Nyírvidék, 1905 (26. évfolyam, 27-53. szám)

1905-09-17 / 38. szám

96 37-ik szám. N Y I R V I D É K 1905. szeptember 10. Válasz Moravek Gusztáv barátomnak. Kedves barátom! A „Nyírvidék" 37/1905. számában hozzám címlett, — de talán nekem is szóló — leveledre válaszolva, engedd meg," hogy először is, — ugy a te, mint a netaláni érdeklődők kedvéért, s azok felvilágosítása végett, — egyletünk e tárgybani határozatát ide iktassam : „Tárgyalás alá vétetett egyleti jegyző azon indítványa, hogy — hasonlóan a peslnrgyei jegyzők eljárásához — jegyzői karunk is a vármegye közör.s •gének 389/ 9'5. Bgy. számu határozatából kifolyólag, — az egyöntetű eljárás megállapítása végett, egy jegyzői értekezletnek — 1905. évi szeptember 10-dikére Nyíregyházára leendő összehívását — rendelje el." 6/1905. Határozat. „Tóth Gyula egy leli lag, majd S . . . B . . . vendég, s többek hozzászólása után, ezen inditvány felett az egylet közgyűlése napirendre tér ; — annyival is inkább, mivel a 38'J/. 905. Bgy. sz. határozat, — az eljárásra vonatkozólag — teljes directivát nyújt." Ennyi a határozat, melyből kiviláglik az, hogy ezt az indítványt én lettem meg. Legjobban tudod pedig te édes barátom, hogy én ezen indítványt a le intenliodnak megfelelve tettem ; mert én azzal egyet nem éltetlem, s nem értek egyet még ma sem azért; mert én, mint ahogy azt a vita végén ott az e. gyűlésben kifejlettem, — s jelenben is, — még azon kellemetlen helyzet elszivelése tudatában is, hogy meylapultnak tartassam, kijelentem, hogy egyleti gyűléseinkbe, egyleti élelűnkbe a politikát bevinni — károsnak tartom. Nyílt leveled azon részével, hogy a 389/1905. Bgy. számu határozatban te teljes directivát nem látsz, nagyon is egyetértek. És ez egygyel több ok arra, hogy mi annak tárgyalását az e. közgyűlésünkben mellőztük. Miért lennénk mi kurucabbak a vármegyénknél ? ! Ha a pestmegyei jegyzők hason tárgyban összehívott értekezletének jegyzőkönyvét olvastad : lehetetlen, hogy abból is a teljes directiva fogyatkozásait ki ne érezted légyen! ? Egyszóval — édes barátom ! minden politika nélkül mondom : a mai ujíág forradalomban ahoz kell a nagy bátorság, hogy valaki a politikai áramlat ellen bármit is szóljon, még akkor is, ha ezt tiszta hazafias meggyőződésből tette is! Mert látod, — hogy még nyílt leveled egy passzusára tegyek szerény észrevételt; én abban a meggyőződésben vagyok, hogy az a nép azt acieplálná legszívesebben, ha neki az ország, a nemzet tisztességes ki reset-forrást, nem pedig törvényenkivüli állapotot adna. De mivel untatni nem akarlak, a dolog — illetőleg indítványok érdemére vonatkozólag az a nézetem, hogy ezen jegyzői értekezlet — az egyleton kívül — hivassek össze. E tekintetben te — mint körünk érdemes nesztora — legilletékesebb vagy arra, hogy azt tedd. Hiszen az augusztus 19-diki gyűlésen csak 16-an voltunk jegyzők. Hivd össze a felebbezési forumot: a szabolcsvármegyei jegyzők értekezletét. Thass, 1905. szeptember 12. Igaz hived és barátod : Jlajos Ferenc. Isten hozott I — A Nemzeti Szalon kiállítása — Magyar művészek fáklyavivói, fog idjátok hazafias üdvözletünket! Ti, kik e nehéz muukájára vállalkoztatok a nemzeti művészet úttörőinek, megtaláltátok az utat sziveinkhez is. Mert e nemes cél, mely idehozott titeket, s melyet istenadta tehetségtekkel szolgáltok, mindannyiunkat egyedit és felemeli sziveinket Amit ti alkottok, közös kincse mindnyájunknak, mert benuetek nyilatkozik meg a nemzet géniusza. Az ecset, a vésó, mely hatalmas fegyverré nótt kezetekben, diadalát hirdeti a magyar müvés'etnek. Mennyi küzdelem árán jutottatok el idáig! Mennyi nemes törekvés, fáradtság és munka árán vívtátok ki az elismerés koszorúját, lépésről-lépésre, küzdve közönnyel és elfogultsággal, haladtatok azou a rögös tton, mely célotok felé vezet. Munkátok nyomán áldás fakad. Jutalmatok megvan. A magyar közönség osztatlan elismerése, szeretete és pártoló jóakarata kiséri minden vállalkozástokat. Hisz nem is lehet ez máskép Bevittétek a magyar nép legszélesebb rétegeibe a „szép" megismerését és szeretetét és megtermékenyítettétek a lelkeket. Hála «s köszönet érte mindnyájatoknak ! Nyíregyháza s a minden szépért lelkesedő S/abolcsvármegye köszönt benneteket. * * * A megyeháza diszes palolájál an lázas niunki folyik hétfő óta. A Nemzeti Szalon delegá'mai Déry Béla festőművész-titkár és Rubovics Máik festőművész-műtáros az egész héten szorgalmasan dolgoztak a rendezési munkálatokon. A rendezés óriási dolgot adott a bizottságnak, minthogy a máskülönben gyönyörű terem méretei a kiállítás rengeteg anyagához mérlen meglehetősen szűknek bizonyulnak, de meg máskülönben i-, az idő annyira előre haladt és olyan gyorsan telt el, hogy a bizottságnak az éjszakákat is fel ki llett használnia, hogy munkájával a vernissage idejéig : szeptember 17-ike déli 10 órájáig elkeszüljön. A kiállítás nemcsak művészi nivc.m, de külső csín tekintetben is meglepő látványt fog nyuj'ani, amennyiben a termeket délszaki nővén)ekkel és pompás szőnyegekkel az épületet pedig lobogódisszel gazd igon dekorálják. Nagy könnyebbségére szolgál a bizoltságnik a kiállítás' eszme felvetőjének, dr. Popini Albeit urnák előzékeny szolgálatra készsége, a mclylyel mindenben készséggé, jár kezére a bizottságnak s megkönnyíti annak nehéz feladatát. Mint már minap jeleztük, ma már módunkban van a kiállító művészek teljes névsorát közölni. A tekintélyben és számban egyaránt impozáns névsor a következő: Aggliázy Gyula, Árkai Aladár. Büttner Helén, Bruek Hermina és Miksa, Rubovics Márk, Nadler Róbert, Kézdi-Kovács László, Peske Géza, Markó Ernő, Déry Béla, Nyilassy Sándor, Bo:h Menyhért, Somogyi Sándor (Nyíregyháza), Kubányi Lajos, Herrer Cézár, Pálffy József (Debrecen), Keményffy Jenő, Kűnfí Lajos, Glatz Oszkár, Gserna Rezső S., ZsJnay Sikorszky Júlia, Pörge Gergely, Bachm nn Károly, Bihari Sándor, Mandel József (Nyírbátor), Kemény fi Jenő, Baditz Ottó Propper Aranka, Bosznay István, Zahoray János (Nyíregyháza), Balló Ede, Telkessy Valéria, Bruck Miksa, Újházi Ferenc, Mechle Grossmann Hedvig, Edvi Illés Aladár, Juhász Jenő, (S.-A.-Ujhely) Nyilassy Sándor, Szlányi L íjos, Glatz Oszkár, Molnár János, Slrobentz Frigyes, Zemplenyi Tivadar, Koszkol Jenő, Eidüssy Béla, Koszta József, Pajtás Ödön, Vajda Zsigmond, Ujváry Ignác, Cserna Károly, Olgyai V.ctor, Gulácsy Lijos, Kozák István (Nyíregyháza), Nagy Vilmos, Wolff Karoly stb. Csütörtökön D ry Béla titkár személyesen hívta meg a megnyitási ünnepségre Br. Feilitzsch Berlholdné ő méltóságát a védnö'; nejei, továbbá Nyiregyhizi város előkelőségeit, a helyörseg tisztikarát s az egyházi és világi hatóságok fejeit. A N' inzeli Szalonnak városunkban időző tagjai kirándultak egyébként a szépvidékű Túrára és a történelmi emlékekben gazdag Nyírbátorra, az döbbeni helyen Propper Samu földbirtokos, az utóbbi vidéken Mandel Ernő fogadiák magyaros vendégszeretet lel művészeinket. Tekintve az érdeklődést, melyet Nyíregyháza város közönsége mulat a Nemzeti S álon kiállítása iráni, a tárlat sikire már teljesen biztosnak mondható. Vasárnap delelőtt 10 órakor tehát megnyílik a nyíregyházi közönség előtt a Nemzeti Szalon képzőművészeti kiállítása s immár a megyeház i diszterinében felhalmozott sok és drága művészeli termek ünnepi díszben várja Nyíregyháza városának és Szabolcs vármegyének nagy művészeti érzékkel biró közönséget, hogy magas művészeti élvezetben ré.-zesüljön és hogy tetszése szerint válogathasson a na^y értékű és mégis jutányos árakon kinálkozo abszolút műbecscsel b ró műtárgyak közMt. Dr. Rózsa Miklós, a modern jrodaloin jeles i, aki a Nemzeli Szalon kiálli'ása alkalmából Vasárnap esle a „Koronában* szabadelőadást tart, Ernszt Lajos űgyv. igazgató és Kézdi Kovács Lá-zló művészeti igazgatóval, valamint a Nemzeti S/alon művészi ivei szombaton este érkeznek városunkba s igy Nyíregyháza közönségének alkalma lesz közvetlen érintkezés alapján szeretni meg művészeinkel ! A kereskedelmi testületekhez. „A mindennapi élet figyelmes szemlélője és a kereskedelmi életünk f. jlődése iránt érdeklődő szakember mély sajnálattal észleli és tapisztalji, hogy a hazai kereskedői osztály nem csekely részének értelmi és műveltségi színvonala mindinkább sülyed és hogy li.zánk kereskedelmi osztályának jelentékeny része nem bir oly előképzettséggel, nem szerzett tanonc- és segédéveiben oly elméleti és gyakorlati ismereteket, hogy a létért vívandó lurcban megállhasson és hogy azon osztálynak, melynek tagjává lett, díszévé váljék." Ha a vidék kisebb és nagyobb kereskedelmi eraporiuniait beutazzuk és az ottani üzleti viszonyokat tanulmányozzuk, szomorodott szívvel tapasztaljuk, hogy a régi kereskedő cégek, a régi nevek, a kereskedelem patrícius alakjai, a régi képzettség, az üzlet és a pálya iránti meleg érdeklődés mindinkább eltűnnek és hogy a kapzsiság, a legrúlabb önzéssel párosult lelkiismeretlenség kezd majdnem általános kereskedelmi erkőlcscsé válni. A kereskedelmi pjlyán nagy számban oly emberek mozogmk, kik alacsony értelmi színvonalon állanak, kiknek sem általános, sem szakműve:tsógük nincs, kiknek szíve hideg és lelke üres, kik sem lelkesedni, sem buzdulni, si m komolyan és tisztességesen munkálkod ii nem tudnak. Ha e nagy nemzeti bajnak okait kutaljuk, azon meggyőződésre jutunk, hogy ezen bajnak első forrása, azon köztudatba átment tévhit, hogy a kereskedelmi pályára bárki alkalmas, hogy ezen pályához előképzett— Igen ám, vágott közbe a jó öreg asszony, csakhogy van ám egy bökkenő. — Mi az, kérném szívesen? — szólt a művész. — Hat, hogy — eső kéne. Náci nagyot nézett. — No, 'mert anélkül nincs szőlő. Pedig most nőne javában a szem. (Ráütött a Náci vállára.) Halija-e szentem, maga nyilván jól van az Úristennel, mert, hogy olyan gyönyörűen le tudta pingálni, bizony megmondhatná neki, hogy küldjön már egy kis esőt a Katona-telepre. (Ahol t. i. a nénike szőlője szomjazta az égi harmatokat.) A művész mosolygott, mint aki érti a tréfát, s biztatóan mondta: — Meglesz, meglesz! hogyne lenne eső ! majd kicsiná'juk nénike, hogy legy> n ! S amilyen disznóuan volt, három nap se telt el és zuhogott az eső a kecskeméti homokra, hogy csakúgy kacagtak a szőlősgazdák." Nem mult el huszonnégy óra s ott volt Nácinál huszonöt ü eg katonatelepi java ó-bor, bizonyságául annak, hogy nemcsak a magyar „embör", hanem a magyar asszony is megtartja a szavát. Egyéb se kell tl. Náci összehívta kecskeméti pajtásait. s nagy áldomást íltak, amíg az üvegekből tartott. Teimészetes, hogy ez alkalommal nemcsak egy tószt hangzott el a kecskemétiek esőcsinálójára. Mindez eddigelé igen jól lelt volna, ha híre nem fut a furcsa esetnek. De a híresztelésből mégis lett egy kis baj. Mert egy pár nap múlva megállott egy szekér a művész lakása elölt s egy érdes Inng, amelynek a tulajdonosa már hallott az „esőcsinilásáról" s szentül hitte is, hogy ő rajta (az esőcsinálón) múlik minden: igy kiáltott be Nácihoz: — H llja e az ur, ni, le.-z még egy pár üveg bor, — hanem : kevés volt ám az eső. Hogy a művész mit szólt erre a derek atyafinak, a', is azok közül való, amiket elszokott hallgatni. Bársony István. Az esőcsináló. No, az iden megint éppen ilyen valakire lett volna szükség, gondolhatják magokban t. olvasóim, amikor a cikkem cimét látják. Gazdaembernek kincset érne az ilyen species, aki ért az esőcsináláshoz s akkor szolgál vele, amikor éppen kell. Mert az is számit ám, hogy nem mindenkinek egyszerre és nem is egészen egyformán szokott kelleni; sőt a gazdasági kuliura maga is gyakran van zavarban, hogy rgyik része mit csináljon azzal az esővel, amit a másik része szomjaz. Igy aztán panaszos ember a gazdák közt mindig van. Róluk mondja egy adomaszerü feljegyzés, hogy scha sincs nekik minden ugy, hogy jobban ne lehetne. Amikor például véges végig Kánaan módra dől ölébe az áldás, akkor is kisüli, hogy: „igen, de mák nem termelt". Persze, ha valaki mákot termel nagyban, akkor még ez is baj. Hanem visszatérek az esőcsinálóra és mielőtt a csattanójához jutnék, bevezetem azzal, hogy van nekünk egv igen kedves, derék magyar festőművészünk, aki néhány évvel ezelőtt a kicskem -tiek nagy templomát festette tele gyönyörű freskókkal. (Nyilván arra való volt ez is, hogy az örökös versengésben, amiben a hirös város van Nagykőrössel, az előbbi jusson diadalra.) Ez a festőművész annak idején a „pici piros alma" című képével keltett nagy feltűnést és aratolt szokatlan sikert. Azt a remek kepét ki ne ö,merné, holott számtalan sokszorosításban van elterjedve és minden magyar szem gyönyörködve akad meg rajta. Baráti körben csak egyszerűen „Náci" a mi művészünk, aki különben, mint afiele igazi művészvér, nem akármikor dolgozik, hanem megszokta \ámi az „inspirációt". Azt tartja, amit a híres Pettenkoffer. hogy ,a munka nem madár, nem röpül el " De amihez hozzáfog, azt azután annál pontosabban megcsinálja. Bizonysága ennek a kecskemetiek nagy temploma, azokkal a finom és értékes freskókkal; ámbár az is természetes, hogy az ilyen munka nem készülhetett máról holnapra, aminthogy az „in-piiáció"-nak is megvannak a maga szeszélyei s olyankor kötekedni szeret a benne bízókkal, az ulána sóvárgókkal, akikkel bújósdit játszik s néha ki is neveti őket. Igy történt, hogy a kecskeineti freskók művésze hosszabb időt volt kénytelen tölteni a hirös városban, ahol hamar megszerették s nagy népszerűségié tett szert, minthogy nemcsak fest, hanem kitűnően adomázik; társaságban eszerint megbecsülhetetlen. De egy adomát, ami pedig éppen vele töitént meg, nem szokott elmondani. Azt az esetet tudniillik, hogy hogyan lett ő a kecskemétiek esőcsinálója. * * * Azon kezdődik a dolog, hogy a hires freskókra szükséges freskókhoz a jókedvű adakozók sziiességét is igénybe kellett venni, s igy annak idején egy gazdag kecskeméti polgárasszony — az idősebbjéből — ú hozzájárult a város felhívása alapjan a közköltséghez, még pedig számottevő kerek összegecskével. Ez a művészetpártoló nénike az ő áldozatkészségé kapcsán érthető módon jogot formált rá, hogy előre gyönyörködjék a készülő képekben s nyugtalan vágya el is csábította a munkálkodó művészhez, a templom falai közé. A művésznek tetszett ez a magasabb fokú érdeklődés és a legnagyobb udvariassággal fogadta a nénikét; szívesen megadott neki mind n elkepzelh tő felvilágositá-t es nem faradt ki, n»m vesztette el türelmet a legképtelenebb kérdi sekre sem. A nénike nagyon meg volt elégedve s amikor elbúcsúzott, igy sxólt a művészhez: — Hat csak csinálja szépen, édes lelköm. Aztan küldenek magának vagy huszonöt üveg jó borocskát, ha tudn.im, hogy szereti. Mindi n okos ember azt gondolja az ilyen kérdésre, ha nem is mondja ki „upeite": hogy inkább ötven legyen az üveg, mint l.uszonöt. Náci is hálálkodott es köszönte az igérelbeli jókat; — majd rászolgál, biztatta a nénikét; — sz> pek lesznek a képek.