Nyírvidék, 1905 (26. évfolyam, 27-53. szám)

1905-07-09 / 28. szám

XXVI. évfol.vm. 3S. szám. Nyíregyháza 1005. julius f>. A SZABOLCSVÁRMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK és a SZABOLCSMEGYEI TANÍTÓEGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Megjelenik betonként egyszer vasárnapon. Előfizetési Teltételek: Az előfizetési pénzek, megrendelések s a 4. lap szellemi részét képező kaidemt-ayek, poétán vagy halyban h*zho, borivá. ^ TzEüld^^'^áZ ^'leendF fds>ó- * czime alatt Ww^ytaöld^"' Miada. né^Lt'^b'llír^it ( <>r • évr e Korona, támlások Jóba Klek kiadó-tulajdonos "e^n^ 'ea lereles c»aí ismert ke.ektol kOtléne |.i fillér; tObbnSri ktalm eneieücu X fill. Kél évr e 4 • könyvnyomdájához iskoia-UtCZa 8. szám • » JT. ! v t . v n»ilt.Uri közlemények dija .oronkint 60 fillér. Negyedévre 2 , rjanószkv házi intérendAk :nJf t kx1 z lí Bí 0k T'l a?<H klTanatra a " AP r ó birdeté.ek 10 ,i6,g4 • 6l..mind..a további-zí Sgyes s;ám ára oo fillér I IJanOszKy nazj intezendOlc. ,ll e'j költségére küldetnek vissza. 4 fii. Vastag betűvel szedett kétncraaaa nim.t Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére a kiadó-hivatalban (II. kerület iskola-utcza 8-ik szám); továbbá: Goldberger A. V., Eckstein Bernát' Altalános Tudósító es Grlinm.ni- del Henrik és Társa által Budapesten, Haasenstein os Vogler irodajában Bécsben, és Budapesten, valamint Németország es Sveicz fővárosaiban. Az arató nemzet. Szerte az országba/), a nagy alföld verőfényes rónaságain, a szclicl völgyeken s a folyóvizek mentén learatott keresztek végtelen tábora sorakozik. A keresztek rejtik méhükben egy esz­tendőre a magyar nemzet sorsát. Mert a kere rztbe rakott búza- és rozi­kalászokból sarjadzik ki a közel jövö. Bennük rejtőzik a nyugodt megelége­dés, ezer fáradtságnak, ömlő verejtéknek jutalmazása. Belőlük lesz kenyere a szűkölködő nemzetnek, kardja a katonának, szerszámja, eszköze a munkás népnek s fizetése mind­azoknak, kik a'nemzet ezer czéljának szol­gálatában állanak. * Míg kinn járunk a felhőtlenül derűs nyári ég alatt, csak megdobban a szivünk és eszünkbe jut, hogy szerte az országban a nagy alföld verőfényes rónaságain, a dombos vidékeken, vi/.ek mentén, a kalász ­termő anyaföld alatt egy nagy aratásnak halomba rakott keresztjei teküsznek. Egy eltemetett számnélküli tábor. Egy lassanként, porrá változó hadsereg. Legszebb termése két dicsőséges, vér­ben, könyben, diadalban és gyászban bősé­ges nyárnak, az 1848. és 4'J-iki nyaraknak. Ötvenhét esztendeje annak a nagy aratásnak .... A Jyímdlék u ttociája. Hallani vágyom .... Hallani vágyom azt a szót, Édes, Hallani újra .... ( SugJ a fülembe, úgy a mint akkor Pirosra gyúlva. Derekam lágyan fogja át forró Két ölelő kar . . . t-rje az arcom, érje — szeliden Selymes aranyhaj. Csókod a forró, csókod az édes Gyújtsa a vérem . . . Sugd, a mint akkor: ,A mint tc cn úgy. Szeretlek éppen ! Szeretlek forrón, szivem a hogy tud . . . Szeretlek hévvel, Gyönge nó, érted küzdeni tudnék Ezer veszéllyel !" . . . Mondd, a mint akkor, mondjad el újra. Mondjad el, Édes, Hogy szeretsz épp oly rajongón, mint én Szeretlek Téged ! Mondjad óh, Édes, mondjad el újra. Mondjad el százszor ! Mondd, a mig szívem meghasad egyszer A ... . boldogságtól ! ! Lukács Tihamér. De mindazóta onnan, azokból a föld alatt sorakozó holttest keresztekből fakad fel esztendőnként az életet adó arany kalásztenger. Onnan támad egymást váltó nemzedé­kek szivében a hit, Magyarország boldog jövendője iránt. Onnan támad a hazának és szabad­ságnak szeretete, a soha el nem csüggedő lelkesedés s onnan ömlik a nemzet ellany­huló vérkeringésébe a felpezsdülő erő. * / Voltak idők, hasonlatosak a mostaniak­hoz, mikor nem nekünk termett a vérrel termékenyített anyátöld. Idegen hatalom keze súlyosodott ránk. Csillagtalan, szomorú ég alatt, annak szántottunk, vetettünk, verejtékeztünk. Jött az aratás s mi sötét arcczal, komor szívvel, daezos némasággal vágtuk a rendet. Azokra gond-ltunk, a hullámzó kalász tenger alatt porladó holttest keresz­tekre s az elkeseredés és néma fájdalom gyásza a törhetetlen ellenállás gondolatává szilárdult bennünk. A törhetetlen ellenállás gondolata kell, hogy újra leitámadjon a szivekben az ara­tás nagy nemzeti munkája közben. Ez a gondolat kell, hogy hódító és legyőzhetetlen erőt adjon a ma még arató, holnap talán liarczra induló nemzet izmainak. Arató magyar nemzet állj meg azért verejtékes munkád közben levett kalappal, e láthatatlan sírhalmok felett. % Cortina d'Ampezzo. Irta: Buday S&ndorné Újhelyi Vilma. Ez idén meglátogattam Dél-Tirol e gyöngyét, inely valódi Mekkaja a dolmil-ilpok touristáinak, hol már ilyenkor is derülten mosolyog le a kék ég, verőfenyben tündökölnek a havasok, s ezer virággal van tele a himes­erdő, mező. Cortinának kilencz nagy szállóháza mi mind telve van. A legnap érkezett utasokat már magán­házakhoz szállásolták, s a kik ma érkeznek, hacsak a hatóság egyes középületeket neui bocsát rendelkezésre, aligha jutnak födél alá. Az idegenek többségé angol, sok a porosz, franczia, orosz, s van néhány magyar is. A vendéglők itt olcsók. Éti a Croae Bianca első f-meletén egy három ablakos sarokszobáért, két korona tiz fillért fizetek egy napra ; egy gyertyáért pedig tizennyolez fillért, ugyanitt teljes ellátás a saison közepén, beleértve a lakást is, naponta hét korona. Pinczérek itt nincsennsk; itt a főpinczér is leány, s mindannyi szép és ügyes, mindenki iránt figyelmesek, szolgálatkészek. Cortinában a vendeglők olvasó termei telvék angol, s német lapokkal s könyvekkel. A lipcsei .Illustrirte Zeitung* legújabb számát fönt az 1816. meter magas­ban fekvő trecrocei menedékház aszialán is megtalálja a tourista. Egyébiránt odafönn a felhők hazájában a Platzwiesen. vagy az olaszországi Misurina tó partjain nem magasabbak az étlap-árak, mint nálunk a másod­rendű vendéglőkben, noha az élelmi szerek oda való főlszállítása rengeteg fáradtságba kerül. az olcsó árak daczára nem bukik meg a vállalkozó, mert özönlik a köíönség és nem siet tova, mint sok fürdőhelyekről, a hol a zsiro'ás egész mű észét és hova ritka ember kívánkozik vissza. A mult napokban főikapaszkodtam a Cimpanile hegy háromszáz lépcsőjén, s ennek torony (rkélyéről Nézz szét a körülötted naplényben fürdő mezőkön s vedd emlékezetedbe, hogy ötvenhét esztendővel ezelőtt itt hullottak el hulló kalászok módjára véres rendekbe borulva, a magyar szabadság katonái . . . -y»­A főispán — válsághoz, A napúkban találkoztam vármegyénk egyik köztiszteletben álló alakjával. Félig tréfás léiig komoly hangon kérdéan tőle: inivel hallomásom szerint jelenlegi főispánunk a leghatározottabban kijelentette, hogy tör vény teleu rend ?letek végre­hajtására nem kapható s inkább otthagyja állását, díszes közjogi méltóságát, minthogy az alkotmányellenes kormányzás eszközövé váljék : tni a véleméuye az ekként bekövetkezhető ló­ispán-válság dolgában 1 Vármegyénk e kiváló tekintélynek örvendő férfia kérdésemre a kővetkezőkben felelt: „A mennyire módunkban vau, meg kell gátolnuuk azt, hogy Br. Feilitzsch Berthold akár a jelenlegi — hihetőleg egész rövid id'.g előtérben maradó átmeneti, akár valamely ké­sőbbi kormány uralma esetén kénytelen legycu otthagyni díszes állását. Mint ellenzéki ember, tartozom annak őszinte, nyilt bevallásával, hogy Br. Feilitzsch Berthold főispáni működése mindig pártokon felül álló, szigorúan alkotmá­nyos alapon állott. Vármegyénk közönségének soha, semmiféle iránybau nem állott útjában a végre, hogy alkotmányos meggyőződését ki­nyilatkoztassa, akaratát érvényesítse Kormány­zási eszközei a iniudeu kritikán f lQl álló tárgyilagos igazságszeretet, tisztesség törvényes­ség voltak. E mellett fáradhatatlan tevékenység, a közjó ele" mozdítására irányuló hazafias kész­végig élveztem a nap nyugtának minden szepségét, az Alpenglühen látványát, s aztán a holdfényi, mely kísér­teties világossággal ezüstözte a Monté Crislallol, a Sorprizot, a hófödte Antelaot és fekite árnnyal boritolla a Tofanat. Rózsaszín fényben ragyogott a Col Koza <s átlátszó ezüst köd takarta a távoli Seekoíel hatalmas ormát. A télévi idény alatt sok pénz marad itt; az idegenek egyre-masra vásároljak a fa-faragványl, filigránt, a fémberakványokat, mely munkák mindegyike itt ipar­müveszi magaslaton áll. Majolikát, fafeslinényt éseg)éb festményt is bőven termel Corlinj. Az ampezzó-völgyiút, mely Toblachtól » határhoz a városon át vezet, valóságos uiinlaút. Ez időtajt e/er meg ezer kocsi járja, de sem a kerék, sem a lánczos vas, mellyel azt megkötik, ti m hagy nyomot sehol. Vasárnaponként, a kilencz órai mUére eljönm-k az idegenek és szorongásig m gtelik Cortina lágas temploma, mely dús kincseket rejt, a sok arany s ezüst egyházi szereken kivül, a szent Teofil és szent Liberális vér­tanúk összes maradványait. A mise dehg tart, van nagy körmenet is, melynél meglepeti a chinai napernyő, melyet itt a szentség fölött, baldachin helyeit alkal­maznak. Dicséretére legyen mondva a templomi énekkarnak, még a más hitűek is szívesen hallgathatták a hosszú miset, mert ugy a solo énekeket, mint a karénekeket, é vezet volt hallani. Kisebb élvezet volt az itt domináló burnólillat, mely a cs. k. jövedék javára s a derék cortinaiak burnótozási szenvedélyére mu'at. Pedig ahol annyi szép asszony és sz^p leány van, mint Coitinában, ott legalább is deli férfukat remélnénk látni, tubakos és ránezosképü, bajusztalan, lalián-osztrá­kok helyett. De biz ez ellenkezőleg van, mjrt a férfi­szépségnek ez a föld nem hazája. Sí Irodámat május 1-tol saját házamba Kállai-UtCZa 27- SZ. alá vittem át. Elvállalok minden mérnöki munkát u. m. földméréseket, tagosításokat, út, híd, vasúti, vízépítési munkálatokat és épület tervek készítését. NAGY ELEK oki. mérnök.

Next

/
Oldalképek
Tartalom