Nyírvidék, 1905 (26. évfolyam, 27-53. szám)

1905-12-03 / 49. szám

S. 49-ik szám

. yafisággal. Mert hazafias e párt és törekvése: nem volt soha, s a hazafias pártok vele való szövetkezése mindig perverz viszony, mindig hazafiatlan vállalkozás volt, melyet a pártérdek sohaiem menthetett. Az uj kormány uyiltan fegyverbarátságot kötött a szocializmussal, nem mint gazdasági és társadalmi, hanem mint társadalmi tényezővel. íme tehát idők folyamán a szocializmus Magyarországon oly tekintélyre, oly vélt vagy tényleges hatalomra tett szert, hogy egy nemzet elleues kisérlet sikere biztositékául alkalmasnak Ígérkezik, hogy az általa kifejtendő terreur nyomón a jelen társadalmi rend és uralom megdültét remélik. A szocializmus diadala nem csak gazdasági felfordulást, de a nemzeti állameszme bukását is jelenti s így minden olyan vállalkozás, amely a hazátlanságot valló szocializmusra épít, közveszélyes é» hazafiatlan. Hogy mi lesz a jövőbe , midőn a kormány a szocializmussal nyílt fegy verbarátságot kötött azt nem nehéz elképzelni. A m. kir. szabadalmazott szociáli/mussal szemben csak egy fegyvere van a gazdatársadalomnak. A szervezkedés az egész vonalon az ellenállásra. A hatóság támogatására, legalább ha a mostani viszonyok maraduak fenn az aratásig, ne sokat számítsunk. Az a munkások passzív rezisztenciáját megtörni amúgy sem képes. Egy szervezett gaZ'latársadalommal szemben tehetetlenné válik minden izgatás, a a mezőgazdasági munkáén 'p csakhamar be fogja látni, hogy legtermészetesebb szövetségese a gazdatársadalom s nem a in. kir. szabadalmazott hazátlan szocializmus. A gazdatársadalom szervezkedjen minden téren s minden irányban, mert jam proximus ardet Ucalegou! A következtető módszer. A tanítók álalában szent- és sérthetetlennek tartják a módszertan ama nagy igéjét: .Legyen a tanítás következetes!" Kívánatosnak mondjak, hogy a tanitó tanítási menetében mindenkor és minden tárgynál az egyik feltett tételből a másikra csakis következetes útján vezesse ra a gyermekeket. És ezt sokkal célszerűbbnek tartják, mintha 'gyszeiüen magyarázunk és az elmondottakat a gyerm.kektől visszakérdjük. Jobb az pedig azért, mert ha a gyermek az eredményre magától jön rá, az aztán meg is marad nála és el nem feledi soha. Én azt hiszem, hogy coltegáim egy része e módszer szárnyain igen m gisra röpköd, amiért jóval túlhaladj ik a célt a helyett, hogy egyes kérdésekkel egyengetnék a gyermek gondolatmenetét, a kérdések ö önével agyonkinozzák a gyenge gjerm.'ket. Mig a gyeimek az ily levezetés utján az eredmenyhez jut, az egész utat, mit okoskodása és fejecskéjének megerőltetése által m»glett, rég elfelejtette. Vannak tanítók, kik erősen vallják, hogy az ő tanítványaik mindenre maguktól jönnek ra. Ezzel ugyan nem azt akarják bizonyítgatni, hogy az ő gyermekeik jobbak és fejlettebbek másokénál, hanem hogy ők egy kitűnő tanítási módszerrel bírnak. Pedig ha e módszert közelebbről megfigyeljük, úgy észrevesszük, hogy e módszer alalapja és eredménye nem más, mint ámítás. A mint az asszony kiment, Tóth lehajolt s az ágy alól egy csizmát húzott elő. Tóth az érseki uradalom minden erdőjét ismerte. Ismerte jól Balog Andrist is, a kivel nagyon gyakran járta be az erdősegeket. Meg is szerette az ügyes erdőst, a kit különben tisztesseges, becsületes embernek tarló t. Arról, hogy a futóbetyár Vídróczkinak rokona, nem tehet, s hogy mint rokonnak olykor olykor szállástad Andris, Tóth annál inkább nem talált semmit, mert jól tudta, hogy Andris az erdőből ki nem mozdul s így nem is tudta, hogy Vidróczki mily kegyetlenségeket követ el, s hogy valosaggal réme két meg) ének S áltálában az emberi gyengeseg«ket, gyarló ágokat és a helyzetszülte kényszereket hosszú hivataloskodasa alatt mindig akként tudta mérlegelni, hogy bevallása szerint egyszer sem csalodott. Most is tudta, hogy Andris erdőst bűn nem terhelheti s el volt határozva, hogy a nagy bűnperbe lehetőleg nt m vonja be. Tudta azt is Tóth, hogy az uradalmi erdősök a csümát az uradalomtól kapják s az mind egyforma. Az ágy alól kivett egy csizma pedig parasztcsizma volt, a mit vásárokon áruin ik. A csizma párját hiába kereste az ágy alatt. — Mokra, — szólt Tóth a vizslához — szagold meg. Ezzel a kutya lejet benyom'a a csizmába, honnan a kutya prüszkölve szabadította ki fejét. — Talán betyárszagu — nevetelt Tóth. Nemsokára az asszony vizet hozolt be, a miből Tóth joizüen ivott s aztán kiindultak. — Isten áldjon Marcsa, mondd meg Andrisnak, hogy a jövő hónapban majd együ:t járjuk a', erdőket, s hogy szeretném, h i jobban tudná, hogy mi van a házában 3 a háza körül. — Ah uram, uram — hebegett az asszony elsápadva s majd térdre esett az ügyész előtt. Mokra ekkor szaglálódott az udvaron s mintha lépteket követne, visszaszaladt a pitvarajtóhoz. — Mokra, — kiáltott Tólh — ide, majd később. Ide 1 A háztól vagy harminc lépésnyire megállott Tóth s Moldall feltekintett a ház padlásnyilására. N Y I R V I PÉK Ámítja a tanítót és gvermeket egyaránt Hiszen a találgatások nagyon gyakran nem egyebbek. m nt esz.-s szójátékok. Minthogy egy-egy siónak lobbfele ertelme is lehet, a gyermek addig próbálgatja a szivakat egymáshoz fűzni, addig okoskodik, míg gyermeki .szevel valami értelmet bele nem kovácsol. Ha a gyermeket valamely igazsághoz vagy léteihez következetes utján juttatjuk, akkor legalább is háromszor annyit kell beszélnünk és háromszor annyi időnk kell hozza, mintha azt egyszerű magyarázatul tesszük. A sok szo benne tehát fölösleges, az idő pedig pazarlás: mert fel annyi szóval és fél annyi idővel is feldolgozhatjuk ezt az anyagot. . . Külsőleg, ha csak a levezetés módját tekintjük, e módszer a tanitast, az értelem fejlesztését megkönnyíteni látszik, de tényleg a kérdések különMeségében, mit a tanítónak saját memóriája megeről'etesével kell megtenni, nem találok egyebZ, mint a tanítónak szórakozást, a gyermeknek pedig egy kis h.úságot. Mivelhogy nagy nehezen mégis rájön a tételre, hát szegény gyermek azt hiszi, hogy ezt ő magától találta ki. Ezt az egész mód.-zert paedagógiai aberrációnak mondom., m ly a rendes tandásnak csak látszólagos elterelése, de valóban nem elterelés, hanem eltérés, eltévedés azon dőbeli különbözet folytán, mely alatt rendes tanítással kétsztr annyi eredményt tudunk felmutatni. Hogy ezen állításomat kellően meg is világítsam, bemutatom egyik vidéki collegámnak, kivel erről már a helybeli izr. népiskolában is vitatkoztam, a következtető módszer a'apján ekkép szóló phisikai előadását: (E tanítás egy kissé éretlennek látszik, de bezzeg bármely tantárgy taniiása is ugyancsak ebben a mederben folyik.) Tanitó: „Mi történik az érttt almával, midőn nrg a fán van?" Gyermek: .Megeszik." T. : Igen, de mielőtt m.'g eszik ? Gy.: Hallgat. T.: Hová esik az alma a fáról ? Gy.: A földre. T.: Miért? Gy. : Mert érett. T.: Igen, de az még nem az igazi oka. Gy.: Mert a szél lefújj i. T.: Hiszen az alma leeshetik, ha nincs is szél? Mért? Gy.: Mert a kocsána letörik. T.: De miért ésik éppen le, ha a kocsána eltörött ? Gy.: Mert nehéz. T.: De miért nehéz: Gy.: Hallgat. T.: Jól van no, majd próbáljuk azt mindjárt. Mi szükséges ahhoz, ha valami nehéz tárgyat a helyéről kimozdítani akarunk : Gy. : Egy ökör. T.: Bánom is én, de mi kell az ökörnek hozzá? Gy.: Erő. T.: Mi kell tehát ahhoz, hogy az érett alma a földre essek? Gy.: Erő. T.: Dj milyen erő? Gy.í Hallgat. T : Hát milyen az.alma ? Gy.: Érett. T.: Nem azt gondoltam. Gy.: Piros. T.: Más egyebet gondoltam. Milyen az a tárgy, mely nagy súlylyal bír? Gy.: Nehéz. T.: M'ly erő vonzza tehit az almát lefelé ? Gy.: Egy nehéz erő. T.: Nem úgy mondják azt. Gy.: A súlyerő. T. : Vegre mégis rájöttél. Miért esik tehát az alma a főidre? Gy.: Mert a súlyerő vonzza. Léleznck bizonyára esetek is, midőn a keresett tényt vagy igazsagot logikai levezetessel szép, összefüggő mondatok úiján helyesen is betudunk mutatni D

j ennek lévén nem álli hatjuk még azl, hogy a gyermek a tárgyra, a szabályra, tételre és igazságra magától jött rá. A mondatok helyes összefügése és a könnyű, világos levezetés és következtetés csupán a tanitó agyábai szülemlik meg, a gyirmek csakis az egyes mondatok kö/.ötti vi-zonyt és összhangzást érti. És igy ha a monditok sorozatán haladva vegre az eredményhez jut, biz i,az, hogy gyermek sem képes a következtetést újból elmondani. E levezetésben az ész csupán abban domborodik ki, hogy egy halom anyagot egybeg)űjt és azt ügyesen rendezg'ti mindaddig, mig végre az eredményhez jut. A gyermek a kívántakat ép oly kevésbé találta ki, mint valaki egy szám'ani példát mego'd, ha annak felállítását és bevezetését mi fogjuk d ktá'ni. Igaz ugyan, hogy az eredményt már letudja olvasni, de a műveletet a tolll amondó fejtette meg. És csodálatos, hogy a gyermek mindig csak azt találja ki, mit a tanitó kiván. És m

;g ét nél is nagyobb csoda, bogy más tapitónál már egyebet talál ki, mi az első állításának homlokegyenest ellenkezője is lehet. A nyílástól ugyanakkor egy emberfejet látott visszahúzódni. Tóth két kísérőjével a siroki várrom felé haladt. Egyszer még visi/.a'ekintett s ugy látta, mintha a pad'ásablakból egy pu

;ka csöve volna felé irányozva. Szinte belátott a csőbe. — Vidróczki — moimogá Tuth. Csakhamar dühös ordítás hallatszott a ház felől, felpattant az erdősház ajtaja s kirohant Vidróczki Márton. Jól ismerték mind a hárman, mikor még csak holmi birge-jgyekben löltőtle az időt az egri fogházban. Hatalmas, erős, Csinos ember volt Vidróczki, nem lehetett mással összetéveszteni. Kezében egy felesi, mát tartva rohant a Torna patak felé, hogy a Mátra-hegység rejtekeiben bújjon meg. Még lőiávolban volt, pompás, golyóra töltött angol fegyverével a kilűnő lövő Tóth el is találta volna. — Hadd m* njen — szólt Tóth kísérőihez. — Andrist ismerom. Becsületes fiu, ne keveredjen ebbe a dologba, Vidróczki most már ugy is a mienk. A Torna patakon tul. a hegység lábánál élesat füttyentett a betyár, s mindjárt bárom másik ember bujt valahonnan elő, a kiknek valamit mutogalott Vidróczki. Ekkor Tólh is megtudta, mi okozta a betyár ijedelmét. A siroki várrom körül figyverek csillogása lünt elő s lassan előnyomult egy század katona. Tolh ingerülten sietett a katonák elé. — Hol van Hegedűs főhadnagy úr ? — kérdé az őrmesteri. Az őrmester nem értette az ügyész haragját. — A főhadnagy ur vagy száz lépésre elmaradt, egy erdőssel beszél. Mondta, hogy ezen rom oldalán várjunk rá s az ügyész úrra. Tóth legyintett a kezével. 1905. deczember 3. A következtető módszer csupán a képzelődést erősiti. mivelhogy úgy a tanitó, mint tanuló élénken gondolkozni kenytelen és a memória mindkettőnél az egész tanítás menetén egy percig sem szünetel. Különben ezen képzelődés, következtetés nemcsak a tanitó és gyermek kőzött van, feltalalta az ma már fészkét a társadalom minden rétegében. Mt-g van az a hallgatónál, az olvasónál. Ezen élénk képzelődés illetve e következtetés képezi legnagyobb művészetét es ügyes fogásait a szónoknak, az írónak, ki a népre hatni akar. Sokan szívesen is követik ezen logikai módszert, mert a kérdések halmazával addig ostromolják a moggyőzendőt, mig az a következtetések alapján ugyancsak arra az elvre jön, melyről őt meggyőzni óhajtá. A párbeszéd rzen alakja különben nem ujitás, mert ezt még Sokratesnél tolaljuk. Az ily következtetéssel sokszor a szóló miga is ellentétbe jön allilásával. Söt két ember párbeszéde, kikben a hallucin iciói hajUin el ggé kifejlődött, éppen arra vezet, hogy egyike a másikát sajat állításával ellentétbe hozza és a mely pillanatban ezt elérte, győzőnek tekinti migát. Az igazság azonban az, hogy a legyőzött társa ügyes fogásai miatt állításától bizony cl nem tér. Társa gondolatmenete csak szövevényesebb. Színleg ugyan kényszerili a kapitulációra, de valóban csak egy légvárat vett be. K:sőbb a legyőzött észreveszi, rájön, hogy N. N. állítására ezt meg ezt kellett volna felelnie. Az egész okosk idás tehát csak mechanikailag történt, mi a társa agyában megszülemlett, de igazság nem volt benne soha. Azoti téves hit, hogy a gyermek a következtető módszer alapján mindenre magától jön rá, onnan származik, hogy a gyermeket a kü önMe össze-vissza kuszált utakon addig terelgetik, mig az a s ájába rágott sz t ki nem nyögi. Érre mondj.ik azlán nagy mestereink, hogy a gyermek mindent m gatól lalál ki. Egy jó oldala van a módszernek : élénkíti a gyermek phantasiáját. De sok árnyoldalától ez ki sem latszik. Hiszen a szerkesztő, az író is hasonlóan cselekszik. Összeállít két-három gondolatot olyformán, hogy az értelmes olvasó már jóval előre tudja a következményt. Az ily összeállítást a gondolatfűzés útján kikerekített végeredményt más tényekk"! való ügyes összeköttetésből ismét egy ujabb eredményre jön már maga az olvasó és ígf megy ez tovább. Igy történik gyakran az életben is, lu egy kitűnő munkát átolvasunk, vagy ha egy szakembiv elő idását végig hallgatjuk ; minthogy az olvasás vaj magyarázat alapján mielőtt az í ó vagy előadó fejtegetéseit befejezte volna, az eredmenyt már magunktól is kitaláljuk, hát tényleg azt hisszük magunkról, hogy emez alko'ást mi is feltaláltuk ; holott annak szerzője esjlleg évekig kutatott, tanulmányozott, míg művét tökéletesnek találta. Hogy valamit magunktól alkossunk, ahhoz nagy tudással kell bírnunk. Csak tudományunk és tapasztalatunk alapján fogamozhatik meg agyunkban korrekten egy ujabb alkotás definitiója. Mig ellenben, ha olvasunk és annak alapján következtetünk, még nem mondhatjuk, hogy eme tételt, végeredményt magunktól is kitaláltuk, mert az egész gondolatmenet tulajdonkép az íróé, csak a folyamat történik a mi fejünkben. Igy van iz a lanitóes gyermekkel is is. A tanitó gondolkodik, ő következtet, csakhogy ezen kapcsolat residutiájának a gyermek fejét használja. Hiszen ha a 'anitó a gyermeket 20—25 kérdéssel nyaggatja, akkor nemcsak hogy magától senimit ki nem talál, de általában nem is gondolkozik. A gyermek korántsem törődik azzal, hogy az egyik kérdést a másikkal összehasonlítsa. A tanitó kérdez és ő felel, ez az egész. Ellenben a tanítót mír élénken foglalkoztatja a módszer. Tőle óriási türelmet igényel, okoskodásra készii, mely okoskodással aztán a végletekig mehel. Az ily szarvas okoskodással végre még azt is betudja bizonyítani, hogy az ember egy dtn.vér, az iskola egy torony slb. Hiába dicsekszik T. R. taniíó úr avval, hogy ú^y ő, mint növendékei passzióval foglalkoznak e módszerrel és hogy gyermekei mír maguktól — Mindegy. Vidróczki meglátta fegyvere.ket, amott menekül. A túloldalon kellett volna maradniok. De hit magának se 1 gyen baja. Egy embert futlásson a főhadnagy ur után. Siessenek, megkezdjük a hajtást. Vidróczki már két év óta réme volt H ves és a szomszédos megyéknek. Rablás, gyilkosság, belörés, erőszakoskodás hosszú sora nyomta lelket, mig végre 1877. évben az akkori belügyminiszter, Szapáry Gyula gróf a megyei hatóságok kikerülésével egyenesen és névszerint Tóth Mórra bízta a karhatalmit. Tólh egy nappal előbb kezdte meg Vidriczkí és társai üldözését a hatvanadik gyalogezred egy századával. Egy erdőstől tudta ki, hogy Vidréczki m ly tájon tartózkodik s vi-szaemlékezve arra, hogy Vidnczki rokonságban van Andris eidőssel, gyanította, hogy ott nyomra fog akadni. A kis Mokra, mint valami véreb nyomult a Vidróczki nyomán, olykor-olykor dühös vakkinlásokat hallatva. A kalonaság a Mátra nagy vonalát befogva lassan, de biztosan haladt előre, központban a főhadnagy és ügyészszel vagy hat katona. A két szárny jóval előbbre htladt, nehogy oldalt kitörhessenek észievetlenül az üldözöttek. Mokra biztosan vezette a központon a hajsza vezetőit. Többször megpillanlották az üldözött betyárokat, a kiknek rz a kitartás sthogysem tetszett. Néhányszor lóttek is a katoi.ák felé, de a golyók alig haladtuk át a távolság közepén. Estefelé ismét fellünttk egy hegyháton, honnan a túlsó oldalra leereszkedni akartak. A hegyhát az irtás vonalába esett, ugy hogy a kvágo't fatörzsek kö'.t az üldö/ők szeinti előtt kellett haladniok. Vidróczki megállt a tetőn és a szembilevő hegygerincen három irányban előnyomuló katonaság fele fenyegetett öklével. Kiabáll is valamit, de a távolság miatt érlhető nem volt.