Nyírvidék, 1905 (26. évfolyam, 27-53. szám)

1905-12-17 / 51. szám

. 1905. deczernber 3. N Y I R V I D É K 49-ik szám. Mindazok, kiket a rossz idő sem tartott vissza attól, hogy kedves vendégeinkre kíváncsiak legyenek, szokatlan és szép estének az emlékét vitték magukkal. Kapcsolatban az ünnepélyről szóló híradásunkkal megemlítjük, hogy a megalakult torna és vívó egylet elnökéül Rónay Jenőt, alelnökéül Kovács Tibort, titkárjává Dr. Nagymáté Andrást, jegyzőjévé Dr. Szitha Andrást és pénzlárnokává O.áh Lajos urat választoltak meg. * * * A lefolyt tomaünmpélyre vonatkozólag közöljük még máskézből, a kővetkező tudósítást: Bár a mostani politikai viszonyok elég változatosak a nagy közönség figyelmenek lekötésére, nem lesz érdektelen néhány szot szólhi arról a mozgalomról, mely városunkban megindulta tornakör megalakulása érdekeben. Nem el»ő kísérlet ez; — a kivitel abban a stádiumban, a meyben mostan áll, már máskor is volt s talán a tagok szalmalángszerü, hamar ellobbano lelkesedese, talán a kezdeményezők és vezetők kiíogásolhato buzgalma miatt — csakhamar szétzüllött. Miklóssy János gymnasiumi tornatanár állott most a mozgalom élére s a kezdet nehézségeivel szembeszállni akaró tevekenységének első eredménye volt az a tornaünnepély, mely a megjelent kis számú kö/.önséget méltán szórakozlathatta az elmúlt vasárnap. Láttuk a debreceni tornakor tagjait, ezeket a testben erős. lélekben ép, víg kedelyü íiukat, a kik eljöttek hozzánk, hogy példájukkal minél több hívet szerezzenek városunk sportkedvelő fiatalságából a tornázásnak. Nemcsak erejüket, nemcsak ügyességüket mutatták be az emiitett napon, nemcsak azt mulatták meg, hogy a társadalomnak életre való tagjai, hanem meggyőztek bennünket arról, hogy különböző foglalkozású embereket valódi testvéreké tehet egy közős cél, közös eszme. Összetartás, lankadatlan buzgalom, örök víg kedély jellemzi őket. (Jsak mi nem tudnánk ezt véghez vinni? Csak a nyíregyházi fiatalság volna olyannyira elpuhult, hogy az első nehézségek láttára visszariad, hogy kettő közzülük egyet nem tud akarni. Vasárnap délután egy és fél órakor érkezett meg a debreceni tornakor 24 tagja és Laszgallner ur a kör elnöke nejével városunkba. Az állomáson a mi tornászaink várták őket s egyült vonultak be a tornaterem megtekinti sere — aztán a Miklóssy tornatanár házának voltak vendégei, a hol a délutánt eltöltötték. A dísztornázás 5 órakor kezdődött a melyen a közös szabadgyakorlatok után felváltva a korláton és nyújtón mutatta be a két csapat gyakorlatait. Majd a szintén közösen bemutatott magas és ablakugrás következelt. A Rónay, Kovács Tibor és Csillag urak által bemutatott iskolavívás, súly emelés és labdahajszoló játékkal ért véget a mutatványok változatos és gyönyörködtető sora. A kedélyesen elköltölt bankett után, kilenc órakor mentek el a debreceni tornászok, azt az erős elhatározást keltve városunk arra termett fiatalságában, hogy a mi eddig nem sikerüli, annak ezúttal tetté kell erlelődnie s valóban ott mindjárt megalakult a torna- és vívóegylet Rónay Jenő ur elnökletével. Adja Isten, hogy siker koronázza e szép törekvést ! -8 —1. Értekezés a szenvedélyről. Sárospatak, 1905. december 5. Minden vágy szenvedéllyé fajulhat, ha az egész öntudat fölött uralkodni kezd. Erejét a vágy azon képzelmotivumokból nyeri, melyek természetes hajlamokban vagy ösztönökben gyökeredzenek. Ezért kerülnek ki a szenvedélyek a hajlamokból és ösztönökből s pedig nemcsak pysiologiakból, hanem psychologiakból is. A táplálkozási ösztön elfajulhat falánk- és iszákessaggá; a fenntartási önzéssé stb. A szenvedélyes embert csupán szenvedélyének tárgya érdekli és annak szempontjából nézi az egész vila. ot. Az iszákos es a falank rabszijjal oda van kötve az italhoz es az eledelhez; tisztelet, vagyon és hatalom ulán vágyik az önző. kit, ha énjének mindenáron érvényt akar szerezni másoknál : hiúnak mondjuk ; ha mások fölé uneli magát, mások érdemeit kissebmtí: dölyfösnek; ha nagy vagyont igyekszik összeharácsolni és e vagyon nala nem eszköz a szükségleteinek kiegészítésére, hanem maga a cél : kapzsinak; ha pedig nem holt vagyon ulán tör, hanem magához hasonló embertársainak leigázására, uralma ala való hajtására : zsarnoknak. Ezek minden nemesebb elvezet iránt, amely az elfogu'atlan léleknek mindenütt kínálkozik, teljesen fásultak ; mit sem ér nekik a természel szépsége, a s/ínek panoramája, a hangok harmóniája, a költészet, művészet, philosofia. Nagyobbat a az erkölcsi fegyelem hiánya miatt keletkeznek szenvedelyek. Ámde nem minden köiülmény között erkölcstelenek, lehelnek nemesek is. Minthogy azonban a szenvedély az Ítélet objectiv mértéket elveszi az embertől és egy subjekliv mértéket teremt számára, aminek kövei kéziében a lelkiismeret tönkremehet; az erkölcsre a nemes szenvedély is veszélyes! Hogy e tétel igaz, bizonyítja az, hogy akinek pl. szenvedélye mások nyomorán segíteni, az meg a lopástól sem fog visszariadni, csakhogy e szenvedélyét kielégíthesse. Vagy gondoljunk csak Lykurgusra. ki az erkölcsöket törvényekhez szabta s katonai állammá tette hazáját, iránta való szenvedélyes szeretetből. A nemes szenvedély abban a pillanatban, melyben az öntudat fölött uralkodni kezd, fölveheti ugyan a jellemerő színezetét s ezen stádiumban nagyot is miveiiet. A látszólagos jellemerő azonban menten eltűnik, in.helyt előtérbe szorulnak az ellermondások, melyben a szenvedely cselekedetei az erkölcsi-éggel lépnek. Ezen ellenmondasok pedig el nem maradnak. S ha aztán a vágy is kilehelte a lelkét, az embert gyötörni kezdi az önvád, a keserű megbánás. Ugyanazért a szenvedélynek már a kicsirázó vágyait is el kell nyomnunk. Csakhogy valauvnt a farkas, vagy mondjuk a hiéna ragadozó szenvedelye a gyakran ismétlődő éhségtől támadt és lett állandó természetté : úgy gerjeszthet ám a kielégítés teljes megvonása erős vágyat a szenvedélyhez az embernél is. A kielégítés külső akadálya egy gátat képez, mely ellen a vágy árama küzd. Ha az áram a gátat el nem sodorhatja, lefolyást nyer az a rendes medrében, de szilajul összetöri a gátat, ha elég hozzá az ereje. A kielegithetellen vágy tehát csendes vágyakozássá válhatik. de ép igy nagyra is nőhet az akadálylyal. Legjobban hat a beteges kedélyre tudományos studium, műélvezet, humános cselekedet, hazafias és vallásos kultusz, mert ezek együttveve méltók, hogy gondolkodásunk és cselekedeteink központjává legyenek. Kerüljük az excentrikus élvezeteket, vessünk egy fölemelő pillantást az erkölcsös és ideális viszonyú világba, szokjunk egy bizonyos erkölcsi fegyelemhez, a társadalomban rakjuk meg a képzeletkörünket erkölcsös képekkel: és akkor öntudatunk fölött nem fognak véletlen, valtozatos vágyak uralkodni s nem fogjuk túlbecsülni vágyaink tárgyát, más nagy emberi érdekekkel szemben, szóval: nem fogunk a szenved dyekhez alásülyedni. Kepzeteink kölcsönösen megfogják egymást határozni, szellemi harmónia lesz liennünk, ami logikai szempontból eredményezni fogja bennünk — az intelligentipt, akarat szempontjából — az erkölcsösséget és az érzésiből pedig — a boldogságot. Liebermann S. Sándor. A Bessenyei-Kör estéje. December 9. A magyar nóta elandalító bánatán vagy friss jókedvén be sok idegen embernek akadt meg a figyelme Szent Gellért óta ! Az idegen több emléket hagyott róla jóformán, mint a magyar. Mert a magyar mulat vele, de aztán elfelejlé. Meg nem örökíti. Minek is örökítené? — gondolja magában. Hiszen oly gazdagon terem, mint tavasszal a réten a virág. A szépre mindig más szép következik. S mig a magyar lélek magyar marad, a magyar nóta is fog bőven teremni. Igy gondolkozott a magyar nemzet az ő kultúrájáról — a múltban — másban is. S ez az oka, hogy a magyar zene régi emlékeit csak véletlenül őrizték meg az egyházi dallamok gyűjteményei, vagy más emlékek. Miért maradt a magyar zene egyszerű? Mert a mint a nemzeti lélek nem változott, ugy a nemzeti zenén sem változtatott semmit. Ugyanaz maradt a magyar nóta századokon át, mert a nemzet lelke is ugyanaz maradt Ezért van, hogy a legrégibb időktől fennmaradt darabokat gyakran oly frisseknek találjuk, mint tegnapi emlékeinket. Ezért van az is, hogy a magyar zene motívumainak a nagy operai zenébe való fejlesztése nagyon lassan halad. S bár e részben is már igen becses műveink vannak, azokban a zene magyarsága inkább ösztönszerű, mint tudatos, s az is nagyon össze van keveredve idegen elemekkel. A magyar zene elméletéről pedig legjobb nem is beszelni ! Akik irnak rola, gyakran legnagyobb ellenségei. A kik pedig barátai, még nem taiálták meg a felfogását sem, ahonnan !ehet róla beszélni. Tapogatóznak. A Bessenyei-Kör szerény eszközökkel rendelkezik, hogy nemzeti kulturánk e nagy tényezőjét méltóan ápolhassa, felvirágoztassa. De a mit tehet, megteszi. Ha a modern magyar zene legkiválóbb művelőit hivja meg, azoknak a művészetét mutalja be a kör tagjainak, mindenesetre egyik legközvetlenebb és leghathatósabb módján ápolja a magyar zenét. Azt hisszük, ezzel a céllal alig esett volna választása Lányi Ernőnél méltóbb emberre. Lányi Ernő a magyar dalköltészetnek kétségtelenül egyik legnagyobb mestere. A nemzeti lelek forrásából merit, s mondhatni örökre élő dallamokat ir. Aki a „Ne sírj, ne sirj Kossuth Lajos* dallamát megírta, az örök emléket állított magának nemzete lelkében. Már ezért is megérdemli azt az ünneplést és tiszteletet, amelyben a közönség részesítette. Programmját a javabői, az estély céljához képest válogatta. A miga műveiből, továbbá Doppler, Mihalovics, Hubay Jenő darabjaiból. Minden pont jellemzőleg más, s a maga nemében tökéletesen művészies. Ezt mondhatni önálló zongorajátékáról épúgy, mint a Halász Henrikné urnő, Dalnoki Viktor énekerői, vagy a Füredi hegedüjátékáról, melyeket zongorán kísért s melyekben lehetetlen volt észre nem venni a Lányiizmust, a művész egyéni sajátosságát. Dalnoki Viktor hatalmasan csengő hangú énekes, gazdag változatossággal tolmácsolja a zenei érzelmek aramlásait. Halász Ilenrikné urnő a finom, gyöngéd érzelmek kifejezésére kiváló képességgel bir. Különösen szereti a finom, gyöngéd tónust a színezésben, bár hangjának ereje másnemű énekre is alkalmas. Legtöbb hatást ért el Füredi Sándor hegedüjátéka. Az ő magyar nótáival egyet dobbant minden hallgató lelke. Ez igazi művészi siker volt-. Az este másik eleme Paulay Erzsike szavalatából állott. Első darabja, Szalay Fruzsina Meséje a Tompa-féle regék romantikájába merítette a hallgatóságot, a mely bár szép hatást ért el, kissé elvoni tárgyúnak mondható. Többi darabjai, Gárdonyi : A falu reggel és este c. képei és Herczegh Ferencz Bekvártélyoz is c. monológja általános hatast ért el. Paulay Erzsike bájos, fiatal, rendkívül kedves művésznő, aki valóban lebilincseli kedvességevei a közönséget. Az este sikere érdekében tehát kiváló erőket hozott össze a Bessenyey-Kör vezetősége Mindamellett az a benyomásunk, hogy ilyen keretek között — a legjobb igyekezet mellett is — igen nehéz, talán lehetetlen olyan emlékezetes estét rendezni, a milyeneket más alkalommal rendezett a Bessenyey-Kör. Mert ennek nincs olyan mély tartalma, mely kitörülhetetlen emléke' hagyna a közönségben. A vezetőséget ez alkalommal teljesen igazolja az a körülmény, hogy a magyar nótának a színpadi érvényesítését a legtisztább művészeti eszközökkel megkisérlelte. A jövőre pedig liszlában vagyunk azzal, hogy ebez a történelmi magyar zenét, a magyar rhapsodikus és operai zenét is hozzá kell venni. ÚJDONSÁGOK A máriapócsi kegykóp könnyezése. A dr. Demkó Kálmán főszerkesztő és kiadótulajdonos és Kutka Miklós felelős szerkesztő jegyzésével, Budapesten megjelenő ,Görög Katholikus Hírlap" e hó 9-én megjelent 50-dik száma, a lap első helyén feltűnő vastag betűkkel nyomva, a következő közleményt teszi közzé: A máriapócsi kegykép könnyezése. A bold. Szűznek Máriapóc««n levő kegyképét a hivők és hitetlenek nagy száma f. hó 3., 4. és 5-én könnyezni látta. F. hó 3-án, azaz vasárnap, a délutáni istentisztelet után, midőn Gávris Kelemen szerzetes atya, a bold. Szűz templomába bevezetésének előünnepén az összegyűlt híveket értetni akarta, a bold. Szűz csodatevő kepének szemét könnyben úszva csillogni látta. Teljesen megrendülve, tanukul hivla fel a jelenlévő híveket, kik szent áhítattal látták a csodát. Hogy minden kételynek elejét vegye, oly tanukat hívott fel, kiknek tanúsága teljesen pártatlan. A csoda megtörténtéről szóló nyilatkozatot aláírták : Isó, máriapócsi református jegyző, Dr. Balkányi Ernő körorvos, vallása zsidó. Firtzfeld Jenő luleránus, gyógyszerész, Petróczy nyírbátori járásbiró, Pungra telekkönyvvezető. A szent tünemény második napján érkezett a csodálatos hír Szaplonczay György kislétai esperes-lelkészhez, aki Leyeza Miklós tanulmányvégzett papnővendékkel és Ödön fiával átment a közeleső kegyhelyre és saját szemeikkel is meggyőződtek a csodáról, a bűnbocsánatért esdeklő hivőkkel telt templomban. Csodálatos esemény ez, mely éppen akkor történik, midőn EZ alsóbb uép lelketlen izgatók által felbujtva a vallás szent meggyőződésében ingadozni kezd. Képtelen és lehetetlen helyzet elé állít bennünket ez az ujságközlemény, — szerencsétlenségünkre — hogy megláttuk! Komolyan beszéljünk róla ? Miről ? Arról, hogy egyáltalában lehetséges-e, hogy egy vászonra festett kép könyezhet-e ? Vagy talán arról, hogy azt a szép és kegyeletes kultuszt, a Szűz Mária kultuszát meg kell védelmezni a profanizálástól — talán kufárok ellen, akik ebből a szent dologból üzletet csinálnak ? Vagy talán arról a lehetőségről beszéljünk, ami kivezető út lehetne ez újság közlemény nyomán keletkezett fölháborodásunkból, hogy az ott megnevezett református jegyző, zsidó orvos, lutheránus gyógyszerész és felekezeti mivoltuk nélkül beigtatoti Petróczy kir. albiró é^ Pungra telekkőnyvvezető, valaminthogy igen tisztelt barátunk Szaplonczay György, kislétai g. kath. esperes-lelkész fiával és Legeza György végzett papnövendékkel, akik látták a „csodát* „s az ennek megtörténtéről szóló nyilatkozatot aláírták" : talán hypnotizálta és suggerálta erre valamelyes Neukom ? Az égy igaz Istenre mondom, szégyellem, hogy irnom kell erről a . . . dologról! De kell! Nem lehet kitérni előle, bármilyen nehéz és kínos kötelesség is megbolygatni egy tiszteletreméltó szent legendát. A sz. Bazü-rend máriapócsi zárdájának tiszteletreméltó tagjai bizonyára tudni fogják, hogy a Mária kultuszának ezzel a piaczi profanizálásával szemben mi a kötelességük. Minden keresztyén lélek mély fölháborodással uta sitja vissza a boldogságos szűz Máriapócson levő kegyképének e hó 3-ikán, épen a Gávris Kelemen szerzetes atya, a bold. Szűz templomába bevezetésének előünnepén való könyezése uiságban való reklámozását. Annál is inkább, mert az egyik hivatkozott tanú, Isoó György máriapócsi jegyző, akihez úgyis, mint a Nyirvidék régi munkatársához, és mint a „Görög Katholikus Hirlap" — igazán pogányhitü — fentjelzett közleményében megjelölt egyik, a csodát látó tanúhoz ez ügyben kérdést intéztünk, arra a következő levéllel válaszolt: Máriapócs, 1905. dec. 14. Igen tisztelt Szerkesztő Uri Becses soraira sietek a válasszal; mert erről a hirről a tegnapi napon már én is szereztem értesítést, s magam vagyok az, a ki tulajdonképen leginkább bosszankodik ezen a mai XX-ik századba nem illő képtelenségen. A „Görög kath. Hirlap*-ban megjelent közlemény szerzőjét a tegnapi napon már kérdőre vontam ; — mert az egész hír, mit rólam terjesztettek, hogy a megtörtent csudát én is láttam — és alá is írtam egyáltalában valótlanságon alapszik. Igaz, hogy a mikor ez az állítólagos csuda történt volna, — melyben én, mint református vallású ember, külömben sem hiszek, behívtak a templomba a papok; de határozottan állítom — és ezt kimerem nyilvánítani bárhol és bármikor, hogy én a kegyképet könnyezni nem láttam, s az erre vonatkozó nyilatkozatot szintén nem láttam és nem is írtam alá. Megbotránkozással olvastam ezt a hirt; — mert hiszen, hogy mer egy papi ember nyomdafesték alá adni olyan dolgot, a miről biztos tudomása nincsen ; -