Nyírvidék, 1905 (26. évfolyam, 27-53. szám)

1905-09-10 / 37. szám

2 37-ik szám. N Y I R V I L) É K 1905. szeptemberül0. a kulturális intézmények közül elsősorban az iskolát kell, hogy körülölelje. Magyarország nevelés-ügyétől, iskolai rendszerétől nem lehetünk épen elragadtatva. De a?ért okunk sem lehet az elcsüggedésre, mert az utóbbi decennium alatt óriásit haladt a magyar nevelésügy s az egyre születő tanügyi reformok azt a reményi ébresztik, hogy egy ujabb decennium ezen a téren a teljes er dményt fogja je'enteni. A nevelésügynek azonban az iskola csak egyik szerve. Hivatalos szerve, amelyet épen ez rt nem is kell féltenünk. Vannak azonban a nevelésnek <lyan or^anumai, amelyeknek intenzív fejlesztése révén az jövendő Magyarország gazdasági alapjait rakjuk le. A nevelés gazdasági irányát, praktikus vonatkozását értjük alatta. Az a bajunk épen, hogy deákos nemzet lévén, erősen hajlunk a pusztán szellemi pályák fe'é Orvos, tanúr, ügyvéd van közlünk quanlum satis! Es épen ebből a körülményből kifolyólag, miután a szellemi pályákon a nagy kereslet folytán nagy tulztúMt-á.' jel ntkezik nagy a proletariátus is. Kevés bennünk a hrjlandóság a praktikus pályák iránt. Ipari, gazdasági nevelest nem szívesen adunk gyermekeinknek. Valahogy megkisebbilőnek, b álázónak tartjuk ezt. Bizony kiskorúságunknak jellemzője ez a tény. Nézzük a hatalmas Anglia, a csodálatos Amerika példáját, az ipari, a kereskedelmi, a gazdasági nevelés tette ez államokat oly gazdagokká, hatalmasokká. A jövendő nemzedékek nagysága s igy ez államok jövendőjenek nagy koncepciója benne van a műhelyekben, gyárukban, az ipari, kereskedelmi és gazdasági forrongásban. Használjuk fel a legkulturképesebb allamok pc'dáját. Neveljük mi is gyermekeink! t praktikus, gyakorlati pályákra, akkor a nemzet virága nem fog elvirágozni, non fog pusztán színeivel gyönyörködtetni, hanem gyümölcsöt is érlel, akkor Magyarország jövendője, nagy-á.-a e nemzet fejlődése, boldogulása biztosítva lesz. Nyilt levél gróf Pongrácz Jenőhöz. Kedves barátom! Véltem az ujpártba íaló belepés iránti felhívásodat s olvasva annak szövegéi, meglepetés és sajnálattal érlesültem arról, hogy megyénkben a szabadelvű párt megszűnt létezni. No lám, a szegény szabadelvű párt be.ulla a derekát — elpárolgott 1 Soha (el nem lélel-ztem magamról, mikzerint annyira sülyedhetek, hogy egy elpárolgott elvű pártnak lehessek még mindég t. b. elnöke. Pardon, hiszen tévedek; mert ha — amint kijelenlellel, a párt már kiszenvedett is — de hát le még itt állasz sziki i szilárdan s az elnöki állásról m g le nem mondtál! Az egyáltalán nem tesz semmit, hogy te üres óráidban az uj pártol is szervezed; ki viszi azl neked rossz néven? Hiszen Atlasz vállait! megbírják két pártnak a terhét is, ha az egyensúly kedvéert azegjiketaz egyik, a másikat a másik válladon helyezed el. Egy kis politikai bifurcatio — punclum. Kinek mi köze hozzá! Hanem minek irsz te az egész megyéről s N} íregyházát miért nem veszed ki ? Hiszen annak az elnöke ugyancsak állja a sarat; ő se mondott le, sőt még non is konstatálta, hogy a nyíregyházi szabadelvű part is elpárolgott volna. És igazságod van végre abban is, miszerint abból, hogy a páit téged elnökének választolt meg, feltétlenül az következik, hogy csak egyedül neked van jogod azt szétrobbantani. Most elég e hangnemből, fogjunk másba. Hát édes Jenőm, biztosan emlékszel vissza, hogy ezelőtt 15 évvel mi történt oda fennt a pártklubb .n; ha emléked talán cserbe hagyna, hát én vi.-s'.a idézem emlékedbe e nagy eseményt : Hired és ludlod nélkül beírattalak a szabadelvű páliklubba. azért más is, minthogy én tudtam is hogy más. Van másnak is lekete bajusza, meg oldal-zakálla, ha máshelyt nem nő ki, aztan meg fokosa is sok más embernek van. Aztán én mindjárt rájöttem arra is Ingy ezt a dolgot egy ember n m tehette, mert hát Veres urnák nem ölyan lovai voltak, hogy ha lövést hallanak, meg a kocsis elejti a gyeplőt, csak ugy megálljanak addig, míg a gazdat leütik és csak azutan száguldjanak tova. A hadnagy figyelni kezdett. — Hogy a gyerek nem látta, az mm bizonyít semmit, mert holtra volt rémülve es azlán a másiknak a lo előtt volt muszáj állni, a hova ő nem is láthatott Kezdtem tehát gondolkozni, ki .lyforma mint en, hogy aztan fokosa is legyen. A bőiöm forgott kockái, tehát ugyancsak gondolkoztam, pedig felen latji lelkem, nem szoktam hozzá a nagy gondolkodáshoz. Legtöbbször itt gondolkoztam a indnagy ur feje fölött a padláson, itt igazan nem keresett senki, azlán tudtam is, hogy' mi törtemk, meg ugy messziről a szeretőmet is láth.ttam. — Ah! hat azért volt olyan nyugodt Marcsa. — Akikre én egyszerre ráfogtam magamban, azoknak nagyon könnyű volt elkövetni a dolgot. Mindennap bejárták a faluba Veres úrhoz, minthogy gazdajuk volt előtte való nap is bent voltak es hallottak is bo y pénzt visz a városba. Az igyik öreg, fegyház viselt ember, a másik fiatal, de jo tanonc, olyan foim ju m nt en, tokosa is van. Csodalom, hogy gyanúba nem lógták, pedig a varosba arra vezet el az ut, merre az ő tanyájuk van. De ez nekem nem volt ileg, kijártam az erdőbe, leslem őket s észre is vettem, hogy az öreg bekecsenek ujjából egy v. res tárcát vett elő Mis ember otthon tartja, meg aztán a tárca is olyan, mint a minőből Vei es ur fizette a napszámosait. Számitullam a kaiacsonyia Tudlam, hogy családjuk van s szerelik eket. Sajnaitam is őkel, de Marcsámal, becsülelem-t es magamat mégis csak jobban szeretem. El is uient Igaz, hogy le ez ellen protestáltál, nem is voltál szabadelvű politikus egy percig se, még is mint a szab. elvű párt elnöke végezted be politikai pályafutásodat. Ohó, dehogy végezted. Akinek egy ilyen 15 éves politikai chanipion record van a háta mögött, — az egyenesen hivatva van, az uj pártot örök életre ktlleni. Csak engem ne akarj részesíteni ez örökélet gyönyöreiben. Olvasd el még egyszer „Az újság" f é. aug 3-ik számának vezércikkét. Reád bizom mint gentleman emberre megítélni azt, hogy váljon ez az ügy rendben van é. Ila ugy találod, hogy igen s azt akarod, hogy én olyan hű tagja legyek az uj párlnak, mint a milyen te a szabadelvű pártnak valál, ugy beírhatsz engem az uj pár' tagjai közé épp ugy, mint én cselekedtem veled szemben 1890-ben. Öreg barátod : Kállay András. Régi théma. Ne tessék nevelni; van Magyarországon is virág/ó ip ir. Nem sok, csak egy és bár ez se volna! Mert inalta tányér sima fekete földeket, térdet verő füves réteket doboltak el a végrehajtók. Ez az ipar, a korcsmai ipar. Nem a szellun fejlesztője, inkább a népek gyilkolója. A sűrű krajcárokból ott teremtenek legkönnyebben forintosokat: ahol pálinkát mernek. De a bűn is, a betegség is, a szegénység is itt szülelik meg legkönnyebben. Latja az állam, látják a községek, látják a városok, hogy népünk fizikai és erkölcsi degeneralásának oka a korcsmák pipafüstös, pálinkagőzös levegőjében van. A filantrópok, a humánus kriminá'islák évtizedek ota a korcsmai almaszférában k resik az anyagot s valamire való újságíró már mind megbirkózott ezzel az anyaggal, még sincsen javulás, sőt a statisztika ijesztőbb számokkal számol be évről-évre a pálinka okozta anyagi és erkölcsi i omlásokról. Nekünk az a véleménjünk: hogy ezen az állapoton csakis az állam segiihet. Jóformán belecsömörlöltek a lapok is abba, hogy kenetteljes prédikációkat tartsanak a palinkaivás veszedelméről, az alkohol ellenes egyesületek pedig hiába tartanak népszerű előadasokal, hiába festik a lőre italoktól kapott tüdővész s őrültségben sienvedő ezrek élettelenségél, ha az állam egyre-másra korcsmai engedményeket ad. Hogy pelig ez igy van, Svédország feuyesen il.usztrálja aliiásunkat. Néhány tívtizedd 1 előbb Svédország fogyasztotta el a legtöbb szeszes italt — (gesz Európában. Az állani végre is ahhoz a radikális országhoz nyúlt, hogy a korcsmai engtdely kiadását korlátozta s törvényt hozolt: hogy hitelben nem szabad egy korcsmánik sem italt adni. Ma mir Svédország nem is panaszkodik azon, hogy sok alkoholistája van; ellenben nálunk túlzsúfoltak az őiültek házai, kik nagyrészben a palinkaivás áldozatai. Nálunk zavartalanul kotyvasztják — a korcsmárosok — a pálinkát. Nem szólj i meg érte senki. Felelősségre sem vonják, ők csak paiancsolnak, mé nek és gazdagodnak. 0 csó lőréjük, korcsmáknik nevezett, beköpdösött éj befüstölt lebujuk ulán u„'yaii kinézne? Aki a garast összegyűjti, aki az egészségére vigyáz, ugy sem megy a korcsmába, akivel meg nem lehet beszélni, annak u^yis mindegy. Ilyen formán a korcsmáros vigan dörzsöli kezét a sönlésDen, az olcsó ital. a z-irral itatott piszkos kártya, ugyancsak hoz a konyhájara, a miből vigan lehet fizetni adót és illetéket. Ellenben igazi gyümölcspálinkánk, uiely a kiviteli kereskedelem terén oly szép eredményeket ért el a múltban — hanyatlani kezd. Amig a korcsmárosok egész gyárilag készíthetik a p dinkát, addig a gazdáknak ugyancsak mi g kell jáini a hivatalokat, a míg drága pénzen, pálinkafőzés engedélyezéséhez jutnak. És ha aztán sikerült is egy ilyen engedést kapniok, a fináncok szekatúrájával elveszik a kedvét minden palinki főzőnek. az öreg ma korán reggel a vásárra, onnan ajándékokat hoz haza, nulyeknek értéke egész évi lenungjával feler. Honnan velte vo'na ? Meg aztán olt a bekecs. A hadnigy látta, hogy el van firadva a legény. Megkínálta üléssel. De a legény állva maradt. -- Mindjárt, mindjárt, hadnagy ur. Kint csengő hangja hillatszott. A legény kinézett. — Hadnagy ur, ismeri azt az tinbert, aki olt a a szánon ül ? — LátUm. Bojtos András, a juhász. Sok adatot szolgáltatott ellened. — Ejnye. Éppen ő. R -ggel egy lóval ment, most kettővel jön. A szánon láda is van, az talán meg is van pakolva. — Talán ő ? — M~g a fia Sándor. A hadnagy felugrott. Két csendőrrel otthagyta Bodor Pistát, a többivel a juhász házálnz ment. Nem sok idő telt el, jöttek vissza, közrefogva a két juhászt. A vén embernek a b kecsét már egy csendőr szorongatta. Mint villámcsapás jött az elfogalás és az öreg nem is tagadolt. De hát minik is, itt volt a tárca, meg a penz. Nem maradt Bodor Pisla teilrn, csak a verekedés. Az pedig nem gátolta, hogy vigan menjen a szomszédba, ahol Marcsa már várt reá. Ugy-e mondtam Marcsám, hogy ki kell jönni az én igazságomnak! Kijött áiu, de iné,- az ezur forint is az örökösöktől. Ami pedig már nemcsak igazs.ig. de szerencse is. A Bojtosok pedig sok evekre átlelték laká-ukat az az illavai f gyházba. % Ez az abuzus állapot rendezési kíván. Korlátozzák meg az italmérési engedélyeket, tegyék könnyebbé a jobb, az egészségesebb pálinkafőzési engedélyek kiadását, a korcsmárosokkal pedig szigorú n tartassák be a zárórákat. Egyelőre reformnak ez elég volna. Ha azután az orvoslás közben, az eszmélő n^p latja a javulást, talán lehetne beszélni az Országos M .gyár Gazdák E,;) esületének uj gondolatáról s mostani eszméjéről, melyben azt mondja: hogy a korcsmáknak vasárnipon való bezárasa a leghumánusabb cselekid t volna a reformok terén. Mi felünk e kúrától. Előbb tápláljuk a beteget, csak azután fogjunk az opárációhoz, ha elég ereje lesz hozzá, hogy azt kibírja. K. Egy fontos kongresszusról. Az 1903. év április havában Bremálan tartolt mm'.etközi alkoholizmus el'eni IX. kon Jl'OSSZUS elhatározta. hogy a nemzetközi X. kongresszus 1905. évben Budapesten fog ülésezni. A szervező bizottság megállapította, hogy a kongresszust sz> ptember II tői 16-ig bezárólag tartja meg. Az alkoholizmus elleni ezen nemzetközi kongresszus ezúttal oly országban fogja targya'ásait tartani, am lyben eddigele az alkohoiznius veszedelmének elhariusára ugy szólván semmi sem történt. Az a csekély társ idaimi mozgalom, mely a béc=i hasonlo tárgyú kongresszus hatása folytán Imánkban megindult, még alig mutat fel valamelyes eredményt s kü'd a kezdet nehezségeivel. Pedig az alkoholizmus kérdése immár régen kinőtt azon szűk keretből, melyben az ellene való védekezés kezdetén mozgott és nagyfontosságú társadalmi kérdéssé fejlődött. Közludomásu, hogy az alkoholizmus minden társadalmi oszláiynak végzetes csapása és sujt szegényt, gazdagot, műveltet, műveletlent egyaránt. Nem is egyek hez, se nem egyes oszlályokhoz, hanem mindenkihez, oszlálykülömbség nélkül intézi hívó szózatát a kongresszus szervező- és végrehajtó bizottsága vegyen részt a kongresszusban, igyekezzék a fontos kérdést minél alaposabban megismerni, s vele együtt arra törekedni, hogy az emberiség ezen pusztító jai ványát közös érövei leküzdhessük. Társada'mi betegségtől csak öntudatos társadalmi küzdelem vallhat meg bennünket. Ezen kongresszus nem egy irány szolgalatában áll. Működé-üiben egyesül minden törekvés, mely az alkoholizmus 1 küzdését célozza, akár a mértékletesség, akár a teljes abstinentia utján. Tárgyalásai nem ölelik föl az alkoholizmus összes kérdéseit ; az anyag immár oly nagy, hogy lehetetlen minden részletre e/y kongresszus kereten belül kiterjeszkedni. A brémai kongresszus lényesen bevált minláj ira itt is csak a főbb pontokat, a légin ;ább aktuális tárgyakat szemelték ki megvitatás céljából, melyekben képviselve van a kérdés socialis, paedagogiai, hygienikus, jogi és orvostudományi része, s igy minden résztvevő megtalálhatja a', őt leginkább éideklő fejezeteket. A kongresszus iránt az egész kontinens müveit társadalma éid klődik, m rt ma már az orvosi tudomány meggyőző érvekkel bizonyítgatja, hogy az emberis g legalatomosabb ellensége ellen, az alkohol ellen sikra ki II szállanunk. — A szeszes italokkal való élés, megbénítja, megfojtja az ideg sejteket, az okos embert butává, a becsületest becstelenné teszi, előidézi az idegeknek, az agynak, a léleknek és elmének súlyos, legnagyobb részt gyógyíthatatlan betegségeit. És ezzel pusztításainak borzasztó sorozatát nem fejezi be, megtámadj i a szervezet legfontosabb sejijeit s az utódók ebben lelik testi és lelki nyomoruságainak forrását. Emiatt lett az emberiség legkegyetlenebb ellenségévé, rnort itt ne n az egyén, hanem az egész faj állandó, biztos romlásáról éselfajulá-áról van szó. A kórházak és bonctermek statisztikai s az orvosi gyakorlat tapasztalataiból tudjuk, hogy az alkoholizmussal csak egyetlen egy betegség a tuberkulózis veheti fel a versenyt. S az emberiség e két öldöklő c-apása között, szoros összefüggés is bizonyult be, mert az alkohollal mérgezett szervezet jóval csekélyebb ellentállást képes kifejteni a lüdővész és egyéb fer.őző betegségek csiráival szemben Hülyék, elmegyengék, nyavalyatörések, vízfejűek, tői pék lulnyomó nagyszámban alkoholista szülőklől származnak. Az igazságszolgáltatás m'g más elrettentő képét mutatja az alkoholnak. A bűntényeknek átlagvéve 42 százalékban kimutatható az alkohol végzetes szereplése, amint a szerencsétlen házas élet, az elválások, az öngyilkosságok egyresze is alkohol rovására Írandó. Látni való, hogy a kongresszus az érdeklődést méltán megérdemli, ha tekin'etbe vesszük, hogy a kongresszuson meg fogják állapítani, mint kell felvenni a célra vezető küzdelmet, a nép köreben, társadalmi és állami jó akaratú pártolása mellett. llogy az alkohol elt- n Magyarországon is legnagyobb küzdelmet kell vennünk, a következő számok is e mellett szolanak. Lássuk csak : Momijuk, hogy Magyarországon átlag minden munkás legalább évi 500 kotona jövedelmet szerez. Mondjuk azt, hogy a n.unkás-osztály 18 százalékát alkoholra adja, akkor is hatszor többet ád ki alkoholra, mint gazdasági felemelésére, huszonötször löbbet költ italra, mint politikai emancipációjára s közvetlen kulturális előrehaladására. Kanada, Norvég és Finn ország, amelyek az abstinentiáért a s'.ociális harcot oly lankadatlan erélylyel vették fel, küzdelmüket diadallal f'jezték be, mert azóti ezi n országok gazdagodnak s gyarapodnak. Magyarországra is ráférne nagyon a gyarapodás. Vármegyénkül a kongresszuson dr. Jósa András fóorvos képviseli.