Nyírvidék, 1905 (26. évfolyam, 27-53. szám)

1905-09-17 / 38. szám

XXVI. évfolyam 38. szám, Nyíregyháza 1905. szeptember ír. A SZABOLCSVÁRMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK és a SZABOLCSMEGYEI TANÍTÓEGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Megjelenik hetenként egyszer vasárnapon. Előfizetési feltételek: po8tén vagy helyben házhoz hordva : Egész évre Fél évre Negyed évre 2 Egyes saám ára

, so fillér! Hirdetési dijak; | Minden négysier basábiott petit aoregyaigri Az előfizetési pénzek, megrendelések s a A I

aP szellemi részét képező küldemények, lap szétküldése tárgyában leendő ^^ • ««ke«tfl cm. .l.tt kéretnek beküldeni. 8 koron

a- Umlások Jóba Elek kiadó-tulajdonos f

o Bé^rmentetlen levelek csak umert ke.ektat közibe l . fill^? tabb«8ri ktaliTe^tében's 811. * ' könyvnyomdájához iskola-utcza 8. szám , . ... . A nyilt-tíri kSilemények dija .oronkint 60 fillér. 9 AZV. A kéziratok csak vilasfos klv&natra » ai Apró hirdetések 10 sióig4> fii..minden tovibbi >tó (janoszsy nazj íniezenaOK. illető k31t»égére küldetnek vissza. \ fii. Vastag betüvei szedett kétszeresen szárait Hirdetések elfogadtatnak [apunk részére a kiadó-hivatalban (U. kerület iskola-utcza 8-ik szám); továbbá: Goldberger A. V., Eckstein Bernát. Altalanos Tudósító éi GrUnmande

l HeT'k és Társa által Budapesten, H

aasenstein és Vogler irodajában Becsben, és Budapesten, valamint Németország es Sveicz fővárosaiban. A Nemaoti Szalon Hyiregyhizán, Mikor ezelőtt körülbelül tiz esztendővel a magyar művészekből és műértőkből álló Nemzeti Szalon Budapesten megalakult, minden számítása mellett is aligha gondolt arra, hogy érdekeltségének körébe a vidék számottevő műpártoló közönségét is belevonhatja. Nagy munkakedvvel s feltűnő sikerrel küzdötte ugyan le a kezdet nehézségeit, de még így is évek teltek el addig, míg működésének színhelyét a fővárosból a vidék nagyobb középpontjaiba is áttehette, 8 Kolozsvárt, Szegeden, Aradon, Miskolcon, Munkácson, Pécsett, Kassán, Kecskeméten, Fiumében Sopronban, Szabadkán, Szombathelyt, Temesvárt, Újvidéken és Zomborban jelentékeny mütárlatokat rendezhetett. Természetesen még kevésbbé juthatott eszünkbe akkoriban nekünk, hogy aránylag ily rövid idő múlva a mi otthouu-kbau is nagyobbszabásu képzőművészeti kiállításban lesz részünk, jóllehet egyéb tekiutetben, különösen az előadó művészet meghouositása és pártolása teren, bátran fölvehetjük a versenyt hazánknak bármely, a miénknél gazdagabb és nagyobb vidéki városával is. Hogy a művészet föllendülésének eme két tényezője, a teramtő művész és érdeklődi közönség, városunkban is egymásra talált, első sorban ezen fáradhatatlanul agilis egyesület muukájának tulajdouitható, melynek a hazai képzőművészet megismertetésében, megkedveltetésébeu és terjesztésében máris számszerűleg kimutatható érdemei vannak. De elismerés illeti a mi Bessenyei-Körünk vezetőségét n a A Szalon nálunk. Egy el nem mondott beszéd. Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! A vai megyeháza nagyterméből kihordták a komoly zöld asztalokat s a magyar művészet képviseletében fel ülötle benne szines sáto-át a Nemzeti Szalon. Nekünk, akik itt a messze keleten olyan távol esünk az ország irodalmi, művészeti központjától, akikhez csak nagy néha, egy-egy Bessenyei-estély keretében jutnak el a nemzet irodalmi és művészeti életének üditő hullámverései, őszinte öröai és szíves vendéglátás most a kötelességünk. Köszönetünk száll mindenek előtt a Bjssenyei-Kir vezetőihez, akik meghívták hozzánk a magyar művészetet s köszönetünk száll a Nem-eti Szalonhoz, mely e meghívást készséggel elfogadta s elhozta hozzánk szinejava termését a magyar piktor-kezeknek. Lelkünk mélységéből átérezzük a nemzeti művészetnek a nemzeti élet egyébb vonatkozásaival való összefüggését, e művé-zet szeretetének és támogalásanak szükségét. Telve vagyunk e szeretettel s a lelki felfrissülés után való vágyakozás mohó szomjuságával. Enyhület reánk nézve lerázni magunkról vicinális életünk szürke közdelmeit, kicsinyes egyoldalúságát, s elmerülísünket a közönséges, apró célok utáni tusakodasba. A vászonra vetett kepek száz lélekpezsditő benyomását, a szinek és ecsetvonások művészi harmóniájának tiszta gyönyörűségét jelenti számunkra a Nemzeti Szalon ma megnyílt kiállítása. Jelenti egyszersmind a nemzeti müis, mely gondos utánajárásával és lelkes támogatásával e műkiállit ís rendezését lehetővé tette Erre pedig nemcsak jogosítva volt hivatásánál fogva, de kötelezve is a'on sokszoros kapocs folytán, mely a művészetet és irodalmat, a műveltségnek e két fokmérőjét, egymáshoz fűzi, egymásra utalja. Az a tény, hogy a Szalon Bessenyei szobrának megkoszorúzásával lép fol s hogy a műtárlatnak a Kör szerez hajlékot, világos bizonysága a két egyesület kölcsönhatásának, közös céljainak, közös törekvéseinek. A kiállításnak természetszerűleg az a célja, hogy egyfelől a legújabb művészeti törekvésekről, irányokról és áramlatokról legalább némin«mfi tájékoztatást nyújtson, másfelől a hazai képzőművészet, különösen festészet, jelenlegi állapotáról, fejlettségéről, értékéről legalább megközelitő képet szolgáltasson Az előbbi c

;l szolgálatára való az az egy-két művészeti elüti áa, melyben hivatott forrásból részesülünk a kiállítás folyamán, ai utóbbira valók maguk a kiállított képek, melyei* ügyes elrendezésben a vármegyeházán egy egész héten át állanak a közönség rendelkezésére megtekintés, sőt javarészben megvásárlás céljából. Sok érdekünk megkívánja, sőt parancsolja, hogy mind a két célt jól megszívleljük, s mig egyrészt mű írzékünkről teszünk tanúságot, másrészt tapaszta'atunkból okuljunk és buzduljunk. A műremekek szemléletének gyönyörűsége, élvezetéuek fölemelő, nemesítő hatása s ekként az igaii műízlés fejlesztése nem lehet közömbös az előtt, akiuek az anyagi világ érdekein felül tisztább, magasabb eszményei is vannak, s vészellel való közösségünkn :k ápolását, Szibolcsvármegye kulturális eletének a migyar művészet országos vérkeringésébe történt bekapcsolódását. Erő.itését az eddig laza és vékony szálaknak, melyek bennünket e művészet fókusahoz, az ország fővárosához fűznek. E szálakat szorosabbra szőni, a főváros és a vidék szellemi, művészeti életének érintkezését, egymásra hatá.-át munkálni, s ez egymásra hatás által a migyar művészet egyetemes, az e^ész országot felölelő fejlődésének nagyszerű eredményeit előkészíteni, mindnyájunknak kötelessége. Tudjuk, hogy vidéki városokban egy-egy k p'iiállitásnak rendezése csak a kezdet kezdete. Tudjuk, hogy rögös utakat kell még megjárnia s nehéz akadályokat leküzdenie a magyar művészetnek, mig igazán nmizetivé lesz olyan értelemben, hogy otthont, szeretetet es pártfogást talál majd mindenült. Míg az iránta való érdeklődés, az áldozatokra is kész, annyira átmegy a nemzeti társadalom vérébe, mint a hogy vérünkké vált, sajnos a rettenetes politizálás. Tudjuk, hogy ehe: békés és konszolidált tarsadalmi, politikai vis-onyok, nyugo It és erőteljes gazdasági fejlődés, a nemziti kulturának magas foka és nigy intenzivitása szükséges s hogy mi ezeket a konjunkturakat többé-kevésbbé nélkülözzük, mégis reménységgel nézünk a Nemzeti S/alon vállalkozása elé, melylyel az ilyen törekvé-ek iiánt eddig kissé közönyös vidéken a magyar művészet előtt sorompókat nyittat, hogy ez a művészet 1 dkeke' hódítóan vonuljon be a nexzet széles rétegeinek szeretetébe. Ez a szeretet virág módjára fog a szivekből felfakadni mindenült, ahol a migyar művészet alkotásai h jlékot találnak, legyenek azok a festő, a szobrász, különösen nem lehet közömbös az elótt, aki az emberi szellem minden alkotásában a maga lelki világának, érzelmeinek, vágyainak egy-egy szikráját látja megtestesítve, A műtárlatot rendező egyesület a legszebb reményekkel jön városukba; a kiállító művészek elismert neve és nagy száma, azután meg a kiállított művek változatossága és értékes volta teljes biztosítékot nyújt arra hogy a kiállítás megérdemli a látogatást és pártolást. Azt ugyan nem vehetjük biztosra, nem is kiváuhatjuk, hogy minden lálogató minden művel egyformán meg legyen elégedve; egyes iráuyok annyira az evolúció korát élik még, hogy szokatlan formáik, vonalaik és színeik, főleg minálunk, ellenzésre fognak találni. De te mondjunk puszta jelszókon alapuló Ítéletet addig, míg mindent töviről hegyire meg nem szemléltünk s el nem ismertük annak jogosultságát, hogy az igazságot mindenki más uton, a maga utján kereshesse. Ami végül a ir.űpártolást, igazabban a mű vásárlást illeti, bizony-bizony nem jutottunk még oda, hogy a kereslet nálunk csak tneg i.< közelítse a kínálatot, amint azt szerencsésebb nemzeteknél látjuk. De mindenesetre fájdalmasan esnék a tapasztalat, ha művészeink e tekintetben éppen minálunk csalódni volnának kénytelenek. Akár szükségnek, akár áldozatnak neve?zük ezt a kiadást, a fődolog, hogy meghozzuk, s a dolog szebbik oldala, hogy ne sajnáljuk. A nemzeti műveltség terjesztésének utján igaz magyar szívvel, barátsággal és szeretettel üdvözöljük a Nemzeti Szalont Nyiregyházáü! I>r. Vletórlsz József. Mérnöki iroda. vagy a muzsikus lelkének megnyilatkozásai. Ha megállunk egy kép előtt, melyről a Tisza mentének szelid füzesei bólintanak felénk, a derűs magyar ég fehér bárányfelhői vonulnak a végtelenbe vesző láthatár felé, a nyári nap lángoló szinei ragyognak ki a sötét keretek közül, vagy a lilaszinü alkonyat elmosódó árnyékai ereszkednek a faluvégi házsorokra, mindannyiszor az esztétikai gyönyörűség egy-egy változatát érezzük s a legnemesebb impressziókat fogadjuk lelkünkbe. Hogy ezek ne inuló és elröppenő benyomások, de intellektuális életünk mindennapi táplálékai legyenek, lakásainkba kell fogadnunk a nemzeti művészei termekeit: a képeket és szobrokat. Hadd legyenek azok mindennapi környezetünk részeivé, színeket, melegséget és bangu'atot hozva az otthon falai közé. Adjunk helyet nekik középületeinkben, templomokban az oltárok felett ép úgy, mint a dolgozó szobák Íróasztalai felelt, iskolákban, tanácskozi termekben ép úgy, ininl a fehér leányszobák lalain. A nemzeti művészetet megbecsülni, a nemzet kulturális, de egyben gazdasági és politikai nagyságának jele. E megbecsülés nélkül tengődik, vagy idegenben keres érvényesülést a nemzeti géniusz művészi alkotásokat teremtő ereje. Mélyen Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Önöket, Szabolcsvármegye közönségét a magyar művészet e megbecsülésére felhívni szinte felesleges dolog. A szives vendéglátás és vendégmarasztás erénye nem is kötelesség, de hagyomány mar nálunk. Gyakorolják ezt az erényt a hozzánk rándult Nemzeti Szalon művészeivel szemben úgy, hogy marasszák itt, hordjak széjjel a ma megnyílt tárlat képeit. Milotay István. Elvállalok minden mérnöki Kállai-utcza 27. sz. (saját ház) munkát u. m. földméréseket, tagosításokat, út, híd, vasúti, vízépítési munkálatokat és épület tervek készítését stb. NAGY ELEK oki. mérnök.