején hirüladta, hogy feladja a várat s közölte a felteteleket. Azokat a daliás Andrássy Péter, Krasznahorka örökös ura. vitte el a császár elé, aki azokat helyben hagyván, ápril hó 13. napjára tüzetett ki a vár átadása. Ápril 12-én éjjel a gazdag törökök kincseik nagyrészé'. rejtegették el és Musztafa hangoztatta, hogy visszajönnek ők még a szép Kanizsára. A váron kivül terült el délfelé egy rendkívül mocsaras hely, amely ma gyönyörű réfséget képez, a neve : „Leányvár". E hely a végtelen mocsáiból emelkedett ki és tele van bozóttal, vízmosás okozta gödrökkel, feneketlen helyekkel, rhol még nappal is csak az tudott biztos n eljárni, aki ez óriási helynek mindey titkát ismerte. A nád és sás végtelen birodalmában csak csenevész tű/, es egeifak voltak helylyel-közzel laihatok, s az egé-z terület a szárnyasok es négylábúak félelmetes tanyája volt. És mégis 1690. ápril líá-ike éjjelén a sűrű felhők közül kiti'i- ano . • g • világa mellett egy törököt