Nyírvidék, 1905 (26. évfolyam, 27-53. szám)

1905-07-23 / 30. szám

2 29-ik szám. N Y I R V I D É K 1905. julius 16. Egy kis kirándulás Németországba. Megvallom, hogy meguntam már ezt az eddig kilencz nyomtatott ívre terjedő kotyvalékot tovább folytatni, a mint azt az olvasókról is feltételezem. Hiszen a kilenczes számot a kutya is bánja, — de azért még is tovább kutyálkodik. Tólern sem kell hát zokon venni, ha mielőtt Ulmba érnék, nem Gotterhaltét, hanem kutya hymnust zengek, mert hát ezen leghívebb állattársunk jutott eszembe ebben a kutya melegben. De meg mert becsülöm is a kutyát, hiszen a hozzátartozói iránti szeretetben, hűségben jóval felülmúlja az átlagos embert, helyi lájékozó képessége pedig túl tesz a világ összes diplomatáinak tájékozottságán a politikai téren. 1853-ban a magyaróvári gazdasági akadémiát jártam, a hol egy alkalommal korán reggel a kávéháznak azon asztalánál a hol rendesen reggelizni szoktam, már egy jó kinézésű nagy szakállas német ember ült. Az asztal alatt pedig egy óriási kutya feküdt, a milyent én még az előtt nem láttam. Később tudtam meg, hogy az nem kutya, hanem dog volt. Igaz ugyan, hogy angolul minden komisz kuvasz is dognak neveztetik, de némely magyarnak az a kutya természete van, hogy inkább meghódol az idegen dog, szóda, massage, commandó előtt, mint a teljpsen egyenlő értelmű magyar kutya, iziksó, kenés vezényszó stb. előtt. De remélhető, hogy lassacskán ezek is csak észre térnek. A veres szakállas urat németül megkérdeztem, hogy .miféle kutya ez ?" .Uram ne sértegessen! Ez nem kutya, hanem barátom és jóttévőm." Azt hittem, hogy meghibbant az elméje és húzódni kezdettem tőle. Mimikámról és arczomról leolvasván véleményemet, megkért, hogy ne tartsam addig őrültnek, mig az esetet el nem mondja. Halljuk! ,Én ékszerész vagyok Bécsben és Magyarország nyugoti részében nagyobb városokba országos vásárokra szoktam járni, a hol saját tulajdonomat képező fabódékban szoktam megtelepedni. Tavaly nyáron nyitrai vásárra mentem saját bódémba segédemmel és ezzel a kutyával, magammal vívén összes vagyonomat, a mint 10000 forint áru ékszerből és 6000 forint készpénzből állott. Nagy meleg lévén, segédemet elküldöttem a vásártéri korcsmába egy pohár sörért (ilyen formán cselekedtem én is néhány perez előtt.) Eközben egy vevőnek nagyobb bankóból visszakellett volna adnom. A 6000 forintot tartalmazó bugyellárist zsebemben nem találván, rögtön eszembe jutott, hogy azt a pultnak másik végen hagytam, olt, a honnan segedemet sörért küldtem el. Kétségbe esésemre a pénztárczám eltűnt. A bódét bezárva, kutyámnak jelekkel mutattam, hogy tárczám baloldali felső belső zsebemből eltűnt. Keresd ! A kutya megértett és leolvasta arczomról kétségbeesésemet. Erősen szimatolva össze-vissza nyargalt a rendkívül népes vásárban, én pedig lihegve utána. De nem győztem vele lépést tartani. Már-már összerogytam, midőn messziről látom, hogy a hatalmas kutya egy embert torkon ragadva földre teper. Az emberek a veszettnek vélt kutyát botokkal verik. Torkom szakadtából kiabáltam, hogy ne bántsák, mert tolvajt fogott. Mire oda értem a kutya már félholtra volt verve, Elmondottam áz esetet aa embereknek, meg azt is, hogy milyen volt a tárcza és mik voltak benne. A tárczámat minden legkisebb hiány nélkül visszakaptam. A tolvajt dutyiba vitték, én pedig mindent összepakkolva vittem fel kutyámat a bécsi állatgyógyintézetbe, a hol hat hét alatt szerencsésen fe' gyógyult. Mondja meg hát kérem, nem jogosan tekinthetem-e ezt a kutyát barátomnak és jóltevőmnek ? Hogy bebizonyítsam azt, mennyire bizhatok ezen kutyában, tessék ezen ékszerdoboz kulcscsomagot zsebre sok volt az udvariasságból, de Kenzaburo magyarázatot is fűzött az ő kijelentéséhez, azt, hogy dr. Prőhle professzor úr minden dialektus nélkül beszél japánul. A szekereken, melyek elé alacsony, de izmos, jó csontszerkezetű paraszt lovak voltak fogva, a törvényhozás tagjai helyezkedtek el: Szemere Huba, Helebrondt Géza, Kelemen Samu, Molnár Ákos, m^g az én csekélységem. Gr. Zichy Vladimír elmaradt tőlünk. Erdélybe ment pár napra. A társaságot gr. Zichy Jenő uradalmának tisztjei egészítették ki, valamennyi müveit, kedves modorú, uráért lelkesülő s ennek vendégeit megbecsülő férfiú. Ai erdőség egyik tisztásán egy pompás réten gyönyörű villaszerű épület emelkedik. Ez a Gusztáv-lak. Gróf Zichy Jenő kizárólag Elek Gusztáv szamára építtette ezt a kis vadászkastélyt, mely el van látva mindennel. Itt tölt a hires magyar vadász, Elek Gusztáv évenkinl 3—4 hetet egyedül az inasával, szakácsával, meg a szükséges vadász személyzettel. Mindennel a gróf Zichy uradalma látja el a vadászás ideje alatt. Ilyen áldozatot hoz gróf Zichy Jenő a barátságnak. Helebrondt hamar megunja a rázós szekeret. Turista ember. Inkább gyalog megy a meredek úton. Olykorolykor megkérdezi az uradalmi erdőmestert : — Meddig megyünk még ? — Már csak egy jó órát. Fél óra múlva megint kérdezi Helebrondt : — Messze van még Magaslak? — Már csak egy rövid kis óra Helebrondt kezd türelmetlenkedni. Kitör belőle egy kis magyaros káromkodás. Végre úgy négy órai fáradság után, mialatt a r.kkenő hőséget itt-ott csak az erdő lombos fáinak árnyéka enyhíti, elértünk a hegy tetején elterülő pompás fenyvesbe. dugni, hogy a kutya észre ne vegye. Későbben kerestetni fogom ezt vele. Dj ne féljen, mert a kutyán sájkosár van. Önnek fog ugyan ugrani, de a stajkosár miatt meg nem haraphatja és ha a kulcsokat eldobja magától, csak őrizni fogja azokat. Ekkorra a kávéház már népesedni kezdett, én pedig felleghajtó köpenyegemet vállamra vetve a negyedik biliárd melleit ácsorogtam, mikor a gazdája által figyelmessé tett kutya egyezer csak dühösen kezd összevissza szaglászni. De én belém is szorult annyi ész, hogy köpenyegem alatt a kulcscsomagot készen tartottam kezemben, s a mint a kutya reám akart rohanni, messze dobtam migámtól a kulcsoka'. A kutya pedig első lábaival letakarta a kulcsokat mig gazdája értük nem jött. Ez nem mese, de a következők sem. A hatvanas évek elején Nyírbátorban ulánosok állomásoztak. Egy téli napon, mikor nagy hó is volt, az őrnagy eltűnt és csak három nap múlva talalták meg a bátorí ligetben az öngyilkost, a kit ezen idő alatt éhen szomjan őrizett csaknem megdermedt neufunlaudi kutyája. Pompejiben láttam egy háznak küszöb-n mozaikba kirakva .Gave canem" .Őrizkedj a kutyától." Én azt rakatnám ki, hogy „Parse canem" „Kíméld a kutyát". Kutyától is lehet erkölcsöket tanulni I Ne rugd fel a kutyát, ha nem is lesz belőle szalona! Az elbizakodott ember, a ki Istenen kivül magát tartja az élőlények legtökéletesebbjének, az állatoknak rejtélyes szellemi és érzéki nyilvanulásait azon semmit mondó üres phrasissal akarja eltuasolni, le hurrogni, hogy .Ösztön". Már pedig, ha elfogulatlanul gondolkozunk és itelünk, az u. n. ,Ösztön" nem egyéb, mint az állat >k olyan központi idegrendszer részleteinek külső megnyilvánulása, a mely részek az emberi központi idegrendszerből, az agyból hiányoznak. Csak a denevérre utalok, a m.-lyről már feljebb megemlékeztem. Nem kell csűrni csavarni, de elfogulatlanul keresni az igazságot és ha ezt megtaláltuk, meg hajolni előtte. Én is voltam valaha fiatat ember. Szenvedelyes vadasz voltam. Jó lövő lévén akkor, rakásra öltem a szegény nyulakat, őzeket, vaddisznókat, foglyokat, a kik engemet pedig sohasem bántottak. Igaz, hogy barbár emberi természetemből máig sem tudtam vegleg kivetkőzni, mert megeszem ugyan a mások által megölt állatnak husat, de csak a rajtam élősködni akaró állalokat tudom és tartom megengedhetőnek megölni. Ifjú koromban Nagyvárad vidékén nagyszántói birtokunkon lakva, gyakran jártam a Bihar és Rézhegység rengetegeibe nagy vadra vadászni. A nagy vadászatok többnyire téli időre esnek, a mikor délután négy órakor sötétté vált erdőben már siker reményével czélozni és lőni nem lehet. Kevéssel a sötétség előtt a kopók gyakran fel vettek egy őzet, a mely állatot ludva levőleg csak nagy sokára tudnak ezek az erdei uton 50—100 lépésnyi egymástóli távolságra felállított vadászok elé vissza terelni. A zegzugos uton menekülő vad után rohanó kutyáknak csaholását a legélesebb hallású füllel is már csak nagy távolságból halijuk, de a kutyák is tudván, hogy a messze száguldozó őzet már csak koromsötétségben láthatnánk, ha ugyan bagoly szemünk volna, ott hagyjuk állásunkat és vissza térünk a faluba, szives házigazdánk vadásztanyájára, a hol alig kezdünk vadászmódra hazudozni, kvaterkázni, kártyázni, mikor a kutyák lihegve érkeznek a tanyára a hol az előtt sohasem jártak, pedig ugyanazon nyomon jöttek volna, melyen a vadat hajtották, még gyorsvonaton sem érkezhettek volna meg ilyen rövid idő alatt. A kutya agyában tehát kell egy olyan résznek lenni, a mely őtet olyan tájékozásra képesiti, a mely tulajdonságról nekünk még csak fogalmunk sincs, de miután az emberi dölyf nem engedi meg még feltevésképen sem azt, hogy a kutyának némely tekintetben több Itt Molnár Ákos tart szakszerű előadást a fenyőfák betegségéről s arról, hogy ők odahaza Székelyhidon hogyan gyógyítják a betegséget. Azonban az erdőmesterek megnyugtatnak bennünket, hogy a fenyőfák tökéletes egészségnek örvendenek, s hogy Molnár Ákosék odahaza teljesen felesleges munkát végeznek a gyógyítással Molnár Ákos nem engedi a szakértői renomméját. Ö bizony folytatni fogja Székelyhidon a bogarászást — ha ugyan ott csakugyan vannak fenyőfák. Nincsen olyan hosszú, aminek vége ne legyen. Magaslakon már vár reánk gróf Zichy Jenő, aki lóháton hamarabb fölért a maga kíséretével együtt. Ilt azután megtalálunk mindent, amit fényűzés, izlés, kényelemszeretet s a legtökéletesebb aesthétikai finomsággal összeforrt komoly tudás és művészet produkálni képes. Minden ember számára külön szobát jelöl ki a derék János; ez a mintaszerű inas, aki tökéletesen beleillik ebbe a ragyogó, szép és kedves milieuba. Kedves embere urának is, akit hűségesen szolgál már tizenhat esztendő óta. Csodálkozva nézegetjük a gyönyörű kastélynak szinte mesésen szép és gazdag berendezését. Minden stílszerű. Az ebédlő a magyar asztalos-művészet remeklése. Thék Endrének ö.ök dicsőségére válik. Minden tökéletesen magyar benne a legapróbb részletekig. A padmaly festése a magyar kostök hímzés mintájára készült. Kandallók, pohárszékek, asztalok, falak faburkolatai mind finom faragásuak s mrgyar stílusban festvék. Gróf Zichy szalonja tele van rendkivüliségekkel. Bútorok, képek, lámpák, vázák, szőnyegek, csecsebecsék, mind megannyi műremek. Összehordva a világ minden részéből. Nagy vagyont érő kincsek ezek. És nem összehalmozva, hanem csodásan finom üléssel rendezve, ugy, hogy minden elragadó harmóniával olvad össze. Ehez azután hozzájárul a legközvetetlenebb, legmagyarosabb vendéglátás. Mindenki megkapja amit szeret. képessége van, mint az élő lények legtökéletesebbjének — az embernek —, büszkén elüli ezt azzal a rongyos szóval, hogy „Ösztön" a minek pedig se füle, se farka. Ezt az igazságot minden vadászember aláírhatja és csakis a szoba tudós tagadhatja. Ezen állitásnak ílluftrálására felhozok egy esetet, a melynek tanuja voltam. Már régen nem vagyok vadász, tehát nem hazudok és el is fogja hinni a mit mondok az, a ki engemet ösmer; a ki pedig nem hiszi, üljön a hiszemfarkara. Volt nekem egy ügyvéd sógorom Nagykálióban, — Király Ferencz — a ki szenvedélyes vadász volt, de a ki mar régen a föld alatt porlik. Ebben a Schmerling-fele korszakban azonban nem csak a sógorom lakott ott, hanem mások mellett egy dr. Fick nevű megyei főorvos is, a kit ezen állásában az 1867. évben beköszöntött alkotmányosdi alkalmával elődöm Dr. Szabó Dávid — mint választott főorvos — váltott fel. Az öreg Fick Ó-Budára — születéshelyére — történt eltávozása előtt pár evvel meg szenvedélyes vadász volt. Az utóbbi években azonban már sógorom többször vadaszott az ő kitűnő kopóival, mint ő maga. Mikor Kállotól végképen búcsút véve, kutyáit magával vitte Ó-Budára, ezek nem első osztályban, han >ru a kutya kupéban a kocsi aljában levő rekeszben lettek elhelyezve Ujfehértón, — mert akkor ez volt Kállónak vasúti állomása. — Hogy ottan mit csináltak nem tudom, de tudom azt, hogy én keservesen vonitottam volna, ha kutya létemre a vadászatról örökre meg kellett volna válnom. Nem tudom, hogy a két kopó megfigyelte-e azt, hogy a Budapestre vezttő vágányokról, Szatmar, Nagyvárad, Arad és Gíegléd felé is vezet egy ág, hanem a'.t már tudom, mert láttam, hogy a két kutya két bét múlva Ó-Budáról sógoromnak nagykállói udvarában termett. Erre nem lehet egyebet mondani, mint azt, hogy vagy hazudik kend, vagy „ösztön" a minél elbizakodot • tabb és Istennek mindenhatóságát tagadó butább állítást elképzelni nem tudok; éppen ú^y mint Istenben legmélyebben gyökerezett hitem szerint nem tudom elképzelni azt, hogy az örök időktől fogva létező és örök időkig létezendő mindenható Istenünknek csak néhány ezer év előtt jutott volna eszébe világot teremteni. Ennél még egy baka, vagy huszár, sem tud nagyobbat káromkodni. A Talmudnak vannak, mint minden egyébb vallási -- emberek kezével irott — kijelentéseknek tarthatatlanságai, melyeket kétségbe vonni lehet, de van a Talmuduak egy passusa, a mit én zsidó vallású, de talpig ember baratomtól Dr. Bleuer Miklóstól hallottam, hogy egy bolond 6000 kérdést vethet fel addig, mig a bölcs csak egyre képes megfelelni A talmudnak ezen képletes állítását csupán a tudósoknak látszani kívánó, — minden külső díszekkel felruházott, de külömben a legtöbbször üres auktoritások előtt hasra bukó — egyének vonhatják kétségbe, azok. a kik az önálló gondolkozásnak jogát kétségbe vonják, Csak egy az Isten I Földi istenkék .t nem akarunk ismerni, mert vallásunk tiltja. Nero, Caligula, Heliogabulas is annak tartották magukat, de lefújtak nekik. Okuljunk. Ha nem unalmas, a Nyírvidék jövő számában tovább fogok kutyálkodni. Dr. Jósa András. Figyelmeztetés a jövő iskolai évre. A jövő évre való beírásokat a nyíregyházi főgimnázimnál altalában augusztus 31-én és szeptember első három napján eszközölik. A javitó és pótló vizsgálatokat augusztus 30. és 31-én tartják meg. Az első felvétel alkalmával a tanuló szemílyesen, szüleinek vagy helyetteseinek kíséretében, köteles megjelenni, magával hozván iskolai és születési bizonyítványát, melyeknek alapján vétetik fel; ujraoltási bizonyítvány is szükséges. A fényes lukullusi ebéden igazán ott van minden, ami szemnek-szájnak tetsző. Kitűnő ételekés gróf Zichy Jenő hires borai fűszerezik azt a vidám hangulatot, melyet úgyszólván megteremt és vezet gróf Zichy Jenő ötletessége, szellemessége, alapos tudással vegyülő humora — és az a minden tüntetes nélkül való, de érezhető törekvése, hogy vendégei jól érezzék magukat. A természet is előzékeny. A pompás ebéd után, mikor már kipihentük magunkat — rendez egy nagyszerű zivatart ott a nyolezszáz méternyi magasságban. Hogy az ember kevélysége és önhittsége lefokoztassék. Hogy láthassuk, milyen gyöngék, milyan kicsinyek vagyupk a természet roppant nagysága és hatalma mellett. Legfelejth:tetlenebb marad előttem az este, amit Migaslakon töltöttünk. A szellemi élvezetnek valóságos fürdőjeben kéjelegtünk. Mikor Kenzaburo, a kedves japán, megtartja japán nyelven felkőszöntőjét gróf Zichyre s a magyar nemzetre, s dr. Pröhle nyomban tolmácsolja csaknem szószerint magyarul. Azután következik a görög sympozionokra emlékeztető eszmecsere, melyben részt vesz mindenki tőle kitelhető tudással és szellemmel. Van itt szó mindenről — csak az aktuális politikáról nincs. Elég részünk van benne máskor — mindig. Az érdekes eszmecserében vezet gr. Zichy Jenő, meg dr. Pröhle. Vitaikozás támad köztük a magyarok eredetéről. Jóságos Isten! Mennyi tudás van ebben a két emberben ! Micsoda alapossággal beszélnek ezek a történelem ősi korszakairól! Hogy ismerik ezek a római és görög historikusokat; Ázsiát könyvekből és közvetetlen ismeretek után. Mind a kettő bejárt rengeteg földet. De gr. Zichy jóval többet. Pröhle tanár Khinát, Japánt csak könyvekből ismeri. De hogyan ismeri ? Mintha ott nőtt volna fel, s közvetlen közelből tanulmányozta volna a népeket, nemzeteket, történelmüket, alkotmányukat, vallásaikat, szokásaikat.